Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-22 / 293. szám, hétfő

Mindentudás egyeteme • ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 22. Legfeljebb öt tudományos „világban" lehetünk otthon - Az emberi elme korlátái - A tudást tároló közeg új alakja: az okos eszköz és a világháló Mindent tudni Lehetséges-e enciklopédikus tudás a 21. században? Le­hetséges-e ha nem is min­dent, de minden „lényege­set” tudni; a tudományok­nak legalább minden „alap­vető” területén otthonosan mozogni? Ezt az alapkérdést feszegette Nyíri Kristóf filo­zófus, bőven merítve a Min­dentudás Egyeteme korábbi előadásaiból, hiszen ez az is­meretterjesztő vállalkozás is egy korszerű enciklopédikus összefoglalás céljával indult 2002 szeptemberében. NYÍRI KRISTÓF ELŐADÁSA Az „enciklopédia” kifejezés az en- kükliosz (teljes körű) és a paideia (nevelés) görög szavak ókori kap­csolatára megy vissza. Latinizált változatával - „encyclopaedia” - először Quintilianusnál találko­zunk az 1. században, s ugyanek­kor íródott idősebb Plinius Termé­szetrajza, a műfaj első klasszikusa. Könyveimként az „enciklopédia” szó a 16. századot megelőzően nem volt használatos. A középkor derekán, az enciklopédiák fényko­rában a tudás teljes gyűjteménye nem tűnt lehetetlen álomnak. A tu­dásanyag gazdagodása a kora új­kortól kezdve egyre inkább az en­ciklopédia-gondolat ellenében ha­tott; talán éppen utóvédharcaként e gondolatnak az „enciklopédia” szó immár könyvek címében is 1728-ban megjelent Cyclopaedia­t. Harris és Chambers összeállítá­sai, szemben a korábbi enciklopé­diákkal, immár ábécé szerint el­rendezett címszavakból épültek fel, ami az olvasó számára köny- nyebb eligazodást tett lehetővé, a szerző számára pedig azt, hogy nem kellett valamiféle a szó szoros értelmében összefüggő tudomá­nyos világlátással rendelkeznie, noha persze felvázolhatta és mellé­kelhette a tudásterületek elrende­zésének ilyen-olyan térképét. Az 1751-től Diderot és d’Alembert szerkesztésében megjelenő Encyc- lopédie, amelyet ma a Nagy Francia Enciklopédia címen szoktunk em­legetni, eredetileg a Chambers-féle Cyclopaedia fordításának indult, ám végül radikálisan új fejezetet nyitott meg a lexikonok történeté­ben. Joggal használhatjuk a „lexi­kon” szót az „enciklopédia” helyett, hiszen ez a 17 kötetnyi szöveget és 11 kötetnyi képet tartalmazó, számtalan szerző által írt összeállí­tás immár nyilván nem számítha­tott arra, hogy anyagát az olvasó mint egyetlen összefüggő teljessé­get fogadja be. Az Encyclopédie elé írt bevezető tanulmányában d’Alembert kifejezetten el is veti a tudományok egyetemes szintézisé­nek eszméjét. Az egyes területek­ről, írja, külön részletes térképek szólnak; s noha készíthetők mond­hatni áttekintő térképek is, ám nem a kizárólagosság igényével: külön­böző vetületek lehetségesek, a dön­tés közöttük ízlés és föladat adta célszerűség kérdése. «J A Nagy Francia Enciklopédia címlapja érteni „a természet csodálatos vál­tozatosságát”. Mint Horváth Zalán sorolta, „minden múltbeli nagy eredmény e cél felé vezető újabb lépés volt: az égi és földi mechani­ka egyesítése Newton által a 17. században; az elektromosság és mágnesesség Maxwell által kidol­gozott elmélete a 19. században; a téridő geometriájának és a gravitá­ció elméletének egyesítése Ein­stein által 1905-1916 között”, és végül a kémia és az atomfizika köl­csönös közeledése a kvantumme­chanika kialakulásával az 1920-as években. Az újabb lépés a további egységesítés felé „egy mindenek fölött álló, az egész természetet le­író elmélet, a mindenség és a ‘min­dentudás’ elmélete” felé a részecs­kefizika ún. Standard Modellje vol­na, amely „egyesíti az elektromág­neses és gyenge kölcsönhatásokat [...] és hasonló módon írja le az erős kölcsönhatásokat”. Horváth Zalán ama megfogalmazása, amely szerint a Standard Modell kísérleti alapjainak elméleti feldol­gozása „észbontó követelmény”, mindenképp óvatosságra int. A diszciplínákat összekötő elméle­tek létrejötte sem változtat azon, hogy a legszélesebben tájékozódni képes tudós is csak néhány szűk tu­dományágban szerezhet, illetve őrizhet meg tényleges jártasságot; csak néhány szűk tudományág kí­sérleteit, publikációit, alkalmazási javaslatait képes valóban megérte­ni és megítélni. Miért van ez így? Hiszen újra meg újra azt halljuk, hogy az emberi agy tárolókapaci­tása szinte végtelen. AZ EMBERI ELME KORLÁTÁI ('..Vi-Tt’M'-'i­ENCYCLOPEDIA\ 01CTIO!fNA!RE RAISONNt DES SCIENCES, öl?.* a*ís i: t or*. sítriK**. r»«t riimu. up Forrás: Hagy francia Enciklopédia. 1751 megjelent. így Alsted 1630-ban ki­adott, még mindig latin nyelvű en­ciklopédiájában, amely a szabad művészeteken túl a teológiát, jogot és orvostudományt is tárgyalta. Alsted a dél-vesztfáliai Herbornból 1629-ben Gyulafehérvárra költö­zött, ott is hunyt el 1638-ban; és Gyulafehérvárra tért vissza 1652- ben az az Apáczai Csere János, aki éppen Alsted nyomán írta meg Ma­gyar Encyclopaedia, azaz „minden igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyel­ven világra bocsátása” című mű­vét, amely 1653-ban jelent meg. Alsted és Apáczai munkája egy­aránt ama meggyőződést tükrözi, hogy az enciklopédikus tudás, ha nagy erőfeszítéssel is, de egyesít­hető egyetlen elmében. Ez a meg­győződés hatja át a 18. század első felének két híres angol enciklopé­diáját is, John Harris 1704-ben megjelent Lexicon Technicum-ját, és az Ephraim Chambers által írt, MIRE KÉPES A NAGY ELMÉLET MA? Kroó Norbert 2002 októberében tartott előadásában emlékeztetett arra, hogy a tudomány sokáig töb- bé-kevésbé egységes egészet alko­tott, s csak mintegy 150-200 évvel ezelőtt vált szét a fizika és kémia, majd váltak le az élettudományok is; mostanára azonban a fizikai ké­mia, geofizika, asztrofizika, biofi­zika vagy a molekuláris biológia megjelenésével, amely területek úgymond a fizika elvein és mód­szerein alapulnak, új szintézisek jönnek létre. Kroó úgy fogalma­zott, hogy „a fizika tudománya a természet leírásának legalapve­tőbb, legátfogóbb kísérlete”, s hogy „a 20. század eleje óta [...] a fizika a többi természettudomány alapjá­vá vált”. Néhány héttel ezelőtt Horváth Zalán tért vissza arra a gondolatra, hogy a fizika elsődle­ges célja: „egységes módon” meg­Robin Dunbar elmélete szerint az összes többi gerinceshez képest a főemlősök agya, közelebbről neo- kortexe, azért olyan nagy, mert a főemlősök erősen szociális jellegű életmódot alakítottak ki. A cso­portjaikat összetartó viszonyok körültekintő kezelése olyan fon­tossá vált, hogy ki kellett fejleszte­niük azt az információ-feldolgozó kapacitást, amely képes számon tartani az állandóan változó szoci­ális viszonyokat, valamint haszno­sítani ezt az információt a komp­lex szociális viszonyokban való el­igazodásra. Következtetés: a homo sapiens kimagasló intelligenciája alapvetően társadalmi intelligen­cia, amely a társas kapcsolatok kognitív feldolgozását szolgálja. Mennyire kiterjedtek lehetnek ezek a kapcsolatok? Dunbar az emberi neokortex térfogatának arányítása alapján azt tételezi, hogy körülbelül 150 főből állhat az a csoport, amelynek viszonyait még át tudjuk látni; ezen belül azonban körülbelül 5 személy le­het az, akihez különösen erős kap­csolat fűzhet. A Mindentudás Egyeteme nyitóelőadásán, 2002 szeptemberében, Vizi E. Szilvesz­ter azt a felismerést állította gon­dolatmenete középpontjába, hogy minden ember valóban és merő­ben egyedi világ: s kognitív képes­ségeink arra elegendőek, hogy egyszerre mintegy 5 ilyen világ­ban ismerhessük ki magunkat. Legfeljebb 5 nyelvet vagyunk ké­pes igazán megtanulni - legtöb­bünk ennyit se. Patkós András mondta idén októberben, hogy ,,[a] csillagász, az asztrofizikus, a kozmológus [...] ugyannak a tudo­NYÍRI KRISTÓF filozófiatörténész 1968-ban végzett az ELTE mate matika-filozófia szakán. 1971 óta tanít az ELTE Bölcsészettu­dományi Karának filozófiai tan­székén. 1986 márciusától 1987 szeptemberéig, valamint 1990 szeptemberétől 1991 februárjá­ig Alexander von Humboldt- ösztöndíjjal a bochumi egyete­men kutatott. 1993-tól a Ma­gyar Tudományos Akadémia le­velező tagja, 2001 májusától rendes tagja. 1995 óta az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója. mányos nemzetségnek kissé eltérő ‘tájszólást’ beszélő tagjai”. Vagyis: aligha képzelhető el, hogy akár a legszélesebb látókörű tudós is öt­nél több tudományos paradigmá­ban tudjon gondolkodni. Enciklo­pédikus elméleti tudás a 21. szá­zadban egyetlen elmében semmi­képpen sem lehetséges. Ám lehet­séges-e ilyen tudás - az elmén kí­vül? FILOZÓFIAI KÍSÉRLET (IS) A MAGYAR HÁLÓZOTT ENCIKLOPÉDIA A World Wide Web lenyűgözően gazdag anyagot tartalmaz, amely­nek persze csak elenyésző töredé­ke magyar nyelvű. Az érdeklődé­sünkre számot tartó dokumentu­mok általában túl is mutatnak ma­gukon: a linkek újabb, tartalmilag kapcsolódó helyekre vezetnek. A kapcsok mentén haladva óriási tu­dástartományokat járhatunk körbe - ám szó sincs arról, hogy a tudás teljes világát bejárhatnánk. Egy- egy adott dokumentumból indul­va, nagy átlagban a világhálón ta­lálható összes dokumentum egy­negyedéhez juthatunk csak el. És ha mégis minden dokumentumhoz eljutnánk, akkor is csak töredéké­vel találkozhatnánk annak, amit az emberiség története során írásban- képben-hangban felhalmozott. A világháló nem világenciklopédia. Viszont a világhálón számos ha­gyományos, magát enciklopédiá­nak nevező lexikon megtalálható, mint ahogy vannak kifejezetten a web számára létrehozott lexikonok is. Az előbbire példa az Encyclo- peadia Britannica 1911-es kiadása; utóbbira a Wikipedia - nagyszabá­sú, a felhasználók által épített („bottom-up”) lexikon, és példa le­het persze az Encyclopaedia Britannica Online, amely lenyűgö­ző tartalmat kínál - nem ingyen, de elviselhető áron. Magyar nyelven a www.enc.hu webeímen ez év november 13. óta hozzáférhetőek annak a virtuális enciklopédiának első címszavai, amelynek felépítését az Informati­kai és Hírközlési Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködésének keretében az MTA Filozófiai Kutatóintézete ko­ordinálja, amelyet Nyíri professzor igazgat. Néhány - szinte véletlen­szerűen generált - nyitó címszóból indul a gyűjtemény: „magyar”, „virtuális”, „enciklopédia”, „tudo­mány”, „filozófia”. Mintegy hatvan diszciplína több száz képviselőjé­nek közreműködésével további számtalan címszó készül, s minden címszó szövegében az illető szerző jelöli ki azokat a kifejezéseket-for- dulatokat, amelyekről úgy gondol­ja, hogy azokhoz újabb címszava­kat kellene rendelnünk. Az elké­szült címszavak között létesült kapcsolatokat az erre a célra kifej­lesztett szoftver észreveszi és - bo­nyolult mögöttes matematikai esz­közöket alkalmazva - grafikailag megjeleníti. A Magyar Virtuális En­ciklopédia célja a tudományos is­meretterjesztés, vagyis a tudás tel­jes köréről eszményi esetben is csak műholdtávlatú képet adhat; ugyanakkor ez az enciklopédia tu­dományfilozófiai kísérlet, amely­nek során a készítők arra a kérdés­re várnak választ, hogy a tudás ama teljes köre vajon létezik-e egy­általán; hogy a tudomány külön­böző területei között ma mennyire tapasztalhatók átjárások; hogy mi­lyen mértékig diszciplínákra sza­kadozott vagy éppen milyen mér­tékig egész a tudomány a 21. szá­zad kezdetén? Az épülő enciklopédia címdoku­mentumai egymással - és a világ­háló egyéb részeivel - sokszoros hipermediális kapcsolatokban áll­nak. A tartalmak gazdagságát-bo- nyolultságát a kapcsok gazdagsága közvetíti: maguk a címdokumentu­mok külön-külön kis terjedelmű­ek, egyetlen pillantásra átláthatók - vagyis egyetlen képernyőnyi mé­retet nem meghaladóak lesznek. Nem puszta szövegeket, hanem képpel, animációval, hanggal in­tegrált textusokat hoznak létre. Hi­szen a valódi tudás elsősorban gya­korlati tudás; márpedig gyakorlati tudást pusztán szavakkal nehe­zebb közvetíteni, mint szavak és képek együttesével. AZ ELMÉLET TARTALMA A GYAKORLAT: ESZKÖZEINKBE ÍRVA A „tud” ősi magyar szó eredeti je­lentésében merőben gyakorlati cse­lekedetre utal: „érint, tapint, tapo­gat, tapasztal”, hasonlóan ahhoz, ahogyan például az „ért, felfog” ősi jelentése: „(el)ér, érint, tapogat, (meg)fog, észlel, érez, megtapint stb.” A tudás mélyen gyakorlati ter­mészetének felismerése - vagy új­rafelismerése - a 20. századi filozó­fia vívmánya, Wittgenstein és Heidegger közös üzenete, Gilbert Ryle A szellem fogalma című, 1949-ben megjelent híres könyvé­nek fő mondanivalója. Ryle megkü­lönbözteti a „knowing that”, a „tud­ni mit” fogalmát a „knowing how”, „tudni hogyan” fogalmától, a térty- tudást a tenni tudástól, és arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy ténytudás nem lehetséges tenni tudás nélkül, a „tudni mit” feloldódik a „tudni hogyanéban. Ryle fanyar megfo­galmazásában: „Az elméletalkotás a gyakorlat egy neme.” A 21. század emberét olyan gya­korlati eszközök veszik körül, ame­lyekben hatalmas transzdiszcipli­náris tudás testesül meg, s amelyek e tudás gyakorlati alkalmazását az egyes ember számára lehetségessé teszik. Vegyük például egy épület tervezését számítógépes program segítségével. A program igencsak megkönnyíti a szakember építész munkáját; de azt is lehetővé teszi - és ez gyökeres fordulat -, hogy a nem-szakember is papírra vethesse a maga megálmodott házának ter­vét. Szoftvert írni nem tud, a chipről sültburgonya jut az eszébe, sose tanult ábrázoló geometriát, szerkezettanról nem is hallott, de az általa tervezett épület megvaló­sítható. Készítette az M&H Communica­tions szabad felhasználásra, a szerzői jogok korlátozása nél­kül. Az internet csak részben bejárható R bviKNHílíÁsl fcaoEffim Portás: Barabási Albert-László, 2862 YFíTMíf Tudásfa forrós: Hagy Francia Enciklopédia, 1776-80-as kiegészítő kiadás Forrás: Margarita Philosophien, 1563

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents