Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-12 / 8. szám, hétfő

6

Kultúra

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 12.

Felvételi az Ifjú Szivek gyermektánckarába

Az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes felvételt hirdet gyermektáncka- rába.

Alapiskolások és középiskolások jelentkezését várjuk január 14-ig a 02/544 103 10-es telefon-, faxszámon illetve az info@ifjuszivek.sk e-mail címen.

A felvételi január 15-én délután 3 órakor lesz az Ifjú Szivek épületében. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

SZÍNHÁZ

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Mesterkurzus 19

HNHMNNMMI mozi

POZSONY

HVIEZDA: Zatoichi (jap.) 18,20.15 MLADOSŤ: Édes élet (ol.) 15.45, 19 MÚZEUM: Istenek városa (braz.) 19 TATRA: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 16.30, 18.30, 20.30 AU PARK - PALACE: Kegyetlen bánásmód (am.) 15.40,17.50,18.50,20,21.10,22.10 Titokzatos folyó (am.) 16.20,19.10 Igazából szerelem (ang.) 14.30,18.10,20.50 Némó nyomában (am.) 15.10,17.30 Nyílt seb (am.-auszt.) 19.45,22.15 Flört a fellegekben (am.) 14.50,16.50 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 15.20 Válás francia módra (am.-fr.) 14.10, 16.40, 19.10, 21.50 S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 15.30,18, 20.30 Kém- kölykök 3-D - Game Over (am.) 14.20, 16.40, 18.40, 20.40 How To Deal (am.) 15,17.10 Volt egyszeregy Mexikó (am.-mex.) 19.20, 21.30 Holdfényév (am.) 18.30, 21 Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh)

15.10, 17.20, 19.30, 21.40 Titkok (fr.) 20.10 Zatoichi (jap.) 14.40, 17.40 PÓLUS - METROPOLIS: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh)

14.10, 16.50, 19. 21.05 Válás francia módra (am.-fr.) 14.25,16.45,

19.10, 21.30 Holdfényév (am.) 15.10, 17.40, 20.05 Nyílt seb (am.- auszt.) 18.05, 20.30 S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 15.35 Némó nyomában (am.) 15.15, 17.25 Kegyeden bánásmód (am.) 15, 17.05, 19.15, 21.25 Kémkölykök 3-D - Game Over (am.) 14, 16, 18 Zatoichi (jap.) 14.30, 16.55, 19.20, 21.45 Volt egyszer egy Mexikó (am.-mex.) 20 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 19.40

KASSA

TATRA: Hajó a vége (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Fél kézzel nem lehet tapsolni (cseh) 16, 18, 20 ÚSMEV: Nyílt seb (am.-auszt.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Taxi 3 (fr.) 17.15, 19.15 CINEFIL: Esküvő monszun idején (ind.-am.) 19.19

DÉL-SZLOVÁKIA

ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Kánikula (osztr.-ném.) 19.30 GYŐR

PLAZA: Apám beájulna (magy.) 15.30, 16.15, 17.30, 18.15, 19.30, 20.15 Apósok akcióban (am.-ném.) 17.45,19.45 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.i-új-zél.) 14,16,18, 20 Hóhatár - A félelem felpörget (ang.-ném.-lux.) 18.15, 20.15 Igazából szerelem (ang.) 17.15, 20 Kapitány és katona: A vüág túlsó oldalán (am.) 20 Kémkölykök 3-D - Game Over (am.) 14,16,18 Lépéselőny (am.-kan.-ném.) 15.45,19.45 Magasfeszültség (fr.) 19.45 A medál (hongk.-am.) 15.45, 17.45 Nem férek a bőrödbe (am.) 15.45,17.45 Némó nyomában (am.) 14.15

Halála után két évvel jelent meg Ernest Oláh szólóalbuma

Dallamok egy túlvilági dzsesszklubból

JUHÁSZ KATALIN

Eddig is tudtam, hogy ebből az országból nehezen lehet elrajtolni a világhír felé, a dzsessz műfajban utazók zöme már az átkosban igyekezett külföldön érvényesülni, vagy egyszerűen csak nyugaton megkeresni a betevőt. Azt azonban nem is sejtettem, hogy egy elegáns bécsi szállodában éveken át Európa egyik legjobb zongoristája játszott. És ezzel nem vagyok egyedül. Ernest Oláh ugyanis nem volt az a nyomulós fajta, megelégedett alkalmanként hatvan-hetven ember lelkes tapsával és a szakma elismerésével. Két éve halott, nem érhette meg első szólólemezének megjelenését, ami azért is megdöbbentő, mert több mint negyven évet töltött zenéléssel. Ha nem lenne egy JazznArts nevű apró német kiadó, egy Hevhetia nevű hazai terjesztő, és mindenekelőtt egy Roman Oláh nevű fiatalember, aki apjának kívánt emléket állítani, sosem tudom meg, micsoda géniusz született Losoncon, tőlem egy köpésre.

A szlovákiai Oscar Petersonnak nevezi a szakma ezt az érzékeny és in- venciózus zenészt, aki világhírű példaképéhez hasonlóan a trió formát kedvelte leginkább. A válogatást Oscar on my mind címmel dobták piacra, nem véletlenül, hiszen amellett, hogy szerepel rajta egy Hello Oscar című szerzemény, néhol szinte már Petersont hallani Oláh zongorájából. A nyolc saját szerzeményt három különböző helyszínen és időpontban rögzítették, a legrégebbi felvétel 1983-ban készült a

Szlovák Rádióban, a legutóbbi pedig 2001-ben. Virtuóz improvizációkkal széttördelt andalító dallamok, romantika és kísérletezés, az önkifejezés öröme, végletekig csiszolt előadásmód. A lemezről olyan fokú spontaneitás érződik, mintha Oláh egy ültő helyében játszotta volna fel az egészet. A zenei kalandozás leginkább a híres balladákból álló egyvelegben érhető tetten, az Over the Rainbow-ra, vagy a Yesterday-re ugyanis alig lehet ráismerni. A saját számok egyszerre dallamosak és nagyléptékűek, ötvözik a petersoni örökséget a saját kútfőből származó érdekes fordulatokkal. Sok az eklektikus kombináció, különleges harmónia, mindezek mellett viszont végig emberközeli és meghitt marad az előadás. A két kolléga, Mozi Imre (bőgő) és Döme József (dob) szinte nem is hiányoznának, bár természetesen szépen a zongora alá dolgoznak. Egy szó, mint száz: ha lennének nálunk dzsesszklubok, üyen zenének kellene ott szólnia.

A fülszöveg állításával ellentétben Ficsku Pál kötete bátran nevezhető regénynek, még ha töredékes regénynek is

Játék, határsértés és bátorság

FICSKU PÁL SZAKBARBÁROK

(magyar RAPszódia)

Pufi Presst

Minden irodalomkritikának, amely értékek mentén konstituálódik (és vajon van- e kritika, amely nem ezt állítja magáról), illik számolnia azzal a ténnyel, hogy tárgya folyton a szépirodalmi szövegen túli tartományokba vezeti.

NÉMETH ZOLTÁN

Mindenféle olvasást már megelőz és bizonyos mértékig feltételez az az olvasási technika vagy attitűd, amelynek az olvasó birtokában van, az a szépirodalmi kontextus, pontosabban annak hierarchikus rendje, amely az elemzésre váró szöveget körülveszi, az a kritikai visszhang, amely az illető szerző eddigi köteteit kísérte, és azok a kijelentések (az irodalomra vonat- koztathatóság legtágabb értelemben vett peremvidékeiről), amelyek egy lehetséges értelmezésben az olvasás számára kiaknázhatóak. A Szakbarbárok hét nagyobb, töb- bé-kevésbé különálló egységre tagolódik, amelyeket nevezhetnénk a kötet fejezeteinek, de akár különálló elbeszéléseknek is. A kötet alcíme - magyar RAPszódia - csak bonyolítja a kérdést, hiszen egyrészt lírai, másrészt zenei műfajra utal, s csak egy tágabb műfaji kontextus felrajzolásában, nem pedig annak azonosításában érdekelt. Ugyanez mondható el a Szakbarbárok fülszövegéről is, amely szerint „Ez a könyv nem regény, de nem is novelláskötet. RAPszódia. A bennünk élő barbárságról szól.” A hét nagyobb egység további alegységekre tagolódik, amelyek között

Gyakran egy alegységen belül is képes teljesen új irányt venni a narráció.

szorosabb kapcsolat áll fenn, bár a szöveg itt is tartogat meglepetéseket, hiszen gyakran egy alegységen belül is képes teljesen új irányt venni a narráció, hogy aztán néhány oldallal, négy-öt alegységgel később térjen vissza az elejtett szálhoz. A formalizálás lehetetlenségének nagyszerű példája a kötet

első „fejezete”, amelynek első bekezdéseiben jelenik meg a „pribék”, azaz Jan Kerkowicz, akinek személye csak a „fejezet” második felében válik újra a történet részévé, miközben Jean Taffarel és Michael Cannabare kalandjai töltik meg a tárgyalt rész alegységeinek döntő többségét. De még innét is kilóg a „fej, tor, potroh, és a csüngelék” alcím alá foglalt elbeszélés, amely Ficsku első kötetének utolsó novellája által legalább any- nyira értelmezhető, mint az első „fejezet” passzusai alapján. Ezzel ellentétben a szerző második kötetéből szinte szó szerint átvett Az oltott mész íze című elbeszélés, amely a Szakbarbárok ötödik egységét, „fejezetét” alkotja, összefüggő narrációt alkot, s csak kívülről bevitt tördelésnek tűnnek az egységes narrációt megszakító alcímek. Félreértés ne essék, mindez egyáltalán nem zavaró, sőt, a szöveg öntörvényűségének erejét mutatja meg.

Mégsem nevezném a Szakbarbárok szövegét egyszerűen szövegnek, sem elbeszéléskötetnek, novellaciklusnak vagy elbeszélésfüzérnek. A fülszöveg állításával ellentétben Ficsku negyedik kötete bátran nevezhető regénynek, még

ha töredékes regénynek is, hiszen az egyes egységekbe és alegységekbe szétdarabolt narráció szálai a hatodik „fejezeť’-ben összefutnak, és visszafelé értelmezik a szétszórt, törmelékes, mozaikos, kaleidoszkópszerű narrációt. Nem a véletlen irányítja tehát a kötet elrendezését, még akkor sem, ha második, harmadik és negyedik „fejezet” talán felcserélhető lenne, hiszen a regénykompozíció klasszikus görbéjének tetőpontját, azaz a hét fejezet közül a hatodikat az egész kötet címét adó egység alkotja. Ebben, a Szakbarbárok című „fejezet”-ben, karneváli atmoszférában értelmeződnek szereplők és viszonyok, az aprólékosan felépített történetek és a homályban hagyott, elejtett szavak.

Ficsku olyan regényt írt, amely korántsem választható el eddigi köteteitől. A fantasztikum, a couleur locale, a genealogikus jelentésképzés, a mágikus jelentésátvitel és a karnevái inverziók alapján akár mágikus realista regénynek is nevezhetnénk ezt a meglehetősen eklektikusnak tűnő szövegvilágot, amely a posztmodern bricolageAz oltott méz íze című „fejezet” remekül megírt, megrendítő olvasmány.

technika logikája mentén szerveződik. Általában véve sikeres e technika alkalmazása, hiszen Ficsku mindvégig, az egész regény ideje alatt rendkívüli játékokban és élményekben részesíti olvasóját. A Szakbarbárok szövege abból a - napjaink irodalmából talán túlságosan is hiányzó - kísérletezésből, a szöveg lehetőségeinek megállíthatatlan újratermeléséből táplálkozik, amely minden fontos műalkotásnak sajátja, s amely valószínűleg elég sok kockázattal is jár. Könyvének első „fejezet”-ét a jelenkori magyar próza egyik legerősebb kezdésének tartom, Az oltott méz íze című „fejezet” pedig remekül megírt, megrendítő olvasmány. Az írás, az olvasás, az értelmezés határait feszegeti, és nem riad visz- sza az esetleges útvesztőktől sem. (Ficsku Pál: Szakbarbárok. Pufi Pressz, Budapest, 2002)

OTTHONUNK A NYELV

Mit tud a helyesírási szótár és a szabályzat?

LANSTYÁK ISTVÁN

Ha írás közben egy szó vagy szókapcsolat írásmódjában nem vagyunk biztosak, alapvetően kétféle hiteles nyomtatott forrás után nyúlhatunk. Az egyik A magyar helyesírás szabályai, a másik pedig a helyesírási szótár, melynek 1999-ben megjelent, megújított kiadása a Magyar helyesírási szótár nevet viseli.

A magyar helyesírás szabályaiból megismerhetjük magát a szabályt, amelyen az érintett szó vagy szókapcsolat írásmódja alapul. Ez látszik a legjobb megoldásnak, hiszen a szabály elsajátításával elvben képessé válunk arra, hogy a jövőben az azonos típusú szavakra, szókapcsolatokra vonatkozó helyesírási problémáinkat segédkönyv használata nélkül is megoldjuk. Mivel azonban a számunkra éppen fontos szabálypont megkeresése és a szabály megértése néha időigényes feladat, s ráadásul a szabályok nem is mindig egyértelműek, sok esetben egyszerűbb megoldás a helyesírási szótár fellapozása: ebben ugyanis - szerencsés esetben - megtaláljuk azt a konkrét szót, melynek írásmódjában bizonytalanok vagyunk, lúdni kell, hogy a helyesírási szabályzat is tartalmaz egy szójegyzéket, ennek anyaga azonban szükségszerűen szegényes. Előnye viszont, hogy szemben a helyesírási szótárakkal, a szabályzat szójegyzékében nemegyszer utalás történik arra a szabálypontra vagy szabálypontokra, amelyen, amelyeken az illető szó írásmódja alapul.

Mivel mindez első hallásra bonyolultnak tűnhet, mutassuk be e kiadványok használatát egy példán! Tegyük föl, hogy nem tudjuk, a jelző- berendezés szót egybe kell-e írni vagy külön! Ha föllapozzuk a Magyarhelyesírási szótárt, megtudjuk, hogy a jelzőberendezés egybeírandó, ugyanakkor utalás történik arra, hogy viszont a vészjelző berendezés kifejezésben a vészjelző-t külön kell írni a berendezés-tői. Ezzel problémánkat ugyan megoldottuk, de nem biztos, hogy okosabbak lettünk. Ha ugyanis nem tudjuk az okát annak, miért kell a jelzőberen- dezés-tegy, a vészjelző berendezés- t viszont két szóba írni, legközelebb, amikor hasonló problémával találkozunk, ismét csak szótár után kell nyúlnunk. Csakhogy a Magyar helyesírási szótár sem tartalmazza az összes lehetséges összetett szót és szókapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy nem tudhatjuk, a legközelebb keresett szót megtaláljuk-e szótárunkban vagy sem. Ha viszont ismerjük a szabályt, akkor szerencsés esetben könnyen el tudjuk dönteni, egybe vagy külön kell-e írni az üyen típusú nyelvi alakulatokat. Bölcsebben járunk el tehát, ha először nem a helyesírási szótárral, hanem a helyesírási szabályzat szójegyzékével próbálkozunk. Ha nagy szerencsénk van, a keresett szókészleti elemet - vagy valami ahhoz szerkezetileg és jelentéstanüag hasonlót - meg is találjuk itt; üyen az említett jelzőberendezés esete is. A magyar helyesírás szabályainak szójegyzékében természetesen szintén egybeírva találjuk a szót, s e munka is fölhívja a figyelmünket arra, hogy a vészjelző berendezés szókapcsolatnak minősül és nem szabad egybeírni. Itt azonban utalást találunk a szabályzat 112. pontjára is, ebből pedig megtudjuk, miért kell a jelző- berendezés-tegy, a vészjelző berendezési viszont két szóba írni. A 112. pont első bekezdéséből kiderül, hogy az -ó, -ő képzős igenevet, ha csak alkalmi minőségjelző, általában különírjuk jelzett szavától, pl.: izzó fém, közvetítőjavaslat, sajgó térd stb. A szabályzat szerint „különösen“ akkor írjuk az üyene- ket külön, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, például rakétaindító állvány, földrengésjelző m űszer stb.

Ebből a szabályból most már egyértelművé válik számunkra, miért kell a vészjelző berendezés-t két szóba írni: a vészjelző összetett szó, akárcsak a fönti példák közül a földrengésjelző. Ami pedig eredeti problémánkat ületi, láthatjuk, hogy a szabálynak ez az első bekezdése a jelzőberendezés esedeges különírását nem nagyon támogatja, hiszen az a különírást az alkalmi minőségjelzős szerkezetek esetében javasolja, a jelzőberendezés azonban korántsem alkalmi alakulat, hanem egy konkrét berendezés gyakran használt neve. Ezt a következtetésünket megerősíti a szabályzat 112. pontjának 2. bekezdése, mely szerint abban az esetben, ha az igenévi jelzős kapcsolatok tagjai jelentés tekintetében összeforrtak, a két egyszerű szót egybeírjuk, például cséplőgép, izzólámpa; kutatóintézet. E példák közül a miénkhez a legközelebb a cséplőgép áll: ahogyan a cséplőgép cséplésre használt gép, úgy a jelző- berendezés jelzésre használt berendezés.

Ezzel a szabályt nagyjából el is sajátítottuk. Persze azt is látnunk kell, hogy a szabály megismerése sajnos nem jelenti azt, hogy ezentúl minden hasonló alakulatot helyesen le tudnánk írni. Egyrészt azért nem, mert a rendelkezés nem egyértelmű: arról szól, hogy az alkalmi minőségjelzőt általában különítjük, amiből az következik, hogy olykor egybe is írhatjuk, erre azonban a szabályzat nem hoz példát. Azokban az esetekben, amikor a két tag valamelyike összetett szó, szintén nem egyértelmű a helyzet: a szabály utolsó, harmadik bekezdése fölhívja a figyelmet arra, hogy „a kialakult szokást megtartva“ több ilyen kapcsolatot egybe kell írni, például a következőket: forgószínpad, javítóműhely, mozgókórház, előhívótank, vendéglátóipar stb. Ahogy a „stb.“ is jelzi, a felsorolás nem kimerítő. Ez pedig azt jelenti, hogy a szabály megismerése után is szükségünk lehet a helyesírási szótár használatára. Már csak ezért is érdemes lesz rovatunkban a következő hetekben bővebben is beszélni erről a hasznos segédeszközről.

Ügyfélszolgálatunk szerdánként 9.00-13.00 között a 0031/550- 42-62-os telefonszámon vátja az érdeklődők kérdéseit. Címünk: Gramma Nyelvi Iroda, 929 01 Dunajská Streda, Bacsákova u. 240/13, P.O.Box 16, e-maü: gramma@real-net.sk A közönség- szolgálat munkatársainak leggyakrabban föltett kérdések és az azokra adott válaszok megtalálhatóak a Gramma honlapján, a www.gramma.sk címen.