Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-31 / 25. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 31. Családi kör 11 Változtassunk párunkon, hogy olyan legyen, mint mi, vagy magunkon, hogy olyanok legyünk, mint ő, vagy ki? Nem ilyennek képzeltelek Naponta vajon hány házas­társ mondja - kiáltja, sut­togja, szigorúan vagy ked­veskedve, vagy éppenséggel elkeseredetten a párjának azt: hogy nem ilyennek kép­zeltelek! Miért vagy ilyen? Miért kell neked mindig (ol­vasni, zenét hallgatni, állan­dóan a tévét bámulni) - mi­ért nem akarsz soha (olvas­ni, tévézni, vagy zenét hall­gatni)? MÉRI MAGDOLNA Valóban gyerekes veszekedésről van szó? Vagy csupán fáradtság, unalom? A partnerkapcsolatok - és a há­zasságok első számú problémája a birtoklás vágya. Ö az enyém, tehát olyanná kell válnia, amilyennek én elképzeltem - amilyennek én aka­rom! A saját képére és hasonlatos­ságára szeremé alakítani a párját az ifjú nő vagy férfi -, akár az Úris­ten tette azt Ádámmal! Nem feledkezhetünk meg azon­ban arról, hogy minden egyes em­ber külön egyéniség. Más családból jött, más volt a gyerekkora, a szoká­sai, a tervei, elképzelései. Mások az adottságai, más a neveltetése, má­sok az eszményképei, olvasmány- élményei stb. És ez így is van jól! A kapcsolat - mint a házasság ál­talában - kezdetben napsugaras, derűs. A hibák aztán menet közben mutatkoznak. Természetesen, amíg nagy a szerelem, a lobogás, az ember fia-lánya elhessenti a gondolatát, nem akarja észrevenni a hibákat. Például, mikor a félj leg­alább hatodszor szól, hogy a kö­römreszelő mégsem a konyhaasz­talra való, és a lila körömlakk szép, szép, de lehetőleg a főzésnél mellő­zendő, meg az ő anyukája a büdös életben nem lakkozta ki a körmét! Majd fokozatosan jönnek a többi hétköznapi morgások: „Mindig felhajtod a klotyó fede­lét, pedig már ezerszer megmond­tam...” „Már megint túl sötét a tea, és zsíros a csésze széle...” „Ne menj a szobába cipőben, ar­ra való a papucs!” „Miért nem tudsz már erről le­szokni?” - önti ki nap mint nap a fi­atalasszony a teli hamutartót a félj után. „Igazán leszokhatnál a félórás te­lefonálgatásról” - dorgálja nap mint nap hitvesét a férj. Leszokhatnál, megváltozhat­nál... Olyan lehetnél, amilyennek én szeretném! Wolfgang Schmiddtbauer né­met pszichológus érdekes könyvet írt, Félelem a közelségtől címmel. Ebben a könyvben a partnereket két olyan robothoz hasonlítja, melyek minden létező műszerrel és szerszámmal azon iparkodnak, hogy hogyan forgassák-progra- mozzák át lehetőleg saját maguk­hoz hasonlóvá a másikat. Az el­érendő cél a harmónia - az az utó­pia, hogy a másikban önmagát láthassa viszont, s önmagát sze­resse! A mitológiabeli Narcissus pedig saját tükörképébe szeretett bele. De hát lehet-e egy tükörképpel, egy magam másolatával együtt élni? Az álomlény, a jó tulajdonságok halmaza, kívül legyen a legszebb, belül a legtökéletesebb, olyan, ami­lyennek én álmodtam, én szeret­ném. Az életben kevés álom valósul meg. Mert amint mondják - ellen­tétek vonzzák egymást, az erős fér­fi a gyenge nőies nőt választja, erős férfi és erős nő kapcsolata köny- nyebben felborul. A régi, szakállas vicc szerint az ideális férfi nem iszik, nem dohányzik, nem nőzik, és nem is létezik. Tehát feltehetjük a kérdést: nincs tökéletes kapcsolat, tökéletes társ? Ha a tökéletest az álmokhoz méljük - akkor bizony nincsen! De néz­zünk őszintén saját magunkba! Mi vajon tökéletesek vagyunk-e? A má­sik ámevelése helyett, nem magun­kat kellene-e megnevelnünk? Sok­sok türelemmel, szeretettel, főként alkalmazkodva közeledve a másik­hoz. Hogy aztán azt a harminc­negyven esztendőt mosolyogva, boldogan együtt töltsük el... CSALÁDI KISKERTÉSZ Február a kertben CSANDA PÉTER A korszerű gyümölcsnövénye­ket támaszrendszer mellett ne­veljük. Ez lehetővé teszi, hogy a fák ágait és termőrészeit úgy irá­nyítsuk, hogy minél több és mi­nél szebb gyümölcsöt tudjunk ki­nevelni a fákon. Kezdjük meg a támberendezés anyagának elő­készítését, az oszlopok mérete­zését. A meglevő támberende- zést is ilyenkor a legjobb kijavíta­ni - az oszlopokat állítsuk függő­legesre, tövüknél a talajt tömö- rítsük meg, a meglazult huzalo­kat pedig feszítsük meg. Pázsit és gyep Ebben az időszakban tovább­ra is szigorúan kerüljük a pázsit taposását, ne járkáljunk a gye­pen, ha az nedves vagy fagyos. A hófödte gyepen való járás vagy járművel való ráhajtás kedvezőt­len következményeként a hó megkeményedik, és akadályoz­za a talaj levegőzését olyannyira, hogy a fűfélék elpusztulnak. Ha pázsitunkat jég fedi, gereblyével óvatosan törjük föl úgy, hogy a növényzetet ne károsítsuk. Minél korábban A mák elvetett magja már 3-4 °C-on csírázik, ezért tavasszal mi­nél korábban kell elvetni. Mélyen felásott, jól megtrágyázott földbe vessük. A magjai nagyon aprók (egy grammban 6-8 ezer szem van), ezért aprómorzsásra mű­velt földet követel. 10 m2-re 2 g magot vessünk el 30 cm sortávol­ságra és egy-másfél cm mélyen. Az egyenletes vetési mélységet vetés előtti, a korai csírázást pe­dig vetés utáni hengerezéssel se­gíthetjük elő. Fejezzük be Ha a föld fagya - akár csak át­menetileg is - kiengedett, lás­sunk hozzá az ősszel esetleg fél­bemaradt ásás és a trágyázás be­fejezéséhez. A gyümölcsfák alját mintegy 2 m sugarú körben ás­suk fel, s a rögöket aprózzuk el, hiszen keményebb fagyokra - amelyek a rögöket szétomlaszta- nák - már nemigen számítha­tunk. A kiszórt istállótrágyát, komposztot az ásással forgassuk be a talajba. A termőre forduló fák „fejadagja” 5 kg, és ezt a fa nagyságának megfelelően 20-30 kg-ig fokozhatjuk. Jelentős kártevő A fekete ribiszke kiodvasított hajtásaiban az üvegszámyú ri­biszkelepke fehéres színű her­nyói telelnek. A hernyók által ká­rosított részeket kora tavasszal, amikor a kártevő is bennük van, le kell vágni és elégetni. A vesz- szőkben élő, áttelelt hernyókra, ületve azok járataira a bokrok metszésekor figyelhetünk fel. Fokhagymalégy Az ősszel ültetett fokhagy­mát a fokhagymalégy káro­síthatja. Az áttelelt legyek na­gyon korán elhagyják búvóhe­lyüket és lerakják tojásaikat. Ezért a növényeket már az első felmelegedés után permetez­zük és a kezelést két hét múlva ismételjük meg. A permetlébe tapadást fokozó szert (Cito- wett) is keverjünk. Az ajánlott készítmények (Basudin 600 EW; Karate 2,5 WG; Reldan 40 EC; Sumithion Super) közül a Basudin permetezésre, beöntö- zésre egyaránt alkalmas. Korai vetés A zöldborsó vetését a kifejtő típusú borsófajtákkal kezdjük (pl. Rajnai törpe). Ezek vető­magja sima, gömbölyded. Más típusoknál edzettebbek, hideg- tűrőbbek (a mínusz 4-5 °C hi­deget is képesek károsodás nél­kül elviselni), ezért már akár február végén is vethetők. Nagy hátrányuk azonban, hogy a cukortartalom az érés során rövid idő alatt keményítővé alakul át, így a mag korán el­veszti zsengeségét, a minőség megőrzése érdekében a beta­karítást rövid idő alatt kell megoldani. Utánuk vetésidő­ben a velőborsók következnek, melyeket március elejétől-kö- zepétől tanácsos elverni. Hosz- szabb ideig megőrizhető zsen- geségük okán szélesebb körű termesztésre csak az utóbbi tí­pusú borsófajták javasolhatók. A szerző kertészmérnök K0PERTA Hol rontottuk el? Ha tud valaki megoldást erre a kilátástalan helyzetre, írja meg! OLVASÓI LEVÉL Teljesen normális családi életet éltünk. Mindketten dolgoztunk. A munkáért kapott bérünkből, igaz, nem tudtunk megspórolni egy ko­ronát sem, de elég volt a minden­napi megélhetésünkhöz, sőt évente egy hetet síeltünk, 10 napot a Bala­tonnál töltöttünk. A kisebbik gyerek alapiskolai ta­nulmányai mellett festett, néptánc- csoportba járt, zenedében hege­dűn tanult játszani és jutott még egy pár korona arra is, hogy külön német nyelvet tanuljon, mivel az is­kolában angolnyelv-oktatás folyt. Ha ideje volt, szívesen eljárt fociz­ni, lovagolni, teniszezni, de főleg gördeszkázni szeretett. A nagyobbik srác már a középis­kolai tanulmányait is Magyaror­szágon végezte. Nem volt gond az útiköltséggel és a zsebpénzzel sem. Színvonalas kollégiumban la­kott, nagyon jó tanárai voltak, en­nek köszönhetően széleskörű bete­kintést nyert több irányú elfoglalt­ságba. Az egyetemre az első felvé­telin maximum pontszámmal be­került. Még akkor sem volt gond, amikor az ösztöndíjtanács elutasí­totta a kérelmét egy nevetséges in­dokkal: „úgysem jön már vissza, ha a középiskolát ott végezte”. Egy pillanatig sem érdekelte őket az a tény, hogy a gyerek minden lehet­séges tudást, amit Magyarorszá­gon szerzett, itthon kamatoztatta. Nyári nemzetközi tábort szerve­zett a hazai fiatalokkal, de nálunk szokás úgy véleményt nyilvánítani valakiről, hogy közben senkit nem érdekel, ki ő és milyen érdemei vannak. így lett a nagyfiam egy magyarországi egyetem hallgatója önköltséges osztályba besorolva. Egy kicsit veszélybe került a csalá­di kassza, de mit meg nem teszünk a gyerekért, vállaltunk egy kis pluszmunkát, és kifizettük sze­meszterenként a tandíjat, havonta a kollégium és a koszt költségeit, a tankönyveket, az útiköltséget meg minden mást, amit egy önköltsé­ges diáknak kell. Télen már nem sí­elt a család, nyáron pedig nyaralás helyett idénymunka volt. Minden­nek ellenére nagyon jó hangulat uralkodott nálunk. Csakhogy a dolgok mindig akkor változnak meg, amikor úgy gon­doljuk, hogy a legnagyobb rendben megy minden. Május elsejével a féljem cégét felszámolták, és akár­mennyire az egyik legjobb dolgozó volt, nem akadt számára sehol munka. Az első hónapok még egé­szen jól teltek el, írtuk a kérvénye­ket, egyiket a másik után, bújtuk az újságokat, konkurzusra járt, sajnos a cégek vagy egyáltalán nem vála­szoltak, vagy negatív választ küld­tek. A hónapok lassan teltek, már bevontuk az ismerősöket is, a mun­kakeresési körzet is kiteijedt, most már Kassától Pozsonyig, Miskolcról Pécsig, mindenfele és már bármi­lyen munkát vállalt volna. így jött a november, a december... A féljem egyre idegesebb, egyre elkesere­dettebb lett, már nem volt miből ki­fizetni a villanyszámlát, már nem volt miből törleszteni a kölcsönt, ha a gyerek hétvégére hazajött, nem volt miből bevásárolni, ha utazott vissza, nem jutott útiköltségre sem, és egyre ritkábban járt haza, mert az otthon már nem volt az igazi. Mert mindenki ideges volt, mert minden gond volt, mert nem lehe­tett már megszólalni anélkül, hogy valaki ne válaszoljon agresszívan. Mert a szülők már csak veszeked­tek, mert apa már el akar költözni, mert, mert, mert... Eltűnt a jókedv, a nevetés, a melegség a házból. Nem énjük, miért nem megy. Egy férfi, aki nagyon ügyes, legyen szó kézügyességről, szellemi mun­káról, egyszerűen a karrierje alatt egy panasz nem volt rá, betöltött vezető pozíciókat, de dolgozott munkásként is, mindig becsülete­sen végezte a munkáját... Az ilyen most miért nem kell sehova? Vállalkozni? Miben és persze miből, hogyan elkezdeni? Sokféle tudással rendelkezik, főiskolai végzettsége van, sok éves tapasz­talata, kitartása, becsületes hoz­záállása a munkához, és ami a legfontosabb, dolgozni akar... Ki­ben van a hiba? Bennünk vagy a társadalomban? Jöhet még ettől rosszabb, kérdezik sokan. Igen, mert nem elég, hogy elromlott a televízió és a mosógép, és kilop­ták a pincét..., és jöhetne még sok más, mert persze minden fokozó­dik, de hogy a dolgok ne menje­nek olyan túl egyszerűen, meg­szűnik a mama munkaviszonya is. Az árak emelkednek, a villany- és a gázszámla magasabb lett, de a fűtést is emelik, és a kölcsönt sem fizettük még le, s már halmozód­nak az újak, mi következhet még? Lesz még ebben a családban vala­ha is jókedv, vidámság? Visszatér a melegség, a fény? Kedves olvasó, nem azért írtam le ezt a történetet, mert azt gondol­tam, annyira egyedi, hanem ponto­san azért, mert lassan majdnem minden család erre a sorsra jut, kiváltképp Kelet-Szlovákiában, ahol nincs munkalehetőség, ahol a munkanélküliség százalékát nem egyjegyű számmal írják, mert sorra zárnak be cégek és a létezőek is a minimálbért fizetik csupán. Milyen országban élünk? Milyen generáci­ót nevelünk? Hogyan fognak gyermekeink családot alapítani és persze gyerekeket nevelni? (H. M. - teljes név és cím a szerkesztőségben)

Next

/
Thumbnails
Contents