Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-26 / 20. szám, hétfő
6 Kultúra SZÍNHÁZ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Pillantás a hídról 15 MOZI POZSONY HVIEZDA: Az életvonat (francia-belga) 18, 20.30 MLADOSŤ: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 15.15,17.30, 20 TATRA: A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16.30,20.15 AU PARK - PALACE: A Gyűrűk ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 15.10,16.10,17.10,19,20,21 Aki bújt, aki nem 2 (amerikai) 15.40, 18.10, 20.20 Kegyetlen bánásmód (amerikai) 14.40, 16.50, 19.20, 21.30 Válás francia módra (amerikai-francia) 16.20, 18.50 Némó nyomában (amerikai) 14.10, 16.30 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 18.50, 21.40 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 15.30,17.30 Nyüt seb (amerikai-ausztrál) 19.30,21.50 Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 15,17.20,19.40,22 Holdfényév (amerikai) 21.20 PÓLUS - METROPOLIS: Novo (francia) 14.05, 16.30, 19, 21.25 Aki bújt, aki nem 2 (amerikai) 14.55, 19.15 A Gyűrűk ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 13, 13.55, 15.40, 16.50, 17.45, 19.20, 20.30, 21.30 Kegyetlen bánásmód (amerikai) 13.30,17.05,20.25 KASSA TATRA: Holdfényév (amerikai) 16,18, 20 CAPITOL: A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 15.30,19 ÚSMEV: A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 16, 19.30 IMPULZ: Taxi 3 (francia) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Anyádat is (mexikói) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Whale Rider (új-zélandi) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magyar) 16.15, 18.15, 20.15 Apósok akcióban (amerikai-német) 20 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új-zélandi) 12, 14, 16, 18, 20 Hóhatár - A félelem felpörget (angol-német-luxemburgi) 13.30, 17.30 Igazából szerelem (angol) 14.45, 17.15, 19.45 Jószomszédi iszony (amerikai) 13.30, 15.30, 17.30, 19.30 Kémkölykök 3-D - Game Over (amerikai) 14, 16, 18 Mambo italiano (kanadai-amerikai) 13.45, 15.45, 17.45, 19.45 A medál (hongkongi-amerikai) 15.30, 19.30 Mona Lisa mosolya (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20.15 Némó nyomában (amerikai) 14.15 Pofa be! (francia) 14.15,16.15, 18.15,20.15 Az anyanyelven szerzett tudás gyökerei mélyebbek Válaszúton a szülők A. SZABÓ LÁSZLÓ UJ SZ0 2004. JANUAR 26. A kultúra, minden társadalmak közös alkotása felette áll az adott társadalom tagjainak önös érdekének A lenyugvó napba nézve Ne higgyük el az új generációról, hogy nem szeret olvasni (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Idősebb lányunk az elmúlt héten töltötte be hatodik életévét. Születésnapjára többek között iskolatáskát, füzettartókat, tolltartót és egyéb fontos kellékeket kapott, előre jelezve azt a megváltoztathatatlanul közelgő tényt, hogy szeptemberben életének új szakasza kezdődik, beül az iskolapadba, ahol eddigi földi létének legalább kétszeresét tölti majd. Felelős szülőkként így időben gondolnunk kellett arra, milyen úton indítjuk el őt. Főképp most - a beiratkozások idején - vált egyre égetőbbé a kérdés, mi lenne számára a legjobb, legüdvösebb, helyénvaló megoldás. Szerencsére lakóhelyünk intézményei különböző lehetőségeket kínálnak, számos, egymással versengő tagozat próbálja magához csábítani a csemetéket, akik mit sem törődve a fejpénzrendszerrel, az új államigazgatási rendelkezésekkel, a tudásszomjtól vezérelve csupán a lehető legtöbb ismeret begyűjtésére készülnek. Arra, hogy minél jobb tanítók, minél jobb módszerekkel, minél több tudással vértezzék fel őket a közös európai versengésre. Az iskola feladata ugyanis nem lehet más, minthogy a legnemesebb és legbecsesebb szolgáltató intézményként jó hányba vezető, hasznosítható hatalmat ad az új nemzedékek kezébe. Ennek része kell, hogy legyen az egészséges öntudat kialakítása is. Annak a méltóságérzetnek és büszkeségnek a megteremtése, amelynek egyik komoly kútfője a nemzeti hovatartozásban rejlik. Épp ezért, ha arról beszélek, mennyi fejtörést okozott a gyermek érdeklődésének megfelelő osztály kiválasztása, egy percig sem volt kérdéses, hogy a magyar óvodából a magyar tanítási nyelvű iskolába vezet az egyenes út, hiszen az anyanyelven megszerzett tudás gyökerei a legmélyebbek. Tudom, nincs minden szülő ilyen szerencsés helyzetben, nem válogathat különböző irányultságú iskolák között, ám szinte majdnem minden magyarlakta településen élhet alkotmányos jogával, s nemzetiségi iskolába írathatja gyermekét. Nem hiszem, hogy van édesanya és édesapa, aki rosszat akarna lányának, fiának. Nem gondolom, hogy valaki olyan helyzetbe kívánja sodorni szeme fényét, mely káros következményeket idézhet elő. Gyanítom, hogy mindenki a legjobbat, a legtöbbet szeretné nyújtani utódainak. Egy hatéves emberkének ugyanis egyáltalán nem mindegy, milyen környezetbe kerül, milyen ingerek érik, müyen nyelven szólítják meg, mennyire áll egymáshoz közel az otthoni és az iskolai közege. Épp ezért ne kényszen'tsük gyermekeinket anyanyelvűk használatának visszaszorítására, örökségük elsorvasztására, feladására! A gyakorlat sajnos azt igazolja, hogy aki a jobb érvényesülés reményében idegen nyelven kísérletezik a tudás megszerzésével, a többségi nemzet képviselőivel szemben is előbb- utóbb leszakad, és a lemaradást képtelen lesz pótolni: Ha önmagunk geijesztünk efféle másodren- dűséget, alárendelt szerepünkben senki sem tud és nem is fog segíteni rajtunk. Gondoljuk végig újra, hogy honnan is jöttünk, s merre szeretnénk tartani! (A szerző az oktatási minisztérium nemzetiségi főosztályának vezetője) Gutenberg volt a mentsvár. Gutenberg galaxisa; a könyvnyomtatás volt az; amibe még kapaszkodhattunk. A galaxisban egy saját csillag (vagy talán maga a mesebeli tejút), a biztos pont, tunyuló világunk ki- mozdíthatóságának ígérete e sáros Kárpát-medencében... Maga a könyv. GÁGYOR PÉTER Gutenberg volt a remény a ránk szakadt reménytelenségben, amikor török, tatár és gyakran a tatárnál is rosszabb, rabló Habsburg- zsoldosok dorbézoltak segítőkész hazai asszisztenciával, hónuk alá csapott Corvinákkal nyüzsgött, zabrált a csőcselék. Gutenbergnek köszönhető az is, hogy a nyomorgó és megalázó öt- venes-hatvanas-hetvenes-nyolcva- nas években is sokasodni tudtak a könyvek polcainkon, hogy mindenek ellenére némi büszkeséggel olvasó nemzetnek tudhattuk magunkat, hogy kamaszkorunkban már több tucat saját könyvvel - kicsit nagyképűen - saját kis könyvtárral dicsekedhettünk: Benedek Elektől Aranyig, Verne Gyulától Capotéig és olcsókönyvtári kiadásban, fagylaltáron klasszikusokat: Móriczot, Dosztojevszkijt, Sten- dhalt vásárolhattunk és vásároltunk. A szerény ajándékozás dísze karácsonyra, név- és születésnapra, bizonyítványosztáskor, vetélkedőkön mindig a könyv volt. A fokozódó osztályharc ostoba ideológiai szűrői a tiltó listák és a negatív kiválasztódás ellenére sokasodhattak a könyveink... Balzac- kal, Semprunnal, Mikszáthtal, Shakespeare-rel nem lehet, nincs is mit vitatkozni, nagynénik hagyatékából, a felületesen ellenőrzött antikváriumokból a ránctalan LANSTYÁK ISTVÁN Előzőleg a helyesírási szabályzat és a helyesírási szótárak használatáról beszéltünk. Mindkét típusú segédkönyvre szükségünk van ahhoz, hogy helyesen tudjunk írni: a szabályzatra azért, mert az tartalmazza azokat a konkrét szabályokat, melyek segítségével elvben a szótárakban nem szereplő szavakat, szó- kapcsolatokat is le tudjuk helyesen írni, a szótárra pedig azért, mert a szabályok nem mindig egyértelműek és következetesek. Ezenkívül a szótár használata egyszerűbb, mint a szabályzaté. Ez alkalommal közelebbről is megismerkedünk helyesírási szótárainkkal, hogy ezek használatát megkönnyítsük. Első helyesírási szótárunk Helyesírási tanácsadó szótár címmel 1961-ben látott napvüágot. 27 év alatt 9 változatlan lenyomatban adták ki. Mivel 1984-ben a magyar nyelv helyesírási szabályainak egy új, átdolgozott kiadása jelent meg, szükségessé vált a helyesírási szótár átdolgozása az új szabályoknak megfelelően. Az új szótár, amely először 1988-ban látott napvilágot Helyesírási kéziszótár címen, a magyar nyelv szókészletében 1961 óta bekövetkezett változásokat is tükrözte. Bár helyesírási szabályaink 1984 óta nem változtak, a rendszerválmosolyú leninista kultúrpolitika minden igyekezete ellenére, olykor-olykor még Márai is felbukkanhatott... És amivel az „új szocialista embertípus” (baltával) faragói sem számoltak, ezek a könyvek megéledtek, ujjainkkal gerincükön végigsimítva ha már elszámolhattunk százig-százötvenig, éreztük (persze kimondatlanul) a minőségi különbséget az Ifjú Gárda vagy az Új barázdát szánt az eke, ületve a Nyugaton a helyzet változatlan, a Nagy utazás vagy a Búcsú a fegyverektől között, úgyszintén Fehér Klára fékevesztett szorgalma és Ottlik Géza egyetlen regénye között, vagy hazai portánkon söpörve: a szószátyár, dilettáns Lovicsek és a szigorú, gondolkodó Tőzsér Árpád között... Ezt csak a könyvekre kellett bízni! Bizony a létező szocializmus nem rendelkezvén Pol-Pot-i éleslátással a könyv nélküli társadalomról, olcsó könyvkiadásával ásogatta saját sírját... Saját gondjainkkal maradva (őrlődve) bizonyosan neofita buzgaltás olyan nagy hatással volt nyelvünk szókincsének alakulására, hogy ismét szükségessé vált a helyesírási szótár alapos átdolgozása. Az 1989 körül bekövetkezett változások számos, a régi politikai, társadalmi és gazdasági rendszerhez kapcsolódó szó és szókapcsolat gyors elavulását hozták magukkal, ugyanakkor az új viszonyoknak megfelelő szókészleti elemek ezrei, ha nem tízezrei kerültek be nyelvünkbe. Ennek tükrözéseképpen e legújabb szótárunk, amely most a Magyar helyesírási szótár nevet viseli, tízezerrel több szót és szókapcsolatot tartalmaz elődénél. A bekövetkezett gazdasági változásra egyébként nemcsak a szóanyagmennyiség utal, hanem az a prózai tény is, hogy míg a Helyesírási kéziszótár 1988-ban 140 forintért volt megvásárolható, addig az 1999- ben megjelent Magyar helyesírási szótárt ennek több mint 35-szörö- séért, 5000 forintért árulják. Mivel azonban a gazdasági viszonyok gyökeres átalakulása után sem emelkedett az átlagos magyar olvasó jövedelme a tízegynéhány évvel ezelőttinek a 35-szörösére, ez a szótár sajnos sokkal kevesebb emberhez fog eljutni, mint elődei. Pedig nagyon fontos volna, hogy ott legyen minden iskolázott magyar- országi és határon túli magyar ember könyvespolcán. murikkal ártottunk önmagunknak a legtöbbet. Keletről nyugat felé fordulva megőriztük a diktatúrában belénk vert kritikátlanságot. Mint hülyegyerek a búcsúban, meghatottan kapkodtunk műiden vásári bóvli után, csodáltuk benne a sosem lesz rózsaszín jövő sejtelmes ígéretét. Mint csodaszerben hittünk a piac törvényeiben, amelyek majd mindent egyensúlyba, rendbe raknak... A kultúra támogatási rendszerében is célul tűztük ki a pozitív diszkrimináció, a dotációk felszámolását, illetve ezt a feladatot a leendő szponzorokra, mecénásokra testáltuk. Csakhogy többségükben a leendő mecénások, szponzorok - a mi frissensült újgazdagjaink, mint általában az első generációs kapitalisták hörcsög természetűek. Nem osztogatnak. Tán majd utódaik alkalmasak lesznek az adakozásra. Elvakította szemünket a lenyugvó nap. Igen, a piac saját szempontjai alapján, valóban pontosan méri az értékeket. Közben a termelővel szemben egyre magasabbra A Magyar helyesírási szótára készítők szerint a „tágabb értelemben vett magyar köznyelv” szókészletét öleli föl, ami azt jelenti, hogy a művelt beszélők által regionális szinten használt legfontosabb elemeket is tartalmazza; ezenkívül megtalálhatók benne a szélesebb körben élő szaknyelvi elemek és a művelt nagyközönség által értett és használt idegen szavak is. Meg kell jegyeznünk, hogy e szótár még mindig inkább magyarországi helyesírási szótár, mintsem magyar, hiszen a határon túli magyar nyelv- változatok elemeiből alig tartalmaz valamit. Új kisebbségi magyar szókészlettani elemeket nem találtunk benne, az viszont föltűnt, hogy a szótárból kikerült az 1988- as változatban még megtalálható Csemadok. Azt még megértjük, hogy a szótárból eltűnt az egységes földműves-szövetkezet, az azonban már kevésbé érthető, hogy az új név, a mezőgazdasági szövetkezet, nem került be a szótárba. A Magyar helyesírási szótár - elődjéhez hasonlóan - purista, ami azt jelenti, hogy készítői az akadémiai nyelvművelés által „nyelvileg helytelen”-nek, „magyartalanénak bélyegzett alakulatokat a szótárba nem vették föl, hogy - úgymond - ne terjesszék őket. Természetesen a nyelvileg valóban helytelen alakulatoknak semmi keresnivalójuk a taksálja a spekuláció profitját. A dotálás, a pozitív diszkrimináció létjogosultságát már az athéni demokrácia is felismerte, díjat fizetvén a színházi előadások közönségének. Mert a kultúra, minden társadalmak közös alkotása felette áll az adott társadalom tagjainak önös érdekének, még a legjobb szándékú értékítéleteinek is. Mert a kultúra nem kirakati dísz. Sorvadása mintegy előre jelzi a végveszélyt, a társadalmak alkonyát, kimúlását. Nézem a könyvesboltok kirakatát, terjed a ponyva, égig szöknek a könyvek árai, miközben csökkennek a példányszámok. Tudnak-e a mai kamaszok saját könyvtárat „építeni”? Az ilyenkor szokványos válasz: Nem is akarnak! - S hozzá tudományosnak ható kommentár: megváltozott információhordozók korában élünk, a könyv hovatovább múzeumi tárggyá válik. Izgalmas felfedezése az emberiségnek az új és szaporodó információhordozók világa. Ezeket ismerni, használni kell egy esetleges új analfabetizmust elkerülendő. Mint ahogy a hagyományos analfabetizmus ellenében továbbra a könyvet is használni kell! A csökkenő olvasási kedvet viszont ne nevezzük megváltozhatatlan kortünetnek. Önmagunkat is mentendő, tegyünk különbséget a giccs, ponyva, fércmű (ezekre még giccsadó is ráférne) és az irodalom között. Ne higgyük el az új generációról, hogy nem szeret olvasni. Nincs ideje. Talán csak nem tanult meg. Tőlünk sem, meg az iskolától sem. Talán gátolta valami, például az otthonokban a pofáját be nem fogó és mindenkit passzív bámuldozásra ítélő TV-készülék uralma vagy a PC-játékoké. Nincs idő olvasásra? Tán kifogásokat kellene kevésbé keresni és elfogadni. Igen tanulni, olvasni nem könnyű - különösen eleinte: komoly munka. szótárban: senki sem váija például, hogy a föld-tehermentesítés helyes szó mellett a föld-temerhentesítés forma is szerepeljen, amely nyelvileg nyüvánvalóan helytelen. Csakhogy a szerzők valójában nem a nyelvileg helytelen alakulatok mellőzésére gondolnak, hanem a társadalmilag helytelenekre, vagyis azokra, amelyeket az akadémiai nyelvművelés annak ellenére megbélyegez, hogy magyar anyanyelvűek tömegei használják őket, még ha nem is mindig a legiskolázottabb társadalmi rétegekből valók. Ilyen például a rizsa, amely élő magyar szó, csak éppen ‘rizs’ jelentésben megbélyegzett, helytelennek tartott változat. Természetesen az üyenek kihagyása is indokolt lehet, elvégre nem várhatjuk el a szótártól, hogy minden stílusréteg szavait magába foglalja: ám az ilyen szókészleti elemeknek nyelvileg helytelenként való megbélyegzése olyan elavult szemléletmódot tükröz, amelynek nem egy akadémiai kiadványban, hanem a nyelvtudomány szemétdombján volna a helye. Ezzel a kritikus megjegyzésünkkel azonban nem szeretnénk szótárunknak rossz hírét költeni. A munka a helyesírási szempontból problematikus szavaknak így is bő tárháza: összesen mintegy 140 ezer szót és szókapcsolatot tartalmaz. www.gramma.sk OTTHONUNK A NYELV Mire jó a Magyar helyesírási szótár?
