Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-08 / 5. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 8. Riport Zsolnán mellőzték a szakbizottságok véleményét, és Ján Slota polgármester indítványára adták el az óváros egyik terét egy befektetőcégnek Štúr mint a bevásárlóközpont védőszentje? A minap az egyik zsolnai vá­rosatya nyílt levélben ria­dóztatta a közvéleményt. „Ján Slota polgármester el­adta a műemlékekkel teli belváros egyik terét. Nemze­tünk egyik legnagyobb sze­mélyisége, Ludovit Štúr lesz a védőszentje az ott épülő bevásárló- és szórakoztató központnak” - olvasható a többi között az írásban, amely érthetően aggodalmat váltott ki a szakemberek és a jó érzésű polgárok körében. SZILVÁSSY JÓZSEF Peter Ničíket, a közlemény szerző­jét influenza gyötörte, amikor fel­hívtam, mégis azonnal ráállt a másnapi személyes találkozóra. A Vág-parti megyeszékhely egyik jellegzetes faházában berendezett vendéglőben beszélgettem a fiatal férfival, aki a Szlovák Demokrati­kus és Keresztény Unió (SDKU) listáján került be másfél éve a vá­rosi képviselő-testületbe. A gőzöl­Ján Slota: - Nem lesz itt semmi ga­liba gő teánál is forróbban sisteregtek az indulatai: - Döbbenetes, ami közvetlenül karácsony előtt ná­lunk történt. Délelőtt tíztől tartott már az önkormányzati ülés, s vala­mikor estefelé a nyilvánvalóan eléggé becsípett polgármester az­zal a javaslattal állt, pontosabban tántorgott elő, hogy adjuk el egy befektetőcégnek a Stúr teret. Öt­venmillióért, ami a húszezer négy­zetméteres területért szerintem egyáltalán nem nagy összeg. Slota úr egyetlen mondattal támasztotta alá a javaslatát. Azt hebegte, hogy a városnak kell a pénz, a tér meg kihasználatlan. Elképedve néztem képviselőtársaimra, akik szintén meglepődtek. De a polgármester nem sok időt hagyott a merengés­re és a tisztázó kérdésekre. Kisvár­tatva szavazást javasolt, s ekkor már kapkodtam a levegőt. Ugyanis én voltam az egyetlen, aki ellenez­te a sebtében előterjesztett indít­ványt. Hatan tartózkodtak, hu- szonketten pedig rábólintottak az előterjesztésre, holote sem a szak- bizottságok nem foglalkoztak a ja­vaslattal, sem pedig hatástanul­mányok nem készültek arról, mi­lyen következményekkel jár, ha a néhány éve gyönyörűen restaurált Mária tértől ötvenméternyire be­vásárlóközpont épül - szakad ki belőle.- Már az ülés is botrányosan kez­dődött - eleveníti fel -, mert a pol­gármester útszéli hangon szidal­mazta a jelen lévő tudósítókat. Amikor az erkélyről a városi esti lap főszerkesztője fényképezni kezdte a nyilvánvalóan nem üdítő­től megittasult polgármestert, amaz felkurjantott: - Ne szara- kodj, tőlem kaptál lakást! - Jelzés- értékű volt ez a jelenet - folytatja Peter Ničík. - A polgármester ugyanis nagyon jól tudja, kiket kell lekenyerezni, akik aztán hovato­vább Bólogató Jánosokká zülle- nek. Ő meg következmények nél­kül dáridózhat. Kis ideig nem ér­tettem, hogy amikor a Štúr tér el­adásáról döntöttünk, több keresz­ténydemokrata képviselőtársam miért szavazott igennel. Percek múlva minden világos lett. Az egyikük bagóért, szabad felhasz­nálásra megkapta azt a művelődé­si házat, amelyről a város lemon­A szlovák történelem dicsőségtáblája, Jézus Krisztussal és Ján Slotával Ľudovít Štúr öt és fél méteres bronzszobra dott, többen jelentős haszonnal kecsegtető megrendelést kaptak a helyi önkormányzattól - sorolja. - Engem ez a gátlástalan harácsolás elszomorít - teszi hozzá. - Alig né­hány hete harcias, hazafias jelsza­vak kíséretében felavatták a téren nemzeti függetlenségi mozgal­munk egyik kimagasló személyisé­gének, Ľudovít Stúrnak a hatal­mas, öt és fél méteres bronzszob­rát, amely nemsokára a bevásárló- központba kerül, ahol az egyik belső térben, áruk tömkelegé kö­zött találja magát. Alighanem a re­kordok könyvébe is bekerülünk. Nemzeti hősünk lesz a legújabb kori fogyasztói őrület és értékvesz­tés védőszentje. Azért írtam a nyílt levelet, hogy végre felnyissam a zsolnaiak és mások szemét, s tájé­koztassam őket erről a példátlan kultúrbotrányról. Közli azt is, hogy helyi aláírásgyűj­tő akció indult az önkormányzati döntés visszavonása érdekében. Átsétálok a behavazott Štúr térre, ahol jelenleg fenyőkkel övezett park és parkoló található. A nagy területen szinte elvész a névadó hatalmas bronzmása. Alig teszek néhány lépést, feltűnik a három- emeletes polgármesteri hivatal. - A polgármester úr irodája nem itt van. Ot a városházán találja meg - válaszolja érdeklődésemre az egyik alkalmazott. Kisvártatva a felújított, lábasházai és megma­radt piaci árkádsora révén külföld­ön is méltán híres Mária térre érek. Megpillantom a Grand Ho­telt, amelynek magyar irodalom- történeti nevezetessége is van. Ez volt az egykori Úri Szálló, ahol Mikszáth Kálmán regénye, a Besz­terce ostroma szerint a hóbortos Pongrácz István grófot lebeszélte a rokona Besztercebánya felégetésé­ről. A régi városháza reneszánsz alapokra épített barokk stílusú épületében csupán Ján Slota pol­gármesternek és személyzetének irodái találhatók, s itt tanácskozik a városi önkormányzat is. Egysze­rű halandó egykönnyen aligha jut be a pazarul berendezett helyisé­gekbe. Két hatalmas festmény dí­szíti a folyosót. Az egyiken Károly Róbert portréját fedezem fel. Zsol­nának 1312-ben ő adományozott városi jogot. Mellette Mátyás ki­rály arcmása, aki 1458-ban meg­engedte, hogy a városban Szent Mihály napján éves vásárt tartsa­nak. Ott láthatók azok a magyar királyok is, akik különböző kivált­ságokat és jogokat adtak ennek az évszázadok óta fontos kereskedel­mi központnak. A másik tábla „A szlovák történelem dicsőségtáblá­ja” feliratot viseli. Furcsa érték­rend alapján készült: többek kö­zött Pribina, nyitrai szláv fejede­lem, továbbá a felvilágosodás ko­rának több neves szlovák alakja, tizenhétezer szavazatot kaptam, az meg, aki a második helyen vég­zett, alig ötezret. Nem hülyék az emberek, tudják, hogy mennyit tettem ezért a városért. Korrupció­ról, diktatórikus módszerekről azok csámcsognak, akik ártani akarnak nekem, pedig a negatív reklám csak növeli a népszerűsé­gemet! - Igaz-e, hogy kapatosán vezette a decemberi önkormány­zati ülést? - kérdem.- Fáradt vol­tam, de nem részeg! Egyébként én mindig a saját pénzemen iszom, nem úgy, mint azok az éhenkórász firkászok, akik kritizálnak, a foga­dásokon meg vedelik az ingyenpi­át. Nyugodjon meg, semmi sem veszélyezteti az óváros műemléke­it, szépen belesimul a környezetbe az új épület, semmiféle közlekedé­si vagy környezetvédelmi galibát sem okoz majd. Több pozsonyi restaurátornak más a véleménye: - A részleteket ugyan nem ismerem, de aggályos­nak tartom, hogy a felbecsülhetet­len értékű .műemlékek közvetlen szomszédságában ilyen nagy for­galmú létesítmény legyen. Nem véletlen, hogy az ilyen központok szinte kivétel nélkül a külvárosok­ban találhatók - válaszolják egy­behangzóan az érdeklődésemre. Visszatérve a Štúr téri parkolóba, rögtönzött közvélemény-kutatást tartok a járókelők között. - Itt, az óvárosban bevásárlóközpont lesz? Ne vicceljen már! - nevet a cseh rendszámú gépkocsiból kiszálló férfi. - A polgármester úr okos ember, én mindenben támogatom őt - harsan fel egy idősebb hölgy hangja. A harmadikként megszó­lított fiatalember széttárja a kar­ját: - Valamikor Lenin volt a menő fej, most meg az üzletláncok dik­tálnak. Szegény Štúr, alighanem forgott a sírjában, amikor arról döntöttek, hogy hová kerül a szobra - feleli. Peter Ničík: - Szeretném végre fel­nyitni a zsolnaiak szemét azután Andrej Hlinka szlovák pap és politikus, valamint Štefánik, a csehek és szlovákok közös államá­nak egyik megalapítója látható. Alattuk Jozef Tiso, a második vi­lágháború után kivégzett háborús bűnös, az alsó sorban pedig Ján Slota polgármester néz a szemlé­lőre. Ezt a táblát úgy helyezték el, hogy délelőttől késő délutánig süssön rá a nap. Alig szemlélődöm néhány percig, máris kiszól a tit­kárnő, hogy vár a polgármester, aki az előre megbeszélt időpont­ban, percnyi pontossággal fogad.- Tudom, hogy magyarfaló hírében állok, pedig vannak barátaim Bu­dapesten meg Miskolcon is! És a feleségem is magyar. Nekem az a bajom magukkal, hogy majdnem mindegyikük visszasírja a Trianon előtti viszonyokat, és sokan még ma is határmódosításokról ábrán­doznak, mint Duray - zúdítja rám kéretlenül a véleményét a polgár- mester, aki nemrég újra a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke lett. Amikor közlöm vele, mi járatban vagyok, felhorkan: - Mit érdekli magukat Zsolna? És ki az a Peter Ničík? Egy senki, aki annyit tett a városunkért, mint én a Tejútrend­szerért! És hát elvégre demokráci­ában élünk, nemde? Engem hu- szonketten támogattak, ő meg ma­gára maradt a véleményével, ez a színtiszta igazság. Akkor meg mit hőbörög? A szóban forgó terület a letűnt rendszerben Lenin tér volt, a helyi Krasznaja Plosagy - fog magyarázatba. - Ide terelték az embereket május elsején, akiknek a Slovakia szálló erkélyéről inte­gettek a kommunista fejesek. Mi döntöttük le a bolsevik vezér szob­rát, az ő helyére került nemrég Ľudovít Štúr alakja. A terület ki­használatlan. Másfél év múlva itt épül fel a kétemeletes, tizenkilenc- ezer négyzetméretnyi bevásárló- és szórakoztató központ, amely­nek egyik központi belső terén he­lyezzük el ezt a műalkotást. Védve lesz esőtől, fagytól, mindenféle időjárási viszontagságtól. Alatta családok üldögélhetnek, a közelé­ben kávézó és cukrászda működik majd. Mi ebben a szentségtörés? - Választ sem vár a kérdésére, azon­nal folytatja: - Szigorú környezet- védelmi kikötéseink voltak. Példá­ul ragaszkodtunk ahhoz, hogy há­romszintes, mintegy hatszáz gép­kocsit befogadó, föld alatti parko­lóházat is építsenek a befektetők. - Csakhogy annak a sok autónak az óváros szűk utcáin kell ideér­keznie, majd távoznia - vetem közbe. Felcsattan: - Nem igaz, hogy nem végeztünk hatástanul­mányokat! Modelleztük a várható forgalmat, a legtöbb utca kétsávos és egyirányú lesz. Mindezt a kép­viselőkkel is ismertettük az előző ciklusban. Csakhogy akkor Ničík úr még valahol a flasztert koptat­ta! Engem már negyedszer válasz­tottak polgármesternek. Legutóbb A Mária tér, háttérben a régi városházával

Next

/
Thumbnails
Contents