Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-22 / 293. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 22. Kultúra Tévéfelvétel készült Eszenyi Enikő prágai rendezéséből, a Tévedések vígjátékából. Jövő ősszel képernyőre is kerül „Belerendezte” magát a darabba Eszenyi Enikő három Shakes- peare-rendezése évek óta mű­soron van Prágában. A Sok hűhó semmiért, a Tévedések vígjátéka és a Vízkereszt, vagy amit akartok havonta látható a Rendi Színházban. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Tévedések vígjátékát a Nemzeti Színház 118. évadjában, 2000. szep­tember 30-án mutatta be a társulat. Szirakúzai Antipholus és Szirakúzai Dromio kalandos történetét azóta is nagy sikerrel játsszák, s hogy még több nézőhöz jusson el az előadás, a Cseh Televízió a napokban rögzítet­te, és jövő ősszel tűzi műsorára. Ondrej Šrámek, a színházi közvetí­tések dramaturgja Eszenyi Enikő mindhárom rendezését látta a Ren­di Színházban. Hogy miért döntött a Tévedések vígjátéka mellett? „Megítélésem szerint a shakespeare- i játékot itt sikerült a legjobban átül­tetni a mába. Számomra nem az a fontos, hogy mit viselnek a darab szereplői, játszhatnak páncélingben vagy farmerben, nekem mindegy, csak a mű szelleme ne sérüljön. A Tévedések vígjátékát úgy aktualizál­ta a rendező, hogy tökéletes elő­adást hozott létre. A stilizációja, a lo­gikája ugyanúgy megfogott, mint a színészek játéka.” Jan Brichcín, a közvetítés rendezője bátornak és ötlettelinek tartja Esze­nyi Enikő munkáját, az előadás hu­morát pedig a sajátjának érzi. „Tetszik, ahogy a szöveget kezeli és ahogy a színészeket vezeti. Szerző­nek és rendezőnek szemmel látható­an sok köze van egymáshoz. Mond­hatnám azt is: Eszenyi Enikő egye­nes ági leszármazottja Wüliam Shakespeare-nek. De nem mondom, mert egyfolytában egy durcás kis­lányt látok magam előtt, aki kohóid­ként ül az öreg mester ölében, néha megigazítja az ingjét, a kabátját, máskor puszit nyom az arcára vagy a lábát rugdossa.” A Cseh Televízió munkatársai a Té­vedések vígjátékának 55. és 56. elő­adását rögzítették. „Rendezőt így dolgozni én még so­sem láttam - állítja Jan Brichcín. - Úgy irányította a színészeit, hogy közben játszott is nekik. Jó volt néz­ni őt. Anélkül, hogy elvesztette vol­na a fejét, úgy dolgozott, mint egy megszállott. Első perctől fogva lát­tam rajta, hogy maximalista. A szí­nészei hamarabb elfáradnak, mint ő, pedig kevesebb energiájukba ke­rül egy próba, mint neki, aki eszelős tempóban hajt az előadás színvona­láért. Ha a körülmények lehetővé tették volna, szerintem hajnalig csi- szolja-fényesíti az alakításukat. Szí­vesen megkérdezném Freudtól, hogy mitől olyan fáradhatatlan ez a törékeny nő, honnan van benne eny- nyi energia. Mert ha készen is van egy jelenettel, akkor is észreveszi benne a pontatlanságot, és mindig ki tud találni valami újat. Kíváncsi lennék, hogy élné meg, ha filmet forgatna, hogy nem nyúlhat bele a felvett képsorba. A következő lépés úgyis ez lesz az életében. Filmet fog rendezni. Ahogy ott ült mellettem, a monitort nézve, és ahogy beállította a színészeket egy-egy jelenetben, abból nyilvánvaló volt számomra: filmes látásmódja viszi majd tovább a pályán. Abban, hogy pillanatok alatt egymásra hangolódtunk a pró­bán, bizonyára az is közrejátszott, hogy mindketten ugyanabban az év­ben születtünk. Ő az első hónap 11. napján, én pedig második hó 12-én. Nem foglalkozom asztrológiával, számmisztikával, mégis azt mon­dom: ezek tények, amelyek magu­kért beszélnek. Rokonszenvesnek találtam benne azt is, ahogy a színé­szekhez viszonyul. Tiszteli és szereti őket. Ezért képes a végsőkig foglal­kozni velük. Munkamódszerével, stílusával, megjelenésével, apró kis megnyilvánulásaival annyira felkel­tette a kíváncsiságomat, hogy a leg­szívesebben azonnal vacsorára hív­nám, csak hogy kifaggathassam: ho­gyan él a hétköznapokban, kik a ba­rátai, mire költ a legtöbbet, mit sze­ret enni, honnan ez az elképesztő életimádata, vannak-e a gyerekko­rából gyógyulatlan sebei, hogyan vi­seli a kudarcait, tud-e egyáltalán ve­szíteni, mit szeretne elérni, mik a művészi céljai? Az ambíciói, a vá­gyai is érdekelnének, a féltve őrzött titkai. Nagyon nagy hatással volt rám. Művészként és nőként egy­aránt megfogott.” Ondrej Šrámek első látásra döntött a Tévedések vígjátékát illetően. A rendezés mellett Kentaur díszletéről és Bartha Andrea jelmezeiről is elis­merően beszél. „Egy jó színházi előadásnak fontos alkotóeleme a színpadkép. Itt min­den remekül működik. A forgóra ál­lított városrész és a mai kosztümök azonnal bevonják a nézőt a történés­be. Ez az előadás három éve fut a Nemzetiben. Szereti a közönség, és szeretik a színészek is. Egy igényes rendező természetesen mindig talál javítanivalót. Bizonyos mozzanatok elhalványulhatnak, mások felesle­gesen felerősödhetnek. Enikő pon­tosan érezte most is, hol kell változ­tatni bizonyos dolgokon, sőt úgy korrigált, hogy az már a kamerának is szólt. Egy színházi előadás sok mindent elárul a rendezőről. És nemcsak szakmailag. A magánem­beri énjét is felmutatja. Szinte tükröt tart elé. A Tévedések vígjátéka Esze­nyi Enikő névjegye lehetne. Aki megnézi, biztos, hogy sok mindent megtud róla.” Büchner Leonce és Léna című da­rabja után, amelyet a Budapesti Ka­maraszínházban állított színpadra a Vígszínház színésznője, ez a máso­dik rendezése, amely tévénézők elé kerül. „Bizonyos jeleneteken csak azért változtattam, hogy komfortosabbak legyenek a képernyőn. Nem lenne jó ugyanis, ha végig nagy totálokat lát­nának a nézők, hiszen akkor kicsik lennének a színészek. Jobbak a kö­zeli képek, ahhoz viszont több he­lyen módosítanom kellett a szerep­lők közötti távolságon. Egy rossz közvetítés sokat el tud venni az elő­adás értékéből, de ha a közvetítés­nek profi rendezője van, azzal sokat nyer a produkció. Itt most nagy örö­mömre az utóbbi eset áll fenn, hi­szen Brichcín úr csapata tapasztalt, hozzáértő emberekből áll. Úgy lát­tam, ők is élvezték az előadást, és éppen ezért szíwel-lélekkel végez­ték a munkájukat. Annak is örülök, hogy most került sor a televíziós fel­vételre. Nem kifáradt, hanem kifor­rott formában van az előadás, és a színészek is mindent megtettek, hogy jól sikerüljön a felvétel. Csak azt sajnálom, hogy Kodét úr, Jirí Ko­dét, aki az orvost alakítja, beteg, nem tudott játszani. Ő mindig kü­lönleges színt ad az előadásnak.” Két jelenetet kellett újra felvennie a tévés csapatnak. Első este a Szirakú­zai Antipholust alakító Filip Blažek csuklóján „ragadt” a bilincs, máso­dik este pedig az Adrianát megfor­máló Hana Ševčíková fejéről repült le a paróka. „Filip Blažek kezéhez ráadásul a partnere, Petr Vágner is odaragadt. Addig arról szólt a jelenet, hogy rendőr és foglya összebilincselve mozognak, de ha nem válnak szét, akkor le kell állnia az előadással, mert a továbbiak során már külön- külön kell játszaniuk. Petr Vágner- nek végül sikerült kiszabadulnia a bilincs szorításából, Filip Blažek csuklóján azonban ott maradt. De mert dupla szerepet játszik a darab­ban, azokban a jelenetekben is rajta volt, amikor nem lett volna szabad. Előadás után öt utcai rendőr dolgo­zott hosszasan a csuklóján, míg egy hegyes tárggyal aztán sikerült ki­nyitniuk a bilincs zárját. Ami pedig Hana Ševčíková parókáját illeti: ilyesmi gyakran előfordul a színház­ban. Főleg, ha sokat mozog az em- £>er, és nincs jól rögzítve a fején. De itt nem okozott olyan nagy bajt, hogy lerepült. Belefért a jelenetbe.” Az előadás második felvonásában turistacsoport nézelődik a történet színhelyén. Antipholust, mint a vá­ros neves emberét többen is lencse­végre kapják. A turisták között lesz egy ismerős arc is. Eszenyi Enikő „az alkalomhoz illő öltözetben” besétált a jelenetbe, és odaállt a meglepő­dött Filip Blažek mellé. Kellemes színfoltja volt az előadásnak. Jobb későn, mint soha alapon „beleren­dezte” magát a darabba. OTTHONUNK A NYELV Veszélyesek-e nyelvünkre nézve a divatszavak? LANSTYÁK ISTVÁN Az Édes Anyanyelvűnk c. folyóirat egyik cikkében a következőket ol­vashatjuk: „A szókincs szegényedé­sét jelzi, ha a gazdag magyar nyelv­ben meglévő sokszínű jelzők helyett egy-egy divatszót használ a beszélő. Manapság a keményé s a belőle kép­zett keményen szó tölti be ezt a sze­repet. Ami komoly, szigorú, elmé­lyült, következetes, durva stb. lehet­ne, az mind-mind kemény.“ Mik is a divatszavak? A Nyelvműve­lő kéziszótár nem határozza meg szabatosan a „divatszó“ fogalmát, az azonban kiderül belőle, hogy e kiad­vány szerzői olyan szavakra gondol­nak, amelyek a beszélők bizonyos rétegeiben nagy presztízsre tettek szert, s ezért ugrásszerűen megnőtt használati gyakoriságuk. A divatsza­vak tekintélye a Nyelvművelő kézi­szótár szerint abból ered, hogy a tö­megtájékoztató eszközök és neves közéleti személyiségek használják őket. A korábbi időszakból példa­ként többek közt a sajtó és a hivatali nyelv által terjesztett elvárás, hozzá­állás, volumen főneveket említi, napjainkból pedig az alternatív, konszenzus és tolerancia szavakat. A kézikönyv szerint a kereskedelmi nyelvben és a reklámok nyelvében, s ezek hatására a társalgási stílusban sűrűn előfordulnak az olyan szavak, mint pl. shop, show, per pillanat, sörbár, team, image. Kézikönyvünk­nek ez a szócikke nem tér ki arra, miért is kell helyteleníteni a divat­szók használatát. Az Édes Anyanyel­vűnk előbb említett cikkéből viszont arra lehet következtetni, a divatsza­vak veszélyes mivolta abban áll, hogy szegényítik nyelvünk szókincs­ét. Eltekintve attól, hogy nem lehet pontosan tudni, milyen ismérvek alapján minősíthető egy szókészleti elem „divatszó“-nak, s így nem is tu­dunk a „divatszók“-ról tudományo­san helytálló megállapításokat ten­ni, nagyon valószínűtlen, hogy az el­múlt 100-150 év nyelvművelő iro­dalmában „divatszó“-nak bélyegzett szókészleti elemek akár egyetlenegy szó kihalását is okozták volna. Van­nak helyzetek, amikor egy általáno­sabb szó használata a célszerű vagy kényelmes. Máskor viszont pontos fogalmazásra törekszünk, s akár né­mi fáradság árán is, de megkeressük az adott szövegösszefüggésbe legin­kább illő kifejezést. Az Értelmező kéziszótár szerint a divat nem más, mint „koronként változó szokások összessége“. Nos, mivel a divatnak épp az a jellemzője, hogy gyorsan változik, nehéz elképzelni, hogy egy-egy divatszó bármilyen más szókészleti elem létét veszélyeztet­hetné, hiszen ahhoz, hogy egy szó kipusztuljon a nyelvből, évszáza­dokra van szükség, eltekintve azok­tól az esetektől, amikor a szó azért tűnik el a nyelvből, mert az általa je­lölt dolog használata megszűnik. Az Édes Anyanyelvűnknek egy má­sik számában is van egy cikk, amely egy divatszónak bélyegzett fordulat­tal foglalkozik, a szól valamiről kife­jezéssel, amelyet helytelennek ítél és mással helyettesít, többek közt a következő mondatokban: „A mi szakmánk arról szól, hogy megmu­tassuk önöknek, mi történik körü­löttünk.“ A helyesbített változat: „Mi azért vagyunk, a mi feladatunk az, hogy megmutassuk önöknek, mi történik körülöttünk.“ Egy másik példa: „A mai világ erről szól, erről a szenzációáradatról“. A szerző sze­rint ezt helyesen így kellett volna mondani: „A mai világtól elválaszt­hatatlan, annak szerves részévé vált a szenzáció“. A cikkíró szerint a szól valamiről ki­fejezés „annyira divatossá vált, hogy a szavak, a szószerkezetek tucatjait képes kiszorítani, felfalni, egyhan­gúbbá, erőtlenebbé, színtelenebbé téve ezzel a köznyelvet“. Szerinte ez a szószerkezet annak ellenére hely­telen, hogy az értelmező szótárak is tartalmazzák. Azért, mert „olyan, mint a rákos sejt: terjeszkedésével kiszorítja a többit.“ A 19. századi nyelvszemléletet idéző biológiai me­taforát használva a szerző kifejti: „A szavak esetében ez úgy történik, hogy mind újabb jelentéseket vesz­nek fel, magukba szívják más szavak jelentését, és így pusztítják el azo­kat.“ Nagyon félelmetesen hangzik mindez, még szerencse, hogy egy szó sem igaz belőle. Mindazok a ki­fejezések, amelyeket a szerző a javí­tott mondataiban a szól valamiről szerkezet helyett használ, továbbra is élnek és virulnak nyelvünkben, egyáltalán nem fenyegeti őket a ki­halás veszélye. Sajnos azonban él és virul nyelvmű­velésünkben a hozzá nem értés is, méghozzá nemcsak a vidéki lapocs­kák nyelvművelő rovataiban, ha­nem a jobb sorsra érdemes Édes Anyanyelvűnkben is. wvvw.gramma.sk Hardfest Ipolyságon Ipolyság. December 29-én este kerül sor az Ipoly Unió szervezésé­ben a 7. Hardfest zenei fesztiválra, melynek a Csemadok-székház ad otthont. Fellép a Suck Us, a Carnal, az Abortion, a Konflikt és a ma­gyarországi Aurora zenekar, (ú) MOZI POZSONY MLADOSŤ: Távol a mennyországtól (am.) 15.30, 18 Titkok (ff.) 20 TATRA: How To Deal (am.) 17,20 AU PARK - PALACE: S.W.A.T. - Kü­lönleges kommandó (am.) 14.50,17.20, 19.50, 22.20 Flört a fellegek­ben (am.) 14.30, 16.30 Basic (am.) 18.50, 21.10 Némó nyomában (am.) 14.40, 15.40, 17, 18, 19.20, 20.20 Igazából szerelem (ang.) 14.10,16.50,19.30,22.10 Whale Rider (új-zél.) 15.20,17.30,19.40,22 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 16.15,19,20.40,21.45 Távol a mennyországtól (am.) 21.40 Mátrix - Forradalmak (am.) 14.30,17.15 Titkok (ff.) 20,22.20 Kémkölykök 3-D - Game Over (am.) 14.20, 16.40, 18.40 Titokzatos folyó (am.) 18.30, 21.20 Volt egyszer egy Mexikó (am.-mex.) 17.10,19.20, 21.50 How To Deal (am.) 15.50, 18.10, 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: Basic (am.) 15.20, 17.25, 19.30.21.35 HowTo Deal (am.) 17.45,19.50,22 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 16.05,18.50, 21.30 Kémkölykök 3-D - Game Over (am.) 14, 16, 18, 20.05 Némó nyomában (am.) 14.40,16.50,19 Mátrix - Forradalmak (am.) 15.05 S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 15,17.30,20 Titokzatos folyó (am.) 21.10 Volt egyszer egy Mexi­kó (am.-mex.) 14.15, 16.20, 18.25, 20.35 Igazából szerelem (ang.) 15.55.18.35 Távol a mennyországtól (am.) 21.15 KASSA TATRA: Kémkölykök 3-D - Game Over (amt) 16, 17.30 Hasrapacsi (cseh) 19 CAPITOL: Némó nyomában (am.) 16 How To Deal (am.) 18, 20 ÚSMEV: Igazából szerelem (ang.) 16,18.15, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 17 Pornográf kapcsolatok (belg.-fr.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Chihiro Szellemországban (jap.) 16.30 Vágta (am.) 19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magy.) 15.30,17.30,19.30 Bolondos dalla­mok: Újra bevetésen (am.) 14.45, 16.45 Igazából szerelem (ang.) 14.45, 17.15, 20 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 13.30, 16.15,19 Kontroll (magy.) 16.15,18.30, 20.30 Mátrix-For­radalmak (am.) 15, 17.30, 20 Nagydumás kiscsajok (am.) 19.45 Némó nyomában (am.) 14,16,18 S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 15.45, 20.15 Titokzatos folyó (am.) 17 Megjelent a Katedra decemberi száma Immár a századik LAPAJÁNLÓ A Katedra decemberi számának Magángaléria rovatában Benyovsz- ky Krisztián ismerteti kedvenc mű­alkotását, Salvador Dali A fantom­szekér című festményét. Németh Margit, a Katedra Alapítvány elnö­ke a közelgő ünneppel kapcsolat­ban osztja meg gondolatait az ol­vasóval. A lap közli Paszternák Ka­rácsonyi csillag című versét és a fo­lyóirat korábban meghirdetett szépírói pályázata egyik nyertesé­nek, Szalay Zoltán gimnáziumi ta­nulónak az alkotását. Bodnár Gyu­la főszerkesztő a jubileumi szám alkalmából emlékezik vissza a kez­detekre. Stredl Terézia az összetar­tó szeretet hatalmáról ír, Bathó Sylvia gútai történelem-magyar szakos tanár Volt egyszer egy mi­niszter című írásában Klebelsberg Kunó hajdani vallás- és oktatási miniszter alakját idézi. Csicsay Ala­jos párkányi nyugalmazott pedagó­gus alma matereire emlékezik visz- sza. Gágyor József néprajzi szakíró a tallósi születésű Vöröss János ér­seki tanácsos pályáját mutatja be. Jakab István nyelvművelő írásában a régi szavak új jelentéseivel foglal­kozik. Csáky Károly Severini János neves polihisztor életútját és mun­kásságát ismerteti. Szilassi Lajos a szöveges feladatok megoldásához nyújt segítséget a diákok számára. Nagy Erzsébet középiskolai tanár a szövegszerkesztés alapjaival ismer­teti meg az olvasókat. Császár vagy költő? címmel Kosztolányi Dezső híres figurájának, Nérónak alak- változásaival foglalkozik Dósa An­namária magyar-filozófia szakos hallgató. Ifj. Nagy Ernő nagyme­gyeri pedagógus a Lilium Aurum Kiadó gondozásában megjelenő Lant és kard című sorozat ötödik kötetét mutatja be. Kulcsár Mónika történelemtanár Csanda Máté kö­zépiskolás diák A magyar nép tör­ténete című történelmi képregé­nyét ismerteti. A lapban posztert is talál az olvasó, valamint felhíváso­kat, és a Katedra-versenyek legfris­sebb feladatlapjait, (érvé) FELHÍVÁS - TÖRTÉNELMI VETÉLKEDŐ A Pro Patria - Honismereti Társa­ság, a Történelemtanárok Társulá­sa, a Csemadok OT és a Bibliotheca Hungarica a 2003/2004-es tanítási évben Balassi Bálint halálának 410. évfordulója előtt tisztelegve „Vité­zek mi lehet...” címmel meghirdeti a felvidéki magyar középiskolások hagyományos történelmi-honis- mereti-művelődéstörténeti verse­nyét, a MÚLTIDÉZŐT. A vetélkedő Balassi Bálint életútja kapcsán a végvári harcok, a reformáció, vala­mint a magyarnyelvűség megszü­letésének időszakát eleveníti fel. A versenybe háromfős csapatok je­lentkezhetnek legkésőbb 2004. ja­nuár 23-ig. A vetélkedő regionális fordulóira 2004 tavaszán kerül sor. A ver­senybe jelentkezett csapatok feb­ruár első hetében kapják meg a fel­készüléshez ajánlott szakirodalom jegyzékét, valamint a regionális forduló előzetes feladatait. Jelentkezni levélben vagy é-mail- ben lehet az alábbi címeken: Levélben: Bibliotheca Hungarica, Parková 4, 930 01 Šamorín, e-mailben: toritan@stonline.sk Egyik kedves prágai színészével, Filip Blažekkel (Oláh Csaba felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents