Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-23 / 18. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Elképzelhető, hogy a magas biztonsági kockázatot jelentő járatok felügyeletét - ha az mindenképpen szükséges - nem lőfegyverrel, hanem e- gyéb eszközzel, például sokko­lóval felszerelt szakemberek fogják ellátni. „Olyan alterna­tív megoldást keresünk, amely egyaránt megfelel az Egyesült Államok fokozott védelmi elvá­rásainak és az európai jogsza­bályoknak” - jelentette ki Kiss László, a gazdasági és közleke­dési minisztérium légi közleke­dési főosztályának vezetője, aki nemrég Brüsszelben részt vett az Európai Bizottság ta­nácskozásán, melyen a re­pülőgépek védelméről is szó esett. A megbeszélésen szintén részt vevő Asa Hutchinson, az USA belbiztonsági miniszteré­nek egyik helyettese követke­zetesen kiképzett, felfegyver­zett hatósági személyekről, és nem légimarsallokról beszélt. FINANCIAL TIMES Az Egyesült Államok határo­zott szándéka, hogy a NATO-t ne csak Irakban, hanem az egész Közel- és Közép-Keleten bevessék rendet biztosító erő­ként - írta a Financial Times Deutschland című német lap. A vállalkozásba bevonnának egyes környező, köztük földkö­zi-tengeri államokat, így szó van arról, hogy a júniusi isz­tambuli NATO-CSÚcsra meg­hívják Izraelt és Egyiptomot is. Legalább hat „külsős” meghí­vását fontolgatják. Amerikai szempontból az új feladat biz­tosítaná a NATO jövőjét, míg európai részről Brüsszelben a szövetség túlterhelésétől óv­nak, a NATO esetleges közel­és közép-keleti szerepvállalása kapcsán „kezdeti elképzelé­sekről” beszélnek. A NATO az­zal a veszéllyel szembesül, hogy pótlólagos problémákat vesz magára, például az izrae­li-palesztin konfliktust - fi­gyelmeztetett egy EU-diplo- mata. Az amerikai tervek egyik súlypontja a NATO bé­kepartnerségi programjának kiterjesztése a Földközi-ten­ger és a Perzsa-öböl térségére - a programba olyan országo­kat kapcsolnának be, mint Marokkó, Mauritánia, Tuné­zia, Egyiptom, Izrael. WSJE Magyarországnak minden­képp szüksége lenne egy erős akaratú gazdaságpolitikusra, egy vasemberre a kemény gaz­dasági reformok véghezvitelé­hez - írta a The Wall Street Jo­urnal Europe CWS JE). A szerző László Csaba eltávolítása nem segít. A piacok ugyanis tisztel­ték a volt pénzügyminisztert, ő pedig jól ismerte a magyar pénzügyi helyzet alakulását az elmúlt 18 évben. „Most bűnbakká vált. Csakhogy a költségvetési túlfutás a kor­mány felelősségtudatával, nem László Csaba képességei­vel kapcsolatban vet fel kéte­lyeket. Miközben nagy való­színűséggel nem ellenezte vol­na a reformokat, Lászlónak so­ha még csak esélye sem volt ki­dolgozásukra. S kétséges, hogy utódjának, Draskovics Ti­bor kijelölt pénzügyminiszter­nek, Medgyessy Péter kabi­netfőnökének lesz-e erre esé­lye” - olvasható a lapban.- Kollégák, bemutatom nektek az új külföldi befektetőt! Z*** (Ľubomír Kotrha rajza) Még nem volt olyan amerikai elnök, aki azt állította volna, hogy minden tökéletes Komolyabb és érettebb? Minden év januárjában az Egyesült Államok elnöke köteles a Kongresszus két háza előtt beszámolni az Unió helyzetéről. JOSEPH KUN Minden ilyen alkalommal az el­lenzéki párt vezetői ugyancsak ki­fejezik véleményüket, amely majdnem mindenben ellenkezője annak, amit az elnök mond. Ha valaki a két nézetet összehasonlít­ja, akkor kiegyensúlyozott képet tud formálni arról, milyen az or­szág igazi helyzete: mik a problé­mák és mik az eredmények három évvel az elnök beiktatása után. Ehhez még hozzá lehet adni azokat a véleménye­ket, amelyeket számtalan kommentátor és elemző a sajtóban és a televízióban kifejt. Hozzáértők szerint kedd esti, 55 perces beszé­dében George W. Bush lé­nyegében rámutatott azokra a legfontosabb kérdésekre, ame­lyek az ország lakosságát érintik. A beszédben első helyen állt a nemzetbiztonság jelenlegi helyze­te; az elnököt, a fegyveres erők legfőbb parancsnokát is, ez foglal­koztatja a leginkább. Ezen a terü­leten Bush sikere abban áll, hogy 2001 szeptembere óta nem volt terrorista merénylet az Egyesült Államokban. Habár a biztonság érdekében hozott megszorítások néha nehézségeket és kényelmet­lenségeket okozhatnak, az ered­mények tagadhatatlanok. Az amerikai elnök egyben miniszter- elnök is, tehát minden kül- és bel­politikai tevékenységért felelős, azaz például mindenért lehet hi­báztatni. A választási évben szinte el kell várni, hogy az ellenzék minden területen találjon vala­mit, amivel nincs megelégedve. Azonban az ellenzék problémája az, hogy a közvélemény-kutatók szerint az amerikai lakosság több­sége előtt Bush még ma is nép­szerű, és ez a mutató az elmúlt hónapokban emelkedett. A nyu­gat-európai országok lakosaival ellentétben az amerikaiak je­lentős része még ma is támogatja az elnök iraki politikáját, annak ellenére, hogy a kormány nem tudja elrejteni a nehézségeket, amelyekkel szemben találja ma­gát Irakban. A belpolitika terüle­tén a gazdasági problémák azok, amelyek a választókat leginkább érdeklik. Bush szerencsés abban, hogy az elmúlt néhány hónapban a recesszió eltűnt, és minden arra mutat, hogy a gazdasági fellendü­lés tartós lehet. Az elnököt legin­kább azzal lehet vádolni, hogy a munkanélküliség még mindig magas fokon áll, de ha a gazdasá­gi élet továbbra is javul, november előtt ez is megváltozhat. Amerika fennállása óta nem volt olyan el­nök, aki azt állította volna, hogy minden tökéletes az ország életé­ben. Kedd esti beszámolójában Bush folytatta ezt a tradíciót. Va­lójában az ország rengeteg prob­lémával küszködik: a megoldat­lan szociális kérdések, az oktatás, az egészségügy és a bevándorlás problémái állnak az élen. Minde­nért az elnököt okolni azonban le­hetetlen, de egy választási évben az ellenzék szabadnak érzi magát arra, hogy Busht személyesen tartsa felelősnek mindazért, ami­vel a nagyközönség nincs megelé­gedve. Véleményformáló elemzők szerint kedden este az elnök sza­vai pozitívan hangzottak. Három év után Bush sokkal'komolyabb­nak és érettebbnek látszik, mint elnökségének kezdetén. Ez fontos a jövőre nézve, mert az amerikai lakosság azt várja az elnöktől, hogy erősnek, határozottnak és megbízhatónak mutassa magát. Tudva ezt az ellenzék arra törek­szik, hogy gyengének, határozat­lannak és megbízhatatlannak mu­tassa. Szerencse, hogy az ameri­kai választópolgár leginkább saját véleményére hallgat, akár a de­mokrata, akár a republikánus parthoz érzi közelebb magát. A szerző lapunk amerikai munkatársa Az amerikai választó­polgár leginkább saját véleményére hallgat. LEVÉLBONTÁS Három dologról röviden Reformok, magyarságunk, új­ságírás - e három dologról szeret­nék röviden véleményt mondani. 1. Kormányunk intézkedéseit, tetteit sokféleképpen lehet meg­ítélni, de úgy semmiképpen sem, hogy örvendetesek. Természetes dolog, hogy panaszkodunk, szí­vünk szorong. Viszont sejtettük, tudtuk - ésszel felfogtuk hogy nálunk is lesz nadrágszíj-lyukaszt- gatás, ahogy ez megtörtént a ki­lencvenes évek derekán a kör­nyező országokban. Sajnos, nem jött el Mečiar Kis-Svájca. Azonban reménykedem abban, hogy a re­formfolyamat minél hamarabb, ál­talánosan, következetesen és ke­vésbé fájdalmasan lezajlik min­denféle kormányválság ellenére. Legalább gyermekeink tudják él­vezni mielőbb anyagiakban is a ho­zamát. Most elválik, hogy a keresz­tény erkölcsöt valló politikusaink mennyire tudnak - önző érdekei­ket félretéve - alázatosak lenni a köz iránt. Mert igazán nagy csak az lehet, aki mindenek előtt alázatos. 2. Magyarságunk annyit ér, amennyit vállalunk és meg is tar­tunk. Lehet akármilyen jó kisebb­ségi törvény, bármilyen alacsony nyelvküszöb, bárminemű szabad­ság a jövendő Európában, ha nem élünk vele kellő öntudattal, egész­séges becsvággyal mindenapjaink- ban, közintézményeinkbe, ottho­nainkban. Itt a behatások ideje. Ne okozzunk nehézségeket gyerme­keinknek a későbbiek folyamán az identitáskeresés, a hovatartozás terén, mert Deák Ferenccel élve: Végérvényesen csak az veszik (ve­szett) el, amiről önként lemon­dunk (lemondtuk). 3. Az újságíró elsődleges felada­ta, dolga - szerintem - a híradás, tudósítás. Természetes, hogy ír elemzéseket, jegyzeteket, kom­mentárokat stb. Mint olvasók azon­ban elvárjuk, hogy az ilyen írások ne csapjanak át egyéni vádaskodá­sokba, ne öltsenek személyes jel­legű köntöst és ne essenek a gúnyo­lódás kísértésébe. Vagyunk már annyira felnőttek, érettek, hogy vé­leményt alkossunk, állást foglal­junk ilyen körítés nélkül is. Péter József Érsekújvár KOMMENTÁR Ilyen az elit erkölcse TÓTH MIHÁLY Lényeges érdeket érintő törvénymódosítást a legkényelmesebb többséggel rendelkező kormányszövetségnek is csak a parlamenti ciklus legelején tanácsos elfogadtatnia. Egészséges társadalomban a reform által gerjesztett feszültség a kormány országosának harma­dik-negyedik esztendejére örvendetesen oldódhat. Normális viszo­nyok között a választásokat követő évben népszerűségét vesztett kor­mány bölcs intézkedésekkel feledtetni tudja az életszínvonal-romlás által előidézett kiábrándultságot. Az összeférhetetlenségi törvény szigorításának vitája során meggyőződhettünk róla, hogy e - kétség­telenül lényeges érdekeket érintő - jogszabálytervezet törvénybe ik­tatásának van néhány sajátossága, amely nem hagyható figyelmen kívül és amely arra is választ ad, miért vajúdik már több mint fél évti­zede az összeférhetetlenség hatékony, a választópolgárok megnyug­tatására is alkalmas szabályozása. Mindannyiunk „asztalán” ott fek­szik egy példa. A gáz- és energiaár-emelés. Százezreket érint. Viszont az összeférhetetlenségi törvény megszigorítását igazán húsba vágó­an legfeljebb néhány ezren érzik meg. Közülük is elsősorban néhány százan (a 150 parlamenti képviselő, a kormány tagjai, a kormány ap­parátusának krémje stb.). Döntési lehetőséggel járó beosztás sokakat csábít félkézkalmárkodásra. Abban azonban megegyezhetünk, hogy az igazán nagy lenyúlásokat nem a kisközségek polgármesterei vagy irodistái követik el. Azzal, hogy a szlovák parlament tagjai megsza­vaznák a szigorításra kidolgozott javaslatot, számosán elmondhat­nák magukról, hogy saját érdekükkel ellentétesen cselekedtek. A szi­gorítás szándékának időzítésén is érdemes elgondolkodni. Tény, hogy Dzurinda második kormánya a ciklus alig több mint egynegye­dét töltötte ki, így elméletileg még majdnem három éve maradna a szigorítás eredményeként tért hódító megvesztegethetetlenség gyü­mölcseinek begyűjtésére. Ez a három év azonban bizonytalanabb, mint a kutya vacsorája. A meglepetéstől kevesen kapnának infark­tust, ha ez a kormány holnapután megbukna. Tehát nem érdem, hogy a ciklus első évének leteltekor a szigorítási javaslatot beterjesz­tették. A pillanatnyi helyzetben inkább a leendő kormány fenyegeté­sének minősíthető; a hatalommal való visszaélés szigorított szankci­onálása elsősorban a Dzurinda utáni érára készülők számára jelente­ne fenyegetést. Bölcsen tette az igazságügyi miniszter, hogy két, metszőfogaitól megfosztott törvényjavaslatot visszavont. Szankcio­nálási lehetőség nélkül egy törvény: sajtpapír. Ha a megszelídített összeférhetetlenségi törvényjavaslatot a parlament elfogadja, a va- gyonbevallás büntetlenül elszabotálható. A törvénytelenül szerzett vagyon „anyósra” íratásának se lenne következménye. Az elit érde­kelt tagjai a vagyoneredet-bizonyítási jogszabálytervezetet is teljesen megfosztották élétől. Elfogadása esetén minden maradna a régiben. Persze, így is marad, de legalább nem áltathatnak bennünket azzal, hogy a visszaélések megfékezésére van komolyan vehető törvény. JEGYZET Sárkány és sárkányfű B. SZENTGÁLI ANIKÓ Az ország határát átlépte egy szörnyű sárkány, és amíg nem akad valaki, aki legyőzi az egy- fejűt, ki se merészkedjünk az utcára! Ha mégis, nem árt óva­tosnak lenni. Sárkány ellen pe­dig legjobb a sárkányfű! Egyet a föl mögé, egyet a zsebbe, egyet az ing alá. Egyszer egy az egy, ötször öt az huszonöt. Sokszor nyolc az nyolcvan­nyolc. Tizenötből levonunk ötöt, marad tíz. Ennyi a csodás sárkányfű ára. A kicsi királyfi átlátott a szitán: igazi sárkány ellen nem használ az a gaz, melyet a csaló árus kínál. El is látta a baját! Szlovákiában rég­óta hangoztatják: harcolni kell a korrupció ellen, és szinte az összes politikus egyetértett egy szigorú, új összeférhetetlensé­gi norma szükségességében. Ilyen tervezet hatodszor került a parlament elé. Alkotmány­törvényről lévén szó, 90 szava­zat kell az elfogadásához. A koalíciónak még a boldog bé­keidőkben is csak 78 voksa volt. Az ellenzéket nem lehet megkerülni. Nehéz szülés volt a parlament elé teijesztett vál­tozat, mégsem tetszett a hona­tyáknak. További konszenzust kerestek. Magyarán: elkészí­tették a sárkány elleni sárkány- füvet, mely látszólag szigorú és hatékony fegyver, mutatós büntetéseket és megkötéseket tartalmaz, ám lényegében nem jó semmire, mert az összefér­hetetlenség és a törvénysértés megállapításához, valamint valamiféle eljárás megkezdésé­hez háromötödös hozzájárulás kellene. Lipšic is osztott-szor- zott, és átlátott a szitán. Politi­kusainkat ismerve nem való­színű, hogy valaha is lesz olyan politikai konstelláció, melyben találtatna 90 bátor szavazat például ahhoz, hogy a törvény- sértő elnyerje méltó bünteté­sét. Lipšicnek is legfőbb vágya a korrupciós házisárkány le­mészárlása, ám a végső szava­zás előtt visszavont tervezet . csak kirakatba való sárkányfű lett volna. A politikusokkal egyszerűen összeférhetetlen az összeférhetetlenségi törvény. Azon nem csodálkozom, hogy így végződött a dolog. Azon vi­szont elgondolkodtató, hogy az ellenzékiek megértőén fo­gadták Lipšic döntését, a kor­mánypártiak viszont bírálták őt. Szerintük jobb ma egy ve­réb, mint holnap egy túzok, és az is elhangzott, hogy Lipšic még nem érett meg a kompro­misszumokhoz. Van, amikor nem lehet megalkudni. Nem Lipšicet kell a meghátrálás tu­dományára megtanítani, ha­nem a többiek tanulhatnának meg a fontos kérdésekben * nem fejet hajtani! Elég a köz- igazgatási reformot elindító, a megyék számát meghatározó törvényre gondolni - akkor sem ártott volna legalább ke­véske elvhű magatartás!

Next

/
Thumbnails
Contents