Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-26 / 20. szám, hétfő
ÚJ SZŐ 2004. JANUÁR 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5- Halló, Föld! Hozzánk hasonló értelmes lényekre bukkantunk! A jelenlegi állapothoz képest az összeférhetetlenségi törvény előrelépés lett volna Inkább sárkányfog TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetői határozottan cáfolták a magyarországi sajtóban megjelent híreszteléseket, hogy „utódlási harc” folyik a legnagyobb délvidéki magyar pártban. A cikkek Kasza József pártelnök lehetséges utódjaként Józsa Lászlót és Korhecz Tamást emlegették. Kasza közölte, hogy a párt stabil és dolgozik, s készül az újabb lehetséges választásokra. Semmilyen örökösödési harc nem folyik, mindenki teszi a dolgát: Józsa László a Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT) végez nagyon fontos munkát, Korhecz Tamás pedig a kisebbségi jogok gyakorlása terén tesz meg mindent a vajdasági magyarság boldogulásáért. - Azok, akik eddig sem tettek semmit a vajdasági magyarságért, most zűrzavart akarnak okozni, de nem fog nekik sikerülni- fogalmazott Kasza József. THE SUNDAYTELEGRAPH Nem fogja személyes bírálattal illetni a brit kormányfőt a vizsgálati jelentés, amely szerdán lát napvilágot Dávid Kelly egykori fegyverzeti tanácsadó öngyükosságának ügyében - írta a brit lap. Bár erősen bírálni fogja a miniszterelnök kormányzati eljárásait, nem fogja megállapítani a kormányfő személyes felelősségét a szakértő öngyilkosságához vezető eseménysorban. Blair a The Observernek ugyanakkor elismerte, hogy állása forog kockán a vizsgálat miatt, mivel annak megállapításai teljes kormányfői integritását érintik. Hozzátette: továbbra is az a véleménye, hogy a kormány megfelelően ismertette az iraki fegyverekkel kapcsolatos értesüléseket. A lap arról is beszámol, hogy az iraki tömegpusztító fegyvereket kereső amerikai vizsgáló csoport most távozott vezetője szerint a fegyverek egy része Szíriába került. Az elfogott iraki vezetők kihallgatásakor kiderült: olyan anyagok kerültek Szíriába, amelyek az iraki tömegpusztító fegyverek előállítását szolgáló program részét képezték. A fő, hogy kiderüljön: mit vittek Szíriába, s mi lett ott a sorsa. Az amerikai szakértő pénteken távozott az állítólagos iraki tömegpusztító fegyvereket kereső csoport éléről, majd kijelentette: kétséges, hogy Irak nagy mennyiségű vegyi és biológiai fegyvert halmozott volna fel. MAARIV Ki kellett üríteni egy izraeli rendőrkapitányság együk emeletét, mivel az alattuk felhalmozott, több tonnányi marihuána illatát beszívó rendőrök kábítószeres hatás alá kerültek- írta az izraeli lap. Az elkobzott drogot, amely illegális csatornákon érkezett Egyiptomból, Dimona város rendőrkapitányságán tárolták. „Munka közben mindennap úgy éreztem, mintha lebegnék - mondta el egy rendőrtiszt. - A marihuána szaga teljesen kikészített valamennyiünket, képtelenség volt így dolgozni.” Orvosi előírásra kiköltöztették a rendőröket az emeletről, amíg a kábítószert meg nem semmisítik. B. Szentgáli Anikó nem először adta bizonyítékát annak, hogy információit nem ellenőrzi, és ezért olykor félretájékoztatja az olvasókat. BUGÁR BÉLA Valószínű, már korábban kellett volna reagálnom, a pénteki jegyzete viszont annyi féligazságot tartalmaz, hogy még akkor is szükségesnek tartom korrigálni állításait, ha ezek személyesen engem egy kivételével nem is érintenek. Szeretném leszögezni, hogy én szavazatommal nem támogattam az általa kifogásolt 3/5-ös többség bevezetését a parlamenti bizottsági jóváhagyás esetében, de nem támogattam Ficóék azon javaslatát sem, hogy ne lehessen megfosztani mandátumától a törvénysértő képviselőt. Ugyanakkor támogattam azt a javaslatot (mellesleg Daniel Lipšic igazságügyminiszter is), hogy köteles legyen a törvény hatáskörébe tartozó személy házastársa és kiskorú gyermekei után is vagyonnyilatkozatot tenni. Észrevételeimet az alábbi 4 pontban foglalom össze: 1. „Lipšic (...) átlátott a szitán. Politikusainkat ismerve nem valószínű, hogy (...) találtatna 90 bátor szavazat például ahhoz, hogy a törvénysértő elnyerje méltó büntetését.” Hölgyem, ha ott lett volna a parlamentben, vagy ha a csaknem fél órás telefonos tájékoztatás közben megkérdezte volna, tudná, MTI-HÁTTÉR Nemzetközi politikai témák uralták a davosi Világgazdasági Fórumot, amelyen több mint 1500 politikai, gazdasági vezető vesz részt. Dick Cheney amerikai alelnök védelmébe vette az Egyesült Államok Irak elleni háborúját, de a háború miatt megromlott transzatlanti viszony javításának nyilvánvaló céljával békülékeny hangot ütött meg. Mint mondta, a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek okozta veszély nagy, ezért a nemzetközi szervezeteknek összefogva sürgősen cselekedniük kell. A demokrácia támogatásával akadályozni kell az erőszakot hirdető ideológiák terjedését a Közel-Keleten, de másutt is. Viszont ha a, diplomáciai eszközök nem hatásosak a terrorizmussal és a tömegpusztító fegyverek hogy Lipšic is beleegyezett a koalíciós tanácson abba, hogy a plé- numban 90 képviselői (azaz 3/5- ös) szavazattöbbség kelljen a döntéshez. Lipšic miniszter úr „csak” azért vonta vissza a törvényt, mert a törvényhozás a parlamenti bizottságban javasolt minőségi többség helyett 3/5-ös többséget fogadott el. Ha most egy kicsit számolunk, akkor a 17 tagú bizottságban a minősített többség 9 képviselőt jelent, míg a 3/5-ös 10 képviselői szavazatot. Tehát egyetlenegy szavazat miatt vonta vissza a törvényt. Ezért állítom ma is, hogy ebben az esetben a miniszter „még nem érett a kompromisszumra”. Ráadásul abban sincs önnek igaza, hogy „nem találtatna 90 bátor szavazat”, hiszen Karlín esetében ennél jóval többen szavaztuk meg a mentelmi jog megvonását. 2. Ön azt úja: „... az ellenzékiek megértőén fogadták Lipšic döntését (...)”. Naná, hiszen Mečiarék semmilyen formában nem fogadták volna el a törvényt, Ficóék ,mivel nem szavaztuk meg javaslatukat, hogy ne lehessen megfosztani az érintett képviselőt a mandátumától” valószínű szintén nem szavazták volna meg. S mivel Lipšic a végső szavazás előtt visszavonta a törvényt, egyiküknek sem kellett színt vallani a szavazásnál. Ahhoz, hogy ezt felismeije, nem elég kapásból erről írni, hanem figyelni kell a törvénytervezet sorsának alakulását és az egyes pártok reakcióit. 3. Egyetértek önnel, hogy „van, amikor nem lehet megalkudni”. De nem lehet a tények tekintetében terjedésével szemben, akkor az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek el kell szánniuk magukat az erő alkalmazására. A tavalyi fórumon, amikor az Amerika-ellenes érzelmek sokkal erősebbek voltak, Colin Powell külügyminiszter arra kérte az országokat: támogassák az Egyesült Államokat abban a törekvésében, hogy rákényszerítse Ira- kot tömegpusztító fegyvereinek felszámolására. Az iraki vezetést azóta megdöntötték, de a szóban forgó fegyvereket nem sikerült megtalálni, mégis, Cheney hallgatósága kevésbé volt ellenséges. Először ismerte el Pervez Musar- raf pakisztáni elnök, hogy országa tudósai a nukleáris fegyverkezési programmal kapcsolatos titkokat adhattak át Iránnak pénzért. Múlt mondta, a hatóságok vizsgálják, vajon a kormány tagjai közül tűsem, amikor sokszor azon múlik, csatlakozom-e az ugyan féligazságokkal érvelő, de kényelmes többséghez, vagy esetleg többletmunka árán, de megírom az igazságra alapozott véleményem. 4. „...a többiek tanulhatnának meg a fontos kérdésekben nem fejet hajtani!” Na akkor nézzük a tényeket. A jelenlegi állapothoz képest a törvény kötelezte volna a közjogi méltóságokat, hogy házastársuk és kiskorú gyermekeik után is adjanak le vagyonnyilatkozatot és adóbevallást. Bővült volna az érintettek sora különböző állami tisztségviselőkkel, polgármesterekkel és városi önkormányzati képviselőkkel. A törvény végre szankciókat - pénzbüntetéseket - is bevezetett volna, sőt - kimerítve az egyéb lehetőségeket - akár a mandátum megvonását is lehetővé tette volna. S mindez most csak azért nem léphet érvénybe, mert Lipšic 1, azaz egyetlenegy képviselői szavazat miatt visszavonta a törvényt. Tehát akkor kinek kellene megtanulnia nem fejet hajtani a fontos kérdésekben? Végezetül szeretném leszögezni, hogy nem a képviselőket védem - hiszen ellentétben a többséggel én a szigorításokat támogattam -, csak a tényszerűséget hiányolom a jegyzetéből. Mert az újságíróknak és a képviselőknek nem kell kedvelniük egymást, de a tények makacs dolgok: azok tiszteletben tartása mindkét szakma képviselőire kötelező. A szerző az MKP elnöke dott-e valaki a technológiai titkok kiszivárogtatásáról. Felszólította az európai országokat, hogy folytassanak hasonló vizsgálatot saját tudósaik tevékenységéről. A gazdasági témájú beszédek közül a legjelentősebb Jean-Claude Trichet-é, az Európai Központi Bank elnökéé volt, aki stabilabb valutaárfolyamokért szállt síkra. Aggodalmának adott hangot a dollár euróval szembeni túlzott gyengülése miatt, és hangsúlyozta: a jelenlegi helyzetben mindenekelőtt stabilitásra van szükség és lehetőség szerint el kell kerülni a túlzott árfolyam-ingadozásokat. Az Európai Unió különböző több ízben is aggodalmát fejezte ki az euró erősödése miatt, mert ennek következtében jelentősen megdrágul az Európából az Egyesült Államokba irányuló export. A nemzetközi terrorizmus elleni harc uralta a Világgazdasági Fórumot Békülékenyebb hangnem Davosban KOMMENTÁR Átverő show SZILVÁSSY JÓZSEF Jogi szempontból tulajdonképpen minden rendben van. A jelölteknek ugyanis elég péntek éjfélig teljesíteniük azokat a feltételeket, amelyek révén indulhatnak az áprilisi köztársasági- elnök-választáson. Mégis felháborító, amit elsősorban Rudolf Schuster és Vladimír Mečiar művel a polgárokkal. Hónapok óta csaknem mindenki előtt világos, hogy mindketten újra ácsingóznak az államfői posztra. Legfeljebb néhány csőlátású nyanya rágcsálja a körmét izgalmában, hogy a Nagy Ő elfogadja-e a párt jelölő közgyűlésének felkérését. Nem az ő érdeme, hanem a szlovák, magukat demokratikusnak kikiáltó kormánypárti politikusok bűne, hogy az exkormányfő esélyei most jobbak, mint öt évvel ezelőtt. Undorító iszapbirkózásaikkal, erkölcstelen parlamenti döntéseikkel újra helyzetbe hozták őt. Mi több: egyre valószínűbb, hogy Dzurinda és érdek- csoportja hatalommentésében odáig süllyedt, hogy háttéralkut kötött vele. Jelenleg ugyanis Mečiarék tartják életben a kisebbségbe szorult kabinetet és főleg a kormányfőt. Nyilván nem önzetlenül, habár tény az is, hogy a volt miniszterelnök minden eszközzel igyekszik elgáncsolni az előrehozott választásokért és a hatalomért lihegő Ficót. Szánalmasak a jelenlegi államfő lépései is, aki először a szak- szervezeti főmuftikkal rendezett cirkusszal akarta indítani aláírásgyűjtő akcióját. A szomorújáték akkor csapott át tragikomédiába, amikor kiderült, hogy törvénytelen a tüsténkedés, hiszen az elnök hivatalosan be sem jelentette indulási szándékát. Ezért Schuster egyik beosztottja a kommunistákat és a Smer képviselőit győzködte, hogy összekaparja a tizenöt támogató aláírást. Az alkotmány szerint a pártok fölött álló elnök ezzel újra kimutatta a foga fehérét: a fennkölt hazai és külföldi szólamok és az egyházi szertartásokon bemutatott alázatoskodások hamisaknak bizonyultak. Végképp kiderült, hogy kikkel cinkoskodik. Az elképesztően sok jelölt és önjelölt már amúgy is megcsúfolta az elnökválasztás társadalmi tekintélyét. Mečiar és Schuster pedig kiskorúsította a választópolgárokat, hiszen hónapok óta átveri őket. Mečiar és Schuster remélhetően végképp kipontozódott mindannyiunknál. Biztosra veszem, hogy többen járnak ugyanígy az elkövetkező hetekben, akik majd szirénhangjaikkal igyekeznek elkábítani bennünket. Azt viszont csak remélni lehet, hogy a szombat reggel nyilvánosságra kerülő hosszú listán akad majd legalább két-három olyan személy, aki méltó lehet a bizalmunkra. Hitoktatás, zöld mezőn? TÓTH MIHÁLY Sok irányból gyűjtenek most érveket a hitoktatás iskolarendszerünkbe iktatása célszerűségének megkérdőjelezésére. A minden eddigi rezsim által meggyötört tanügyi bácsi nagyon bátortalanul azt kérdezi: de kire bízzuk az etika (politikusaink szerint a hittan alternatívája) oktatását. Mesterséges probléma. Tanulmányaik során már a 19. századi pedagógusok is hallottak harangozni arról, hogy nincs tantárgy, amely lehetőséget ne nyújtana a tanuló erkölcsössé formálására. Hordószónoklásra mindig kapható parlamenti képviselők a nem római katolikus felekezetek sajátos viszonyaival érvelnek. Tény, ezeknek vannak sajátosságaik, de a kisebb egyházak, vagy a zsidó hitközségek politika általi intézményesítés nélkül is képesek gondoskodni a hitoktatásról. A politikusok nem merik kimondani a leglényegesebbet: a kötelező iskolai hitoktatás bevezetése körüli vitát azok provokálták, akik kierőszakolták a Szlovákia és Vatikán államközi szerződésének és ennek keretei között a katolikus nevelésről szóló paragrafusoknak az elfogadását. A hittan kötelezővé tételéért kevésbé lelkesedők között számomra még azok hatnak legüdítőbben, akik lelkészként, teológusként, vallásos gondolkodókként fogalmazzák meg kételyeiket. A korszerű katolicizmusról álmodozókat a szlovákiai klérus soha nem fogadta kegyeibe. így volt ez a két világháború között, ígyebbül páter Tiso országlásának hat évében. Az egyház korszerűsödés melletti elkötelezettségére nézve jelzésértékű volt, hogy a rendszerváltáskor jóformán még ki se szellőztettünk Husák után, a katolikus klérus egyik kiválósága már megkoszorúzta a háborús bűnösként elítélt Tiso emléktábláját. Nem a leglényegesebb érveket sorakoztatják fel a kötelező hitoktatás bevezetésének ellenzői. Figyelmen kívül hagyják, hogy itt a római katolikus egyház szerepnövelése kontra tagadása nem egyfajta „zöldmezős beruházás”, amelynek vagy kedvezőek lesznek a következményei, vagy kedvezőtlenek. Azon az „építkezési telken”, amelyen a Vatikánnal kötött szerződés értelmében a kötelező hitoktatás rendszerét óvodáktól az egyetemekig fel akarják építeni, eltakarítatlan történelmi romok vannak. Ezek elplanírozása a római katolikus egyházra vár. Efölött az építkezési telek fölött még ott gomolyog a krematóriumok füstjének felhője. Ne csodálkozzunk, hogy gondolkodó emberek társaságában ilyen légkörben a hitoktatás ötlete nem vált ki osztatlan lelkesedést. A kisembernek a falusi plébános azt sugallja, hogy „csak írassa be hittanra azt a gyereket, hiszen nem tanul ott rosszat”. A plébános úrnak talán igaza is van. Ami gyanút kelt, az a klérus által befolyásolt KDH magatartása. Meg, persze, az SDKÚ voksleső sumákolása, az MKP kiugrott liberálisainak hajlama a sodródásra és a HZDS szemforgató rossz lelkiismerete. Egyik párt se vette magának a fáradságot, hogy kinyilvánítsa: a szocializmus rossz, embereket megalázó egyházpolitikájának nem a kapitalizmus rossz egyházpolitikája az alternatívája. A megoldást az állam és az egyház teljes különválasztása jelentené. (Lehoczki István rajzaj
