Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-21 / 16. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Rendszeresen ismétlődnek a sírrombolások és sírgyalázá- sok az újvidéki katolikus temetőben - írta a vajdasági lap. Az újság szerint ismeretlen tettesek a minap meggyalázták egy ötéves kislány síremlékét: széttörték a márvány sírkő felső részét, és a sírkeretet is megrongálták. A Vajdasági Magyar Szövetség újvidéki szervezetének elnöksége mélyen elítélte a gyermeksír meggyalázását. Újvidék e-yet- len katolikus temetőjében - ahol túlnyomórészt magyar halottak nyugszanak - szeptember végén közel 80 sírt rongáltak meg. Az újvidéki lap arról is beszámolt, hogy Zom- borban már huzamosabb ideje „ocsmány, nacionalista, soviniszta falfirkák jelennek meg”, s már nemcsak nemzeti, hanem felekezeti gyűlölet is tombol. A lap szerint tavaly először a Szent István-templo- mot gyalázták meg, majd kiírták a templom oldalfalára, hogy Szerbia pravoszláv föld. Nem sokkal később ugyanilyen fölirat került a zombori református templom ajtajára is. A Magyar Szó szerint a minap ismeretlen tettesek behatoltak a református templomkertbe, és elvetemült vandalizmussal jelentős károkat okoztak: betörték a templom bejárati ajtajának üvegeit és vízzel árasztották el a templom pincéjét. THE SUN Pillanatok alatt börtönben találta magát az a fiatal brit nő, aki az amerikai Miami nemzetközi repülőterén tréfásnak szánt kiszólással azt mondta a biztonsági személyzetnek, hogy bomba van nála. A legnagyobb brit tömeglap szerint a 21 éves Samantha Marson a British Airways járatával tért volna haza Londonba, amikor a repülőtér biztonsági személyzete még a beszállás előtt szúrópróbaszerű vizsgálatnak vetette alá. A rendőr kérdésére, hogy mi van a nála levő hátizsákban, a lány nevetgélve válaszolta, hogy bomba. Azonnal bilincs csattant a kezén, a repülőtéren teljes körű riasztást rendeltek el, Marsont pedig néhány órán belül, bilincsbe verve, rendőrbíró elé vezették, aki elrendelte őrizetben tartását a bírósági eljárásig. Ez akár hat hónapi vizsgálati fogságot is jelenthet, amelyet a fiatal nőnek kemény bűnözők között kell eltöltenie. FINANCIAL TIMES Az Európai Bizottság költségvetési terveiről szóló legutóbbi értesülések azt mutatják, hogy az EU végrehajtó testületé kész harcba szállni álláspontja védelmében. A brit üzleti napilap kontinentális kiadásának szerkesztőségi cikkében egyrészt arra a - hivatalosan még nem jóváhagyott - javaslatra utal, amely szerint az uniónak a 2007- ben kezdődő következő középtávú pénzügyi időszakban szinten kellene tartania a közösségi költségvetést. Jelenleg ennek összege legfeljebb az EU összesített bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,24 százaléka lehet. Milliomoséknál: -Lujza, valamilyen kis autó miatt nem férek ki. Kié ez, a tied vagy a gyereké? (Lehoczki István karikatúrája) Sok cseh és magyar publicista ma született csecsemőként elhiszi a hazugságokat Berija fia és Mao unokája Az oroszok már lassan elfelejtették a fiú, Szergej Berija könyvét a véreskezű papáról, a cseh és a magyar olvasókhoz mostanában jutott el e különös opus. Viszont az oroszok - újdonságként - Mao unokájának könyvét olvashatják a nem kevésbé véreskezű nagypapáról. E. FEHÉR PÁL A múlt esztendő vége felé múlt félévszázada, hogy Sztálin főhóhérát Nyikita Hruscsov a túlvilágra küldette egy formális hadbírósági ítélettel. Amely történelmileg vitathatatlanul igazságos volt ugyan, de jogilag ugyanolyan abszurd, mint amilyen alapon Berija müliókat végeztetett ki. A fiú persze mentegeti-menti apját és elátkozza Hruscsovot. Különös és groteszk tétele szerint apja voltaképpen a „pe- resztrojkás” Gorbacsov elődje szeretett volna lenni, de a „sztálinista” Hruscsov megakadályozta ebben. Talán az az állítása igaz lehet, hogy Berija - ha megszerzi a főhatalmat - esedeg lemondott volna az európai csaüósokról, beleegyezett volna Németország újraegyesítésébe, cserébe viszont a sztálini örökség ázsiai érinteüenségének garantálását követelte volna. Volna, volna, volna... Ilyen gondolatok soha nem voltak idegenek Be- rijától, aki ázsiai ember volt, ugyanúgy, mint Sztálin, noha szülőhazájuk, Grúzia biztosan előbb volt Európa, már az időszámításunk utáni 303-tól, amikor államvallás lett ott a kereszténység, mint például Magyarország. 1941 végzetes júliusában például - és ez bizonyított tény - éppen Berija volt az, aki a moszkvai bolgár követ útján megkísérelte, hogy különbéke- ajánlatot juttasson el Hitlernek, a nácizmus így zöld utat nyert volna Európában, Sztálin pedig Ázsiában. Ugyanakkor azonban ez a monstrum olykor nem tétovázott személyesen kivégezni áldozatait, és sohasem gondolt arra, hogy a Szovjetunió Európa felé tájékozódjon. Ellenkezőleg: ha Ázsia felé kormányozta volna a birodalmat, ennek a világtörténelemre nézvést is komoly következményei lehettek volna. Volna... Szóval: talán... Mao unokája ugyanazt próbálja elhitetni, amit Berija fia: voltaképpen nem volt „kulturális forradalom”, csak Hruscsov, illetve az idegen befolyásolás az oka mindennek. A nagypapa ugyancsak derék ember volt. Dacára annak, hogy Mao családja ugyancsak kemény megpróbáltatásokat élt meg, éppen azért, mert a nagypapa egyszer ugyan meghirdette, hogy virágozzék „száz virág”, de a százegyediket és az azután következő fajtákat kíméletlenül kiirtotta. Hál’ istennek ezt Teng Hsziao-ping tudta... Különben érdemes megjegyezni, hogy Berija fia és Mao unokája tökéletesen egyetért abban: a világ leggonoszabb teremtménye Hruscsov volt. Ám nem is a rokonokról van szó: a fiúról vagy az unokáról. Legfeljebb azokról a cseh vagy magyar publicistákról, akik ma született csecsemők módjára elhiszik ezeket az állításokat. Hazugságokat - írhatnám kevésbé finoman, ám megjegyezve, hogy a rokonok miért is ne mentegethetnék a történelem ítélőszéke előtt ugyancsak vétkesnek találtatott ősöket. Szvetlána Allilujeva, Sztálin lánya volt az első ebben a sorban, aki annak idején azt bizonygatta: Berija volt apja rossz szelleme. A XX. kongresszus után természetesen egyeüen épeszű ember sem hihette, hogy Berija uralkodott Sztálin felett. Azért érdemes ezekkel a művekkel, re- habilitálási próbálkozásokkal foglalkozni. Aki Mao vagy Berija „ártatlanságát” akár csupán részben hiszi, az a hiedelmekre épített, ha- zudozó, álomvilágot teremtő történelemszemlélet rabja. Aki nem a realitásokat, hanem a hiedelmeket teszi meg „az élet tanítómesterévé” - a történelem vaskos realitásai helyett. A szubjektív történelem bármely demokratikus társadalom zsigeri ellensége, mert a demokrácia és a legendák összeegyeztethetetlenek. Masarykkal összhangban vélhetjük, hogy hazugságokra, legendákra nem lehet nemzeti identitást építeni, se magyart, se szlovákot. És Fábry Zoltánnak abban is igaza volt, amit 1936-ban megírt: „Hazánk: Európa”, mert a nemzeti identitás és az európai identitás között arra a harmóniára kell törekednünk, amely összhang nélkül nem lehet érvényes jövőképünk, és igazából ez lehet a Trianon-trauma egyetlen hatékony orvossága. Hagyjuk hát Beriját, meg Maót! Idézzük inkább Fábry Zoltánt, hiszen alig 100 nap múlva európai állampolgárok leszünk. Egyelőre a többség csak hivatalosan. Érezni Európát, gondolkozni Európában - ezért a képességért még sokat kell tanulnunk. Többek között Fábry Zoltántól. A monstrum olykor nem tétovázott személyesen kivégezni áldozatait. Korhecz Tamás miniszter a vajdasági magyarok érdekeinek érvényesítéséről Kisebbségek, autonómia, múlt és jövő PETKY JÓZSEF A szerbiai parlamenti választások következtében szűkült ugyan a vajdasági magyarok politikai érdekérvényesítő képessége, de a helyzet mégsem olyan tragikus, mert a milosevicsi rendszer megdöntése óta megindított kedvező folyamatok visszafordíthatatlanná váltak - vélekedik Korhecz Tamás vajdasági kisebbségügyi miniszter, s emlékeztet arra, hogy a rendszerváltás óta Szerbiában jelentős előrelépés történt a decentralizáció és a kisebbségi jogok érvényesítése terén. A szerbiai parlament elfogadta a vajdasági autonóm hatáskörök egy részének visszaszolgáltatásáról szóló törvénycsomagot. A kisebbségvédelem egyik sarokköve volt a jugoszláv parlament által elfogadott kisebbségügyi törvény, amely rendelkezett a kisebbségek perszonális autonómiáját megtestesítő nemzeti tanácsok létrejöttéről. A szerbia-montenegrói alkotmányos alapokmány alkotmányerőre emelte a kisebbségügyi törvény számos rendelkezését, s ezen túl még a szerb-magyar kisebbségvédelmi megállapodás is megerősítette azt, hogy a vajdasági magyarság képviseletét a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) látja el. A kisebbségügyi törvény elfogadása után az összes jelentős szerbiai kisebbség megalakította saját nemzeti tanácsát. Korhecz szerint e kisebbségi önkormányzatok polgárjogot nyertek Szerbiában, s megindult a nemzeti tanácsok felruházása vajdasági tartományi hatáskörökkel. KOMMENTÁR Show és politika MAUNÁK ISTVÁN A demokraták iowai előválasztásával kezdetét vette a háromnegyed éves elnökválasztási maratón, ez a sajátos politikai cirkusz, amelynek az amerikai és főleg a nemzetközi politikára gyakorolt káros hatásait előszeretettel elemezgetik a politológusok. Az európai elemzők többsége ezekben a napokban két dologban egyetért. Az egyik az, hogy nem jósolnak jobb évet a külpolitikában a tavalyinál, viszont nem tartanak valószínűnek egy újabb büntetőháborút, mondván: az elnökválasztás miatt Bush nem kockáztathat. A másik, ami kitapintható: a többség Bush ellen szurkol, mivel alapvetően elhibázottnak tartja a Bush-doktrínát, az iraki háborút. Előszeretettel példálóznak az apával: id. Bush az első Öböl-háború megnyerése után, óriási meglepetésre vesztett az akkor teljesen ismeretlen Bili Clintonnal szemben. Igen, az amerikai választópolgár reagálása kiszámíthatatlan - vagy csak nem európai fejjel gondolkodik. Amiért a párhuzam sántít: az apa Kuvait miatt küldött csapatokat az Öbölbe, a fiú pedig szeptember 11-e, és nem elsősorban az olaj miatt. Tavaly jelent meg magyarul is Bob Woodwardnak, a Washington Post szerkesztőjének tényfeltáró bestsellere Bush háborúja címmel. Woodward, aki Carl Bernsteinnel együtt leleplezte a Watergate-ügyet, ezúttal is alapos munkát végzett, több mint száz mélyinterjút készített az elnökkel és közvetlen munkatársaival. E könyv szerint Bush szeptember 11-én este a következőt diktálta naplójába: „Ma megtörtént a XXI. század Pearl Harboija.” A főszereplők elmondása szerint pedig a televíziós beszédébe bekerült mondat, a tulajdonképpeni Bush-doktrína tényleg Bushé, a zűrzavarban nem volt idő a tanácsadókkal konzultálni. így hangzik: „Nem teszünk különbséget azok között, akik kitervelték ezeket az akciókat, és azok között, akik menedéket nyújtottak nekik.” Ezzel Bush páratlan módon elkötelezte magát a széles körű harc mellett. Még Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó sem volt biztos abban, hogy e messzire mutató politikai döntéssel ilyen gyorsan a nyilvánosság elé kellett állni. A Nemzetbiztonsági Tanácsban pedig már másnap felmerült az Irak elleni akció gondolata. Szóval: nemcsak Bush, hanem sok amerikai is második Pearl Har- bornak érzi a WTC lerombolását, ezért nem kizárt, hogy az eddigi tapasztalatokkal ellentétben a külpolitika meghatározó eleme lehet az elnökválasztásnak. A másik nagy tévedésnek az tűnik, hogy Bush az elnökválasztás miatt nem bocsátkozhat újabb katonai kalandba. Inkább az elsietettnek tekintett Bush-doktrína jött be. Az afgán és az iraki háború, s különösen Szaddám elfogása gondolkodóba ejtette a térség diktátorait. Amerika és a Nyugat olyan ősellenségei, mint Irán és Líbia nagy hirtelen beengedi a nemzetközi ellenőröket, s a megoldás irányába mutat az északkoreai atomprogramválság is. Számos muzulmán ország egymással versengve teszi közzé a híreket a feltételezett al-Kaida-ta- gok őrizetbe vételéről, bizonyítandó jó szándékát. Valami mindenképpen megmozdult, az önkényuralmi arab rendszerek feje felett Damoklész kardjaként lebeg az a veszély, amit számukra egy demokratikusabb iraki rendszer megteremtésének lehetősége jelent. Még akkor is, ha ezt sok kérdőjellel kell leírni. JEGYZET Ragadós kassai példa SZÁSZI ZOLTÁN AM már járt Kassa belvárosában, annak biztosan megállt a szeme egy parádés épületen. Ennek a pompás polgárháznak a homlokzatán egy kalapját emelő koldus szobra díszeleg, egyfajta szimbólumként. A legenda úgy tartja, hogy olyan ember építette, aM hosszú ideig és Mtartóan koldult, így gyűjtve össze a ház építésére a pénzecskét. Szép teljesítmény és szép örökség. A kassai példa azonban mintha másutt is követőkre talált volna. Egy gö- «möri Msközségben arra lettem figyelmes, hogy új házak épül- getnek. Jó érzés önti el ilyenkor az embert, mondván, hát mégis csak dolgos nép laMk itt, mert lám mekkora munkanélküliség, mekkora itt a nyomor, aztán mégis építkeznek. Később véletlenül Mderült az igazság. Az pedig éppenséggel igencsak faramuci helyzetről ad képet. Mégpedig arról, hogy a kassai példát követik az építtetők. Igaz, nem falujukban vagy a közeli városokban koldulnak, hanem szervezett „Mrándulás” keretében célba veszik Európa néhány nálunk ugyancsak gazdagabb vidékét, s egész nap kéregetnek. Aztán hazahozzák a pénzecskét, és szépen házépítésbe fektetik. Nincs is ebben semmi furcsa, mondhatnánk, mindenM úgy él, ahogy tud, meg ahogy sikeredik neM. Ez is egy fajtája a tőkebehozatalnak, ez is csak lendít valamit az államháztartáson. Már ha mással nem is, az anyagvásárláskor Mfizetett forgalmi adóval, meg azzal, hogy legalább itt építkeznek, és nem viszik M „keservesen” összeszedett pénzecskéjüket külföldre az ezen a vidéken mostanra vezető foglalkoztatási iparággá váló koldulásból élők. Gyarapodunk, ez a lényeg. Az meg Mt érdekel, hogy a minimálbérért itthon dolgozó, a foglalkoztatási alapba havonta befizető, éppen csak megélő melós miből tartja fenn magát. Fontos, hogy gyarapodunk, hogy új házak épülnek, túrul az üzlet. És addig fognak Mjárni koldulni, míg csak fel nem épül a ház. Lehet, hogy utána meg autóra fognak gyűjteni. Most már csak azt szeretném tudni, mennyit juttatnak az „új iparágban dolgozók” a foglalkoztatási, szolidaritási alapba. Meg hogy én miért vagyok olyan hülye, hogy fizetem?!
