Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-29 / 23. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 29. 18 Riport Az idei év mindenképpen vízválasztó lesz, megmutatja, melyik csapat képes váltani és jó értelemben alkalmazkodni az elkerülhetetlen változásokhoz Remény és szorongás a zöldségtermelők körében Nem mindennapos esemény az, hogy január közepén szabadtéren termelt kelkáposztát vágnak piaci értékesítésre Simon Zsolt agrárminisz­ter az elmúlt évben azt nyilatkozta, hogy lehető­séget lát a klasszikus kis­termelők állami támogatá­sára is, ha a termelő a megtermelt és eladott zöldség jövedelméből adó­zik. Kevés zöldségtermelő figyelt fel a miniszter által felvázolt lehetőségre, a többség - biztos, ami biz­tos alapon - előnyben ré­szesítette azokat a keres­kedőket, akik helyben és zsebből fizettek az áruért. SOÓKY LÁSZLÓ A mezőgazdasági miniszter ar­ra is felhívta a figyelmet, hogy a kistermelők az EU-ban csak úgy maradhatnak versenyben, ha tár­sulnak, s ezek a társulások olyan tervezeteket dolgoznak ki és nyúj­tanak be, amelyek a termőföld megmunkálásától kezdve egé­szen a végtermékig ölelik fel a ter­melés folyamatát, a termék fel­dolgozását és piaci értékesítését. A korai zöldség termelése a megemelt energiaárak, a vető­magok, műtrágyák, növényvédő szerek folyamatos drágulása any- nyira feltornázta a zöldségterme­lés önköltségét, hogy a háztáji kertekben mind a szabadföldi, mind pedig a fólia alatti termelés hovatovább ráfizetésessé vált, ezért nagyon sokan feladták a ki­látástalan küzdelmet. Azok a megszállottak, akik a legnagyobb zimankóban ismét befűtötték a fólia- és üvegházaikat, kétségkí­vül a pozitívan gondolkodók egy­re ritkuló csapatába sorolhatók. Amint azt Forró Béla, a marcelházai székhelyű Vitazel end co. egyik tulajdonosa másfél évvel ezelőtt elmondta, a nagybani ter­melők is csak akkor maradhatnak versenyben az európai piacon, ha minőségi árut termelnek, s beke­rülnek abba a kereskedelmi lánc­ba, amely nem csupán az árakat diktálja Közép-Kelet-Európában, hanem a teljes zöldségpiac műkö­dését is irányítja. Ma már nem elég az, ha a termelő jó minőségű ter­ményt állít elő, be kell rendezked­nie a raktározásra és a csomago­lásra is, mert a hazai piac túlnyo­mó részét mozgató áruházláncok a minőség mellett a látványra is nagy hangsúlyt fektetnek. Az eltelt másfél év alatt a Vitazel end co. az uniós SAPARD- program lehetőségeit kihasználva 20 millió koronás beruházással klimatizációs raktárt és csomago­ló csarnokot létesített. A háztáji zöldségtermelők számára az egyik legnagyobb veszélyt mindig az jelentette, hogy amikor töme­gesen érett be a terményük, rak­tározási lehetőségek híján rájuk rothadt. A felvásárlók pedig, akik pontosan felmérték a termelők helyzetét, nem csupán a felvásár­lási árakat szorították le annyira, hogy a termelő önköltségét sem fedezték, de visszaélve a piacon elfoglalt helyzetükkel is, csúcssze­zonban korlátozták a termények felvásárlását. A szlovákiai magyar zöldségter­melők a mai napig nem hozták létre érdekvédelmi szervezetüket, vergődnek a kereskedők és a piac között, ma már egyértelmű, hogy ők lesznek a megváltozott terme­lői és piaci körülmények legna­gyobb vesztesei. Tájainkon, az itteni időjárási vi­szonyok között nem mindenna­pos esemény az, hogy január kö­zepén szabadtéren termelt kelká­posztát vágjanak piaci értékesí­tésre. Répás Sándor a cég agronó- musa az áttelelő kellel kapcsolat­ban elmondta, hogy az általuk termelt fajta akár egy hétig is kü­lönösebb károsodás nélkül átvé­szeli a mínusz 5-8 fokos fagyokat. Az idei, eddig még enyhének mondható tél kedvezett a kel fej­lődésének, mostanra befejese- dett, a legkényesebb igényeket is kielégíti. Fagymentes napokon vágják, amikor megolvad a leve­lek között felgyülemlett jég. Keszeg Ervin technikus arról tá­jékoztatott, hogy a cég mintegy 150 hektáron folytat szabadtéri termesztést, ezen kívül 1,25 hek­táros az üvegházuk, egy hektáron termelnek fólia alatt, három hek­táron pedig burgenlandi típusú hajtatott termesztést végeznek. Ennek lényege az, mondta Répás Sándor, hogy a terület fölé nem fóliát húznak, hanem egy nagyon finom szövésű hálót, amely fel­fogva a párát, egyrészt biztosítja a hőszigetelést, másrészt pedig a szükséges állandó páratartalmat. Tavaly ezzel a rendszerrel futta­tott paradicsomot termesztettek, idén pedig paprika kerül a háló alá. Jelenleg az üveg­házakban és a fóliák alatt dolgoznak, a talaj előké­szítésével párhuzamosan végzik a korai saláta veté­sét és hajtatását, január végén mintegy kétszázezer palán­tát ültetnek ki a fóliasátrak alá. Keszeg Ervin arról is beszélt, hogy az üvegházaikat gázzal fűtik, s a többször is megemelt energia­árak miatt sokkal visszafogottab­ban, takarékosabban kell tevékeny­kedniük, műit az előző években, mivel a fűtés árával együtt jelentő­sen megemelkedett a termelési ön­költség is. A vegyszerek jelenlegi árfekvését még csak tanulmányoz­zák, azt viszont már most el lehet mondani, hogy az egyes vetőmag­ok árát a forgalmazók mintegy 20- 30 százalékkal emelték meg. A cég a megtermelt zöldséget egyrészt saját kereskedelmi háló­zatán keresztül értékesíti a Hypernova és a Carrerfour üzlet­láncaiban, közvetítőn keresztül szállítanak a Metro áruházakba, másrészt pedig a ČEROZ zöldség­forgalmazó cégen keresztül eljut­nak a csehországi piacra is. Répás Sándor ezzel kapcsolatban úgy vélekedett, hogy az említett ke­reskedelmi láncokba csak minősé­gi áruval lehet bekerülni, mert a piaci verseny könyörtelen. Azok az országok, amelyeknek terme­lői már a rendszerváltozás előtt is szállítottak ezekbe az áruházak­ba, nem szívesen adják fel a pozí­cióikat, s az is köztudott, hogy a zöldségtermelésre kedvezőbb ég­hajlatuk miatt lényegesen olcsób­ban termelnek, mint mi. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy míg tájainkon csak most kezdjük elsajátítani a piaci körül­mények közötti verseny alapjait, addig a konkurenciát jelentő me­diterrán államok termelői évtize­dek óta így mű-ködnek, s, ha mo­solyognak is, nem nagyon kedvel­nek bennünket. A cég üveg- és fóliaházaiban 30 embert alkalmaznak, a szabadtéri területeken szezon idején - mely augusztustól október közepéig tart -150-200 személyt. Keszeg Ervin arról is beszélt, hogy az idei év mindenképpen vízválasztó lesz a hazai zöldség- termesztésben, s nem csupán az Európa Unióhoz való csadakozás bizonytalanságai miatt, hanem abból a szempontból is, hogy meg­mutatja, melyik csapat képes vál­tani és jó értelemben alkalmaz­kodni az elkerülhetetien változá­sokhoz. Az is biztosra vehető, hogy a nagybani termelők is óva­tosabban, nagyobb odafigyeléssel kutatják a piaci lehetőségeket, mint az elmúlt időszakban, hiszen minden elhamarkodott döntésben ott bujkál a bukás lehetősége, ami akár végzetes is lehet. Példaként említette, hogy a Vitazel end.co a korai zöldség termesztése mellett jelentős mértékben az őszi ká­posztafélék termelésére szakoso­dott, de nem hagyhatja figyelmen kívül azt a körülményt, hogy a len­gyelek ugyanezt az árut nagy tö­megben, az európai árakat figye­lembe véve olcsón szállítják a szlo­vákiai piacra, s azok a lehetősé­gek, amelyeket már eddig is meg­teremtettek maguknak Szlovákia- szerte, az európai piacok megnyi­tásával csak tágulni fognak. A nemrégiben üzembe helye­zett ötezer köbméteres hűtőház sokat javított a cég gazdálkodási lehetőségein, hiszen nagyrészt mentesíti őket az azonnali eladási kényszer alól, másrészt pedig alapvetően meghatározza a ter­melés struktúráját, hiszen nyilván olyan zöldségféléket termelnek, amelyek alkalmasak a hűtőház­ban való elraktározásra. Az idei tervekkel kapcsolatban Répás Sándor elmondta, hogy te­rületben is visszafogottabb a tava­lyi évnél, olyan zöldségfélék is akadnak, amelyeket most kihagy­nak a termelésükből. Ebben az év­ben 20 hektáron termelnek papri­kát, 20 hektáron cukor- és görög­dinnyét, a 10 hektár őszi káposzta mellett ugyanekkora területen ter­melik majd a most felfutó ágban lé­vő kínai kelt, ezeken kívül 18 hek­tárra terveztek korai zöldséget, a zömét porofólia alatti termelési móddal. A két szakember arról is beszélt, hogy az esetlegesen megkötendő szerződések semmilyen garanciát nem jelentenek a termelő számára, akár a hazai kereskedőket, akár a külföldnek számító csehországi forgalmazókat vesszük alapul. Kü­lönösen akkor nem, ha fontolóra vesszük, hogy a jelenlegi várakozá­si időszakban mi minden történhet a háttérben, azokon a tárgyaláso­kon, amelyeken vélhetőn a napok­ban döntenek az európai zöldség­piac meg- és elosztásáról. Néhány évvel ezelőtt, ha valaki egy januári éjszakán végigment Marcelházán, vagy a Mátyusföld más nagy zöldségtermelő telepü­lésein, különböző fűtő alkalma­tosságok, gázkazánok zúgását- búgását hallhatta, amely úgy ha­tott, mintha a távolban repülő­géprajok húztak volna valamerre. Amikor zordabbá vált az idő, jó­formán óránként maradt ki a vil­lanyáram a melegágyakat fűtő házi gyártmányú elektromos spi­rálok leterheltségétől. Most éjsza­kánként szinte hallható a csend, takarékossági okokból még a köz- világítást is kikapcsolják. Az el­múlt évben lezárult egy időszak, ami nem csupán arról szólt, hogy a mátyusföldi emberek a háztáji termelésből egy viszonylagos lét- biztonságot teremtettek maguk­nak, hanem arról is, hogy kialakí­tottak egy életformát, amit elfo­gadtak és szerettek. Igaz, hogy ál­landó stresszben és rohanásban éltek, de volt miről beszélgetniük, vitatkozniuk, akár veszekedniük is. Ez az életforma van most meg­szűnőben. Jelenleg az üvegházakban és a fóliák alatt dolgoznak, a talaj előkészítésével párhuzamosan végzik a korai saláta vetését és hajtatását, január végén mintegy kétszázezer palántát ültetnek ki a fólia­sátrak alá (Somogyi Tibor felvételei) Ma már nem elég az, ha a termelő jó minőségű terményt állít elő.

Next

/
Thumbnails
Contents