Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-16 / 12. szám, péntek

ÚJ SZŐ 2004. JANUÁR 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ LES ECHOS A francia PSA Peugeot Cit- ro?n autógyár ígéretet kapott a szlovák illetékesektől arra, hogy a Nagyszombatban terve­zett üzemének 100 kilométeres körzetében nem létesül konku­rens autógyár - idézte a cég ügyvezető igazgatóját, Jean- Martin Folzot a francia gazda­sági napilap. A PSA tavaly júni­usban kezdte el szlovákiai au­tógyárának építését, az üzem 2006-ban kezdi meg működé­sét. A 700 millió euró beruhá­zással épülő gyár évente 300 ezer kisautót fog előálh'tani, és 3600 embernek ad munkát. A területi exkluzivitásra vonat­kozó megállapodással a PSA azt akarta elérni, hogy más gyár ne szívja el tőle a munka­erőt. Lapértesülések szerint több külföldi autógyár, köztük a Hyundai is keres befektetési lehetőségeket Közép-Európá- ban. Kedvező közlekedési hely­zeténél fogva Szlovákia a leg­keresettebb hely. Szlovákia tár­gyalásokat folytat a brit Rover­rel is, amely 400 millió eurót készül Közép-Európába hozni. VECERNJI LIST A 12 éve önállóvá vált Hor­vátország nem váltotta be a polgárainak reményeit, vára­kozásait - írta tegnap a zágrá­bi újság. A legnagyobb pél­dányszámú horvát napilap ja­nuár 15-e, az önálló horvát ál­lam nemzetközi elismerésé­nek 12. évfordulója alkalmá­ból végzett közvélemény-ku­tatást, s ez azt mutatja, hogy a horvát állampolgárok többsé­ge elkeseredett a délszláv há­ború és a magánosítás hibái következtében még mindig rossz megélhetési lehetőségek miatt. A megkérdezettek 68 százaléka nemleges választ adott arra a kérdésre, hogy megfelelt-e elvárásainak az el­múlt 12 évben az önállósult Horvátország, 11 százalékuk nem tudott válaszolni és csak 21 százalékuk mondta azt, hogy igen. A felmérés szerint lakosság 45,8 százaléka úgy értékeli, hogy rosszabbul él most, mint 12 évvel ezelőtt, és csak alig 20 százalék tapasz­talja úgy, hogy valamivel job­ban. A lakosság egynegyede úgy véli, hogy Horvátország­nak - saját belső helyzetének rendezése után - nem feltétle­nül kell törekednie az Európai Unióba - tartalmazza a Ve- cernji listben ismertetett köz­vélemény-kutatás . 0KAZ Több iszlám terroristaki- képző-tábort fedeztek fel a biz­tonsági erők az elmúlt hóna­pok során a szaúd-arábiai siva­tagban. A városokon kívül fel­lelt létesítményekről az Okaz című szaúdi napilap adott hírt rijádi biztonsági forrásokra hi­vatkozva. A szaúdi belügymi­nisztérium a hét elején közle­ményben erősítette meg, hogy folytatja a terroristacsoportok felszámolásának céljával tíz hónapja megkezdett hajszát. Hétfői hivatalos rijádi bejelen­tések szerint a szaúd-arábiai hatóságok a terrorizmus ellen indított küzdelem keretében a közelmúltban nagy mennyi­ségű fegyvert, lőszert és robba­nószerkezetet foglaltak le, va­lamint több feltételezett terro­ristát fogtak el. Elmúlt az áltatások ideje, s az olajbogyó kesernyés íz a műveltségben Az új magyar narancs Budapesten sohasem volt kapható igazi, paradi­csommal töltött olajbogyó, sóhajtott fel Márai egyik regényhőse 1945-ben egy hölgy előtt. VÉGEL LÁSZLÓ A hölgyet Juditnak hívták, aki nem emlékezett pontosan, hogy szeretője volt-e a férfi vagy csak ba­rátja. De a szeretője lett. Mindket­ten tudták, hogy nem az olajbogyó­ról van szó, nem is a szerelemről. Hanem egy műveltségről, amely­ben az olajbogyó csak egy ízt vará­zsol elő. Tavaly a magyar turisták elözönlötték a horvát ten­gerpartot. A horvátok nem tudtak magukhoz térni a meglepetéstől. Kétszáz év alatt nem urduit ekkora magyar turistaáradat az Adriára. Ildikó drágám, a tintahal mellé rendelj, kér­lek, két adag fanyar, omlós, paradi­csommal töltött, virágillatú olajbo­gyót. Addig én a túloldali újságos­nál megveszem a Stern új számát, vetette oda a félj egy spliti tengerre néző étterem teraszán. Istvánkám, szólt utána az asszony, vegyél ké­peslapot is, hogy jelentkezzünk Er­zsikének, a MÁV-ba. Erre vártam egy életen át, hogy Ildikó és István a tengerparti étteremben megren­delje a szép, kívánatos, paradi­csommal töltött, virágillatú olajbo­gyó-porciót. Mert keserű története van az olajbogyónak. Kezdődött a tengerrel, s folytatódott a na­ranccsal. Ha jól emlékszem, a leg­újabb magyar narancs akkor szüle­tett meg, amikor a pesti alapítvá­nyok pénzt kezdtek osztogatni ma­gyarságunk megmentésére. Min­dig kell valamilyen narancs, hol ilyen, hol amolyan. Csak nem olyan, amit el lehet fogyasztani. A kádári narancsot meg kellett ter­melni, majd be kellett mutatni az elöljáróságnak. Legalább egy sze­met. Az új magyar narancs azon­ban láthatatlan. Csak addig létezik, amíg a képzeletben él. A történet úgy kezdődött, hogy elszóltam ma­gam: a tengermellék a narancs ha­zája. A buzgóbb pályázók szúrós te­kintettel végigmértek, és azt mond­ták: Miféle tenger? Elég nekünk a Balaton. De olajbogyó nem terem a Balaton partján, kockáztattam meg Márai szellemében. Hogyne terem­ne? A balatoni olajbogyó a legízle- tesebb, közölték a legeredménye­sebb pályázók. Narancs se terem a Balatonnál, akadékoskodtam. Jaf- fát szereméi, ugye? Tudjuk! Izrae­lit, ugyebár? Magamon éreztem megvető tekintetüket. A magyar narancs a legízletesebb narancs, közölték ellentmondást nem tűrő hangon. Azóta hiába keresgélem a Bácskában, a Felvidéken és az Er­délyben megálmodott határon túli álmot a Balaton melléki gyönyörű magyar narancsról. Ildikó asszony megrendelte a két adag rostonsült tintahalat, hozzá a két adag paradi­csommal töltött olajbogyót. Kisvár­tatva Istvánka is feltűnt a láthatá­ron, egyik kezében a Stern, a má­sikban egy kiló öklömnyi narancs, a spliti piacon vásárolta. Igazi jaffai, illatos, zamatos és olcsó. Aztán Ildi­kó asszony és István úr csipegetni kezdte az illatozó tintahalat, sze­mezgették a töltött olajbogyókat, és majszolták a mosolygó, friss na­rancsot. Közben megírták a képes­lapot Erzsikének a MÁV-ba, s meg­köszönték a protekciós vonatje­gyet. Csipegették, csámcsogtak, csettintgettek, aztán elcsámborog­tak. Lehet, hogy Márai is gurult vol­na a hahotától, mint ott én. Elmúlt az áltatások ideje, az olajbogyó csak egy kesernyés ízt jelent a műveltségben, a narancs meg csak egy meleg színt. Talán Magyaror­szág annyi év után felfedezte ma­gának a kozmopolita olajbogyót és a kozmopolita narancsot, de még nem az új ízt és az új színt. Közben a határon túliak továbbra is lidér­ces álmokat álmodnak a nem lé­tező magyar narancsról. A szerző vajdasági magyar szociológus Csipegették, csámcsog­tak, csettintgettek, aztán elcsámborogtak. Ő irányítja az amerikai katonák és a nemzetközi szervezetek elleni támadásokat? Még ma is bujkál al-Dúri, a treff király MTl-HÁTTÉR Szaddám Húszéin volt iraki diktátor múlt havi kézre kerítése után jelenleg Izzat Ibrahim al-Dú- ri volt tábornok az elűzött iraki re­zsim leginkább keresett vezetője. A vörös hajáról jellegzetes kiné­zetű al-Dúri elfogását az elmúlt hónapokban több ízben bejelen­tették, de minden esetben kide­rült, hogy az elfogott személy nem azonos vele. Az amerikaiak körözött személyeket ábrázoló já­tékkártyáin treff királyként szere­peltetett volt tábornok máig buj­kál, de minden jel arra mutat, hogy az amerikaiak a nyomában vannak. Ezt jelzi közvetlen csa­ládtagjainak szerda reggeli elfo­gása is. Az amerikai védelmi miniszté­rium azt gyanítja, hogy ő irányítja az amerikai katonák és a nemzet­közi szervezetek elleni iraki táma­dásokat, amelyek az elmúlt hóna­pokban megszaporodtak. Szinte biztos, hogy segít az iraki gerilla­harc pénzelésében is. Tízmillió dolláros jutalom jár annak, aki se­gít elfogni. Szaddámhoz hasonló­an al-Dúri is Tikrít közelében szü­letett, és szervezője volt a Baasz Pártot hatalomra segítő 1968-as puccsnak. Az 1970-es években belügymi­niszterként a rendszer ellenfelei­vel való leszámolás is a feladatai közé tartozott. Szaddám korlátlan hatalmának kiépülésével al-Dúri az iraki rezsim titkos katonai-biz­tonsági rendszerének egyik kulcs­embere lett. 1988-ban ő adta ki a parancsot az iraki erőknek, hogy mérgező gázokkal támadást hajt­sanak végre a kurd lakosságú észak-iraki Halabdzsa települé­sen. Három évvel később az iraki síiták felkelését brutálisan lever­te, ezt követően Szaddám Húszé­in 1991 áprilisában főparancsnok­helyettessé nevezte ki. Az utóbbi években al-Dúri töltötte be a Ba­asz Párt Forradalmi Parancsnoki Tanácsának alelnöki tisztét is, az amerikai hadsereg tavaly áprilisi támadása előtt pedig az északi hadsereg parancsnoka lett. Alig két héttel az amerikaiak had­művelete előtt azzal váltott ki éles nemzetközi felzúdulást, hogy egy iszlám csúcstalálkozón letorkolta, és majomnak nevezte a részt vevő kuvaiti minisztert. Szinte bizo­nyos, hogy al-Dúri súlyos beteg­ségben szenved - nyirokrákról be­szélnek vele kapcsolatban -, és ez megnehezíti, hogy elrejtőzzön ül­dözői elől. Menekülését ugyanak­kor segíti az a hálózat, amelyet a Szaddám-rezsim biztonsági főem­bereként épített ki. KOMMENTÁR Alakul a kisebb rossz TÓTH MIHÁLY Politikai ízléstől függetlenül cudar lelkiállapotba kerül itt min­denki, aki komolyan óhajtja, hogy a tavasszal megválasztandó köztársasági elnök személye jelképezze: Szlovákia hosszú této­vázás után arra az útra lép, amelyen haladva legalább egyetlen közjogi méltóság, az államfő nem emlékeztet a rendszerváltás által közmegegyezéssel diszkvalifikált rendszerre. Közérzetem még pocsékabb azóta, hogy most már nyilvánva­ló, Schuster köztársasági elnök ismét indul az államfői pozíció­ért. Az csak mellékzöngéje az elnöki szék pártállamiak általi ki­sajátításának, hogy Schuster szóvivője ködgyertyát dobott ki az elnöki palota ablakán; aki háromig el tud számolni, tudja, hogy a 15 ezer támogató aláírás megszerzéséről szóló tájékoztatás a politikai porhintés primitívebb megnyilvánulásai közé tartozik. Nem véletlenül kezdtem azzal, hogy „politikai ízléstől függet­lenül”. Van abban politikai ráció, hogy a jobboldali kormány gesztusként azt sugallja: a mai politikai osztály tagjainak zöme a pártállam „köpönyege” alól került ki, káderei kiválasztásában így kevésbé skrupulózus. Pontosabban: lenne ebben ráció, ha a jobboldali miniszterelnök azt is kinyilvánította volna, hogy el­nökjelöltje rendszerváltás előtti politikai múltját illetően vi­szont nagyon is aggályoskodó lesz. Dzurinda aggályoskodása e tekintetben abban nyilvánult meg, hogy fél évvel minden más elnökjelölt indulásának beje­lentése előtt közhírré tette: az SDKÚ elnökjelöltje Eduard Ku­kán. Aki politikailag akkor lett az, ami (ne részletezzük az ŠtB- hez fűződő viszonyát, hogy hol és kiktől tanulta mesterségét stb.), amely időszakban másképp gondolkodók százezrei kerül­tek a társadalom perifériájára. A korszerű baloldal hívei is felháborodnak azon, hogy az 1993 utáni harmadik elnökválasztást megelőzően is ilyen politi­kai múltú elnökjelölttel „intett be” Dzurinda. Kukán jelölése után még csodálkozhat valaki, hogy Schuster hónapokig mímel­te az újraindulásán tépelődő államfőt? Jelöltjével a miniszterel­nök példát mutatott, így senki se csodálkozzék a kommunista múltú elnökjelöltek népszerűségét mutató közvélemény-kutatá­si eredményeken. Könnyű azt mondani, hogy a véleményét ki­nyilvánító népet nem lehet leváltani. Csakhogy aki ezt a gránit­ba vésendő igazságot kiengedi a száján, arról se feledkezzék meg, hogy Schustert és Kukant egyaránt jobboldali párt „csinál­ta meg”. JEGYZET 2004. február 2-ára. Hajók az értesüléseim, az iratok feldolgozása, továbbítása a központba, a végzés megho­zatala és kikézbesítése leg­alább két hónapot vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt a nyugdíjas ellátás nélkül marad. Nem érv, hogy visszamenőleg megkapja já­radékát, mert mi van akkor, ha egyedülállóként, kis kere­setéből nem tudott félre rak­ni annyit, hogy néhány hó­napig fedezni tudja a leg­szükségesebb kiadásait? Ne­tán megengedik neki, hogy a lakbért, a gáz- és villany- számlát azután rendezze, amikor kézhez kapja nyugdí­ját? Mondhatja-e bárhol, hogy bocsánat, én előírás- szerűén, nyugdíjba menete­lem napján akartam intéz­kedni, de csak két hét múlva állnak velem szóba, az ügy­intézés is lassú, tehát tessék nekem a tejet, a kenyeret és mindent hitelbe adni?! Míg az idegességtől fuldokolva a telefonkészülék mellett ren­dezgettem irataimat, egy sí­ró hangra lettem figyelmes. „Amikor munka nélkül ma­radtam, a szociális osztályon azt mondták, bírjam ki vala­hogy addig, amíg nyugdíjba mehetek. A korom megvan, a segély folyósítását nyom­ban leállították, viszont az öregségi járadékra hónapo­kig várnom kell. Mitévő le­gyek?!” - fakadt ki. Jó ta­nács a nyugdíjba ké­szülőknek: időben kérjenek banki kölcsönt arra az időre, míg öregségi járadékuk elin­téződik. És vegyenek jó erős nyugtatót, szükségük lesz rá, elhihetik! Kölcsön és nyugtató PÉTERFI SZONYA Azt reméltem, amint nyugdí­jas leszek, egy csapásra min­den megváltozik. Persze tud­tam, hogy továbbra sem áll majd módomban, a jóléti or­szágokban élő sorstársaim mintájára járni a világot, de napjaim legalább valamivel nyugodtabban, boldogabban telnek. Nem dologtalanul, mert hiszen a nyugdíjból megélni aligha lehet, főleg ha az embernek még egye­temista gyereke van, és élete párja is már régen elérte a nyugdíjkorhatárt. Tisztában voltam azzal, hogy a nyugdíj intézése nem lesz egy leány­álom - bár már tavaly beje­gyeztek a biztosítóba, sőt, kiértesítettek ledolgozott éveim számáról -, de ekkora rémálommal nem számol­tam. Az, hogy több mint egy órával a nyitás előtt ott szob- roztam a Szociális Biztosító előtt, kizárólag az én bajom, megérdeklődhettem volna, hogy nem reggel 7-kor, ha­nem 8-kor kezdődik az ügy- félfogadás. Már akit fogad­nak! Hiába voltam az első, az ablaknál ülő hölgy alig állt szóba velem, hiába erősködtem, én most szeret­ném leadni a kérvényt. Fel­emelt szemöldökkel „Tájé­koztatót” nyomott a kezem­be, s nyomban a belső tele­fonkészülékre mutatott. Merthogy kérvényem leadá­sára időpontot kell kérnem az illetékestől. Kaptam is, Lukács Zsolt karikatúrája

Next

/
Thumbnails
Contents