Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-31 / 25. szám, szombat

10 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 31. MINDENNAPI KENYERÜNK A Dán törzse ÉDES ÁRPÁD Ige: „A dániak elküldték nemzetségükből öt férfit... Azt mondták nekik: Menje­tek, kémleljétek ki az orszá­got! így jutottak el az Efraim hegyvidékére, a Míká házá­hoz, s ott megálltak. Mert... felfigyeltek az ifjú lévita hangjára, betértek oda, és megkérdezték tőle: Ki hozott téged ide, mit csinálsz itt, és mi dolgod van itt? Ó azt felel­te nekik: Ezt meg ezt tette ve­lem Míká, megfogadott en­gem, és a papja lettem. ” (Bírák könyve 18,2-4) Az egész történet egy lopás­sal kezdődött. Az imént idézett Míká lopott el az édesanyjától ezerszáz ezüstöt, ami már ak­kor sem két fillérnek számított. De amikor meghallja, hogy mi­lyen súlyos átkot mond az any­ja a tolvajra, akkor kezd számá­ra kényelmetlenné válni a pénz, kezd félni az átok követ­kezményeitől. Inkább fölfedi tettét az édesanyja előtt, és elmondja, hogy nála van a pénz. Az anya nagyon meg­örül, hisz úgyis áldoza­ti ajándékul szánta a fiáért, s hogy a kimon­dott átok alól megpró­bálja menteni, gyorsan Míkának ajándékozza az egészet. Csakhogy aki egy­szer már megégette magát, az a gyertyától is fél. Ezért Míká ugyanezzel a len­dülettel visszaadja az egészet az anyjának. A pénzmosás kez­deti formái. Ma ugyanez úgy történik, hogy a kétes pénzt megutaztatják néhány nagyon távoli bankon, esetleg egy-egy fiktív vagy valós cég kimutatá­sában, a kozmetikázás kedvé­ért egy kicsit jótékonykodni is illik belőle, hogy aztán na­gyobb része valamilyen egyéni bankszámlán végezze. Ám vé­gül mindez ritkán jelent igazán áldást a birtoklójának. Míkáék esetében az anya egy részéből „faragott 'és öntött bálvány­szobrot” készíttetett egy ötvös­sel. Pedig az Úristen a második parancsolatban megtiltotta, hogy bármilyen formában ezt imádat céljából megtegyék! (2Mózes 20, 4-6) Míká mind­ezt még azzal tetézte meg, hogy a maradék pénzből egy efódot és egy terafimot csinál­tatott. Az elsőt főleg jóslásra, a másodikat az ősök szellemével való kapcsolattartásra használ­ták. S hogy mindezt az Isten előtt is legalizálja, egy munka- nélküli lévitát alkalmaz mellé­jük. (Izraelben a léviták felada­ta volt az istentisztelettel kap­csolatos tennivalók intézése.) Az egészben az a baj, hogy az isteni rend ezáltal fejre áll. Az Istennek célja volt az em­berrel, és ebben a választott nép példa és prototípus lehetett volna. Ehelyett az ember saját céljai és útjai igazolására pró­bálja felhasználni az Istent. Ké­tes ügyletei legalizálására, kí­vánságai eléréséhez próbálva felhasználni Őt. Csakhogy az Úristen ebben sohasem part­ner. Hiába próbál a mai ember is különféle jóslásokhoz vagy szellempraktikákhoz folya­modni, csak azt éri el vele, hogy az Istent rekeszti ki az éle­téből. Mert két úrnak nem le­het szolgálni. A további bajok abból szár­maznak, hogy a rossz példák általában a légragadósabbak. Főleg a bizonytalan és talajt vesztett emberek körében! En­nek példája a Dán tör­zsének esete is, akik a Józsué által örökségül kapott földjükből ki­szorulva új helyet ke­resnek. Útközben föl­figyelnek az ifjú lévita hangjára, aki jót ígért (Miért is ne ígért vol­na jót, ha azért fizet­ték meg!) Végül a lévitát ma­gukhoz csábították, Míká házi szentélyét pedig kifosztották és elrabolták, hogy ezután az ő újonnan megszerzett városu­kat szolgálja. Mert mennyivel könnyebb­nek tűnik, ha mi tartjuk kézben az istent, minthogy magunkat bízzuk az Isten kezére. Az Úr Jézus maga is figyelmeztet, hogy vigyázzunk, mert hamis Krisztusok, hamis megváltók támadnak, hogy ha lehet még a választottakat is megtévesszék. Ó nem azért jött, hogy közvetít­sen Isten és ember között, ha­nem hogy közben járjon éret­tünk! Jézus nem szerencsét oszto­gatni jött, vagy kiszolgálni az emberek kívánságait, hanem szolgálni, azaz megkeresni és megtartani az elveszettet, meg­váltani a megtérőt! Még egy végső, de nem ke­vésbé fontos tanulság: A Jele­nések könyve 7. részében ott vannak Izrael törzseiből az el­pecsételtek. Csakhogy Dán tör­zse nincs a fölsorolásban! A szerző református lelkész Már nagyon régen megfigyelték, hogy a 6. életév döntő fordulatot hoz a gyermek életében Szemünk fénye beíratások idején Ez alkalommal az 5-12 éves gyerekek általános testi-lelki fejlődési jellem­zőit foglaltuk össze rövi­den. Az általános tendenci­ák ismertetésével szeret­nénk segíteni a szülőknek abban, hogy időben felis­merjék az újonnan jelent­kező nevelési feladatokat. NEVELŐKNEK A gyermek fejlődése során kb. 3- 4 évenként egy-egy új stádiumba lép. A hatodik életév is egy üyen ki­tüntetett, korszakváltó időpont. Ekkor kezdődik meg a kisiskolás­kor, ami egészen a serdülés megin­dulásáig tart. A gyermekekkel fog­lalkozó szakemberek a nyugalom periódusának nevezik ezt a kort. A gyermek érdeklődése ekkor erőtel­jesen a környezete felé fordul, in­tenzíven érdeklődik a világjelensé­gei iránt. Ezt a változást már na­gyon régen megfigyelték, így a ter­mészeti népektől a modem társa­dalmakig a 6. életév döntő fordula­tot hoz a gyermek életében. Testi felépítése, gondolkodása erőteljesen hasonlítani kezd a fel­nőttekéhez. Új képességekre tesz szert, ami megnöveli önállóságát. Mivel a gyermek ideje jelentős ré­szét tölti a szüleitől távol, elkezdő­dik a szülőktől való függetlenedés, ezzel párhuzamosan tartós barát­ságok alakulnak ki. Ebben a korban a gyermek könnyen tanítható, így a kisiskoláskor legfontosabb feladata az alapképességek - olvasás, írás, számolás - stabil elsajátítása, auto­matikussá tétele. Lelki változások Azzal, hogy a gyermek iskolába lép, megváltozik a társadalomban elfoglalt helye, egyúttal más lesz az alaptevékenysége is: a játék helyett a tanulásé lesz a főszerep. Ezzel együtt jár a számonkérés, a gyer­mek teljesítményének értékelése is. Mivel egyre többféle, és egyre biztosabb képességre, tudásra tesz szert, megnövekedik a gyermek biztonságérzete, egyre önállóbbá válik. Szüleivel, tanítóival való kapcsolata még a legfontosabb, de a korszak vége felé -10-12 éves kor - már a kortárscsoportok válnak fontosabbá. A szülők egyre kevésbé kerülnek beavatásra a napi dolgo­kat illetően, gyakran csak az ered­ményekről értesülnek. Testi változások Ebben a korszakban a legfeltű­nőbb a testarányok változása. A törzs és a végtagok megnyúlnak, eltűnik a pocakosság. Az arc, a homlok karakterizálódik, lassan öl- vész a kisgyermekekre jellemző ke­rekség. A fiúk és a lányok egyaránt egyenletes ütemben, átlagosan 6-8 cm-t nőnek évente. Az izomerő és az izomzat intenzíven fejlődik, nagy a mozgásigény. Megnő a szervezet általános teherbíró képessége (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) A gyors fejlődés miatt még rövid ideig képesek nagyobb izommun­kára, hamar elfáradnak, túlterhe­lésre érzékenyek. Mivel az ügyessé­gük és az erejük is adott, bármilyen mozgásformát képesek elsajátítani. A gyermek ekkor tanul meg kön­nyen két keréken biciklizni, görkor­csolyázni, síelni. Ugyanüyen kön­nyen tanul meg táncolni és zenélni is. A lányok általában nehezebbek. A fiúknak nagyobb az izomerejük, jobban tudják a kezük és lábuk mozgását összehangolni, vagyis ügyesebben bánnak a labdával, ma­gasabbra és távolabbra ugranak. A finommozgások - kézmozgás, raj­zolás - tekintetében a lányok ügye­sebbek. Megnő a szervezet általá­nos teherbíró képessége, megszűn­nek a gyakori betegségek. Hatéves korban kezdődik és tíz­éves korig tart a fogváltás, amit a korszak jellemzőjének tartanak. Jelentősen felgyorsulnak az idegrendszeri érési folyamatok, új idegközpontok alakulnak ki, ame­lyek lehetővé teszik az írás, olvasás, számolás elsajátítását, (-em-) ÍRÓ OLVASÓK Kontrasztok PIERZCHALA JÓZSEF A fedett autóbusz-megállóba szakadó esőben érkezett a távolsá­gi járat. Népviseletbe öltözött idő­sebb nő fészkelődve lépett a jármű fiatal pilótája elé. Izgatottságának egyik oka, hogy hibás kiejtéssel be­szélte az állam nyelvét, a másik, hogy szerette volna megkérni az autóbusz vezetőjét, tegyen kivételt, álljon meg egy lélegzetvételnyi idő­re útba eső kis falujában, amíg ki­száll. Vasárnap délután, kevés utas... Reménykedett. Avasparipa büszke püótája napszemüvegét megigazí­totta. Határozottan, mint aki ma­gas ló hátáról a repedtsarkúnak, válaszolt: - Azt már nem, nénike, a menetrend előírás, betartása köte­lező! A néni nem vitázott, látta, értel­metlen. Csendben leült a félig üres jármű ablak melletti ülésére. Jól látta a szemben haladó autóbuszo­kat. Vezetői fényvillanással, kéz­mozdulattal köszöntik egymást. Azon töprengett, hogy a mérges­nek hitt buszvezető nem az, akinek első látásra tűnt, de rosszul gondol­ta, a buszsofőrök akkor is üdvözlik egymást, ha nem ismerősök. Hirtelen fékezett a jármű. Fehér­sapkás rendőr köszönés után a so­főrhöz fordult. - Túllépte a sebessé­get! - mondta megcáfolhatatlanul. - Áthajtott a folyamatos vonalon. Hajlandó a büntetést kifizetni?! - A buszvezető fizetett. A népviseletbe öltözött asszony ekkor arcát az utasok felé fordítot­ta. Már a tekintete azt mondta, aki teheti, enyhítsen a vezető előírást sértő cselekedetének következmé­nyén. Az összegyűjtött pénzt szót- lanula sofőr elé tette. A kék táblán kétnyelvű szöveg, a néni által említett község. Lassított a jármű. Előírást sértett a busz ve­zetője? ! A népviseletbe öltözött né­nitől anyanyelvén köszönt el, de még a csomagját is lesegítette. Fülig pirulva vezetett tovább, amit a néni már nem láthatott. ♦♦♦ A hétemeletes bérlakásra a kis­város lakosai úgy néztek mint fel­hőkarcolóra. A legmagasabb épü­let a környéken. A falusi autóbuszra váró iskolás gyerekek, Savanyú vezetésével, aki a csapat vezére, itt próbálták a liftezést. A sűrű látogatás egészen addig tartott, amíg a házmester nem jött rá a gyerekek csoportos érkezésének okára. A magas ház bejárata előtt gyö­nyörű nyírfa és sűrű tujabokor ta­karásában hatalmas konténer. Az épület tervezőjének elképzelése alapján. Apa és szurtos fia ugyan­abban a korai időben érkeznek. Szurtoska lábával segíti a válo­gatást, apja kezével szortíroz. A hulladékot a helyszínen osztá­lyozzák. Ehető ételmaradék, fel­használható ruha, cipő. Értékesít­hető papír, üveg, konzervdoboz, más és más műanyag táskába ke­rül. A magas balkonról celofánba csomagolt jókora kolbász landol az aszfaltjárdán. Szurtoska elége­detten kap a finomság után. Fejét köszönésre emeli. A kopott épület sok vihart látott ablakai zárva.- Sebaj, fiam - biztatja fiát te­kintetével. A jelenet hetente meg­ismétlődik, azóta is, hogy a kar­bantartó vállalat emberei ragyo­gó kékre festett konténerre cse­rélték a rozsdásodó megroggyant régit. Soha nem derült ki, melyik titokzatos ablakból érkezik a reg­geli. Kőhaj ításnyira a forgalmas főút. Suhanó gépkocsicsodák, utasa­inak kilétét sötét ablak takarja. Szurtoska reggelijét majszolja, apa a tisztára mosott vaskorlát­nak támaszkodik. Zsebéből tégla­lap alakúra vágott újságpapírt húz elő. Ügyes mozdulattal szűz­dohánnyal tölti. Tüdőre szívja az erős füstöt.- Apa, a te gyerekkorodban is ilyen lélegzetelállító volt a forga­lom?- Á, dehogy - látszott, két szí­vás között, nosztalgiázik. - Tra­bant, Lada, Volga. Elfelejtett autó­márka. Audi, Ford, BMW meg ti­zenkét keréken guruló robusztu sok. Lecserélődött az autópark... - Uniós forgalom, népköztársaság ban épült főúton! - toldotta meg gondolataiba merülve.

Next

/
Thumbnails
Contents