Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-19 / 291. szám, péntek
Ízvilág ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 19. ÍZLET Gyerek voltam, akit szerettek HIZSNYAI ZOLTÁN „A karácsony, az csak valaminek a vége volt. A Mikulással kezdődött, aztán jött a Luca széke, végül a kis Jézus megszületése. Rimaszécsen akkor még voltak nyomai a népi hagyományoknak, kukoricát dobáltak az ablakba, az egésznek volt egy ilyen misztikus légköre. Az éjféli misék a hatalmas templomfalak között, ez fantasztikus volt. És úgy emlékszem, hogy gyerekkoromban karácsonykor mindig hó volt, és olyan volt, mint a brüsszeli csipke a fákon, háztetőkön. Azóta sosincs hó, karácsonykor soha, én már tudom. Rettenetes nagy fenyőkre emlékszem, szerényen díszítve, saját készítésű csecsebecsékkel, szerény ajándékokkal. Akkor valahogy a karácsony nem annyira az ajándékozásról szólt, mint manapság. Szeretetteljes hangulatot próbáltak teremteni, s az együvé tartozás volt a lényeg. A karácsonyfát a Jézuska küldte, de az angyal hozta, aki be tudott férkőzni még a résen is, és nem vártunk semmi különöset, tudtuk, hogy az az új pizsama lesz megint alatta, mégis olyan izgalommal nyitottunk be, amikor jelezték a szüléink, hogy talán már megérkezett... És persze nem estünk neki azonnal az ajándékoknak, először letérdeltünk a fa elé, és imádkoztunk. Abban az időben nálunk az ünnepi vacsora a mákos guba volt. Aztán az egész este, az éjféli miséig gyertyafényes, bensőséges hangulatban zajlott. Ma már nagyon elgiccsesedett ez az ünnep is. Egyébként jól le lehet mérni, milyen az ember, annak alapján is, ahogy a karácsonyt megüli. Hogy ki giccsember, ki a formalitások embere, ki tud legalább azon a napon önmaga lenni, kinek van ötlete arra, hogy megjelenítse a legjobb énjét, vagy ki száll szét mindenféle kvázi hagyományok felé, betartva csupán a puszta formalitásokat, tehát semmi szeretet, csak a külsőségek... Én azt hiszem, hogy ebből az egészből az volt a legfontosabb - nem az, amit elmondtam, hanem -, hogy engem mint gyereket szerettek. És biztos vagyok benne, hogy az én fiam, Andriska is erre fog emlékezni, ha felnő, és nemcsak a karácsonyok ürügyén. Nem biztos, hogy emlékezni fog arra, megvolt-e már az az olasz csempe, amit olyan olcsón vettünk, de arra igen, hogy folyton simogatva volt a feje.” (Ezüstszálon, Nap Kiadó, 2003) A Jézuska kétszer csenget BODNÁR GYULA Karácsony vigíliájának, vagy ahogy gyermekkoromban mondtuk otthon, a Bodrogközben - nem tudom, helyesen-e -, villájának délelőttjén késsel, fejszével, fűrésszel vonulok a balkonra. Lavórban, jégbe fagyva, enyhén a falnak dőlve, ott áll a fenyőfa, bele kell faragnom tartójába, hogy a szobában a lehető legméltóságteljesebb tartással fogadhassa és szórhassa a fényt. Apám halála, azaz tizenhárom éves korom óta a legszebb feladatom ez. Akkor is az volt, amikor elhagyva szülőföldemet, az enyémhez hasonló, csak éppen csallóközi kisvárosban találtam új otthonra, ahol albérletben kezdtük együtt az életet feleségemmel, majd mire jöttek a gyerekek, lakótelepi lakásban folytattuk. És folytatjuk tovább ugyanott, újra ketten, de még mindig mennyezetig érő karácsonyfával, amilyet első emlékem őriz oly erősen, hogy a fenyő magasságából milliméternyit nem engedek azóta sem, inkább átrendezzük a szobát, kihordjuk a bútorok felét. Vagyis, csak azt szeretném mondani, magántörténelmemben, helyszíntől, korszakaimtól függetlenül, ugyanaz a karácsony bennem és körülöttem. Édes titok lengi be a világot, mintha emberek milliárdjai fognák egymás kezét, megfogalmazhatatlan érzés, mákos, diós, kakaós kalács illata árad a lakásban, egy-egy pohár bor a fenyő díszítése közben, régi lemezekről, hangszalagokról karácsonyi dalok szólnak, feleségem ingázik a szoba és a konyha között, ahol készül a vacsora, fő a káposztaleves, a Bodrogközből hoztam magammal mint hagyományt, nem az egyedü- lit, sül a ponty, majd némi vita, vacsora előtt vagy után csengessen-e a Jézuska, jelezve, hogy megérkezett ajándékaival. Ajándékaival, melyek soha nem fértek el a karácsonyfa sok színben csillogó szoknyája alatt, ma sem. Másnap két irányból érkeznek gyermekeink és az ő gyermekeik, unokáink. Akiknek szüleim több mint fél évszázaddal ezelőtt kigondolt forgatókönyve szerint újra eljátsszuk az ablakon csilingelve berepülő, majd hihetetlenül gyorsan távozó Jézuska meséjét, mely abban a pillanatban varázslatos valósággá válik, amint a csöppségek beléphetnek a szobába, és tágra nyílt szemekkel bámulják a csodát. Azt a kisfiút látom bennük, aki én voltam valamikor, ott a Bodrogközben. KUKTASAROK Szia, Kiskukta! Mézes-diós kenyér Most van a méznek és a diónak az ideje, süssünk belőle kenyeret. Hozzávalók: 300 g sütőporral kevert liszt, csipetnyi só, 75 g finomított barna cukor, 50 g apróra vágott dióbél, 2 tojás, 3 evőkanál méz, kb. 1/41 tej, 50 g vaj. A lisztet, a sót, a cukrot és a diót alaposan keverd össze. Csinálj egy üreget a massza közepébe. Verd fel a tojásokat a mézzel és a tejjel. A vajat kis lángon olvaszd meg. Öntsd a tojásos keveréket a cukros-diós liszt üregébe, keverj belőle híg tésztát. Az olvasztott vajat jól keverd el benne. Töltsd a keveréket egy kikent tepsibe, egyengesd el. Előmelegített sütőben süsd 1 órán át. Utána vedd ki a tepsiből, a tetejét kend át egy vajas papírral, hogy fényes legyen. Hagyd állni, hogy hűljön. Jó étvágyat! (szh) ■hmhmmimihhmhhmhmnmbbmhmmmhmmhnmmhhmmmnhi Karácsonyi fényben ragyogó M. CSEPÉCZ SZILVIA azabeszélünk. Ezúttal nem is annyira étel-, mint inkább életreceptekkel ismerkedhet a kedves olvasó. A karácsonyról, legszebb ünnepünkről pár mondat erejéig most azok vallanak, akik évközben mindent megtesznek azért, hogy az Új Szó naponta ott legyen az Önök asztalán. Az újság vezetői mellett olyan szerkesztők és toliforgatók, akiknek szakterülete a kultúra, s ezen belül az ünnepek, az étkezés kultúrája is. „KÉT KARÁCSONY LIBÁVAL, KACSÁVAL" Slezákné Kovács Edit lapigazgató A mai napig úgy érzem, hogy nekem volt a legszebb gyermekkorom, a legcsodálatosabb karácsonyokkal. A szüleim sokkal kevesebbet dolgoztak, mint máskor, és reggeltől estig együtt lehettünk. Együtt készülődtünk és együtt mentünk az éjféli misére is. December 24-e a böjt napja. Én is betartottam mindig, nem panaszkodtam akkor sem, ha megéheztem. Hiszen a kis Jézust vártuk! Szentestén rendszerint lencselevest és mákos gubát ettünk. És persze mindig volt rántott hal is, krumplisalátával, ami most majdnem kimaradt a felsorolásból, talán mert a halételeket soha nem kedveltem különösebben. A karácsonyi ünnepi menühöz tartozó libapecsenyét viszont nagyon is. Ezért az éjféli mise után, amikor már letelt a böjt ideje, s az óra szerint is másnap volt, a libamájból mindig alaposan befalatoztam. Édesanyám karácsony ünnepére kacsát vagy libát sütött, és ahogy a többit, úgy ezt a hagyományt is megtartottam felnőttként, a saját családomban. Mivel Pozsonyban élünk, a karácsonyi böjt napja sajnos kicsit módosult. A magyar szentmise nem éjfélkor, hanem általában este hat-hét óra körül kezdődik. Előtte, a nap folyamán sok a teendőm, mert rendszerint az utolsó munkanapon is késő estig dolgozom. De december 24-e már csakis a családé. Ilyenkor sütök és főzök, lencselevest is, halat is. A liba- vagy kacsasült sem maradhat el, de persze csak karácsony első napján kerül az asztalra. A várakozás böjtjét a két nagyfiam is minden különösebb rábeszélés nélkül betartja. így vezettük, így neveltük őket. Amikor minden elkészül, ünneplőbe öltözik a család. Elfogyasztjuk a hagyományos ételeket, majd elmegyünk a szentmisére. Másnap húsleves, és a már említett sült szárnyas az ünnepi ebéd. Utána rendszerint hazautazunk a szüléinkhez. A szívem legmélyén ilyenkor mindig azt érzem, hogy nekem két karácsonyom is van. Az egyik a férjemmel és a fiúkkal a pozsonyi otthonunkban, a másik pedig Muzslán, a szülői házban. A mi karácsonyaink soha nem elsősorban az ajándékozásról szólnak. A fa alatt természetesen vannak meglepetéscsomagok is, az ünnep lényege viszont, hogy ilyenkor valóban együtt van a család. Évközben a munkámból adódóan nagyon sokszor csak késő este érek haža, de karácsony szent ünnepén mindig becsukom az ajtót, kizárom a gondokat. S így van ezzel a két fiam és a férjem is. „HA KARÁCSONY, AKKOR BUSA" Szilvássy József főszerkesztő Számomra a karácsony mindig azt jelentette, hogy odahaza, családi körben ünnepelünk. Gyerekkoromban, az ötvenes években, a szüleim gyertyagyújtás után bekapcsolták a Szabad Európa rádiót, s így hallgattuk a karácsonyi énekeket. Hosszú évekig Somolja főutcáján, egy penészes falú, lepusztult polgári házban laktunk. Édesapám szíjgyártó volt, édesanyám háztartásbeli. Ebből adódóan jelentős kölcsönt kellett felvenniük, amikor rászánták magukat az építkezésre. Az új családi házban töltött első karácsonyok egyikén édesanyám egyeden ajándékot tudott a megörökölt és családi „ékszerként” számon tartott régi égőkkel díszített fenyőfára akasztani. A banki kivonatot, mely szerint minden tartozásunkat megfizettük. Azokban a napokban nem hogy élő, de fagyasztott halat sem tudtunk vásárolni. Szentestén az édesanyám mégis elővarázsolt valahonnan egy tengeri- hal-konzervet, amihez még az apám a második világháború végén jutott hozzá az amerikai katonáktól. Kinyitottuk, s miután romlatíannak bizonyult, megettük. Azóta is érzem az ízét... Az elmúlt évtizedekben nagyot bővült a karácsonyi halkínálat is. Megismertem, megízleltem sokféle tengeri herkentyűt. A lazacot meg is szerettem, de a többit inkább csak csipegetem. Egyébként a ponty sem az esetem, ezért én inkább busát fogyasztok. Az ünnephez hozzátartoznak a finom házi sütemények, és a jófajta borok is. A feleségem is nagyon finom süteményeket készít. Sőt, a két lányunk is hoz mindig valamilyen ízes karácsonyi finomságot. Mert a család szentestén mindmáig együtt ünnepel. Sokan vagyunk ilyenkor, már van egy unokám is. A karácsonyi készülődésből az én feladatom az, hogy bespájzoljam a megfelelő borokat. Az elmaradhatatlan halhoz ugyan fehérbor illik, de azért kürti rosét is szoktunk fogyasztani. Jófajta muzslai olasz rizlinget Barak Laci édesanyjától vásárolok. Kedvencem, az ugyancsak kürti vörösbor másnap kerül az asztalra. Eddig egyébként Magyarországról hoztam a tokaji bort, de néhány héttel ezelőtt az innenső oldalon, Szőlőskén is felfedeztem kiváló ÉTELTÖRTÉNELEAA Élvezetes leírása az jó magyar ételeknek VALÓDI MAGYAR SZAKÁCSKÖNYV Az 1800-as évek végén jelent meg Zilahy Ágnes szakácskönyve, melynek receptgyűjteménye izgalmas kalandot jelenthet a ma háziasszonyának. Amellett, hogy változatos főznivalót talál benne, kortörténetnek is igen érdekes. Ebből olvashatnak szemelvényeket korhű nyelvezetben és helyesírással. Pulyka sült Egy jól kinőtt jércze-pulykát tisztítsunk meg, azután öntsük le forró vízzel, a melle alatt hasítsuk ki, és beleit gondosan kiszedve, máját és zúzáját tisztítsuk meg. Igen gondosan, ujjainkkal a nyakán benyúlva, vegyük ki az ételt tartó bögyét vigyázva, hogy a külső bőrt ne re- pesszük fel, mert a pulyka bögyét csak akkor tölthetjük jól meg. Az egész pulykát sózzuk meg kívül belül, készítsünk a bögyének tölteléket a következő módon: két egész zsemlyét áztassunk fél óráig tejben, azután csavarjuk ki jól, tegyük deszkára, vegyítsük fel három nyers tojással és 10 deka igen apróra vagdalt fehér szalonnával, 3 keményre főtt és apróra vagdalt tojással; egy kávéskanál borsot, egy kávéskanál sót és apró zöldpetrezselyem-levelet is tegyünk bele; ezeket mind együtt gyúrjuk jól össze és tömjük a pulyka bögyébe. Felül a nyaknál kössük meg czérnával a bőrt, mert különben sütés közben könnyen kifordul a töltelék. Tegyük a pulykát tepsire, kenjük be vékonyan fagyos zsírral, öntsünk alá pár kanál vizet, eztán tegyük forró sütőbe másfél vagy 2 órára. Ezalatt többször forgassuk s mikor meg van, igyekezzünk minél melegebben felvagdalni, és tálaljuk hosszú tálba, alatta káposztával. A töltött bögyét külön kell nagy vékony szeletekbe vagdalni és a pecsenye körül káposztával vegyesen koszorúba rakni. Pörkölt pulyka Egy megtisztított pulykát vagdaljunk fel apró darabokra. Egy lábasban tegyünk egy tojásnyi zsírt forrni; ha a zsír forró lesz, tegyünk bele egy fej apróra vágott vereshagymát és egy kanál paprikát. A pulyka húst tegyük a paprikás zsírba, sózzuk meg, fedjük be és többször megkavarva pároljuk egy - vagy ha a pulyka vén - két óra hosszáig, amig megpirul. Közbe- közbe kevés vizet tegyünk bele; nehogy az elszáradás miatt piruljon meg a hús. Tálaljuk hosszú tálba és köritsük rizskásával, melyet vegyítsünk a pulykának össze vagdalt májával és zúzájával. Pulyka vagdalt hússal Egy fiatal pulykát, amelyik nem nagyobb egy tyúknál, szépen tisztítsunk meg és forrázzuk le vízzel; ha gondosan megtisztítottuk, bontsuk ki a melle alatt, máját zúzáját vegyük ki a beleiből és tegyük sós vízbe főni félóráig. Azalatt a pulykát hátánál hasítsuk fel, a melle csontját vegyük ki, de úgy, hogy
