Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-19 / 14. szám, hétfő

10 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 19. AKI NEM HISZI Fent maradnak a fémtárgyak a vízen? ISMERTETÉS A világban rengeteg a megválaszolatlan kérdés, de az, hogy egy fémtárgy képes-e a víz tetején maradni, véletlenül pont nem ezek közé tartozik. Ahhoz,'hogy te is megtudd, és az okát is megértsd, a legjobb, ha elvégzed velünk a következő kísérletet is, folytatva az ed­digi közös próbálkozásaink sorát! Érdekes kérdés, melyre ismét csak együtt fogjuk megkeresni a vá­laszt! Ha jobban belegondolunk, és magunk elé képzelünk egy tö­mör acéltárgyat, szinte képtelenség, hogy a víz tetején maradjon, mivel sokkal nehezebb annál. Az érthető, hogy az üreges fémtár­gyakkal másképp van, máskülönben hogyan úszhatnának a nagy óceánjárók és a különféle tartályhajók hogyan szelhetnék át az óceá­nokat? A mai kísérlet arra szolgál majd, hogy megtudjuk, mi a hely­zet a tömör fémtárgyakkal, ezeket fogjuk megvizsgálni. A kísérlethez szükség lesz néhány apróságra, ezek a következők: itatóspapír, borotvapenge, iratkapocs, varrótű, tányér, víz. Amikor ezeket megszerezted, tedd a következőket! Tölts fel egy tányért víz­zel, és a folytatást csak akkor végezd te, ha elég türelmes vagy, ellen­kező esetben inkább kérj meg mást. Amikor megtöltötted a tányért vízzel, tedd le az asztalra, és várd meg, hogy a víz mozgása meg­szűnjön. Ezután egy itatóspapír segítségével egyenként a borotva- pengét, az iratkapcsot és a varrótűt csúsztasd óvatosan a víz felszí­nére. Az említettek közül mindegyik tárgy acélból készült. Az acélról tudni kell, hogy a súlya nyolcszor nehezebb a vízénél. Amennyiben a felsorolt tárgyakat sikerült megfelelő gondossággal ráhelyezned a vízre, akkor a fennálló súlykülönbség ellenére fent fognak maradni a víz tetején. Az egész úgy néz majd ki, mintha egy vékony bőrhártya borítaná a vízfelszínt, és azon lebegnének az acélból készített apró­ságok. Abban az esetben, ha a vízhez keversz egy kis öblítőt vagy szap­pant, a fémtárgyak pillanatokon belül el fognak süllyedni. A víz tete­jén képződő vékony teherbíró hártya is vízből áll. Ez attól van, hogy a vízmolekulák a levegőmolekuláknál sokkal jobban vonzzák egy­mást. Összetapadnak, és nem engedik egykönnyen, hogy a kis fém­tárgyak elválasszák őket egymástól. Amikor viszont belekeverjük a vízbe a szappant, megszűnik ez az összetartó erő, mert a vízmolekulák közé befurakodnak a szappan­molekulák. Persze ez csak a tömör fémtárgyakra vonatkozik, így at­tól semmiképp nem kell tartanunk, hogy egy hajó, amin utazunk, hasonló sorsa jut majd! (n) Amikor belekeverjük a vízbe a szappant, megszűnik az ösz- szetartó erő, mert a vízmolekulák közé befurakodnak a szappanmolekulák (Képarchívum) DIÁKPRÓZA • • • • Gyönyörű MÉSZÁROS PÉTER Gyönyörű! - gondoltam magamban, ahogy megállt a vonat az ál­lomáson. Balra az épület, jobbra egy nagy búzamező. Csak néztem ki az ütött-kopott, régi és koszos vonatból, néztem ki a karcos és sok mindent megélt műanyag vonatablakon. Szép idő volt odakint, fel­hő egy szál se, az ég a szokásos világoskék színben pompázott. A bú­zakalászok aranyszínű tengerként hullámoztak az erős szélben. Gyönyörű! - gondoltam ismét. Elképzeltem, ahogy belefekszem a körülöttem hullámzó búzamezőbe, és csak nézem a kék eget, köz­ben nem gondolva semmire. Várok, hátha elúszik egy felhő előttem, miközben a kalászok oly lágyan csapdosnak, mintha a tengerben fürdenék. Nem érdekel most semmi, csak érzem a teljes nyugalmat és biztonságot, mely körülvesz, és boldog vagyok, nyugodt. A pilla­nat tökéletes, bárcsak örökké tartana. A vonat megindult. Indulása durva volt, mely kizökkentett az idil­li világból. Ekkor vettem észre, hogy rajtam kívül senki nem nézi a mezőt, mintha nem is lenne ott. Pedig, tényleg gyönyörű! Nézem, amíg teljesen el nem tűnik a látóhatáron. Nézem és elfog valami rossz érzés, hogy vége és már soha többet nem lesz üyen. Sok ember van a vonaton. Hallom, amiről beszélnek. Pénz, mun­ka, stressz, megcsalás, öngyilkosság. Mi van? Ekkor döbbentem rá, hogy a napi gondok, teljesen megőrjítik az embereket. Pedig annyi szépség van a világban, az országunkban, amit nem veszünk észre. És nem kell nagy dolgokra gondolni, emberi kéz alkotta hatalmas épületekre, csak az egyszerű természet szépségeire, csodáira. Ezeket kéne észrevenni, örülni nekik, csak boldogan belefeledkezni egy percre, és könnyebb lenne egy-egy nap, egy-egy év, egy élet. A középiskolák végzőseit hátrányosan érinti a mintegy 20-40%-os díjnövekedés Drágul az egyetemi felvételi Idén mintegy 100-400 ko­ronával emelkednek a ha­zai egyetemeken a felvételi vizsgára feljogosító jelent­kezési díjak. A felsőfokú képzés iránt érdeklődő di­ákoknak az eddigieknél te­hát jóval mélyebbre kell nyúlniuk a zsebükben, ha eleget kívánnak tenni az egyetemek által támasztott követelményeknek, és fel­vételi vizsgát szeretnének tenni. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Az egyetemi felvételi’ eljárás drágulását elsősorban a felsőok­tatási intézmények emelkedő költségei indokolják. Mivel az egyes karok az utóbbi években egyre több érdeklődővel számol­nak, a végzős középiskolai diákok mind nagyobb számban jelent­keznek felsőfokú képzésre, nőttek az egyetemek felvételi eljárással kapcsolatos kiadásai is. A vizsga- eredmények feldolgozása az egyetemek számítógépes rendsze­rének bővítését követeli, kell tehát a pénz az újabb számítógépek' megvételére. Bár a hatályos jogszabály értel­mében csak a valós, felvételi eljá­rással kapcsolatos költségeiknek megfelelő jelentkezési díjat kér­hetnek az egyetemek, azonos ka­rok más-más összegben állapítják meg a leendő hallgató egyszeri hozzájárulásának mértékét. Míg a nagyszombati jogtudományi ka­ron 800, a pozsonyi, nevében azo­nos fakultáson 1400 koronás ille­téket követelnek a jelentkezőktől. Az utóbbi karra jelentkező hallga­tójelöltek a fenti összegért még időben megkapják a felvételi vizs­gakövetelmények és -kérdések, valamint a helyes válaszok jegy­zékét. Más jogtudományi karokon alacsonyabb összegű illetéket kö­vetelnek a leendő hallgatóktól, azonban nem nyújtanak számuk­ra segítséget a felkészülésben, nem tájékoztatják őket előzőleg a vizsgakérdésekről. A vizsgaeredmények feldolgozása az egyetemek számítógépes rendszerének bővítését követeli, kell tehát a pénz az újabb számítógépek megvételére (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Bármivel is indokolják, a közép­iskolák végzőseit hátrányosan érinti a mintegy 20-40%-os díjnö­vekedés. Tavaly hozzávetőleg 18 ezer diák küldte el jelentkezését a pozsonyi jogtudományi karra, ha idén is legalább ennyien érdeklőd­nek majd a felsőoktatási intéz­ményben kínált tanulmányi lehe­tőségek iránt - ennek pedig nagy az esélye -, az említett kar hallga­tójelöltjeinek befizetéséből szár­mazó bevétele a jelentkezési díj emelkedése révén akár a 25 millió koronát is elérheti. Ilyen hatalmas összeg hallatán, az emberben óha­tatlanul felmerül a kérdés, való­ban szüksége van az illető karnak ennyi pénzre a felvételi eljárással kapcsolatos kiadásainak fedezésé­re. A vonatkozó jogszabály ki­mondja, a felsőoktatási intézmé­nyek nem profitálhatnak a leendő egyetemisták által befizetett je­lentkezési díjak összegéből. A tör­vény ezen rendelkezését azonban bizonyos egyetemek vélhetőleg fi­gyelmen kívül hagyják. Egyesek szerint a felsőoktatási intézmé­nyek az illetékekből származó be­vételükből szűkös költségvetésü­ket egészítik ki. Az egyetemek ter­mészetesen tagadják az efféle vá­dakat, az oktatási tárca pedig ez ideig nem rendelt el ellenőrzése­ket az ügyben, melyek fényt derít­hetnének arra, az egyetemek való­ban a törvényellenes eszközökhöz folyamodnak e téren. A hallgatójelöltek helyzetét to­vább nehezíti, hogy befizetett pén­züket általában nem kapják vissza, ha időközben meggondolják ma­gukat, és inkább egy másik egye­temre nyújtják be felvételi kérel­müket. Az eperjesi bölcsészettudo­mányi kar visszafizeti ugyan a diák jelentkezési díjának felét, azaz 500 koronát, de csak akkor, ha még idő­ben, legkésőbb május 31-éig vissza­vonja jelentkezését. Aki betegsége miatt nem vesz részt a felvételi vizsgán, legfeljebb 400 koronát kaphat vissza, ha azt külön kérvé­nyezi. (no, érvé) JELENTKEZÉSI DÍJAK KARONKÉNT 2004-BEN Bölcsészettudományi karok Kassa 1000 Eperjes 1000 Besztercebánya 700 Nagyszombat 800 Jogtudományi karok Pozsony 1000 Nagyszombat 800 Nyitra 800 Kassa 900 Besztercebánya 1000 Besztercebánya 1000 Pedagógiai karok Pozsony 1400 Pozsony 800 Nagyszombat 600 (az adatok koronában értendők) Ha ismétlünk, illetve tanulunk, a rövid távú memóriában raktározott tudás átkerül a hosszú távú memóriába Miért tudunk emlékezni? LÁNGÉSZ Bármennyi idős is vagy, azt már biztosan tapasztaltad, hogy időn­ként előjönnek több évvel ezelőtt megtörtént dolgok emlékképei, sőt, még arra is emlékszel, hogy évekkel ezelőtt mit tanultatok ma­tematikából! Hogyan lehetséges, hogy az ember annyi mindenre ké­pes emlékezni? Hogyan működik az emlékezet? Sok esetben csak tátott szájjal ál­lunk meg olyan dolgok előtt, me­lyek egyébként teljesen természe­tes részei életünknek. Ki hinné, hogy agyunk hihetetlen menynyi- ségű információt képes tárolni, és értheteden számunkra, hogy so­sincs olyan, hogy elfogyott a hely, és több új ismeret vagy élmény már nem fér be oda! És ez is csak egy a számtalan érthetetlen és számunk­ra felfoghatadan dolog közül. Bár előfordul, hogy vannak különleges képességű emberek, de ettől füg- gedenül majdnem minden ember meglepően sok információt tud tá­rolni és felidézni az emlékezetéből, ugyanakkor, ha meglátunk egy rendszámot vagy feltárcsázunk egy telefonszámot, mindjárt el is felejt­jük. Ez úgy tűnik, hogy ellentmon­dásos, mégis megvan rá a megfele­lő magyarázat. Egészen egyszerű­en arról van szó, hogy az emberi agy kétféle memóriával rendelke­zik. Ez a kétféle memória pedig nem más, mint a rövid távú és a hosszú távú memória. A rövid távú memória segítségével egy percen belül pusztán hat-hét dolgot va­gyunk képesek megjegyezni, míg a hosszú távú memória lehetővé te­szi, hogy évek vagy akár évtizedek múltán is vissza tudjunk emlékezni bonyolult információkra. Tudósoknak sikerült kimutatni, hogy a rövid és a hosszú távú me­mória központja az agy más-más területén található. A rövid távú memóriáért felelős terület az agy középső részén van, a hosszú távú memória központjai pedig az agy­kéregben elszórtan helyezkednek el. Ez a magyarázat arra, hogy ha betegség vagy szélütés következté­ben megsérül az agy középső része, és a betegnél memóriazavar áll be, mégis vissza tud emlékezni az em­lékezetvesztés előtt történt esemé­nyekre, mert ezeket az emlékeket a hosszú távú memória központjai tárolják. Ugyanakkor a közelmúlt eseményeit az agya már nem képes rögzítem. Egy hatéves gyerek szó­kincse hozzávetőlegesen 6000 szó­ból áll, s egy átlagos képességű em­ber élete folyamán ehhez még kb. 14000 szót tanul meg. Szókin­csünk alapjai azonban még az olva­sás tanulása előtt kialakulnak, mert a szavakat alkotó hangsoro­kat értelmük, ritmusuk, magassá­guk szerint sajátítjuk el. Elképzelhető, hogy amikor a hosszú távú memória rögzít egy in­formációt, az egy képpé alakul át, s ezt a képet az agykéreg idegsejtjei tárolják. Agyunk több mint 100000 millió idegsejtet tartalmaz, és ezek egyenként kb. 10000 kapcsolatot létesítenek más idegsejtekkel, ezzel egy beláthatatlan, bonyolult háló­zatot alkotva. A sejtek valószínűleg kémiai vegyületek segítségével tá­rolják az információkat. Amikor ismétlünk valamit, illet­ve tanulunk, a rövid távú memóriá­ban raktározott tudás átkerül a hosszú távú memóriába, ezeket a „híreket” pedig olyan molekulák szállítják, melyek képesek egyik idegsejtből átjutni egy másikba. Egyszóval, amikor megtanulsz va­lamit az iskolában, és még két év múlva is emlékszel rá, az a tudás bizony, már a hosszú távú memóri­ádban van elraktározva. Ugye, nem is olyan egyszerű szerkezet az emberi agy sem, mint ahogy az egész ember öszszességében sem az? Valahogy így működik tehát az emlékezés, amikor felidézünk az életünkből régi, kedves vagy szo­morú élményeket! (he) (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents