Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-29 / 23. szám, csütörtök

ÚJ SZŐ 2004. JANUÁR 29. Iskola utca 17 A diszlexia veszélyeztetettség jelei és első tünetei már óvodás korban jól felismerhetőek Ha a diák nem tud beilleszkedni A megismerés, a tudás elsajátításának alapfunkciós zavarai az egyén kirekesztődéséhez vezethetnek (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Szent-Györgyi Albert No- bel-díjasunk mondta egy­szer, hogy „A könyvek arra valók, hogy megtartsák magukban a tudást, mia­latt mi a fejünket más fon­tos dolgokra használjuk.” ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Szeretjük a könyveket, a böngé­szést, a kutakodást az ismeretlen­ben, a lélek mélységeinek megélé­sét a versekben, a romantika, a ka­land, az izgalom átélését a próza- irodalomban és éppúgy a drámai katarzissal való találkozást. Igen, mi tudunk és szeretünk ol­vasni. De mi van mindazokkal, akik már kora kisgyermekkorban előre­szenvedik az olvasás és írás nehéz­ségeit, mert néhány hibásan műkö­dő agyfunkció előfeltételét képezi a később megnyilvánuló készség­problémának, a diszlexiának, azaz a „szóvakságnak” vagy olvasá- si/írási gyengeségnek. Annál is érdekesebb ma szá­munkra ez a funkcionális zavar, mi­vel a technikai robbanás egyrészt nagy szellemi kapacitást és fejlett kommunikációs készséget követel mindannyiunktól, másrészt viszont pont az elektronika termékei csábí­tanak el a minden tudást megala­pozó és elmélyítő olvasástól, ami­kor a könyvek helyett a tévé, a vi­deó képein, a számítógép játékain csüngünk. A diszlexia veszélyezte­tettség jelei már óvodás korban jól felismerhetők - legalábbis a felké­szült óvó-pedagógusok számára -, így felfigyelhetünk a rizikóténye­zőkre, korai tünetekre, amelyek megelőző terápia megkezdését te­szik lehetővé, az első ilyen tünet- csoport a nagymozgások összerendezetlensége, amely lehet csecsemő- és kisgyermekkorból örökölt mozgásfejlődési késés, de más hibás funkció is. Mindezek megfigyelhetők: a lép­csőn járásnál, az egyenes vonal melletti haladásnál, kisebb akadály ádépésénél, átugrásánál, a gyer­mek görcsös testtartásában, a cél­irányos mozgást kísérő sok, felesle­ges kapkodásban. Ugyanúgy fel kell figyelni a kisgyermek önálló öl­tözködésre törekvésénél a gombo- lási, cipőfűző-megkötési nehézsé­gekre, majd később a vágási, gyur- mázási, gyöngyfuzési, hajtogatási ügyetlenségre, a görcsös ceruzafo­gásra és főként a rajzok milyensé­gére, hogy az alaktalan firkálástól mennyire képes eljutni a gyermek a formautánzásig. Mivel az írástanu­lás alapja a finommotoros mozgás, ezért különösen fontos a hibák ko­rai felismerése. A balkezesség és az irányzavar Az átszoktatott balkezesség mint rizikótényező esetén szembetűnő lehet, ahogy a gyermek a rajzai bal oldalát bal kézzel, a jobbot jobb kézzel rajzolja. Ez a kézdominan- cia-hiány alapgondot jelent a betű­formálás megtanulásánál. További figyelemfelhívó az irányzavar. A helyes térérzékelés akkor valósul meg, ha a gyermek a vele szemben lévő, saját tükörképének oldaliságát jól határozza meg, azaz felismeri a fordítottságot. Az irány­tévesztés legszembetűnőbb meg- nyüvánulása, amikor a soralkotás jobbról balra történik, vagy a már ismert jeleket, betűket, szavakat tü­körírással írják le. Ez már nehezeb­ben korrigálható, így a korai felis­merés igen fontos. A finommozgá­sok legérzékenyebb területe a be­szédmozgásokhoz kötődik: a meg­késett beszédfejlődésből adódó mutogatás, magyarázó tevékeny­ség, a gyakori szótorzítás, hangát- tevés, szótagok felcserélése, az el­húzódó pöszeség. A zöngés és zön­gétlen hangzócserék, az elmosó­dott artikuláció, a motyogás vagy hadarás egyaránt veszélyezteti az olvasás- és írástanulás sikerességét, a szó megértése, az emlékezőké­pesség, a szókincs fejlődése, így a szöveg megértése szempontjából. Mindezek hátrányosan hatnak a lényegkiemelésre, a megértésre, a hangszín, hangerő, hangsúly, be­szédtempó, monotónia problémái, a rossz ütemérzék és dallam-visz- szaadási problémák fontos jelzések már az óvodai foglalkozásokon is, de leginkább a családi körben ko­rán felismerhetőek. Áttérve a hallá­si érzékelés zavaraira azt tapasztal­juk, hogy ez esetben a hallási inge­rek rossz elemzésről, a beszéd­hangok megkülönböztetésének ne­hézségeiről van szó. A gyenge látási érzékelés A vizuális percepció (érzékelés) és emlékezet területén az észlelés szempontjából a látás kap vezető szerepet 3-6 éves korban, amely az alak, a forma, a nagyság, a szín differenciálásának és felismerésé­nek képességét jelenti, és amely az olvasás, írás szempontjából nélkülözheteden. A diszlexiás gyermek többnyire nem ismeri fel a kívánt formát, vagy csak a kör­nyezet és méret változása alapján ismeri fel. Ezeknek a gyermekek­nek a látási érzékelése gyenge, nem nagyon tudják megkülön­böztetni a lényeges és lényegtelen elemeket, illetőleg a részeknek az egésszel való összefüggését hely­telenül ítélik meg, és persze a ré­szeknek egymáshoz való viszo­nyát sem látják jól. Ez annál in­kább is súlyos, mivel a bizonyta­lan felismerés, megjegyzés, fel­idézés csak bizonytalan emlék­nyomokat hagyhat maga után, így hasonló betűk (p, b, d) olvasás­ban és írásban egyaránt könnyen átcsúszhatnak egymásba és össze­keveredhetnek. Nagyon figyel­nünk kell tehát már a kisgyermek­re is, mert a megismerés, a tudás elsajátításának alapfunkciós za­varai végső soron az egyén kire­kesztődéséhez, megbélyegzettsé- géhez, elszigetelődéséhez vezet­hetnek, amelyek aztán a társada­lomban való kommunikációt, a si­keres beilleszkedést is károsíthat­ják. (csp, he) JÓ, HA TUDJUK! Olvasni jó, de nem mindegy, mit és hogyan ISMERTETÉS Sok szülő kétségbeesve tapasztalja, hogy míg gyermeke korábban szívesen olvasott, 10-13 éves korára egyre ritkábban vesz a kezébe könyvet. „Elrontottunk valamit?” - teszik fel a kérdést a gondos szü­lők. Nem erről van szó. A betűkkel való megismerkedés hatalmas elő­relépést jelent a világgal való ismerkedés folyamatában, később azon­ban sok más lehetőség is feltárul a gyerekek előtt. Egyáltalán, miért fontos olvasni? Dr. Bettina Hurrelman, a Kölni Egyetem olvasást kutató profesz- szor asszonya öt okot nevez meg: 1. Az olvasás segíti a nyelvi fejlődést: itt nem segít a gesztikuláció és a mimika, és mivel a szavakra hárul a mondanivaló kifejezésének tel­jes felelőssége, árnyalt és ödetes kifejezésekkel találkozhatunk. 2. Az olvasó agyának minden területére szükség van a szöveg meg­értése érdekében. Vizuális élmény híján csak a saját képzelőerőnkre és beleérző képességünkre támaszkodhatunk, tehát az olvasás a gon­dolkodás tréningjét is jelenti. 3. Fejleszti az érzelemvilágot: a szereplők lehetőségeit átélve nő az empátiás készség. 4. Bizonyos információkhoz, tudásanyaghoz ma is elsősorban olva­sás útján lehet jutni. 5. Az elmélyülés képessége leginkább olvasás közben alakul ki. Se­gíti a megértést, a lényeglátást, az értelmezési képességet. Azokban a családokban, ahol jó mintával találkoznak a könyvekhez való viszonyulást illetően, vissza fog térni a gyerekek olvasási kedve a normális kerékvágásba. Nagyon fontos a szülők példamutatása. Azt az elteijedt állítást, hogy a gyerekeket manapság nem lehet rávenni az ol­vasásra, a tudomány nem igazolja. A legfrissebb tanulmányok azt mu­tatják, hogy a szülők lényegesen kevesebbet olvasnak, mint a gyere­kek. Ez hat ki a gyerekek szokásaira is. A szülőket követik a tévé képer­nyője elé. Ezért először a szülőknek kell megváltozniuk, hogy ne csak szavaikkal, de tetteikkel is inspirálják gyermekeiket. Az viszont nem mindegy, hogy mit olvasunk. Az olvasónak tudnia kell, hogy akaratla­nul is szellemi kapcsolatba kerül az írás szerzőjével. Vannak helyzetek, mint például a Biblia esetében, amikor ez kifejezetten kívánatos. Más esetekben viszont meg kell őrizni a távolságtartást: nem feltétlenül kell az olvasmányt beengedni a szívünkbe. S vannak kifejezetten olyan „művek” is, amelyek rombolnak. Az olvasást nem önmagáért kell sze­retni, hanem azért, hogy magunkhoz vegyük azt, ami jó. (n, he) Az olvasást nem önmagáért kell szeretni, hanem azért, hogy magunkhoz vegyük azt, ami jó (Illusztrációs felvétel) OLVASÓNK ÍRTA Sok szülő könyörög csemetéjének, hogy tanuljon PRACHÁR KORNÉLIA Közeledik a félévi bizonyítvány­osztás ideje. A diákok még az utol­só pillanatokat is ki akarják hasz­nálni, hogy javíthassanak a jegyei­ken. Néha szinte elkerülhetetlen, hogy a két osztályzat, érdemjegy közt álló tanuló javítson a bizonyít­ványba kerülő osztályzatán. Egy­szóval: az elmúlt hetek a félévi „hajrá” szóval jellemezhetőek a legjobban. Most egy ezzel kapcso­latos „élményemet’ szeretném önökkel megosztani. A minap hazafelé tartottam be­vásárló körutamról, amikor a kö­vetkező rövid párbeszéd tanúja let­tem. A beszélgetés egy anyuka és tíz-tizenegy éves kisfia között zaj­lott le. Az idézet szó szerinti: Anya: - Ma délután elügrunk au­tóval Nyitrára a Tescóba bevásárol­ni. Kisfiú: - Anyu, én inkább nem mennék. Tanulnom kell, tudod, most fogok felelni az egyesért. Anya (felháborodva, szinte kia­bálva): - Már többször mondtam neked, hogy a jegyek nem fontosak és nem is érdekelnek! A jegyeket nyugodtan lesza.. .hatod. Ennyi a történet. Rövidke, de el- gondolkodató. Azt hiszem, nagyon sok anyuka örülne, ha gyermeke inkább a tanulást választaná egy kis kiruccanás helyett. Sok szülő éppen azért könyörög csemetéjé­nek, hogy tanuljon, vegye már vég­re elő az iskolatáskáját, úja le a lec­két, tanulja meg a verset, szorzó­táblát, jegyzetelje ki a történelmet, stb. Szerintem nagyon kevés az olyan szülő, aki azért haragudna gyermekére, mert az tanulni akar. Sőt épp ellenkezőleg. De hát ezek szerint akadnak kivételek is, mint a példabeli anyuka. Az anyuka, aki talán ezzel a meggondolatlan kije­lentésével rontotta el kisfia nevelé­sét, esetleg itt vette el kisfia kedvét a tanulástól. Hiszen a kisfiú megta­nulja, hogy nem számít a jegy és a tudás, majd csak lesz valahogy. Nem tudom, mi lett a történte vége, de bízom benne, hogy a kisle- gény végül is megtanulta a leckét, lefelelt, kijavította a jegyét, egyest kapott. Ám az édesanyja nálam fél­évben megbukott. Kedves Anyuka! Remélem ide­jében észreveszi, hol hibázott, s lesz elég ideje arra, hogy a tanév végéig bepótolja hiányosságait, s javítson osztályzatán. Kívánom, hogy júniusban az ön bizonyítvá­nyában is egy hatalmas „KITŰNŐ“ ékeskedjen! Kevés az olyan szülő, aki azért haragudna gyermekére, mert az tanulni akar (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, jelenlegi és örök diákok! Olvas­sák figyelmesen az Iskola utca melléklet cikkeit, és abban az esetben, ha helyesen válaszol­nak az általunk feltett kérdé­sekre, és a megfejtést február 4- ig beküldik, megnyerhetik az AB-ART Kiadó ajándékát, a Vi­dám kalendáriumot. 1. Hány alap- és középisko­lás diák kapja kézhez hol­nap félévi bizonyítványát? a. 600 ezer b. 900 ezer c. 100 ezer 2. Albert Einstein bizonyít­ványában még ........ is vol t. a. kettes b. ötös c. négyes Címünk: Új Szó - Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e-mailben is eljuttathatják az alábbi címre: iskolautca@ujszo.com Múlt heti Iskolai kvízünk meg­fejtése: lb, 2c. Köszönjük, hogy ilyen sokan részt vettek játé­kunkban. Ezúttal Nagy Zsuzsan­nának Alsószeliből kedvezett a szerencse, az AB-ART Kiadó ajándékát küldjük neki. ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents