Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-31 / 298. szám, szerda

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 31. SZILVESZTERI VICYORCÓ Kívánunk az új évben mindenkinek... kevesebb csótányt... ...nagyobb ágyat... ...ügyesebb fodrászt... ...kevésbé citromos teát... megértő társat. (gumicsizma.hu) bővebb éléstárat! Az év utolsó napja nem a szomorkodás vagy a búslakodás napja, vegyünk ünnepelve búcsút az óévtől! Örömteli új évet! Ismét eltelt egy év, úgy is mondhatnánk, lezárult egy újabb fejezet az életünkben Biztosan sok új élménnyel gazdagodtatok, sok öröm, és sok bánat is ért bennete­ket. Kíváncsisággal állunk meg ennek az évnek a kü­szöbén is, tele kérdéssel és vágyakozással. Vajon mit tartogat számunkra a 2004. év? ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Kívánunk nektek és egész családotoknak, barátaitoknak és azoknak, akik fontosak számotokra, nagyon boldog, sikerekben, örömökben és jó élményekben gazdag évet (Képarchívum) Amikor a legnagyobb izgalommal elkezdünk készülni az év végi nagy záróbulira, a szilveszteri ün­neplésre, még nem is gondol­nánk, hogy a következő ilyen al­kalom olyan villámgyorsan elér­kezik újra, hogy szinte észre sem vesszük. Január elsején felébre­dünk, s mindannyian olyan fur­csán érezzük magunkat, mert tudjuk, hogy új lehetőségek nyíl­nak előttünk, valami véget ért, és valami kezdetét veszi. Pedig, ha igazán belegondolunk, minden csak folytatódik ott, ahol előző nap véget ért. Ilyenkor az ember akarva, akarat­lanul is számot vet az évről, amit a háta mögött tud. Mit hogyan csináltunk, helyes volt-e minden, amit tettünk, szerettük-e eléggé a társainkat, bántottunk-e meg olyanokat, akiket szeretünk? Segítettünk-e eleget édesanyánk­nak, édesapánknak? Sokszor irigykedtünk-e a testvérünkre, esetleg sajnáltuk-e tőle a kedvenc dolgainkat? Rendesen tanultunk­e vagy még sokkal többre lennénk képesek? S még ezer hasonló kérdést felso­rolhatnék, de teljesen felesleges, hiszen ti pontosan tudjátok, mi az, amin szeretnétek változtatni, ha egyáltalán szükség van rá. Vagy csak folytatni kell azt, amit eddig is szépen végeztetek! Az év utolsó napja, szilveszter azonban nem a szomorkodás vagy a búslakodás napja, ez a nap arra való, hogy ünnepelve ve­gyünk búcsút az óévtől. S mivel biztos, hogy nincs olyan ember, aki ne tudna valamin változtatni a következő esztendőben, tele energiával, új elhatározásokkal és örömmel kell belevetnünk ma­gunkat a ránk váró új hetekbe, hónapokba. Sokan azt tartják, hogy szilvesz­(Képarchívum) térkor újévi fogadalmat kell ten­ni, s azt be is kell tartani. Hogy ez mennyire fontos, azt min­denki maga dönti el! Mi, akik meg­próbálunk egész évben újabb és újabb, érdekesebbnél érdekesebb információkkal ellátni benneteket, csak azt tudjuk kívánni, hogy a kö­vetkező évetek is teljen úgy, ahogy ti szeretnétek, sok-sok sikerrel és örömmel, jó tanulással, még több baráttal és annyi jókedvvel, amennyivel csak lehet. Reméljük, még többet fogunk talál­kozni így, a cikkeken keresztül, hi­szen számunkra az az igazi öröm, ha minél több fiatal keres majd meg minket, nem miattunk, hanem miat­tatok, azért, hogy még okosabbak és még tájékozottabbak legyetek. Kívánunk nektek és az egész csalá­dotoknak, barátaitoknak és azok­nak, akik fontosak számotokra, na­gyon boldog, sikerekben, örömök­ben és jó élményekben gazdag új­esztendőt! Vigyázzatok magatok­ra, és jövőre se feledjétek, a kudar­cok, a bánatok és a szomorúság is múlandó, nem szabad elkeseredni, azok után is mindig valami jó kö­vetkezik, ami elfeledtet minden rosszat veletek is. Csak nézzetek előre, tudva, hogy az élet ajándék, ahogyan a következő év is az! Te­kintsük így a következő évet, úgy mint egy ajándékot! Boldog új évet kívánunk mindenkinek! (he, i) Ez a nap arra való, hogy ünnepelve vegyünk búcsút az óévtől SZAMÁRFÜL Igazolt hiányzás AMBROVICS ÉVA Ezt a beszédes címet viseli az el­sőkönyves Gerlóczy Márton - az Ulpius-ház gondozásában megje­lent - híres és egyben hírhedt re­génye. Már önmagában az a tény, hogy egy könyvnek, illetve szerzőjének saját számítógépes honlapot ké­szítenek ( www.igazolthiany- zas.hu ), újdonságnak számít. So­kan azt mondják, hogy ez nem más, mint a könyv kiadójának marketingtevékenysége, mellyel növelni igyekszik az eladott pél­dányszámot. Lehetséges. Az azonban kétségtelen, hogy egy ilyen honlapot csak akkor érde­mes indítani, ha azt valódi tarta­lommal lehet megtölteni. A való­di tartalom jelen esetben a 21 éves Gerlóczy Márton, valamint első könyve, az Igazolt hiányzás, mely idén tavasszal jelent meg az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozá­sában. Az idézett honlap a követ­kezőképpen ír: „Gerlóczy Márton 1981 augusztusában született Bu­dapesten, ám a hagyományos ér­telemben vett életrajz megírásá­nak szándéka ezzel akadályba is ütközik, hiszen nagyjából az anyakönyvi kivonata volt az utol­só megszerzett papír, amellyel büszkélkedhet. Az azóta eltelt időszakban igyekezett megismer­ni a körülötte zajló világot, járt négy általános és három középis­kolába, hogy aztán az érettségi megszerzése nélkül feladja küz­delmét, és írni kezdjen, ami a sült kolbász és a friss levegő fogyasz­tásán kívül számára az egyetlen gyógyírként szolgáló tevékeny­ség. Nőtlen, link, se gyereke, se hobbija.” A könyv egy a húszas éveit ta­posó, már-már felnőtt botlásait, tévedéseit, újrakezdéseit tárja a publikum elé. Érdekessége a könyvnek abban rejlik, hogy csak sodorja magával az olvasót. Ezt a könyvet utálni, imádni lehet, de olyan nincs, hogy hidegen hagyja az embert. A könyv a mi nyel­vünkön beszél, tele van szleng­gel, és érezhető rajta, hogy az itt publikáló emberke valamit tud. A kritikusok el vannak a műtől ra­gadtatva, istenítik az írást, és kí­váncsiak rá, hogy honnan jött a szerző. A regényből választ kap­hat az olvasó olyan kérdésekre, mint pl.: hogyan lehet 19 évet el- tökölődni, több iskolából magun­kat kirúgatni, és Magyarország tanári gárdájának egy részével megutáltatni. A könyvben min­denki megtalálhatja magát: vagy voltunk ilyenek, vagy ilyenek va­gyunk, vagy pedig szeretnénk egyszer mi is ellinkeskedni az életünket. Hát mindenki válasz- szón, de csak egyet. Botlásai és lázadásai ellenére a szerzőben megerősödik az elhatározás, hogy jobb ember lesz, és leérett­ségizik. Tehát egy olyan könyvet olva­sunk el, amelynek írója pimaszul lezser, még érettségije sincs, mégis sok tapasztalattal rendel­kezik. Mindenkinek váljék egész­ségére! U. i: Csak divattá ne váljon az érettségi nélküli karrier! A könyv egy a húszas éveit tapo­só, már-már felnőtt botlásait, téve­déseit, újrakezdéseit tárja a publi­kum elé (Képarchívum) MIXERSULI Egy pikáns koktél, a Virgin Mary Most, hogy újra összegyűltünk itt, a Mixersuli padjaiban, egy egészen új, és igazán pikáns, kissé fűszeres kok­télt tanulunk meg elkészíteni. A koktélt elsősorban azok figyelmébe ajánljuk, akik szeretik a paradicsom alapú ételeket vagy italokat. A Virgin Mary igazi ínyencség, igazi ínyenceknek! Lássuk, hogyan is kell elkészíteni! Hozzávalók: 12 cl paradicsomlé, 1 cl citromlé, 2-3 csepp Tabasco vagy Worcestershire szósz, bors, só. A Tabasco szósz egy kifejezetten pi­káns, mondhatni csípős, piros, me­xikói szósz, míg a Worcestershire név pedig egy jellegzetes angol már­tást takar. Szükségünk lesz jégre is a koktél elkészítéséhez, ezzel kell majd kezdeni a keverést. A pohár aljára tegyünk néhány jégkockát, majd öntsük rá az adott mennyiségű cit­romlevet! Ezután következzenek a fentiekben felsorolt fűszerek, s majd csak legvégül töltsük a po­hárba a paradicsomlevet! Az egé­szet keverjük össze egy bárkanál­lal! Díszítésnek használjunk zeller­szárat, és egy szívószálat, mind­ezek után pedig csak annyi dol­gunk marad, hogy jóízűen elfo­gyasszuk. Kellemes italozást és boldog új évet kívánunk minden olvasónknak! (n, he)

Next

/
Thumbnails
Contents