Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-15 / 287. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15. 1993 47 TILTAKOZÁS AZ ALTERNATÍV OKTATÁS MIATT NYÍLT LEVÉL MATÚŠ KUČERA OKTATÁSI MINISZTERHEZ Hivatkozva Kňaiko miniszter úrnak az ENSZ-ben tett nyilatkozatára, miszerint a szlovák kormány kötelezettséget vállal a szlovákiai nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásának messzemenő biztosítására, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Képviselő­testülete az alábbi levéllel fordul a miniszter úrhoz: Tisztelt Miniszter Úr! Mély megdöbbenést és nyugtalanságot váltott ki a szlovákiai magyarság körében az a hír, hogy a szlovák oktatásügyi tárca ún. alternatív iskolákat akar létrehozni azokban a községekben, ahol már van magyar iskola. Tiltakozunk a miniszter úr által alternatívnak nevezett, valójában kétnyelvű iskolák létrehozása ellen, melyben a társadalomtudományi tantárgyakat anyanyelven, a természettudományi tantárgyakat pedig szlovákul oktatnák. A szlovák nyelv elsajátításának, amit ez a terv kimondatlanul is megcéloz, nem lehet prioritása a szakmai tudás előtt. Különösen érthetetlen ez a szándék abban az országban, ahol minduntalan Komenský tanítására hivatkoznak. Kérdezzük a miniszter urat: Szlovákiának az államnyelvet jól beszélő lojális magyar állampolgárokra vagy jó szakemberekre van szüksége önálló­sága első nehéz napjaiban?! Az ENSZ A gyermekek jogairól szóló egyezménye - amelyet a Szövetségi Gyűlés is ratifikált (104/1991 Tt.), s így kötelező érvényű Szlovákia számára is - egyértelműen szavatolja a gyermekek anyanyelvű oktatását és minden­nemű megnyilvánulását, s amennyiben ezt egy állam minisztériuma nem biztosítja, személyiségük fejlődése ellen követ el bűnt és merényletet (104/ 1991 Tt., 2., 28. és 30. cikkely). Minden ember alkotmányos joga a műveltség anyanyelven történő meg­szerzése, amit Szlovákia alkotmánya is garantál. A jelenlegi oktatási minisztérium kezdeményezése számunkra nem új. Hasonló alattomos törekvést tapasztaltunk több alkalommal is (pl. 1974, 1984-ben) a volt pártállam idején. Meggyőződésünk, hogy a kétnyelvű iskolák „kínálata", a jószándék mezében öltöztetve is, a demokrácia cinikus megcsűfolása. Véleményünk szerint a szlovák oktatásügy egésze elavult, fejlődésképte­len. Mielőbbi átszervezése egyaránt szolgálná az összes szlovákiai gyermek érdekét, tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozására. Ehhez a munkához mi is felajánljuk segítségünket. Ennek értelmében sürgetjük egy új közoktatási törvény kidolgozását, mely magába foglalja a nemzetiségi oktatásügy kielégítő rendezését is. Iskoláink anyagi biztonságát és függetlenségét abban látjuk, hogy az óvodákat és alapiskolákat az önkormányzatok hatáskörébe utalják. A nemzetiségi oktatásügy tönkretételére irányuló eddigi kísérletek - köztük a kétnyelvű iskolák létrehozásának terve is - azt bizonyítják, hogy iskoláink jövője már több évtizede nem szakemberek, hanem elfogult, esetenként intoleráns politikusok kezében van. Keserű tapasztalataink egyre inkább arról győznek meg mindannyiunkat, hogy nemzetiségi oktatásügyünk biztonságát kizárólag a kulturális és okta­tásügyi önigazgatás teremti meg. Érsekújvár, 1993. január 24. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Képviselö-testülete LENIN-SZ0B0R AMERIKÁBA Tizenháromezer dollárért vásá­rolta meg egy amerikai vállalkozó azt a 4 méteres Lenin szobrot, amelyet 1989-ben, a novemberi forradalom után távolítottak el a poprádi kórház parkjából. Az új tulajdonos a szobrot seatlei ottho­nának kertjében helyezi majd el, szavai szerint „társa" lesz a kerti ünnepségek vendégeinek. Egyéb­ként a szobor elszállítása nem lesz olcsó mulatság. Egy speciális kon­ténerbe helyezik, és hajóval szál­lítják majd. A költségek a vételár négyszeresét teszik ki. A város vezetőit már régebben foglalkoztatja. mit tegyenek a négyméteres kolosszussal. A polgármester végül felajánlotta a helyi vállalatok igazgatóinak, hogy aki vevőt talál, az a befolyt összeget saját vállalata fejleszté­sére használhatja fel. Végül a helyi sportlétesítmény igazgatójának si­került érdeklődőt találnia. TILTAKOZÓ TÜNTETÉS KOMÁROMBAN FELEMELTÉK SZAVUKAT A SZLOVÁKIAI DEMOKRÁCIÁÉRT IS A MAGYAR HELYSÉGNEVEK, A MAGYAR ISKOLÁK ÉS A NEMZETI KISEBBSÉGEK JOGAINAK VÉDELMÉBEN • NEMCSAK A VÁROS POLGÁRAI VETTEK RÉSZT • A MAGYARPOLITIKAI PÁRTOK ÉS MOZGALMAK ELNÖKEI SZÓLTAK A JELENLEVŐKHÖZ (Munkatársunktól) Már öt óra körül gyülekezni kezdtek az em­berek a komáromi Klapka téren az Együttélés, a Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom, a Magyar Polgári Párt és a Ma­gyar Néppárt járási vezetőségei által szervezett tiltakozó tünte­tésre. Az elkezdődött tüntetést Ku­ké/ Imre, az Együttélés komáro­mi helyi szervezetének elnöke nyitotta meg. Beszélt az előzmé­nyekről, és röviden a kormány rossz nemzetiségi politikája el­len is szót emelt. Ezután köszön­tötte a résztvevőket, külön üd­vözölte a ma reel házai polgárok képviselőit, akik a helységnév­igFolytatás a 2. oldalon) múp&t, FELEMELTÉK SZAVUKAT A SZLOVÁKIAI DEMOKRÁCIÁÉRT IS (Folytatás az 1. oldalról) táblák eltávolítása ellen a sajtó­ból ismert módon tiltakoztak polgármesterük vezetésével. Ezt követően Fehér Miklós, az MKDM parlamenti képviselő­je ismertette az Európa Tanács­hoz küldött levél lényegét, majd Dolnyik Erzsébet, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsé­ge nevében iskoláink helyzetét és az aláírásgyűjtés eredményét ismertette. Több tízezer aláírás gyűlt össze. Ezt követően a négy magyar politikai erő elnökei szóltak a tüntetés résztvevőihez. A tiltakozó nagygyűlés részt­vevői előtt felolvasták a szlová­kiai Helsinki Polgári Egyesülés lapunkban is megjelent levélét. Popély Gyula, a Magyar Nép­párt elnöke azt a példás maga­tartást emelte ki, amit a jelenle­vők tanúsítottak. így kell jó ügyet emlékezetes módon kép­viselni és szolgálni. Hangoztatta azt, hogy a szlovákiai magyarok nem akarnak rendkívüli jogokat, ugyanazt a jogot követelik min­denki számára. Nem azt firtat­ják, ki honnan jött, hanem azt kérdik, milyen ember az érkező. Sugar Béla arról az érthetetlen viszonyulásról is szólt, amely a szlovák kormány és konkrétan a közlekedési miniszter állásfog­lalásait érinti. Duray Miklós visszatekintett a rendszerváltás első időszakára, amikor először tűntek fel a falvaink és váro­saink határában a magyar nyel­vű helységnévtáblák. Akkor még csak az éjszaka leple alatt mázolták át vagy döntötték le őket. Immár a kormány hatalmi szavára távolították el. Amikor Komáromban szót emelnek a magyarok jogaiért, a szlovákiai demokráciát fenyegető veszé­lyekre is gondolnak. Beszédének végén aláhúzta, hogy nem vol­tunk sohasem ellenségei a szlo­vákoknak, éppen ezért célunk, hogy közösen alkossuk ezt az országot. Együtt akarunk élni, azonos jogokat és kötelessége­ket vállalva. A. Nagy László az elkeseredettségről és a jó szán­dékról szólt, ami Komáromba hozta az embereket. Áldatlan állapotban van az ország, mert a kormány ígéretei ellenére sem teszi a dolgát. A hatalmon levők újra bűnösek, és az emberek nemcsak az üzletekben, hanem a hivatalokban is sorban állnak. Bennünket ezen a súlyos gazda­sági helyzeten kívül az is elkese­rít, hogy nem nevezhetjük meg magunkat anyanyelvűnkön, la­kóhelyeinket csak szlovák nyel­ven jelölhetjük. A magyarok nem a szlovákokkal elégedetle­nek, nem a szlovákok ellen tün­tetnek, hanem a kormány szó­szegő politikája, az egyre szapo­rodó jogfosztások ellen emelnek szót. A magyar pártok és mozgal­mak elnökeinek beszédei után Lelkes Vince, a Csallóközi Fal­vak és Városok Társulásának tegnapi ülésén elfogadott állás- foglalást olvasta fel. Végezetül az időközben ötezresre gyarapo­dott tiltakozó nagygyűlés részt­vevői az egész rendezvény bé­kés és józan hangulatához mél­tóan hagyták el a komáromi Klapka teret. (d-n) M ‘ voltunk pénteken 18 óra• kor a komáromi Klapka téren. Az objektivitás látszatá­nak a megőrzése késztetett arra, hogy a többes szám első sze­mélyben történő fogalmazás ke­rüljön a szombati számunkban megjelent tudósításomba. Mégis: tartozom annyira azoknak az ol­vasóknak, akik nem vehettek részt a nemzeti kisebbségek jo­gaiért, a jogállamiságért és a szlovákiai demokráciáért ren­dezett tiltakozó nagygyűlésen, hogy bejelentsem elfogultságo­mat, elkötelezettségemet és mély érintettségemet mindezen dol­gokban. Egyáltalán nem a véletlen hozta úgy, hogy kétnapos ri- portutam befejező óráit töltőt- tem a Komáromi Városháza Klapka téri épületében. Szünet nélkül telefonközeiben kellett maradnom, pedig szívet melen­getőbb érzés lett volna a tömeg­ben állni, s mindenkivel együtt átérezni a józanságot. Jogokért tüntettünk, amelyeket a szlovák kormány naponként csorbít. S mert nem egy szigeten éljük életünket, ez a jogfosztásunk így együtt igazából Szlovákia de­mokratikus jogrendjét ássa alá. Meg aztán mindannyian tudjuk, azok a hazugságok, amelyekkel az európai normáknak megfelelő szabad választásokon megvá­a nyelvi é$ tudati romlás nagy- csalomijai útjáról történő vissza­fordulásról. Na és nem utolsósor­ban arról, hogy a komáromi vá­rosi egyetem igazgatója a jövő magyar tanítóiért cselekszik, akik, reméljük, tanítani is fognak a visszaállított kisiskoláinkban, így, amikor a magyar mozgal­mak és pártok elnökei mindany- nyiunkért emeltek szót, s ugyan­akkor a közös létet is felvállalták a Szlovákiáért érzett aggódásuk­ban - bizton remélhetjük új szakasz kezdődött a szlovákiai magyarok politizálásában. DVSZA ISTVÁN lasztott legitim parlamenti képvi­selőink mandátumát vonják két­ségbe, valójában a demokratikus jogrend elleni támadások. Ezért is volt felemelő érzés, hogy egyetlen szónok sem beszélt a té­ren a szlovák nemzet ellen. Sen­ki sem hamisította meg a törté­Tudom, mert előző nap és azon a napon is beszélgettünk róla, ők lélekben ott voltak. Ezért is tartom fontosnak, hogy jelezzem feléjük: a távolmara­dókra is gondoltunk. Hiszen mi másról eshetett volna szó a tilta­kozó nagygyűlés előtti és utáni NEM HALLGA THA TTUNK nelmet, senki sem kiabát uszító jelszavakat, senki nem szállított a helyszínre autóbuszokkal fize­tett hőzöngőkei. Érett politiku­sok szóltak, érettséget, józansá­got és bölcsességet képviselő em­berekhez. Azt hiszem, aki pénte­ken kora este ott volt Komárom­ban, nyugodtan tarthatja magá­ról: méltó módon képviselte a szlovákiai magyarokat. S ez nem kevés, hiszen aggódva és várakozással tekintettek a ren­dezvény elé mindazok, akikkel előző ríportutam során beszél­hettem. A rozsnyói tanárnők, a kecsői polgármester és a népta­nító, a Nagycsalomiján 16 évnyi halódás után magyar egyházi kis­iskolát alapító plébános. Velük találkoztam a két nap alatt, s rá­juk gondoltam, miközben állam- polgári megnyugvással, az össze­tartozás józan bizonyosságával a lelkemben tettem a dolgomat. baráti hangulatú beszélgetése­ken, mint a magyar iskoláinkról, a sikeresen jogásznak, újságíró­nak tanuló kecsői fiatalokról. Méry Gábor felvétele Január 1.: Megalakul az önálló Szlovák Köztársaság. Január-február: A Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társa­sága és a Szlovákiai Magyar írók Társasága - január 22- én, illetve február 11-én - el­utasítja az alternatív iskolák bevezetésének kormányzati programját. Február 15-18.: Körutat tesz Szovákiában Max van der Stoel, a Európai Bizton­sági és. Együttműködési Ér­tekezlet (EBEÉ) kisebbségi ügyekben illetékes főbiz­tosa, aki az önigazgatás és a regionalizmus gyakorlati megvalósításának kérdései­ről tájékozódik. A diplomata találkozik a magyar kisebbsé­gi szervezetek veze­tőivel is. Február 15.: A parlament a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) jelöltjét, Michal Kováčot választja köz- társasági elnökké. Február 20-21.: A szlovákiai magyar értelmiségiek, azaz az Értelmiségi Fórum újabb tanácskozása Léván. Február 27-28.: Az Együtt­élés Politikai Mozgalom Ko­máromban tartott közgyűlé­sén kongresszusi dokumen­tumként jóváhagyják Duray Miklós Az elnyomott kisebb­ségből legyen társnemzet cí­mű dolgozatát. Március 18-20.: XXIV. Kazinczy Nyelvművelő Napok Kassán. Április 2.: A négy szlovákiai magyar politikai párt és moz­galom Nyitrán tanácskozik a szlovákiai magyar felsőokta­tás és pedagógusképzés hely­zetéről. Április 3-4.: A Csemadok XVII. Közgyűlésén a szerve­zet felveszi a Szlovákiai Ma­gyar Társadalmi és Közmű­velődési Szövetség nevet. Április 4.: A dél-szlovákiai szlovákok Nagysurányban elfogadott memoranduma felszólítja a parlamentet és a kormányt, biztosítsa a szlovákok egyenjogúsá­gát a vegyes lakosságú terü­leteken. Május 2.: AIV. Imanap Komáromban. Június 22.: A Nyitrai Pedagó­giai Főiskolán Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara alakul. Június 30.: Szlovákiát felve­szik az Európa Tanácsba. Augusztus 27.: A szlovákiai magyar pártok és mozgalmak szervezésében mintegy ötez­ren nagygyűlésen tiltakoznak Komáromban a szlovák kor­mányjogsértő nemzetiségi politikája ellen. Szeptember 7.: Mintegy öt­venezer magyar szülő és pedagógus írja alá azt a petíciót, amellyel a parla­ment elnökénél az alternatív oktatás bevezetése ellen tiltakozik. Szeptember 24.: Az e napon elfogadott névtörvény miatt a magyar képviselők az Al­kotmánybírósághoz fordul­nak jogorvoslatért. Október 4.: Vladimír Mečiar miniszterelnök aláírásával Szlovákia Luxemburgban tár­sulási szerződéssel csatlako­zik az Európai Közösséghez. Október 29-30.: XXIII. Fábry Napok Kassán. December: Selmecbánya, a szepesi vár és a vlkolíneci skanzen az UNESCO világ- örökségi listájára kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents