Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-19 / 14. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 19. Téma: a bál 11 Az első bált 1385-ben VI. Károly és Bajor Gizella menyegzőjének alkalmából rendezték Újból táncrendet kap a hölgy Megkezdődött a báli szezon; a táncmulatságok, estélyek a társasági élet fontos eseményei, az üzleti élet vezetőinek rangos találkozóhelyei. A meghívókon ismét megjelent az ajánlott ruházatra való előírás és újból kapnak a hölgyek díszes táncrendeket. ÖSSZEÁLLÍTÁS A bálokat 619 évvel ezelőtt „találták fel“ Amiens-ben, az elsőt 1385-ben VI. Károly és Bajor Gizella menyegzőjének alkalmából rendezték. A középkori mulatságokon merev ruhákban lejtették a táncokat. A szórakozás is szigorú szabályok szerint zajlott. Medici Katalin vezette be, hogy a nők, könnyű, kivágott ruhában jelenhetnek meg, bár akkor még álarcot kellett hozzá viselniük. Európa táncra perdült A mai fogalmak szerint korántsem könnyű díszruhákat évekig varrták, hímezték, gyöngyözték, méghozzá kézzel, hiszen a varrógépet akkor még nem találták fel. Mai formájában a bál XIV. Lajos uralkodása alatt terjedt el és hamarosan egész Európa táncra perdült. Kezdetben az uralkodó joga az udvari bálok rendezése. Az arisztokrácia 1715-ben Párizsban tartotta az első, operában rendezett bált, amelyre a gazdag polgárok is megszerezték a névre szóló és társadalmi rangot jelentő meghívójukat. Széles körben elterjedt szórakozási formává a 19. században vált a bálozás. Az újkori bálok fénykora a XIX. század közepére, a XX. század elejére tehető. A fényes táncmulatságok először csak az arisztokrácia körében voltak gyakoriak, később azonban minden szakma és társadalmi réteg megrendezte év elején a maga mulatságát. A magyar vidéki élet kiemelkedő eseménye a megyebál volt. A bál intézménye hamarosan polgárosodott és demokratizálódott. Különféle társadalmi egyletek, sportkörök hirdettek tagságuknak bálokat, de rendeztek jócskán jótékony célú táncos ünnepségeket is. Szinte valamennyit a farsangi időszakban szervezték. A báli ruhák, bár sokat változtak az elmúlt évszázadok során, sok tekintetben megőrizték klasszikus stílusukat: ma is jellemző a földig érő hossz, a derék hangsúlyozása, a vállnélküli dekoltázsvonal, a selymek, bársonyok, csipkék, alkalmazása, s a nagyestélyikhez a finom cipellők. Európában a múlt század elején „ízléstelen stílusa” miatt hosszú időre betiltották a tangót (Képarchívum) EGY KIS RAGYOGÁS Négy évtizeddel ezelőtt a divatos dámák az arccsont felső szegletét pirosították, s onnan indult - rózsaszínbe váltva - a szem köré az egyre halványuló pír. Természetesen megtoldották ezt a szem körvonalának kihúzásával. Most teljes mértékben visszatér a csaknem fél évszázados divat a smink trendjében. A szemhéjra fehér festék kerül. Ennek optikai hatása igen előnyös, növeli, kiemeli még a mélyen ülő szemet is. A szemhéj alsó részét pedig pasztell színek - egyszerre legalább két árnyalat - hangsúlyozzák. Ezek a feketétől a világosszürkéig, a türkiztől a sötétzöldig terjednek. Amúgy, ezek a legkedveltebb színek. Újból elő lehet venni a fekete szemceruzát vagy tust és vékonyan keretezni a szemet, ideális formát adva a kicsi, hangsúlytalan szemnek. Az ajkak csillognak, ezüstben vibrálnak, s jöhet a színezett vagy színtelen szájfény, amely ugyancsak a hatvanas évek találmánya volt. (mti) Válasszunk ruhát! Sok nő titkon szeretne hercegnőként öltözködni: elegáns, gazdag, előkelő, pompás ruhákba bújni, legalább ünnepi alkalmakkor. Estélyi vagy báli ruhát felvenni kicsit olyan, mint hercegnővé válni - hiszen ki képzelne maga elé egy hercegnőt sportcipőben és melegítőruhában. A báli ruhák hatalmas, bő szoknyájukkal, leheletvékony derekukkal, szép és kecses sziluettet adnak a ruha viselőjének. Bármilyen színben kaphatóak: az elegáns fekete mellett ma már lüa, tűzpiros, vagy más egyéb harsány színben is megvásárolhatóak. Dolce Gabbana-modell (Reuters) Nagyestélyi a Versace divatházból (TASR/AFP) A férfiak hordhatják ugyanazt az öltönyt, szmokingot ugyanabban a társaságban, de a nők nem. Ha mégis felveszik ugyanazt a ruhát, akkor az újonnan vásárolt kiegészítőkkel kombinálják úgy, hogy az ne legyen észrevehető. Figyeljünk a részletekre! Nagyon fontos a stílus, hogy olyan ruhát vegyünk fel, amelyik illik a személyiségünkhöz. A megfelelő kiegészítőkkel meg tudjuk változtatnia a stílust. Emellett, ha van egy régi ruhánk, amit már egyszer, akár többször is felvettünk, és egy új sállal, cipővel, kis .táskával, boával, nyaklánccal vesszük fel, akkor senki sem fog ráismerni a régi ruhánkra. Ha a ruhát tudjuk viselni, és teljesen megegyezik a ruha stílusa a mi kisugárzásunkkal, akkor már csak egyvalamire kell odafigyelni: a ruha kényelmes is legyen. A fekete és a piros drámai hatást kelt, főleg akkor, ha a szexis dekoltázs vagy a mély hátkivágás merészen sokat mutat bőrünkből. Ugyan melyik férfi tud ellenállni egy gypnyörű estélyiben pompázó nőnek? Játsszunk bátran a színekkel, az anyagokkal és a merész szabásvonalakkal! Az idei báli divatszín a klasszikus fekete, piros és ezüst mellett a padlizsán, a cappuccino, a pezsgő, az opál és a mély barnásbordó. Aki irtózik a túl kihívó öltözködéstől, válassza a klasszikus stílust, amely soha nem megy ki a divatból, s egyedi ékszerekkel a legegyszerűbb ruha is különlegessé tehető. A gyöngyök, bizsuk vagy gyémántok lehetnek szerényen visszafogottak vagy figyelemfelkeltőek. Ismét divatba jött a kesztyű, amelynek hosszúságát meghatározza a szigorú protokoll: a nagyestélyikhez a felső kart is takaró kesztyű jár, míg a koktélruhákhoz rövidebb. A fülbevalók és a nyakláncok csillogásukkal ragyogóbbá teszik az arcot. A reti- kül épp csak akkora legyen, hogy a legszükségesebbek beleférjenek! (-it, origo, mti) BÁL A-TÓLZ-IG ÁLARCOSBÁL - Magyarországon az első farsangi álarcos játékokról már a XV. századból tudunk. Mátyás király Itáliából hozatott álarcokat. II. Lajos udvarában is kedvelt szokás volt ez a fajta mulatozás. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója, Lorenzo il Magnifico volt. ■ ANGOLKERINGŐ - Az 1920-as években fejlődött ki, mely a bécsi keringő utódja volt. Érdekessége, hogy a régi „kerek” fordulók mellett már az „egyenes irányú mozgás” új elemeit is tartalmazta. Az angolkeringőt származási helye után nevezték el. A párok lágy, szentimentális zenére táncolnak, a ritmikusan lendülő mozdulatok által a legharmonikusabb standard tánccá vált. BÁL - Vidéken a farsang utolsó 3 napján, farsang farkán rendeztek bálokat, táncmulatságokat, melyeknek leggyakoribb helyszíne a kocsma volt. A legények sorra járták a lányos házakat, hívogatták a lányokat a bálba, illetve adományokat gyűjtöttek a táncmulatság költségeire, a muzsikusok megfizetésére. Farsangkor külön táncmulatságot rendeztek a házasemberek, céhek, ipartestületek, az asszonyok és a gyerekek is. A házasemberek batyubálba, ahol fontos szerepe volt az evés-ivásnak. BÉCSI KERINGŐ - Az egyik leglátványosabb és legnépszerűbb társastánc. A sodró 3/4-es lendület és lüktető ritmus magával ragad táncost és közönséget egyaránt. A bécsi keringő eredete a XVI. századtól kezdődően a Landlerre és a Dreherre vezethető vissza. A XVIII. századig hatósági tilalom alatt állt. A báli programok nélkülözhetetlen tánca, melynek zenéjében igen sok vonós hangszer szerepel. A keringő diadalmenetében nagy szerepet vállalt a Strauss dinasztia is, lenyűgöző muzsikáival. CSACSACSA - Kubai eredetű tánc. Enrique Jorrin, egy havannai zenész 1953-ban a túl gyorsan játszott Mambóból alkotta meg a lassúbb csacsacsát. Különlegessége, hogy rendkívül sok popzenére is táncolható. Sok elemet vett át a jazzből, beatből és a discóból. Sosem komoly, inkább csintalan, szemtelen, pajkos. FEBRUÁR - A bálok hónapja. Boldogasszony havának, böjtelő havának is nevezik. Nevét a régi latin Februus istentől nyerte, kinek tiszteletére voltak e hóban a februa-k, az élőkre nézve tisztító, a holtakra nézve engesztelő ünnepek. Eredetileg hiányzott az ó- római 10 hónapos évből, állítólag Numa Pompilius függesztette a januárral együtt hozzá, és mint 12-ik hónaphoz hozzácsatolták a szökő napokat, mit aztán még a hónapok sorrendjének megváltoztatása után is megtartottak, és ily módon ment át a Juliáni és Gergely-féle kalendáriumba is. Eredetileg 29 napos volt, de az augusztustól elvett egy nap folytán most 28, szökőévben 29 napos. HAMVAZÓSZERDA - A húsvét előtti nagyböjt első napja. MACSKABÁL - Húshagyóhétfő vagy farsanghétfő az asszonyi mulatságok ideje. A nők férfiak nélküli macskabált tartottak. RUMBA - A rumba eredetét tekintve kubai tánc, melyben kiemelt szerepet kapnak az erőteljes csípőmozgások, s a lírai elemek erotikus elemekkel is ötvöződnek. Zenéje kellemes, lágy, szinkópáit, lassú. TÁNCISKOLA - Valamikor a tánciskola is farsangi időben volt. A próbabál, a tanfolyam résztvevőinek vizsgabálja farsang végére, farsang három napjára lezajlott. TANGÓ - Kuba, Brazília, Argentína után 1907-ben került Párizsba, új divatőrületet hozva ruhában és táncban egyaránt. Először a spanyol-argentin lokálokban tűnt fel, majd elismert társastánccá vált. 1912-ben tangóláz tört ki egész Európában, ám mindemellett a táncot „ízléstelen stílusa” miatt támadták is. (i-t) RUHALEXIKON Koktélruha Coco Channel használta először a koktélruha kifejezést azokra a kis fekete, rövid, egyszerű szabású, mégis elegáns ruhákra, amelyeket ma u- Ogyanezzel a névvel illetünk, és amelyből mindenképp be kell szerezni egyet az alapruhatárunkba. Igaz, pár éve nem csak fekete színben, hanem sok más színben kapható, és a hossza is változó, ám soha nem túl hosszú (bokáig érő) és nem túl díszes. Coco Chanel (Képarchívum) A klasszikus estélyi ruha A divattervezők új szín- és formavilágot hoztak divatba, ennek ellenére még mindig a klasszikus színek hódítanak: a fekete, a piros, a bordó színű estélyik a legkedveltebbek a vásárlók körében, hiába kínálnak az üzletek a szivárvány minden színében pompázó darabokat. Sőt, ma már készülnek estélyi ruhák természetes pasztellszínekben is: divat a barack, a zöldalma, a kontrasztos, agresszív színek: a ciklámen és a lila. A klasszikus estélyi ruha anyaga: bársony, selyem, muszlin, csipke, gyöngydíszítéssel, de ma már a divattervezők művirággal, kagylókkal, bogarakkal, műanyag és fonott tárgyakkal díszítik a ruhakölteményeiket, (-net)
