Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-27 / 21. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 27. Vélemény és háttér 7 VISSZHANG Csak nézőpont kérdése Bugár Béla nem először bírál, amiéit eltér a véleményem az övétől. Már korábban említettem: minden nézőpont kérdése. A tények mindig objektív tények maradnak, ám ahogyan nincs két egyforma ember, ugyanazon tény ismeretében két embernek ugyanarról a dologról eltérhet a véleménye. Az Új Szóra nézve sértő, ha az MKP elnöke azt gondolja, az újságírók - ez esetben jómagam - légből kapott információk alapján tudósítanak és kommentálnak. Kiegyensúlyozott tájékoztatásra törekszünk, és az összeférhetetlenségi törvénnyel kapcsolatban nemcsak Dániel Lipšic, hanem a miniszter lépését kifogásoló politikusok véleményét is ismertettük. Tény: Bugár Béla helyett az MKP álláspontját a párt frakcióvezetője tolmácsolta. Tény, hogy a koalíciós partnerek valamiben megegyeztek, a parlamentben viszont másképp viselkedtek. Tény: az MKP kész volt megszavazni a módosítások nélküli és a megváltoztatott tervezetet egyaránt. Tény, hogy a visszavont javaslat szigorúbb lenne, csakhogy érvényesítéséhez 3/5-ös többség kellene. Gabriel Kariin esetében nem volt gond, viszont a mentelmi bizottság képtelen volt dönteni Rehák és Pinkává ügyében: egy szavazat hiányzott. (Bugár Bélának más a véleménye az ügyről. Tény: a testületi ülésről hirtelen távozott Pataky, aki újságíróknak azt mondta, rosszul érzi magát, de visszajön - amikor rátaláltak, nem tűnt betegnek. Talán elfelejtett visszamenni... Mi a garancia, hogy az összeférhetetlenségi bizottság ülésekor nem fordul elő üyesmi? Pedig csak egyetlen szavazatról van szó.) Tény: az összeférhetetlenségi bizottság néhányszor elnapolta a javaslatot, vagy nem hozott határozatot, mert néhány tanácstag inkább nem, vagy csak késve jelent meg... Tény, a KDH képviselői közül is győzködték a minisztert, mégse vonja vissza tervezetét. Tény, az ellenzék örült a dolognak, a koalíció bírált. Mi rossz van abban, ha ezen az ember elgondolkodik, és a tények alapján leírja véleményét? Lehet a számokon vitatkozni, lehet a kompromisszumok helyességét magyarázni... Mint említettem: minden nézőpont kérdése. Van, akinek egy képviselő sok, van, akinek semmiség. Tény, hogy a jelenlegi összeférhetetlenségi törvény is tartalmaz bizonyos szankciókat. Tény, hogy Mečiar va- gyonbevallásával rendszeresen gond van, ám soha még a haja szála sem görbült. Tény: még nem hallottam, hogy legalább a hatályos törvény szerinti szankciókat valaha is alkalmazták volna... Bugár Béla talán még ennél is több tényt ismer, ezek alapján mondja - képletesen szólva -, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Én viszont azt mondom: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja... Mindentől függedenül az Új Szó továbbra is objektiven, a „hallgattassák meg a másik fél is” elvet tiszteletben tartva fog tájékoztatni, és a véleményünket is meg fogjuk írni. B. Szentgáli Anikó- Főnök, úgy eldugtam a könyvelésben a tavalyi nyereséget, hogy most az adóbevallás előtt sehol sem találom... (Marabu rajza) A pereskedés a Lónyai-hagyaték esetében egyesek nézete szerint csupán időhúzás Oroszvár: a kastély sorsa A pozsonyi kormánynak tárgyalnia kell az oroszvári kastélyról. Ezzel a címmel közölte a Sme című napilap január 12-i számában azt a teijedelmes cikket, amely a Lónyai-kastély bizonytalan sorsát villantotta fel. KASZÁS PÉTER A napilap értesülései szerint a kastély felújítása még legalább 600-800 millió koronát emésztene fel, így a kormány még ebben a hónapban dönteni kényszerül az in- gadan sorsáról. Hogy a festői szépségű építmény jövője miként alakul, még nem tudni. Nem kizárt, hogy a munkálatok továbbra is állami támogatással folytatódnak, de az elképzelések közt egy rekonstrukciós részvénytársaság alapítása -akár külföldi befektető bevonásával is a birtok községi tulajdonba való helyezése, illetve eladása is szerepel. A történet röviden: Stefánia belga hercegnő 1944. július 4-én és félje, Vásárosnaményi Nagylónyai Elemér herceg 1944. március 13-án keltezett végrendeletében az oroszvári ingadanokat - vagyis a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot - a Szent Benedek-rend Pannonhalmi Apátságára hagyta örökül. A hercegnő 1945. augusztus 23-án, félje 1946. július 29-én hunyt el, a végrendeleteket 1945. augusztus 29- én, illetve 1946. augusztus 5-én hirdették ki Győrött, s az örökös mindkét esetben a Pannonhalmi Főapátság volt. A II. világháborút követő „határkiigazítás” során (1947) Oroszvár községet Csehszlovákiához csatolták, a kastélyt pedig 1948 májusban - vagyis amikor már több mint két és fél éve a bencések tulajdonát képezte az 1945/104. sz. rendelet alapján elkobozták a már nem élő Lónyai házaspártól. A konfiskáció tehát nem a valódi tulajdonos ellen irányult, így érvénytelen volt. Mi több, az 1948-as tulajdonosváltást az oroszvárt telekkönyvben sem regisztrálták, így ott tulajdonosként máig a hercegi házaspár neve szerepel. A történet szempontjából fontos megemlíteni, hogy amikor Oroszvár még Magyarországhoz tartozott és a hercegi pár még élt, az 5.600/1945. sz. rendelet (földtörvény) alapján tulajdonuk jelentős hányadát államosították, s a budapesti Földbirtokrendező Hivatal csak a 940. számú telekkönyvi betétben szereplő ingadanokat hagyta meg Lónyaiéknak. Ma ezek szerezhetőek vissza. A végrendeletek érvényességét több magas rangú hivatalos szerv - így a Magyar Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Kara - is elismerte, de ami az ügy szempontjából igazán lényeges: 1999-ben a pozsonyi járási ügyészég is hatályosnak találta. Sőt Pannonhalma akkori képviselői a precedensértékű végzés segítségével a főapátságot egy 1,5 hektárnyi terület (melynek értéke egyes becslések szerint akár a 40 millió koronát is elérheti) tulajdonosává tették. „Sikerült tehát előkészíteni a talajt a további ingadanok tulajdonlapjainak kiállításához” - nyilatkozta az Új Szó 2003. szeptember 20-i számában a sikert kicsikaró Mede Vencel. A kastélyparki parcelláért a fizetség azonban nem köszönet, hanem a megbízatás váratlan visszavonása volt. Hogy Pannonhalmának ezt a lépését mi indokolta, máig nem tisztázott. Különösen fogós ez a kérdés annak fényében, hogy az örökség ügye azóta egy arasznyit sem haladt előre. A hagyaték jelenlegi jogi képviselői a komáromi bencések, akik már 1992 óta próbálják restitúció által megszerezni maguknak - vagyis a komáromi bencés rend számára - a főapátság által örökölt oroszvári ingatlanokat. Teszik mindezt annak ellenére rendüledenül, hogy a restitúció - vagyis egy másik tulajdonostól való visszakövetelés - a Lónyai-hagyaték esetében nem vezethet célhoz. A Pannonhalmi Főapátság ugyanis - mivel az 1948-as kobzó határozatot a hercegi pár nevére állították ki - nem vesztett ingatian- tulajdont, így az oroszvári ingatia- nokat nem restituálni, hanem nevesíteni kell. (Ahol eddig nem állítottak ki tulajdonlapot, ott tulajdonlapot kell kiállítani - ahol pedig van tulajdonlap, de azt jogtalanul állították ki, ott vissza kell perelni az ingatíant.) A restitúciós pereskedés a Lónyai-hagyaték esetében egyesek szerint csupán időhúzást jelent. Arról nem is beszélve, hogy a komáromi bencések - felfoghatatianul - nemcsak a 940. számú telekkönyvi betétben szereplő ingatianokhoz igyekeznek évek óta hozzájutni, hanem azokhoz is, amelyeket még az 1945-ös földosztás alkalmával Magyarországon államosítottak. Itt tart jelenleg az ügy. Márpedig ha a Sme jóslatai beigazolódnak, és a kastélyt esedeg eladják, Pannonhalma végleg elesik hagyatékától. Remélhetőleg nem ez a cél. A szerző magyarországi munkatársunk Az oroszvári ingatlanokat nem restituálni, hanem nevesíteni kell. POLITIKA Négy hét telt el a szerbiai előrehozott parlamenti választások óta, s ma bizonytalanabb, mint valaha, hogy a demokratikus tömb pártjai tudnak-e kormányt alakítani. A helyben toporgó kormányalakítási folyamat vasárnap jutott mélypontjára. A Demokrata Párt (DS) főbizottsága kereken elutasította a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) javaslatát, hogy kívülről támogassa kisebbségi kormányát, amely élén a DSS elnöke, Vojiszlav Kostunica állna. Az eddigi legnagyobb kormánypárt ezzel átadta a labdát a DSS térfelTALLÓZÓ éré. Kostunica a Politika című lapnak nyilatkozva már meg is előlegezte pártja válaszát. Közölte: ha a többségi - DS bevonásával megalakuló - kormány és az újabb választás között kellene döntenie, akkor az utóbbi lehetőséget választaná. FTP Tárgyalhatónak minősítették rákbeteg német katonák fegyver- gyártó konszernek elleni kártérítési keresetét az Egyesült Államokban -jelentette a Financial Times Deutschland című német lap a panaszosokra hivatkozva. Egy texasi bíróság elismerte illetékességét az ügyben, s lehetővé tette, hogy a panasztevők betekinthessenek a hat érintett amerikai konszern bizonyos belső dokumentumaiba. A vállalatok között van a Raytheon, a Lucent Technologies és az ITT Industries. A keresetet 2002 őszén nyújtották be 450 katona a texasi El Pasóban, 450 millió dollár kártérítési összegre tartva igényt. A katonák, illetve hozzátartozóik azt állítják, hogy amerikai gyártmányú radarkészülékek javítása, illetve kiszolgálása közben 1958 és 1994 között leukémiában és hererákban betegedtek meg. KOMMENTÁR Felfedezik a nyugdíjast PÁKOZDI GERTRÚD Amint az várható volt, a parlament a múlt héten úgy hagyta jóvá az öregségi nyugdíjbiztosításról szóló törvényt, ahogy az először került az államfőhöz aláírásra. A 6-8 százalékos emelést szorgalmazó elnöki javaslatból semmi sem lett, így februártól ádagosan havi 260 korona pluszpénzzel számolhatnak a járadékra várók. Az év végén még egyszer emelik a nyugdíjat, az infláció és az átlagbérek alakulásának megfelelően. Ennyit enged meg az államkassza - mondja a pénzügyminiszter. A nyugdíjas meg számolhatja, hogy az energiadrágulás meg az adóemelések miatt már az év elejétől alaposan megnövekedett többletkiadásait februártól mennyire ellensúlyozza a 4 százalékos nyugdíjemelés. A parlament tehát a mérsékelt növelésre adta áldását. Nincs az a szőrösszívű képviselő, akinek lenne kurázsija elvitatni a nyugdíjasjogát a számára elviselhetőbb életet lehetővé tevő nagyobb járadékra. Az ellenzék támogatta Schuster nagyobb mértékű emelésre tett javaslatát. Logikus magatartás. A világ minden ellenzéke ezt teszi, ha teheti. Az azonban kevésbé érthető, hogy a nagyobb emelést a források hiányára hivatkozva elvető képviselők egy csoportja (a Szabad Fórumból) azon nyomban kilátásba helyezte: hamarosan pontosan kidolgozott javaslatot teijesztenek be a parlamentbe arra vonatkozóan, miképpen lehetne az idén egyszeri támogatással ellensúlyozni a nyugdíjasok megnövekedett kiadásait. Fedezésükre a 4 százalékos emelés bizonyíthatóan nem elegendő. Hasonló javaslattal állt elő az MKP is, amely 1000 korona egyszeri juttatást adna. Azt is megmondta, miből fizethetne a társadalombiztosító: az év folyamán felhalmozódó többletbevételeiből. Nem rendszeijellegűek a javaslatok - állítják a pénz- és szociális ügyi tárcánál. De a társadalombiztosító intézetben is. Tény, hogy nem azok, de Šimkóék segítségével ebben a parlamentben még az ellenzék is mindent elérhet. Mindenesetre érdekes lesz figyelemmel követni azt a parlamenti vitát, amelyben a kormánypárti (MKP), vagy éppen a kormányprogrampárti (Szabad Fórum) javaslatból minden parlamenti párt azt bizonygatva akar majd kikerülni, hogy ő aztán igazán csak jót akar a nyugdíjasnak. Az SDKÚ esedeg azzal, hogy meggyőzően állítja, ha elmélyítik az államháztartás hiányát, a nyugdíjas jobban ráfizethet a gazdasági helyzet ebből következő romlására, mintha semmivel sem kompenzálnák kiadását, s ha a társadalombiztosító várható többletbevételét nem célszerűbben használják fel. Néhány további párt meg azzal, hogy valamilyen egyszeri pluszpénzt megszavaznának a nyugdíjasoknak. Igaz, nem lenne rend- szeijellegű, de annyi nem „rendszerjellegű” intézkedést hoztak már ebben az országban, hogy jobban talán ebbe se rokkanna bele. Csak a nyugdíjas bírja ki ezt a sok jóindulatot... JEGYZET Szükség, átverés? PÉTERFISZONYA Bármennyire nem tudjuk megszokni, szinte mindennapi jelenség a koldulás. Nem sorolom a kéregetők közé azokat, akik valamüyen tevékenységgel bírják rá az embereket az adakozásra. Kollégáimmal együtt kimondottan élvezzük például azt a roma hegedűst, aki esőben, fagyban - gyakran hamisan -, de mosolyogva húzza a vonót. És díjazzuk. Zavarba hoznak viszont azok, akik magányosan vagy kis csoportokba verődve nyújtogatják kezüket. Bevallom, őket, ha lehet, nagy ívben kikerülöm, hiszen nagyon agresszívan követelik jussukat. Sőt trágár szavakkal illetik azokat, akik csupán egy ötöst nyomnak a markukba. Tudom, miről beszélek, a minap engem is leteremtett az egyik hölgy, mondván, ne aprót adjak, hanem legalább ebédjegyet, mert miből vásároljon sört magának?! Mivel nem jutalmaztam őszinteségét, nekem rontott egy sörösüveggel. Újabban vannak élelmesebb kéregetők, akik korszerűbb módszerekkel próbálnak pénzt szerezni a megélhetéshez: újsághirdetés útján. Ebben a lapban is. A névtelenség mögé bújva számlaszámot, esedeg telefonszámot jelentetnek meg. Volt, aki nehéz sorsú öt gyermeke számára gyűjtött, de amikor feltárcsáztam a mobilszámot, egy hölgy szlovákul kérte ki magának az „ellenőrzést”. És nem vállalta a személyes találkozást. A szembesítés elől kitért az a skizofréniában szenvedő férfi is, akinek az adomány gyógykezelésre kellene. Pedig csak fel szerettem volna világosítani arról, hol látnák el szakszerűen, miként juthatna megfelelő orvossághoz, hiszen korszerű gyógyszerezés- sel lelki betegsége tünetmentessé válhat. De ő is „melegebb tájakra” küldött. Ugye, nem csoda, hogy bizalmatlanná váltam, s átverésnek tartom a névtelen hirdetéseket?! FIGYELŐ ROMÁNIAI SAJTÓ Huszonnégy óra leforgása alatt hatezer, külföldre igyekvő román állampolgárt fordítottak vissza az ország nyugati határállomásairól az elmúlt hét végén. A schengeni térségbe igyekvő, többnyire a román-magyar határról visszafordított turisták közül nagyon sokan nem rendelkeztek a külföldi utazáshoz szükséges iratokkal, tervezett tartózkodásuk pénzfedezetével.
