Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-26 / 20. szám, hétfő

ÚJ SZŐ 2004. JANUÁR 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5- Halló, Föld! Hozzánk hasonló értelmes lényekre bukkantunk! A jelenlegi állapothoz képest az összeférhetetlenségi törvény előrelépés lett volna Inkább sárkányfog TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ A Vajdasági Magyar Szövet­ség (VMSZ) vezetői határo­zottan cáfolták a magyaror­szági sajtóban megjelent hí­reszteléseket, hogy „utódlási harc” folyik a legnagyobb dél­vidéki magyar pártban. A cik­kek Kasza József pártelnök le­hetséges utódjaként Józsa Lászlót és Korhecz Tamást emlegették. Kasza közölte, hogy a párt stabil és dolgozik, s készül az újabb lehetséges választásokra. Semmilyen örökösödési harc nem folyik, mindenki teszi a dolgát: Józsa László a Magyar Nemzeti Ta­nácsban (MNT) végez nagyon fontos munkát, Korhecz Ta­más pedig a kisebbségi jogok gyakorlása terén tesz meg mindent a vajdasági magyar­ság boldogulásáért. - Azok, akik eddig sem tettek semmit a vajdasági magyarságért, most zűrzavart akarnak okoz­ni, de nem fog nekik sikerülni- fogalmazott Kasza József. THE SUNDAYTELEGRAPH Nem fogja személyes bírálat­tal illetni a brit kormányfőt a vizsgálati jelentés, amely szer­dán lát napvilágot Dávid Kelly egykori fegyverzeti tanácsadó öngyükosságának ügyében - írta a brit lap. Bár erősen bírál­ni fogja a miniszterelnök kor­mányzati eljárásait, nem fogja megállapítani a kormányfő személyes felelősségét a szak­értő öngyilkosságához vezető eseménysorban. Blair a The Observernek ugyanakkor elis­merte, hogy állása forog koc­kán a vizsgálat miatt, mivel an­nak megállapításai teljes kor­mányfői integritását érintik. Hozzátette: továbbra is az a vé­leménye, hogy a kormány megfelelően ismertette az iraki fegyverekkel kapcsolatos érte­süléseket. A lap arról is beszá­mol, hogy az iraki tömegpusz­tító fegyvereket kereső ameri­kai vizsgáló csoport most távo­zott vezetője szerint a fegyve­rek egy része Szíriába került. Az elfogott iraki vezetők kihall­gatásakor kiderült: olyan anya­gok kerültek Szíriába, amelyek az iraki tömegpusztító fegyve­rek előállítását szolgáló prog­ram részét képezték. A fő, hogy kiderüljön: mit vittek Szíriába, s mi lett ott a sorsa. Az ameri­kai szakértő pénteken távozott az állítólagos iraki tömegpusz­tító fegyvereket kereső csoport éléről, majd kijelentette: kétsé­ges, hogy Irak nagy mennyi­ségű vegyi és biológiai fegyvert halmozott volna fel. MAARIV Ki kellett üríteni egy izraeli rendőrkapitányság együk eme­letét, mivel az alattuk felhal­mozott, több tonnányi mari­huána illatát beszívó rendőrök kábítószeres hatás alá kerültek- írta az izraeli lap. Az elkob­zott drogot, amely illegális csatornákon érkezett Egyip­tomból, Dimona város rend­őrkapitányságán tárolták. „Munka közben mindennap úgy éreztem, mintha lebeg­nék - mondta el egy rendőr­tiszt. - A marihuána szaga tel­jesen kikészített valamennyi­ünket, képtelenség volt így dolgozni.” Orvosi előírásra ki­költöztették a rendőröket az emeletről, amíg a kábítószert meg nem semmisítik. B. Szentgáli Anikó nem először adta bizonyítékát annak, hogy információit nem ellenőrzi, és ezért oly­kor félretájékoztatja az ol­vasókat. BUGÁR BÉLA Valószínű, már korábban kellett volna reagálnom, a pénteki jegyze­te viszont annyi féligazságot tartal­maz, hogy még akkor is szükséges­nek tartom korrigálni állításait, ha ezek személyesen engem egy kivé­telével nem is érintenek. Szeret­ném leszögezni, hogy én szavaza­tommal nem támogattam az általa kifogásolt 3/5-ös többség bevezeté­sét a parlamenti bizottsági jóváha­gyás esetében, de nem támogattam Ficóék azon javaslatát sem, hogy ne lehessen megfosztani mandátu­mától a törvénysértő képviselőt. Ugyanakkor támogattam azt a ja­vaslatot (mellesleg Daniel Lipšic igazságügyminiszter is), hogy köte­les legyen a törvény hatáskörébe tartozó személy házastársa és kis­korú gyermekei után is vagyonnyi­latkozatot tenni. Észrevételeimet az alábbi 4 pont­ban foglalom össze: 1. „Lipšic (...) átlátott a szitán. Politikusainkat ismerve nem való­színű, hogy (...) találtatna 90 bátor szavazat például ahhoz, hogy a tör­vénysértő elnyerje méltó bünteté­sét.” Hölgyem, ha ott lett volna a parlamentben, vagy ha a csaknem fél órás telefonos tájékoztatás köz­ben megkérdezte volna, tudná, MTI-HÁTTÉR Nemzetközi politikai témák ural­ták a davosi Világgazdasági Fóru­mot, amelyen több mint 1500 poli­tikai, gazdasági vezető vesz részt. Dick Cheney amerikai alelnök vé­delmébe vette az Egyesült Államok Irak elleni háborúját, de a háború miatt megromlott transzatlanti vi­szony javításának nyilvánvaló cél­jával békülékeny hangot ütött meg. Mint mondta, a terrorizmus és a tö­megpusztító fegyverek okozta ve­szély nagy, ezért a nemzetközi szervezeteknek összefogva sürgő­sen cselekedniük kell. A demokrá­cia támogatásával akadályozni kell az erőszakot hirdető ideológiák ter­jedését a Közel-Keleten, de másutt is. Viszont ha a, diplomáciai eszkö­zök nem hatásosak a terrorizmus­sal és a tömegpusztító fegyverek hogy Lipšic is beleegyezett a koalí­ciós tanácson abba, hogy a plé- numban 90 képviselői (azaz 3/5- ös) szavazattöbbség kelljen a dön­téshez. Lipšic miniszter úr „csak” azért vonta vissza a törvényt, mert a törvényhozás a parlamenti bizott­ságban javasolt minőségi többség helyett 3/5-ös többséget fogadott el. Ha most egy kicsit számolunk, akkor a 17 tagú bizottságban a minősített többség 9 képviselőt je­lent, míg a 3/5-ös 10 képviselői szavazatot. Tehát egyetlenegy sza­vazat miatt vonta vissza a törvényt. Ezért állítom ma is, hogy ebben az esetben a miniszter „még nem érett a kompromisszumra”. Ráadásul abban sincs önnek igaza, hogy „nem találtatna 90 bátor szavazat”, hiszen Karlín esetében ennél jóval többen szavaztuk meg a mentelmi jog megvonását. 2. Ön azt úja: „... az ellenzékiek megértőén fogadták Lipšic döntését (...)”. Naná, hiszen Mečiarék sem­milyen formában nem fogadták volna el a törvényt, Ficóék ,mivel nem szavaztuk meg javaslatukat, hogy ne lehessen megfosztani az érintett képviselőt a mandátumá­tól” valószínű szintén nem szavaz­ták volna meg. S mivel Lipšic a végső szavazás előtt visszavonta a törvényt, egyiküknek sem kellett színt vallani a szavazásnál. Ahhoz, hogy ezt felismeije, nem elég ka­pásból erről írni, hanem figyelni kell a törvénytervezet sorsának ala­kulását és az egyes pártok reakcióit. 3. Egyetértek önnel, hogy „van, amikor nem lehet megalkudni”. De nem lehet a tények tekintetében terjedésével szemben, akkor az Egyesült Államoknak és szövetsé­geseinek el kell szánniuk magukat az erő alkalmazására. A tavalyi fó­rumon, amikor az Amerika-ellenes érzelmek sokkal erősebbek voltak, Colin Powell külügyminiszter arra kérte az országokat: támogassák az Egyesült Államokat abban a törek­vésében, hogy rákényszerítse Ira- kot tömegpusztító fegyvereinek fel­számolására. Az iraki vezetést az­óta megdöntötték, de a szóban for­gó fegyvereket nem sikerült megta­lálni, mégis, Cheney hallgatósága kevésbé volt ellenséges. Először ismerte el Pervez Musar- raf pakisztáni elnök, hogy országa tudósai a nukleáris fegyverkezési programmal kapcsolatos titkokat adhattak át Iránnak pénzért. Múlt mondta, a hatóságok vizsgálják, vajon a kormány tagjai közül tű­sem, amikor sokszor azon múlik, csatlakozom-e az ugyan féligazsá­gokkal érvelő, de kényelmes több­séghez, vagy esetleg többletmunka árán, de megírom az igazságra ala­pozott véleményem. 4. „...a többiek tanulhatnának meg a fontos kérdésekben nem fe­jet hajtani!” Na akkor nézzük a té­nyeket. A jelenlegi állapothoz ké­pest a törvény kötelezte volna a közjogi méltóságokat, hogy házas­társuk és kiskorú gyermekeik után is adjanak le vagyonnyilatkozatot és adóbevallást. Bővült volna az érintettek sora különböző állami tisztségviselőkkel, polgármeste­rekkel és városi önkormányzati képviselőkkel. A törvény végre szankciókat - pénzbüntetéseket - is bevezetett volna, sőt - kimerítve az egyéb lehetőségeket - akár a mandátum megvonását is lehetővé tette volna. S mindez most csak azért nem léphet érvénybe, mert Lipšic 1, azaz egyetlenegy képvi­selői szavazat miatt visszavonta a törvényt. Tehát akkor kinek kelle­ne megtanulnia nem fejet hajtani a fontos kérdésekben? Végezetül szeretném leszögez­ni, hogy nem a képviselőket vé­dem - hiszen ellentétben a több­séggel én a szigorításokat támo­gattam -, csak a tényszerűséget hiányolom a jegyzetéből. Mert az újságíróknak és a képviselőknek nem kell kedvelniük egymást, de a tények makacs dolgok: azok tisz­teletben tartása mindkét szakma képviselőire kötelező. A szerző az MKP elnöke dott-e valaki a technológiai titkok kiszivárogtatásáról. Felszólította az európai országokat, hogy folytas­sanak hasonló vizsgálatot saját tu­dósaik tevékenységéről. A gazdasági témájú beszédek kö­zül a legjelentősebb Jean-Claude Trichet-é, az Európai Központi Bank elnökéé volt, aki stabilabb va­lutaárfolyamokért szállt síkra. Ag­godalmának adott hangot a dollár euróval szembeni túlzott gyengülé­se miatt, és hangsúlyozta: a jelenle­gi helyzetben mindenekelőtt stabi­litásra van szükség és lehetőség szerint el kell kerülni a túlzott árfo­lyam-ingadozásokat. Az Európai Unió különböző több ízben is aggo­dalmát fejezte ki az euró erősödése miatt, mert ennek következtében jelentősen megdrágul az Európá­ból az Egyesült Államokba irányuló export. A nemzetközi terrorizmus elleni harc uralta a Világgazdasági Fórumot Békülékenyebb hangnem Davosban KOMMENTÁR Átverő show SZILVÁSSY JÓZSEF Jogi szempontból tulajdonképpen minden rendben van. A je­lölteknek ugyanis elég péntek éjfélig teljesíteniük azokat a fel­tételeket, amelyek révén indulhatnak az áprilisi köztársasági- elnök-választáson. Mégis felháborító, amit elsősorban Rudolf Schuster és Vladimír Mečiar művel a polgárokkal. Hónapok óta csaknem mindenki előtt világos, hogy mindketten újra ács­ingóznak az államfői posztra. Legfeljebb néhány csőlátású nyanya rágcsálja a körmét izgalmában, hogy a Nagy Ő elfo­gadja-e a párt jelölő közgyűlésének felkérését. Nem az ő érde­me, hanem a szlovák, magukat demokratikusnak kikiáltó kor­mánypárti politikusok bűne, hogy az exkormányfő esélyei most jobbak, mint öt évvel ezelőtt. Undorító iszapbirkózásaik­kal, erkölcstelen parlamenti döntéseikkel újra helyzetbe hoz­ták őt. Mi több: egyre valószínűbb, hogy Dzurinda és érdek- csoportja hatalommentésében odáig süllyedt, hogy háttéral­kut kötött vele. Jelenleg ugyanis Mečiarék tartják életben a ki­sebbségbe szorult kabinetet és főleg a kormányfőt. Nyilván nem önzetlenül, habár tény az is, hogy a volt miniszterelnök minden eszközzel igyekszik elgáncsolni az előrehozott válasz­tásokért és a hatalomért lihegő Ficót. Szánalmasak a jelenlegi államfő lépései is, aki először a szak- szervezeti főmuftikkal rendezett cirkusszal akarta indítani alá­írásgyűjtő akcióját. A szomorújáték akkor csapott át tragiko­médiába, amikor kiderült, hogy törvénytelen a tüsténkedés, hiszen az elnök hivatalosan be sem jelentette indulási szándé­kát. Ezért Schuster egyik beosztottja a kommunistákat és a Smer képviselőit győzködte, hogy összekaparja a tizenöt tá­mogató aláírást. Az alkotmány szerint a pártok fölött álló el­nök ezzel újra kimutatta a foga fehérét: a fennkölt hazai és külföldi szólamok és az egyházi szertartásokon bemutatott alázatoskodások hamisaknak bizonyultak. Végképp kiderült, hogy kikkel cinkoskodik. Az elképesztően sok jelölt és önjelölt már amúgy is megcsúfolta az elnökválasztás társadalmi tekin­télyét. Mečiar és Schuster pedig kiskorúsította a választópol­gárokat, hiszen hónapok óta átveri őket. Mečiar és Schuster remélhetően végképp kipontozódott mindannyiunknál. Biz­tosra veszem, hogy többen járnak ugyanígy az elkövetkező he­tekben, akik majd szirénhangjaikkal igyekeznek elkábítani bennünket. Azt viszont csak remélni lehet, hogy a szombat reggel nyilvánosságra kerülő hosszú listán akad majd legalább két-három olyan személy, aki méltó lehet a bizalmunkra. Hitoktatás, zöld mezőn? TÓTH MIHÁLY Sok irányból gyűjtenek most érveket a hitoktatás iskolarendsze­rünkbe iktatása célszerűségének megkérdőjelezésére. A minden ed­digi rezsim által meggyötört tanügyi bácsi nagyon bátortalanul azt kérdezi: de kire bízzuk az etika (politikusaink szerint a hittan alter­natívája) oktatását. Mesterséges probléma. Tanulmányaik során már a 19. századi pedagógusok is hallottak harangozni arról, hogy nincs tantárgy, amely lehetőséget ne nyújtana a tanuló erkölcsössé formá­lására. Hordószónoklásra mindig kapható parlamenti képviselők a nem római katolikus felekezetek sajátos viszonyaival érvelnek. Tény, ezeknek vannak sajátosságaik, de a kisebb egyházak, vagy a zsidó hitközségek politika általi intézményesítés nélkül is képesek gondos­kodni a hitoktatásról. A politikusok nem merik kimondani a leglé­nyegesebbet: a kötelező iskolai hitoktatás bevezetése körüli vitát azok provokálták, akik kierőszakolták a Szlovákia és Vatikán állam­közi szerződésének és ennek keretei között a katolikus nevelésről szóló paragrafusoknak az elfogadását. A hittan kötelezővé tételéért kevésbé lelkesedők között számomra még azok hatnak leg­üdítőbben, akik lelkészként, teológusként, vallásos gondolkodók­ként fogalmazzák meg kételyeiket. A korszerű katolicizmusról álmodozókat a szlovákiai klérus soha nem fogadta kegyeibe. így volt ez a két világháború között, ígyebbül páter Tiso országlásának hat évében. Az egyház korszerűsödés mel­letti elkötelezettségére nézve jelzésértékű volt, hogy a rendszervál­táskor jóformán még ki se szellőztettünk Husák után, a katolikus klé­rus egyik kiválósága már megkoszorúzta a háborús bűnösként elítélt Tiso emléktábláját. Nem a leglényegesebb érveket sorakoztatják fel a kötelező hitoktatás bevezetésének ellenzői. Figyelmen kívül hagyják, hogy itt a római katolikus egyház szerepnövelése kontra tagadása nem egyfajta „zöldmezős beruházás”, amelynek vagy kedvezőek lesznek a következményei, vagy kedvezőtlenek. Azon az „építkezési telken”, amelyen a Vatikánnal kötött szerződés értelmében a köte­lező hitoktatás rendszerét óvodáktól az egyetemekig fel akarják épí­teni, eltakarítatlan történelmi romok vannak. Ezek elplanírozása a római katolikus egyházra vár. Efölött az építkezési telek fölött még ott gomolyog a krematóriumok füstjének felhője. Ne csodálkozzunk, hogy gondolkodó emberek társaságában ilyen légkörben a hitoktatás ötlete nem vált ki osztatlan lelkesedést. A kisembernek a falusi plébános azt sugallja, hogy „csak írassa be hittanra azt a gyereket, hiszen nem tanul ott rosszat”. A plébános úrnak talán igaza is van. Ami gyanút kelt, az a klérus által befolyá­solt KDH magatartása. Meg, persze, az SDKÚ voksleső sumákolása, az MKP kiugrott liberálisainak hajlama a sodródásra és a HZDS szemforgató rossz lelkiismerete. Egyik párt se vette magának a fá­radságot, hogy kinyilvánítsa: a szocializmus rossz, embereket me­galázó egyházpolitikájának nem a kapitalizmus rossz egyházpoliti­kája az alternatívája. A megoldást az állam és az egyház teljes kü­lönválasztása jelentené. (Lehoczki István rajzaj

Next

/
Thumbnails
Contents