Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-31 / 298. szám, szerda

A gazember éppen egy fiú által őrzött bűvös erejű medál megkaparintásán ügyködik, mikor lecsapnak rá A medál Lépéselőny KRIMI A modem hollywoodi krimi mára két világosan elkülönülő vonal men­tén kezd formálódni: az egyik a „lő­jünk szét mindent, és fröcsögjön a vér” verzió, illetve az elegánsabb át­verés téma, amely egyre népszerűbb (lásd Ocean’s Eleven, Trükkös fiúk stb.). Egy jól kidolgozott és látványos szélhámos mozinál nincs is jobb, csakhogy egy idő után nehéz újabb és újabb cseles fordulatokat és át­veréseket kitalálni. Hőseink is csa­lók, akik éppen egy újabb balekot fosztottak meg egy jelentősebb összegtől, csakhogy - ha közvetve is - a helyi gengszterfőnököt rövi­dítették meg, amiért komoly bün­tetés jár. így a fiúk kénytelenek el­vállalni egy komoly meíót a szóban forgó Királynak: egy korrupt üzlet­embert kell ötmillió dollárral „megkönnyíteni”. A csapat főnöke, a jóképű Jake Vig ezért kénytelen külső segítséget bevonni: egy szexi zsebtolvajnőt és a Király egyik rosszarcú verőemberét, de így sincs könnyű dolguk, mert nyo­mukban liheg egy bosszúszomjas FBI ügynök, megbízójuk is egyre gyanúsabb, ráadásul valaki a kisze­melt áldozatot is figyelmezteti. A filmbeli átverések számával és időzítésével nincs gond, de a rende­ző túl okos akar lenni, és a legkiszá- míthatóbb trükköt is ördögi cselként állítja be, ami picit fárasztó. Aki lá­tott már akár egy ilyen filmet is, az tudja, mire számítson: a szélhámos átver mindenkit, de a végén őt is be­csapják, de nem is, mert ő okos és csak hagyta, hogy átverjék, mert ez is része a Nagy Trükknek. Mindezzel még nem is lenne gond, ha nem Edward Burns lenne a fősze­replő, aki olyan jellegtelen és nyálas, hogy az már a többi szereplőnek is kínos. Szerencsére utóbbiak közt van a szép Rachel Weisz és a csúnya, de rutinos Dustin Hoffman perverz gengszterként, akik több-kevesebb sikerrel próbálják Bumst feledtetni, azonban ez nem könnyű meló. (est) Lépéselőny (Confidence), színes, amerikai-kanadai-német film 2003, Rendezte: James Foley, Sze­replők: Edward Burns, Rachel Weisz, Andy Garcia, Dustin Hoffman, Franky G, Luis Guzmán, Morris Chestnut, Paul Giamatti, Robert Forster VÍGJÁTÉK ddie Yang (Jackie Chan) a hongkon­gi rendőrség harc­művészetekben jártas nyomozója, aki az Interpolnak segít a Snakehead (Julian Sands) nevezetű veszélyes bűnöző elfogá­sában. A gazember éppen egy fiú által őrzött, bűvös erejű medál megkaparintásán ügyködik, mikor lecsapnak rá, ám sikerül kereket oldania. Yang az egyetlen ember, aki látta Snakehead arcát, ezért miután a bűnöző feltűnik Írország­ban, a hebrencs Arthur Watson (Lee Evans), az Interpol ügynöke és egykori (?) szerelme, Nicole James (Claire Forlani) titkosrend­őr oldalán a nyomába ered. A tét nem kicsi, mivel a mágikus ékszer birtokosa legyőzhetetlen harcossá válik, aki halhatatlan, gyorsabban fut, mint egy tuningolt sportkocsi, az ereje pedig húsz másikéval is felér. Az újabb sikertelen akció kö­vetkeztében Eddie szert tesz a me­dál erejére... A medál egy látványos akciómese vígjátéki elemekkel dúsítva, ami­nek során a Jackie Chan által meg­formált ádagos rendőr, Eddie a film végére egészen Superman-i magasságokig jutva a levegőben repkedve rugdalja halomra a rossz­fiúkat á la Mátrix - Forradalmak. Nyilvánvaló, hogy az alkotók a tör­ténet kidolgozottsága helyett a mi­nél mozgalmasabb akciójelenetek elkészítésére helyezték a hang­súlyt. Ehhez Joseph C. Nemec lát­ványtervezőt (Terminator 2. - Az ítélet napja, Twister) és Jackie öreg cimboráját, az elképesztő kaszka- dórmutatványiról híres Sammo Hungot (Meneküljetek, nyomo­zunk!) szerződtették, akik igazán kitettek magukért. Még Claire Forlani pusztakezes küzdelmei is élethűen hatnak a vásznon, kö­szönhetően Hung precíz koreográ­fiáinak. A drótköteles bunyók adta előnyöket csak kevésszer sikerült kihasználni, ugyanis a most üyen technikával kivitelezett képsorokat régebben Chan mindenféle segít­ség nélkül képes volt véghez vinni (falakon felfutni, hatalmasakat ug­rani), így csak azt konstatálhatjuk szomorúan, hogy a kis pattogó kung-fu bajnokon is nyomot ha­gyott az idő könyörtelen vasfoga. Fájdalom, de a nagyon gyors, klip­szerű vágások miatt a leglátványo­sabb akciókról minduntalan lema­radunk, és azon is csak bosszan­kodhatunk, hogy a számítógépes effektusok is igencsak gyengécské­re sikeredtek. Chan partnereivel ezúttal félelme­tesen melléfogtak az alkotók: Forlani hibás kiválasztása magától értetődik, a mindenáron vicceskedni akaró Lee Evans (Egér­tanya, Keresd a nőt!) humora pe­dig egyáltaln nem működik. Nyo­ma sincs a Chris Tuckerrel (Csúcs­formában 1-2.), vagy Owen Wilsonnal (Új csapás, Londoni csa­pás) alkotott ütőképes egységnek, ami a felhőtlen szórakozás egyik biztosítéka lehetne. Poénforrás ez­úttal a szokásosnál is sokkal keve­sebb akad, és sajnos annak na­gyobb részét is a ripacskodó Evans számlájára kell írnunk, de minden­nél beszédesebb, hogy A medál legviccesebb jeleneteit a stáblista alatt forgó elrontott képsorok tar­talmazzák. (mozinet) A medál (The Medallion), színes, amerikai-hongkongi film 2003, 88 perc, Rendezte: Gordon Chan, Szereplők: Claire Forlani, Jackie Chan, Lee Evans, Anthony Wong, John Rhys-Davies, Julian Sands Husszein egyszerű pizzafutár. Munkájának köszönhetően olyan ajtók is megnyílnak előtte, amik az ő társadalmi rétegébe tartozók előtt egyébként örökre zárva maradnak Vér es arany DRÁMA Jól megtermett álarcos férfi pisz­tollyal kényszeríti az ékszerüzlet vezetőjét a drágakövek, gyűrűk, nyakláncok átadására. Az eladó nem engedelmeskedik, a nagyda­rab meg egyre csak fenyegetőzik. A lárma az üzlet előtt elhaladó járó­kelőknek is feltűnik, akik kíváncsi­an bámulnak be a nyitva felejtett ajtón. Valaki sikít, az üzletvezető a rabló szorításából kiszabadulva megnyomja a riasztót. Lövés dör­ren, az egyetlen menekülést jelen­tő utat vasrács zárja le. A nagyda­rab tehetetlenül roskad össze a rács előtt, majd a fejéhez emeli a fegyvert... Ezek Jafar Panahi ren­dező legújabb filmjének, a Vér és aranynak a nyitó képsorai. Husszein egyszerű pizzafutár. Mun­kájának köszönhetően olyan ajtók is megnyílnak előtte (persze csak addig, amíg a pizzát át nem adja a megrendelőnek), amik az ő társa­dalmi rétegébe tartozók előtt örök­re zárva maradnak. Közvetlen kör­nyezetében tapásztalja a küátásta- lannak tűnő nyomort, míg a szállí­tások során az iráni felső tízezer csillogó-villogó életébe is betekin­tést nyer. A rendszer igazságtalan­sága és álszentsége csalódottsággal tölti el hősünket, aki már-már bele­törődne sorsába, amikor egy éjsza­kára belekóstolhat a luxusélet gyö­nyöreibe. Ugyanis az egyik kuncsaft nem kívánja egyedül elfogyasztani a rendelt finomságot, így beinvitálja a kisebb palotának is beillő lakásá­ba Husszeint. A pizzafutár - miután saját bőrén is tapasztalja a roppant méretű szakadékot szegények és gazdagok között - úgy dönt, ő in­kább az utóbbiak közé tartozna szí­vesen. Fejében megszületik a terv, hogy „meglátogassa” az ékszerüzle­tet, ahonnan pár nappal ezelőtt meglehetősen szakadt megjelenése miatt kidobták, amikor kedvesének szeretett volna ajándékot vásárolni. A Vér és arany egymáshoz kapcsoló­dó epizódok füzére, amiket Hussze­in figurája köt össze, és kis túlzással már a szkeccsfilm határait súrolja. Az összetartó elem, ami mégis egy­séggé szüárdítja az egészet, az a ke­retes szerkezet, amit a rendező nagyszerű érzékkel alkalmaz. A re­mekül megválasztott, ám mára kis­sé unalmassá váló formai megoldás a legfőbb erőssége az alkotásnak, ami a tartalmi síkot tekintve nem si­keredett túlságosan eredetire, ért­jük ez alatt a néhol már kissé száj­barágósnak is tűnő elkoptatott mondanivalót. Hiába a rengeteg szimbolikus jelentéssel átitatott képsor (például a főhős előtt lezáró­dó rács, ami az adott szociális réteg kiúttalanságát jelzi) az egymás után következő, a társadalmi egyenlődenségeket bemutatni hiva­tott epizódok egyáltalán nem érnek célt. Nem elég húsbavágóak, nem eléggé életszagúak ahhoz, hogy ko­molyan elgondolkodtassanak bár­kit is. így lassan azon kapjuk ma­gunkat, hogy a film megtekintése helyett mi is inkább benyomnák egy nagy szelet hawaii pizzát a sárid gyorsétteremben, (mozinet) Vér és arany (Talaye sorgh / Crimson Gold), színes, iráni fűm 2003, 95 perc, R.: Jafar Panahi, Szereplők: Hossain Emadeddin, Pourang Nakhael, Azita Rayeji, Kamyar Sheisi, Shahram Vaziri Egy korrupt üzletembert kell „megkönnyíteni" vagyonától

Next

/
Thumbnails
Contents