Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-19 / 14. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Albert Sándor: köszönet mindenkinek, akinek szívügye az anyanyelvű oktatás Nyolc évtized várakozás TALLÓZÓ KRASZNAJA ZVEZDA Egy orosz tábornok szerint a csecsen lázadók kapcsolatban állnak az al-Kaidával és egy nemzetközi toborzóhálózattal, amely profi zsoldosokat szállít az észak-kaukázusi térségbe. Valerij Baranov vezérezredes szerint Afganisztánban olyan alaposan készítették fel a felforgatókat, hogy kiképzésük két évig is eltartott. Mindössze két-három tárgyat tanultak, vallást, felforgatást és lövészetet. „Nagyon jól képzett specialisták kerültek ki innen, akik a legördöngösebben aknák készítéséhez is értenek” - jegyezte meg. Baranov rámutatott, hogy a Szerzseny-Jürt közelében nemrég megsemmisített banda tagjai között nyugat-európai zsoldosok is voltak. BILD AM SONNTAG A NATO új főtitkára szerint a védelmi szervezet az iraki helyreállításban nagyobb szerepet játszhatna, de prioritása továbbra is a békefenntartó tevékenység Afganisztánban. Jaap de Hoop Scheffer a német újságnak írt cikkében rámutat, hogy a NATO nagyobb iraki szerepvállalásáról lehet tárgyalni, de azt senki sem vitatja, hogy a védelmi szervezet fő missziós területe most Afganisztán. A NATO jelenleg logisztikai támogatást nyújt a közép-iraki területeken állomásozó, lengyel parancsnokság alatt álló nemzetközi hadosztálynak, és egyelőre nincs szó arról, hogy a szervezet fokozná szerepét Irakban. DESTANDAARD Évente több csúcsszintű találkozót szorgalmaz az amerikai és az európai vezetők között a transzatlanti kapcsolatok feszültségeinek oldására a belga külügyminiszter. Louis Michel a flamand lapban közölt cikkében aláhúzta, hogy az EU-nak és az Egyesült Államoknak mielőbb át kell térniük a stratégiai párbeszéd új, szorosabb formáira. Szerinte évenként több mint egy csúcs- szintű találkozóra van szükség. Colin Powell amerikai külügyminiszternek és Javier Sola- nának, az EU közös külpolitikája főképviselőjének szinte napi kapcsolatot kellene fenntartaniuk egymással. Ezenkívül Michel szükségesnek tart több rendszeres külügyminiszteri és államfői szintű tanácskozást a két partner között. THE SUN DAY TIMES Legalább 100 ezer kelet-európai roma utazik majd az EU- bővítés után Nagy-Britanniá- ba, az egyetlen olyan nagy európai uniós országba, amely a kelet-európai csatlakozók előtt a bővítés pillanatától teljesen megnyitja munkaerőpiacát és jóléti rendszerét. A brit lap szerint Csehországban, Magyarországon, Szlovákiában és a többi csadakozó országban 1,7 millió cigány él, s a bővítés után érkezők „ugyanúgy hozzájutnak a brit egészségügyi ellátáshoz, oktatási rendszerhez és nyugdíjkedvezményekhez, mint a britek” (valójában az uniós állampolgárok közül is csak azok, akik legálisan élnek Nagy-Britanniában, és törvényesjövedelmet mutatnak fel). Az alábbiakban ismertetjük Albert Sándornak a Selye János Egyetem szombati alapító ünnepségén elhangzott beszédét. ÖSSZEFOGLALÓ Több mint nyolc évtizede vártunk erre a pillanatra. De az alapító levéllel a tarsolyunkban ma büszkén üzenhetjük a történelmi múltú Komárom városából minden szlovákiai magyarnak és a nemzeti közösség mindegyik tagjának, hogy MEGVAN! Megvan Szlovákia első magyar egyeteme! Megvan a Selye János Egyetem! Végre ez egy olyan esemény az életünkben, amikor nem áldozatai vagyunk a történelemnek, hanem magunk is alakíthatjuk azt. Jó okunk van tehát az ünneplésre. Az ünnep pedig alkalmat ad egyrészt a visszatekintésre, az eredmények összegezésére, de arra is, hogy köszönetét mondjunk mindazoknak a hazai és magyarországi politikm soknak és szakembereknek, akik segítették eddigi munkánkat, és akikre a jövőben is biztosan számíthatunk. Köszönet jár Komárom város vezetőinek és mindazoknak, akik csak kívülállóként figyelték az eseményeket, de akiknek az erkölcsi támogatását mindvégig éreztük. Köszönet a média képviselőinek és mindenkinek, aki akarta a Selye János Egyetemet. Mindenkinek, akinek szívügye az anyanyel- ,vű oktatás a legfelsőbb szinten is. Comeniusszal egyetértésben ugyanis azt valljuk, hogy az anyanyelven megszerzett ismeretek értékesebbek és tartósabbak. Hogy hátrányba kerülnek azok a fiatalok, akiknek ez nem adatik meg. Akik az ismereteket idegen nyelven kénytelenek megszerezni. És arról sem feledkezhetünk meg, hogy az iskola a nyelv fejlődésének legfontosabb helyszíne. Iskolák nélkül a nyelv konyhanyelvvé degradálódik, konzerválódik, és végső soron elveszti „versenyképességét” más nyelvekkel szemben. Ezt pedig a szlovákiai magyar nemzeti közösség nem engedheti meg magának. (...) Csehszlovákia megalakulása után a mai Szlovákia területén működő magyar tanítási nyelvű felsőoktatási intézmények megszűntek, vagy Magyarországra települtek át. Ez volt a töréspont. Ettől a pillanattól kezdve a szlovákiai magyar lakosság képzettségi szintje csökkenő tendenciát mutat, és ma feleannyi diplomásunk sincs, mint a szlovákiai átlag. Az elmúlt tanévben például a 97 ezer egyetemistából csak 4400 volt magyar nemzetiségű. Ez a számarány 4,5 százalékot tesz ki, míg a magyar lakosság részaránya csaknem 10 százalék. Az alacsonyabb iskolázottsági szint viszont együtt jár a munkanélküliek részarányának növekedésével és a magyarok által lakott térségek elszegényedésével. Tenni kell tehát valamit. Szakemberek véleménye szerint a kiutat a magyar ajkú lakosság képzettségi szintjének növelésé„Az iskola a nyelv fejlődésének legfontosabb helyszíne. ” (Fotó: Somogyi Tibor) ben kell keresni. Ezért ez volt a kiindulópontja valamennyi egyetemalapítási kísérletünknek. Az első Idsérlet 1990-ben történt meg a prágai szövetségi parlamentben, de a javaslatot a parlament bizottságai elvetették, ezért nem is kerülhetett a plénum elé. A második kísérletre 1992-ben került sor, már a pozsonyi országházban. Ekkor egy magyar kar létrehozását szorgalmaztuk a Nyit- rai Pedagógiai Főiskolán. Ismét sikertelenül. Aztán 2001-ben történt még egy hasonló próbálkozás: a Magyar Koalíció Pártjának nyomására a kormány határozatban kérte a magyar kar létrehozását, de a nyitrai Konstantin Egyetem tanácsa ezt is elutasította. Végül a negyedik kísérlet járt sikerrel. A magyar egyetem alapításának igénye 2002-ben került a kormányprogramba. A kabinet előbb elfogadta a Selye János Egyetem létrehozásának szándéknyilatkozatát, majd a törvény-előkészítő tanács javaslatára jóváhagyta az egyetem alapításáról szóló törvénytervezetet is. Az akkreditáci- ós bizottság három, a parlament oktatási bizottsága pedig két alkalommal tárgyalt az egyetem- alapításról. Végül a parlament plenáris ülése három olvasatban foglalkozott a Selye János Egyetem törvénytervezetével. Az utolsó felvonás, a második és harmadik olvasat parlamenti vitája 2003. október 22-én kezdődött el, de csak másnap délben ért véget. A vita során az ellenzéki képviselők élesen támadták a törvénytervezetet. Egyebek között azzal érveltek, hogy Szlovákiának már van elég egyeteme. Az oktatás nyelvével kapcsolatban pedig egyenesen a többségi nemzet diszkriminációjáról beszéltek. Az ülést vezető Bugár Béla röviddel 11 óra után zárta le a vitát, és szavazásra szólította fel a honatyákat. A parlament alelnöke beindította a szavazógépet, és a képviselők megnyomták a gombokat. Aztán síri csend következett. A szavazásra fenntartott 20 másodperc szintén végtelennek tűnt. (...) 11 óra 14 perckor a hirdetőtáblán megjelentek az adatok, a szavazás eredménye: 77 igen, 9 nem, 7-en tartózkodtak. Hosszú percek teltek el, míg eljutott a tudatunkig, hogy megvan az egyetem! Hogy valóra vált egy álom. Hogy végre esélyünk van kiművelni egy erős értelmiségi réteget. Hogy már nemcsak csodáiéi, hanem követői is lehetünk Selye Jánosnak, Szent-Györgyi Albertnek, Teller Edének és a többi világhírű magyar tudósnak. A politika megtette a magáét - jöhet a szakma! A politikusoknak - egy Illyés-hasonlattal élve - az volt a feladatuk, hogy a sötét szobába beszereljék a villanyt, és felkapcsolják a csillár első égőjét. Ezt becsülettel megtették! A szakma feladata most az, hogy folyamatosan kigyúljon, és fényt sugározzon a képzeletbeli csillár minden égője. Ez óriási kihívás, amely kitartást, kemény munkát és szakértelmet igényel. De óriási lehetőség is egyben, hiszen történelmet írhatunk. Új fejezetet nyithatunk a szlovákiai magyarság szellemi építkezésében! De csak akkor, ha nem egymás ellenében, hanem egymásért teszünk. Ha tetteinkből nem hiányzik az egymás iránti tisztelet és szeretet. Mert ahogy Batta György írja: „Ahol szeretet van, ott nem baj, hogy más vagy, mert ott remény és jövő van!” Úgy legyen! Új fejezetet nyithatunk a szlovákiai magyarság szellemi építkezésében! KOMMENTÁR Politika után a szakma SZILVÁSSY JÓZSEF A politika megtette a magáét, jöhet a szakma - mondta a szombati bensőséges ünnepségen elhangzott köszöntőjében Albert Sándor kormánymeghatalmazott. így igaz, mégis fontosnak tartom a röpke visszapillantást, modellértéke miatt. A szlovákiai magyar választópolgár szavazatával erős mandátumot adott a Magyar Koalíció Pártjának, amely jól sáfárkodott politikai erejével. Szlovák szövetségesek is kellettek a Selye János Egyetem megalapításához. Akadtak, akik csupán a kormány- párti programot és a politikai háttéralkukat tartották tiszteletben, ami manapság szintén nagy szó a pártcsatározásoktól zilált Szlovákiában. Más szlovák honatyák - elsősorban az ő meggyőződésüket hangsúlyozta Komáromban Martin Frone tárcavezető - úrrá lettek előítéleteiken és aggályoskodásaikon. Nem tántorította őket el az ellenzékiek kicsinyes gáncsoskodása, egyesek nacionalista hőbörgése sem. Képesek voltak európai módon dönteni. Most már valóban a szakma kezében a komáromi egyetem sorsa. Az első feladat a kellő tudományos fokozattal rendelkező oktatói gárda létrehozása, hazai, magyarországi, esetleg más külföldi szaktekintélyek alkalmazásával. Stratégiai gondolkodás is szükségeltetik. Jelenleg ugyanis viszonylag sok helyen van magyar felsőfokú oktatás: három szlovák egyetemen, továbbá a magyar- országi felsőoktatási intézmények kihelyezett részlegein. Elismerés illeti mindazokat, akik a rendszerváltás utáni lehetőségeket kihasználva és bizonyos szlovák körök rosszallása ellenére megteremtették a hazai magyar egyetemi szintű képzés intézményeit. Mostanság azonban a Selye János Egyetem megalakulásával új helyzet állt elő. Ezért kellene - nemzeti közösségünk jelenlegi és távlatos igényeit egyaránt figyelembe véve - mielőbb tudományos elemzés alapján újragondolni a hazai magyar felsőoktatási rendszerünket. S ebben a már működő intézmények helyét és jövőjét. Az elvárt tudományos színvonalat veszélyeztető, fölösleges párhuzamosságok megszüntetése érdekében is. Csak így szavatolható, hogy a tovább működő intézmények végzősei képesek lesznek boldogulni az éles európai versengésben. S csak így válhat valóra a komáromi alapítók célja. Az, hogy a Selye János Egyetem tudományos programja és rangja alapján legyen ismert és elismert intézmény, amely meghatározó szerepet tölt be hazai magyarságunk szellemi építkezésében. Bátortalan halottkémek TÓTH MIHÁLY Sok mendemonda kelt szárnyra Sztálin halálának körülményeiről. Állítólag amikor Berija a politbüro tagjainak a hírt megtelefonálta, sokan közülük felcsaptak Tamásnak. Bár bibliai névrokonuktól eltérően nem ragaszkodtak ujjúkkal illetni főnökük testét, saját szemükkel kívántak róla meggyőződni, nem provokációról van-e szó. Amelynek ha bedőlnek, fejükbe is kerülhet. Ivan Šimko múlt heti bejelentése, amely szerint a Szabad Fórum koalícióban maradásának Dzurinda távozása a feltétele, úgy is értelmezhető, hogy a volt védelmi miniszter a kormányszövetség három pártelnökének (Kereszténydemokrata Mozgalom, Új Polgár Szövetség, Magyar Koalíció Pártja) „megtelefonálta”: a koalíciós válság megoldásának az a feltétele, hogy a miniszterelnököt politikai hullává nyilvánítják. Šimko bejelentésére számos módon válaszolhat Bugár Béla, Pavol Hrušovský és Pavol Rusko. Akár azt is nyilatkozhatják, hogy a 2. Dzurinda-kormány helyzete sziklaszilárd. Még azt is hozzátehetik, hogy amit Šimko mond, az kimeríti a politikai ka- landorság fogalmát. Nyilatkozhatnak így, de ezt nagyon kevesen hiszik el. Aztán annak a véleményüknek is hangot adhatnak, hogy az alkotmány „mit mond” a javaslatra. Tény, hogy az alaptörvény értelmében ha a miniszterelnök bukik, együtt bukik vele az egész kormány. A kérdés a koalíció megsemmisülése nélkül csak úgy oldható meg, ha a pártszövetség - más miniszterelnök kijelölésével - bizonyítani tudja parlamenti többségét. A kormányfő három koalíciós partnerének számos lehetősége van a „bátortalan (politikai) halottkém” titulus elnyerésének megideologizálására. A három pártelnök mondhat akármit, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) akarata ellenére a válságra nem képes megoldást kierőszakolni. Több oka van annak, hogy az SDKÚ alfőnökei még ma is legfeljebb azt ismerik be, hogy Šimkónak gyenge hőemelkedése van. Választások eredményeként egyszer majd kiderül, hogy egy-egy ilyen kijelentés hány százalékkal csökkenti az SDKÚ-val rokonszenvezők táborát. Dzurinda pártjának vezetői körömszakadtáig állítják: az ellenzék nincs abban a helyzetben, hogy alternatívája tudna lenni a jelenlegi koalíciónak. Ez tény. Mint ahogy az is tény, hogy mandátumának lejártáig a koalíciónak még csaknem három éve van hátra, és ezalatt - a konfliktusból konfliktusba bukdácsolás viszonyai között - valóban gyógyíthatatlanná válhatnak a szlovákiai demokráciát gyötrő bajok. Nem érdeke az országnak a jobboldali kormány baloldalival történő felcserélése. Most nem érdeke! Ha az ellenzék kormányra kerülése a közeljövőben következne be, nagy valószínűséggel valami olyan történne, ami 2003-ban már megtörtént. Csak nem a jobboldal, hanem a (most még szintén zűrzavaros) baloldal rendezésében. A megoldás kulcsa a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió krémjének kezében van. Csak (politikai) halottkémként ne lennének oly bátortalanok! (Lehoczki István rajza)- Bátor követelésem van: nyolc óra munka, nyolc óráért fizetés!
