Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-08 / 5. szám, csütörtök
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 8. AKTUÁLIS PÁLYÁZAT Europe at School AJÁNLÓ Iskoláknak, osztályoknak és más, a 6-21 éves korosztályba tartozó fiataloknak indul pályázat az Olimpia évében az Európai Unió ajánlásával. A pályázatra a sport témájában elkészített írásbeli vagy képzőművészeti alkotásokat küldhetnek be a jelentkezők egészen 2004. február 15-ig. A 2004. évi közös európai mottó: Sporta kultúrában, kultúra a sportban. Az írásbeli vagy képzőművészeti pályázatok választható témái: a. Különböző sportok hatása családod, iskolád, lakóhelyed kulturális életére, nemzetközi kapcsolataira, közösségformálására. b. Jelenítsd meg az intézményedben sikeres sportokat, sportolókat, akik eredményeikkel és sikereikkel öregbítették a helyi közösség, az iskola, a település, az ország hírét. Az írásbeli feladat, amelyet három példányban kell benyújtani A/4- es oldal nagyságban, 1000 szónál nem lehet hosszabb. Műfaja lehet tárca, jegyzet, riport valamely iskolaújság, napilap, folyóirat, vagy TV számára; fénykép, érem, díj bemutatása, esetleg ehhez kapcsolódó személyes élmény. A művészeti feladat, ami lehet pl. bélyeg, bélyegsor, pénzérme, érem, logo ruházatra, sportruhára, oklevél, díjterv, plakett, megoldásához az alábbi technikák ajánlottak: Grafika - egyedi vagy sokszorosított, festmény - akvareli, tempera, olaj, plasztika - fa, fém, terrakotta, textil - batik, hímzés, szövés, fotó - mechanikus vagy digitális, kerámia, üveg, tűzzománc, intarzia, nagyságuk: maximum A/4, technikától függően paszpartuval ellátva. A pályaműveken kérik a következő adatokat feltüntetni:- a pályázó vagy pályázók neve, életkora, iskolai évfolyama, lakcíme irányítószámmal, telefon/fax száma, e-mail címe, és a pályamű címe,- a pályázó iskolájának neve, címe irányítószámmal, telefon, fax száma, e-mail címe /az ugyanazon iskolából beküldésre kerülő pályázatokat összesített listán kérik,- felkészítő tanár/tanárok neve. A hiányos adatokkal beküldött pályaműveket nem tudják elbírálni! A pályázatok beadási határideje: 2004. február 15. Eredményhirdetés: 2004. május második hetében várható. A pályázatokat 2004. január 15-től az alábbi címre kell benyújtani: Oktatási Minisztérium - Ügyfélszolgálati Iroda, 1055 Budapest, Szalay - Honvéd utca sarok Postacím: 1055 Budapest, Szalay utca 10-14. A címzésen tüntessétek fel: Európa-verseny. (p) ■■■■■I; DIÁKPRÓZA Levegőt! MOLNÁR ÁGNES Egy kis házban lakom, egyedül, a hegyekben. Ritkán vannak látogatóim, hiszen elég nehézkes az ide vezető út. Egy öt méter magas kerítés vesz körbe, már nem is emlékszem, mikor emeltettem fel. Félek a vadállatoktól, ha nem lenne kerítés, túlságosan ki lennék szolgáltatva a környezetnek, talán álmomban támadnának meg a tigrisek, oroszlánok, vérfarkasok, sárkányok, lassacskán megfojtanának, és megvárnák, míg eltűnik arcomról az álomból megmaradt gyenge kis mosoly. Nem tudom, milyen lehet kint, látogatóim azt mesélik, hogy szép. De ha megkérdem mi a szép, nem tudják. Számomra szép itt, biztonságot nyújtó kis fészek, melybe akkor rakok kicsiny kis tojásokat, amikor akarok, hisz nincs, ki rálépjen, széttörje. Azt mondják, körülöttem folyik az élet, a falon túl medvék málnáznak, a madarak csiripelnek, kis rókák játszanak a réten. Furcsa, innen nem hallani madárcsiripelést... Néha látom, hogy leszáll a kerítés tetejére egy kis fekete madár, tátogatja csőrét, mintha mondani akarna valamit, aztán elszáll. Milyen a madárcsiripelés? A málna? - kérdem tőlük. Erre ők közelebb jönnek hozzám, hogy megfogják kezem: „Gyere, megmutatom.” De mikor megérzem az emberi kéz enyhe súrlódását karomon, félre lököm őket, ők még egyszer kérlelően szemembe néznek, majd eltűnnek. Esténként álmodom, gyakran ugyanazt, teljesen ugyanazt. Kint vagyok a kertemben, és azon gondolkozom, hogy vajon az eget az emberek teremtették vagy ő teremtett-e minket. Az ég kék, világoskék, nyugtató, émelyítő, fekszem a földön és bámulom Az idő múlásával egyre sötétedik, míg végül már a kék nyomát sem látni, csak fekete űrt, rémisztő, mindennél rémisztőbb sötétséget. A végtelen messzeségből a fekete madár közeledik felém, szárnycsapásai megtörik a csendet, vi- song, krákog: „Gyere velem, gyere velem.” Közelebb jön, egyre közelebb, majd mikor eléri a kerítést, felriadok. Félek álmodni, félek a madártól, a sötéttől, a kertemtől. A házamban kevés tárgy van, inkább csak érzések. Minden egyes szoba egy érzést kelt bennem. Ha bemegyek a nappaliba, a biztonságot érzem, az előszobában a szorongást, a fürdőszobában valami megmagyarázhatatlan kellemetlenséget, de azt is csak akkor, ha el kezd folyni a víz a csapból. Egy érzést viszont nem tudok megmagyarázni, van egy kis padlásom, létrával kell fel menni, nem szeretem a magasságot, ezért még csak egyszer jártam ott. Nem tudom leírni azt az érzést, ami itt hatalmába kerített. Ha lenne ablak, kitörném, ha lenne meglazult deszka, kitépném. Eleinte vágytam erre az érzésre, de aztán a létre első fokára lépve elbátortalanodtam... A mai napig eszembe sem jutott ez az érzés, csak az álom, megint az álom. Ma nem ébredtem fel rögtön, mikor a madár a kerítéshez ért. Hallottam még azt a szót, talán eddig is ezt mondta, nem tudom, de most olyan tisztán, érthetően, csengőén, egyáltalán nem azzal a krá- kogással, mint eddig: „Szép”. Mosolyogva ébredtem, nem vártak tigrisek, vérfarkasok, ott feküdtem egyedül az ágyamban, és először akartam, hogy valaki megkérdezze: min mosolyogsz? És én azt válaszolhassam: szép! Nem tudok szabadulni ettől a gondolattól, egész nap itt van velem, és folyton a padláshoz húz, ismét érezni akarom, érezni azt az érzést, KELL, szükségem van rá, levegőt! Észre sem veszem, de már a harmadik lécen állok, messziről szárnycsapások ütik meg a fülemet, egyre közelebb és közelebb jön, felreppen a padlás bejáratához: „Gyere, szép!” Már nem látom, fent vár, már alig pár léc! Fent vagyok, ez az érzés, jobb, mint eddig bármi. A kismadár sehol. Hirtelen melegséget érzek a hátamon s a hátam mögött. Egy ablak, egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy kiférek-e rajta, de mire eljut az agyamig a kérdés, már az arcomon érzem az enyhe, hűvös szél füvását. Természetesen egy vizsgahelyzetben nem hagyatkozhatunk kizárólag meggyőzőképességünkre Lépj fel határozottan! Vizsgahelyzetben sokan erős szorongást élnek át, ami a teljesítmény gátja lehet *■ (Képarchívum) Beszélni szinte bármiről lehet, azonban nem mindegy, hogyan tesszük ezt. A megfelelő hangképzés fontos eleme fellépésünknek, megjelenésünknek. A mai világban nagyon fontos, hogy a megfelelő helyen úgy szólalj meg, hogy mindenki emlékezzen rád. Bűvöld el a tanárt, a munkavállalót megjelenéseddel! ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Ezúttal nem a modorról van szó, hanem a hangképzésről. Nem is gondolnánk, hogy a megfelelő hangképzés milyen fontos tényező a karrierépítésben, amelynek első lépcsője lehet akár a szóbeli érettségi is. Pszichológiai vizsgálatok tapasztalatai szerint az első bemutatkozás és a későbbi beszélgetések folyamán is több információt szerzünk a beszélgetőtársról annak testnyelvéből, hanghordozásából és beszédstílusából, mint az általa szavakban elővezetett tartalomból. HOGYAN JAVÍTHATUNK AZ ELSŐ BENYOMÁSON? Természetesen egy vizsgahelyzetben nem hagyatkozhatunk kizárólag meggyőzőképességünkre, némi mozgósítható tudásra is szükségünk van. Vizsgahelyzetben sokan erős szorongást élnek át, ami a teljesítmény gátja lehet. Ez a gátlás azonban sikerrel leplezhető. A titok a megfelelő légzéstechnika, a relaxált alaptartás és a kifinomult artikuláció. Minden olyan gyakorlat segíthet a megfelelő hangképzés elsajátításában, amely a nyelv mozgékonyságát, az ajkak és az állkapocs lazítását segíti elő. Ezért tehát - amikor senki nem látja - bátran grimaszoljunk, ismerjük meg arcizmainkat, tanuljuk meg ellazítani őket. Ehhez a legjobb minta egy néhány hónapos bébi, aki bátran játszik az arcával, ajkait rezegted, grimaszokat vág. A lazító gyakorlatok kiterjesztése ajánlott a teljes izomzatúnkra. A jó benyomáskeltés alapja ugyanis egy optimális szinten relaxált alaptartás. Ez a relaxált alaptartás nem laza szétfolyást jelent a vizsgabizottság előtt. Egy erőt sugárzó, nyugodt megjelenés a leghatásosabb. A relaxált alaptartás hiánya egyszerű élettani okok miatt „hallhatóvá” válik beszédünkben. Amikor ugyanis feszültek vagyunk, rekeszizmunk is görcsösen összehúzódóvá válik, nem tud teljes mértékben kiengedni. Ez az, amit a rettegett „gombóc” érzésként élünk meg a gyomorban. A FESZÜLTSÉG A feszültség következménye, hogy légzésünk felületessé, kapkodóvá válik. A rekeszizom erősebb feszült- ségi szintje miatt a mellkas térfogata lecsökken, a rendelkezésre álló „hangzó tér” kisebbé válik. Az eredmény: emelkedő hangmagasság, kevéssé öblös hangzás. Ha ehhez még hozzáadjuk a gégeizomzat remegését, és az elmerevedő arcizmok miatti hangzóformálás nehézségeit - a végeredmény a vizsgahelyzetben megmukkanni is képtelen jelölt, akik végül remegő ajkakkal, természetes hangjánál két oktávval magasabban formál valami érthetetlen, motyogó szöveget. LAZÍTÓ GYAKORLATOK Amit vizsgahelyzetre készülve tehetünk az az, hogy a felkészülési időben az előbbiekben említett lazító gyakorlatokra is szánunk időt. Vészhelyzetben, közvetlenül a vizsga, bemutatkozó beszélgetés előtt végezzünk intenzív lazítást. Mielőtt vizsgáztatóinkhoz kerülnénk, adjunk magunknak néhány percet a mellékhelyiségben. Lélegezzünk három-négy alkalommal mélyeket, tegyük a hasunkra a kezünket, és lassan, erőltetés nélkül fújjuk ki a levegőt. Próbáljuk megérezni, ahogy a rekeszizom feszültsége csökken, és ezzel párhuzamosan egész testünk ellazul. Néhány arcizomkontrollt segítő grimaszolás után bátran nézhetünk a megmérettetés elé. Az optimális ellazultságot biztosító technikák elsajátítása fontos befektetés. Nemcsak vizsgahelyzetekben térül meg, de fontos segítség lehet a kapcsolatok építésében is. A kellemesen zengő, nyugodt, bársonyos hang akkor is jól jön, ha egy partin szeretnénk megismerni valakit a részvevők közül, (he, p) A feszültség következménye, hogy légzésünk felületessé, kapkodóvá válik (Horváth Árpád illusztrációs felvétele) Ha bőségesen van táplálék, az állat többet tud magához venni, mint amennyi a létfenntartáshoz szükséges Éléskamra a testen kívül és belül SÜNI Vannak állatok, amelyek valóban vándorolnak: küométerek százait hagyják maguk mögött, s útközben nem mindig áll rendelkezésükre táplálékforrás. Ők valóban magukkal cipelik az „elemózsiád’, még ha tarisznyájuk nincs is. Mások nem utazgatnak ugyan, de a szűkösebb időszakra nekik is fel kell készülniük.-Kétféleképpen lehet a létfenntartáshoz szükséges anyagokat felhalmozni: a testen kívül, és azon belül. Utóbbi megoldáshoz kell folyamodniuk azoknak az állatoknak, amelyek ide-oda vándorolnak, vonulnak. Az út viszontagságos, és élelemszerzésre nem mindig van mód. A vándormadaraknak például sokszor tengerek vagy sivatagok felett kell átrepülniük, ahol semmi ehetőt nem találnak, s ha nem jutnak éltető energiához, elpusztulnak, mielőtt célba érnének. Mivel az állatvilágnak a tarisznyát nem sikerült feltalálnia, nem vihetik magukkal az elemózsiát másképp, csak a bőrük alatt. ZSÍROSBÖDÖN A BŐR ALATT Ha bőségesen van táplálék, az állat többet tud magához venni, mint amennyi a létfenntartáshoz szükséges. Az elfogyasztott mennyiség fel nem használt részét a szervezet zsírszövet formájában raktározza el, a bőr alatt, a belső szervek körül, vagy külön erre a célra szolgáló zsírpárnákban, melyek a test különféle pontjain helyezkedhetnek el. A zsírraktárak helyettesítik a mesebeli vándor elemózsiás tarisznyáját. A zsírt szükség esetén a szervezet „elő tudja venni”: bonyolult vegyi folyamatok során átalakítja cukorrá, amely az életműködések „üzemanyagaként” szolgál. Ha nem sikerül táplálékot szereznie, az állat a felhalmozott zsírból él - persze amint lehet, igyekszik pótolni a felélt tartalékokat. Ml VAN A TEVE PÚPJÁBAN? A zsír cukorrá való átalakításakor és annak felhasználásakor melléktermékként víz keletkezik, amit az állat elpárologtat - például kiizzadja, hogy hűtse vele a megerőltető mozgástól áthevült testét. A sivatagban azonban a víz kincs, amit kár elpazarolni, ezért a teve inkább lemond a hűtésről: hagyja a testét akár negyven fokig is felmelegedni, ami más élőlénynél (például az embernél) már igen magas láznak számítana, így a púpjában lévő zsír lebontásából származó vizet képes megtartani magának. A púp további előnye, hogy az egy helyen öszszegyűlt zsír nem melegíti a test egészét. A bőr alatti zsírréteg ugyanis remek hőszigetelő, ami a pufók fókakölyöknek a sarkvidéken télikabátként nyújt védelmet a hideg ellen, de a tevének a sivatagban elviselhetetlen volna! DOLGOZIK MINT A GÜZÜ A zsírtartalékok felhalmozásának megvannak a határai. A túlzott kövérség lomhává tesz, ráadásul az apróbb állatoknak méretükhöz viszonyítva több energiára van szükségük, mint a nagyoknak. Végtelen mennyiségű tápanyagot nem lehet zsírpárnákban elraktározni - de minek is, ha ott van az éléskamra? Nem véletlen, hogy az élelemraktározás nagymesterei az apró állatok közül kerülnek ki. Az emlősök közül a hörcsögök és egyéb rágcsálók jeleskednek ezen a téren. A hörcsög föld alatti járataiban akár egy mázsa gabonát is felhalmozhat, a házi egérrel rokon güzüegér pedig az ősz közeledtével valóban úgy dolgozik, „mint a güzü”: több állatka összefogva hordja össze az úgynevezett „güzühordást”, amely igen tekintélyes méretű lehet. A madarakból sem hiányzik az előrelátás: ágvillába szorított vagy odúba rejtett tobozokat, magokat dug- dosnak el a harkályok, a tövisszúró gébics pedig az ágak hegyes végére nyársalja fel a szöcskét, gyíkot, bogarat. Ki hogy tudja, úgy gyűjti ösz- sze apránként a maga hamuban sült pogácsáját! Kétféleképpen lehet a létfenntartáshoz szükséges anyagokat felhalmozni: a testen kívül, és azon belül (Képarchívum)
