Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-10 / 7. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 10. MINDENNAPI KENYERÜNK Tetováltak, piercingesek HAĽKO JÓZSEF XIV. Károly svéd király a 19. század közepén halálosan megbetegedett. Mikor az orvos közölte vele, hogy válságos az állapota, el- kerülheteüen a kézműtét, az uralkodó a beavatkozást ellentmondást nem túróén visszautasította, s csak hosszas rábeszélés után engedett. „De esküdjék meg - mondta a király az orvosnak hogy soha senkinek nem árulja el, amit látni fog.” Feltűrte az ingujját, s az orvos a királyi karon az uralkodó néhai, monarchiaellenes múltjának letörölhetetlen nyomát találta egy felirat formájában: „Halál a királyra!” Mára a helyzet több szempontból is alapvetően megváltozott: egyre kevesebb a szégyenlős, sőt egyre több azoknak a száma, akik nyü- vánosan kérkednek tetovált testrészeikkel. Pszichológusok és szociológusok foglalkoznak komolyan a kérdéssel, mi lehet a tetovált képek vagy legújabban a fém ékszerek, az úgynevezett piercingek növekvő sikerének hátterében. Aki még nem tudná, a tetoválás azt jelenti, mikor valaki szúrások és a szúrásokba bevezetett festékanyag segítségével a bőr felületén letörölhetetlen rajzolatokat, ábrákat hoz létre, a piercing pedig (az angol pierce - átszúr szóból) fémtárgyak beleszurkálása a test különböző részeibe. Az üyesféle díszítőelemek viselésének motivációját kutatták az amerikai Ohio állambeli Denison Egyetem szakemberei is, a több mint két ilyen „díszt” viselő egyénekkel, pontosabban 31 férfival és 19 nővel folytatott beszélgetések során. A megkérdezettek azt vallották, hogy a tetovált képekkel vagy a fémtárgyakkal „saját egyediségük tudatát próbálják megerősíteni” magukban, vagy éppen „egy bizonyos csoporthoz való tartozásukat” óhajtják kinyilvánítani. Persze, nem minden embercsoport fogadja ezt éppen így, hiszen nemrég egy fiatalember épp amiatt panaszkodott, hogy Pozsony belvárosában egy idős hölgy azt kiabálta neki: „Úgy néz ki, mint a majom.” Mint a majom? Lehet, hogy külsőre, ám a lelke mélyén biztosan nem. Hiszen a saját identitás és egyediség keresése - még ha helytelen utakon is - kizárólag emberi tulajdonság. A tetoválás és a piercing is az önazonosság keresésének határait szélesíti, az önfeláldozást is jelképezi valamilyen eszméért, az odaadást valamilyen gondolat, mozgalom, ideológia irányában. Hiszen mindezek az érzületek fájdalmak útján nemesülnek, igyekezet és önfegyelem kell hozzájuk, hogy aztán a végén valami radikális, valami végérvényes, valami kitörölhetetlenjöjjön létre. Ezért nem túlzás a tetoválást meg a piercinget lelki hátterű jelenségnek tekinteni. Tetoválással az ősi harcosok vezérük mögé sorakoztak, vagy valamilyen istenségnek szentelték magukat. Akinek tigris képe volt a testén, azt hitte, hogy az állat erejéből is része van. Nem véletlenül intett már néhány évezreddel ezelőtt is a bibliai próféta az egy Isten nevében: „testeteket be ne vagdaljátok, semmiféle jelet vagy bélyeget se csináljatok magatokra. Én vagyok az Úr!” (Lev 19,28) A vas pedig a rabszolgát szegezte rabszolgatartójához, ahogy azt a Kivonulás könyve igazolja: az úr úgy lehet úrrá valakin, hogy,Jutja át a fülét árral, és legyen a rabszolgája örökre!” (Kiv 21,6) Isten is az ember „bőre alá” akar kerülni, ura akar lenni. Ám lényegesen mélyebbre kíván hatolni, mint ahová bejutnak a jól fizetett ékszerbelövő szakemberek vagy a kékes képek festői. Isten az ember személyének lelki magjához kíván hozzáférkőzni, ott megváltoztatni s egy új élettel megajándékozni őt. „... elveszem testükből a kőszívet - ígéri Isten Ezekiel próféta által -, és hús-szívet adok nekik, hogy parancsaim szerint jáijanak, és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék, és az én népemmé legyenek, én pedig az ő Istenükké legyek.” (Ez 11,19-20) Ennek az átváltozásnak a módját Keresztelő Szent János nevezi meg az e vasárnapi evangéliumban, amikor is azt mondja Jézusról: „Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.” (Lk 3,16) A Szentlélek tüzének két alapvető hatása a szív átváltozásának két fázisában rejlik: először megtisztít, hogy aztán feltüzeljen, aktivizáljon, lángra gyújtson. Az is, aki letörölhetetlen tetoválására pillantva szégyenkezik bűnös múltja miatt, az is tökéletesen megtisztulhat Isten által. És neki szentelheti magát örökre. Legújabban a tetovált ábrák eltávolítására leghatásosabb eszközként a lézert propagálják. Hatalmas érdeklődést keltett állítólag. Vajon mikor kelt ekkora érdeklődést Isten ajánlata is, a Szentlélek tisztító ereje? Az öröklétre teremtett lélek megtisztító tüze? A szerző római katolikus pap Egyre több adat bizonyítja, hogy a csecsemőkori anya-gyermek kapcsolat meghatározó később is Jó szülő - rossz szülő? NEVELŐKNEK A nevelés legfontosabb eleme, a szülő-gyermek kapcsolat olyan érzelmi, kommuni- mmmmm kációs és kötődési sajátosságok összessége, amely a nevelési helyzetek döntő fontosságú összetevője, s a gyermeki személyiség fejlődésének elsődleges alapját képezi. A szülő-gyermek kapcsolat formája és tartalma életkoronként és kultúránként változik. Nemcsak a gyermekkorban, hanem gyakran az egész életen át a legfontosabb kapcsolatok közé tartozik. I. A szülő-gyermek kapcsolat alapját a szülői szeretet képezi, az a pozitív érzelmi viszonyulás, mely a szülőt a gyermekéhez fűzi. Ennek a szülői szeretetnek része a gyermek fizikai, lelki fejlődésének elősegítése, az erről való gondoskodás. Az egyik legintenzívebb s talán a legtartósabb érzelmi kapcsolatok egyike, amelynek része a gyermekért érzett aggódás, féltés, a szülői áldozatkészség, a lemondás is. Napjainkban a jó szülő ismérve, hogy erősen kötődik gyermekéhez. Azokban az időkben, amikor nagy volt a csecsemőhalandóság, a szülők érzelmi kötődése jóval később, a gyermek életkorának előrehaladásával (kb. 2-3 éves korban) erősödött meg. Ez volt a helyzet a középkori Európában, s ez a helyzet most is a harmadik világban. A jó szülő kategóriája tehát nagymértékben függ a társadalmi kultúrától. A mai kultúrákban a gyermekek nagy része tervezetten születik. Jellemző, hogy a gyermeknek a családban töltött életkori szakasza jelentősen meghosszabbodik, ami növeli a szülői, családi kapcsolatok fontosságát. A családban kezdődő, majd később a különböző csoportokban folytatódó szocializáció során sajátítjuk el azokat a viselkedési elemeket, amelyek segítségével megtaláljuk helyünket a társadalomban. A szocializációt tehát a szülő-gyermek kapcsolat alapozza meg. Egyre elfogadottabb és ismertebb az a nézet, mely szerint a szülőhöz/anyához fűződő legelső érzelmi kapcsolat teremti meg a későbbi kapcsolatok mintáját. Az a gyerek, akinek nem volt zavartalan az anyjához fűződő kapcsolata, nem kap olyan mintát sem, amely alapján a későbbiekben az összes többi kapcsolatát kialakít- hatja. Egyre több adat bizonyítja, hogy a csecsemőkori anya-gyermek kapcsolat meghatározó a későbbi életkorokban is. A fejlődés-lélektani kutatások eredményei is azt mutatják, hogy a szocializáció súlyos zavarokat szenvedhet a megfelelő kötődés és érzelmi támogatás nélkül, amit a gyerek a szülővel való kapcsolata során kaphat meg. A szülői szeretet a gyermekkor folyamán mindvégig fontos az egészséges testi-lelki fejlődés szempontjából, sőt még felnőttkorban is az egyik legjelentősebb kapcsolataink közé tartozik. A csecsemőkori kötődésről, az anya szerepéről nagyon sokat lehet olvasni, a későbbi életkorok azonban nem kapnak üyen hangsúlyt, holott a nevelési helyzetek a gyermek életkorának növekedésével egyre bonyolultabbá válnak, egyre inkább szükségessé válik a nevelési helyzetek tudatosítása, a megfelelő nevelési stílus kialakítására való törekvés. Vizsgáljuk meg részletesebben, hogy müyen nevelési stílusok azonosíthatók. A nevelési stílus a szülő által alkalmazott nevelési módszerek összessége (amelyek nem mindig tudatosak a szülő részéről). A nevelési stílusnak két fontos ösz- szetevője van, az egyik a kontroll, a másik a kapcsolat nyíltsága (demokratizmusa) . Kontroll alatt a gyermek feletti ellenőrzést, míg demokratizmuson a gyermeknek a döntésekbe való bevonását értik. A nevelési stílus fogalmát Baldwin vezette be, aki a következő kategóriákat állította fel. ♦ erős kontroll - demokratikus kapcsolat ♦ erős kontroll - autoriter kapcsolat (tekintélyelvű) ♦ gyenge kontroll - autoriter kapcsolat ♦ gyenge kontroll - demokratikus kapcsolat Baldwin szerint az optimális kombináció az erős kontroll - demokratikus kapcsolat Ranschburg Jenő is négy stílust különböztet meg: ♦ meleg - engedékeny meleg ♦ korlátozó hideg ♦ engedékeny hideg ♦ korlátozó Az első dimenzió „a gyermek testí- lelki-mozgási szabadságára vonatkozik, arra, hogy a különböző viselkedési szabályok milyen kiterjedésben és milyen súllyal nehezednek rá. Ez a dimenzió az engedékenység és korlátozás két végpontja között helyezkedik el. Ez utóbbi ponton található az olyan nevelői magatartás, amely a gyermeket merev következetességgel érvényre juttatott rendszabályokkal fogja körül. A korlátozó szülő tehát a gyermeket csak meghatározott helyen és hangerővel engedi játszani, ragaszkodik hozzá, hogy kisfia vagy kislánya mindig tiszta és rendes legyen (még a játszótéren is), valamint jó modorú a társaságban és illemtudó az asztalnál. A játszótársakkal, de különösen a testvérekkel és a szülőkkel szemben megnyüvánuló agresszió, súlyos fegyelemsértés. A dimenzió engedékenységgel jelölt végpontján ezeknek a nevelési elveknek az ellenkezője található. A másik dimenzió a nevelő emocionális (érzelmi) viselkedését ábrázolja. Két szélsőséges végpontjára a meleg, illetve a hideg jelzőt alkalmazták. A meleg szülői magatartást főképpen a gyermeket elfogadó és megértő, gyermekközpontú viselkedés jelzi. Az üyen szülő ritkán alkalmaz fizikai büntetést, annál többször dicséretet, a helyes cselekedetek pozitív megerősítését. Tetteit, ítéleteit indokolja, és általában gyakran beszélget a gyermekkel, akinek közeledésére lehetőleg minden alkalommal pozitívan reagál.” (Ranschburg J.: Félelem, harag, agresszió, 1987,135—136. o.) A két-két dimenzió két-két végpontjának kombinációiból alakul ki a négy dimenzió. Fontos megemlíteni, hogy ezek a jellemzők már inkább viselkedési formák, mint nevelői beállítódások. Nem lehet tehát csak egyszerűen kiválasztani és megvalósítani közülük azt, amelyiket szimpatikusnak tartunk. A nevelő karaktere, személyisége messzemenően meghatározza a helyet, amelyet a két dimenzió egy-egy pontján elfoglal. Egy alapvetően autoritei személyiség csak átmenetileg tudja fenntartani a demokratikus légkört, akkor is mindig átütnek a nevelő személyiségjegyei az erőszakoltan alkalmazott nevelői szemléleten, így nem lesz hiteles. Magunkat, egész személyiségünket kell előbb — megközelítőleg — olyanná alakítanunk, amüyenné gyermekeinket nevelni szeretnénk, (-net) Legközelebb folytaljuk (Fényképek: Vári)
