Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-15 / 287. szám, hétfő

46 1992 ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15. A MAGYAR KÉPVISELŐK TILTAKOZÁSUL KIVONULTAK ITT VAN HÁT A SZLOVÁK ALKOTMÁNY,.. MINDEN A VÁRAKOZÁS SZERINT • MA: NAGYSZABÁSÚ ÜNNEPSÉG, TŰZIJÁTÉKKAL Február 27.: A Szlovák Nem­zeti Tanács törvényt hoz a nyitrai Mezőgazdasági Főis­kola és a Pedagógiai Kar Nyitrai Egyetem néven törté­nő egyesítéséről. A törvény vitája során elvetik Bauer Editnek az önálló magyar pedagógiai kar létrehozására vonatkozó javaslatát, viszont külön határozatban elfogad­ják Berényi József indítvá­nyát, hogy az SZNT javasolja az egyetem szenátusának a Nemzetiségi és Etnikai Ki­sebbségek Karának megala­kítását. Március 24.: A magyar Országgyűlés felhatalmazza a kormányt, hogy ha a cseh­szlovák fél április 30-ig nem állítja le az 1977. évi megál­lapodással ellentétes munká­latokat, mondja fel a Bős-Nagymarosi Vízlépcső- rendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló szerződést. Április 2.: Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom megállapo­dást köt a Magyar Nép­párttal a hármas választási koalícióról. Május 1.: Profié Jánost Papp Sándor váltja fel a Szlovák Rádió magyar adásának fő- szerkesztői posztján. Május 6.: A visegrádi hármak prágai csúcstalálkozóján a várakozásokkal ellentétben nem írják alá a kormányok által már jóváhagyott cseh­szlovák-magyar alapszerző­dést. Az aláírás elmaradásá­nak oka a bősi vízlépcső körül kialakult szlovák-ma­gyar vita. Május 22.: A csehszlovák kormány diplomáciai jegyzé­ket juttat Budapestre, amely­ben leszögezi, hogy Magya­rországnak nincs jogi indoka a Bős-Nagymarosi Vízlépcső- rendszerről szóló szerződés felmondására. Június 5-6.: A rendszerváltás utáni második szabad válasz­tásokat tartják Csehszlováki­ában, amelyeken a válsztó- polgárok 86 százaléka vesz részt. A szlovákiai választá­sokon az Magyar Keresztény- demokrata Mozgalom - Együttélés Politikai Mozga­lom - Magyar Néppárt koalíció 5 mandátumhoz jut, az MPP kiszorul a parla­mentből. Június 8.: Brünnben a két győztes párt vezetője, Václav Klaus és Vladimír Meéiar zárt ajtók mögött megtartja első megbeszélését a szövetségi kormány összetételéről és az államszövetség jövőjéről. Június 9.: A magyar Ország- gyűlés hatályon kívül helyezi a Bős-Nagymarosi Vízlépcső- rendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló 1977. évi szerződést. Június: Pozsonyban megjele­nik a Kalligram folyóirat első száma. 1992. szeptember 3.: A pozso­nyi várban Ivan Gašparovič parlamenti elnök és Vladimír Meéiar miniszterelnök ünne­pélyes keretek között aláírja a szlovák alkotmányt. Október 1.: A Szövetségi Gyűlés nem hagyja jóvá az államszövetség megszűnésé­nek módjáról szóló alkot- mánytörvény-javaslatot. Szeptember 1.: A szlovák parlament jóváhagyja a szlo­vák alkotmányt. Alexander Dubček balesetet szenved, s néhány héttel később bele­hal sérüléseibe. December 31.: Megszűnik a csehek és szlovákok közös állama. (Munkatársainktól) - A szlovák honatyák kedden a késő esti órák­ban 114 igennel. 16 nemmel és négy tartózkodással jóváhagyták a Vladimír Meéiar kormánya által kidolgozott és beterjesztett alkot­mány tervezetét. Amint az várható volt, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt képviselői egyöntetűen igennel voksoltak. A Demokratikus Baloldal Párt képviselői közül mindössze né­gyen tartózkodtak, mig a Keresz­ténydemokrata Mozgalom képvise­lői valamennyien a tervezet ellen szavaztak, kifejezve, hogy ők nem a szlovák alkotmányt ellenzik, ha­nem csak annak most előterjesztett változatával nem tudnak egyetérte­ni. Az Együttélés és a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom koa­líciójának képviselői a szavazás előtt testületileg kivonultak a tanács­teremből. Ismét történelmi sorsforduló részesei vagyunk: 1992. december 31-ével Csehszlovákia megszűnik létez­ni. Ez az esemény nem egyedül­álló, és számunkra nem is vá­ratlan. Az ország rövid, három­negyed évszázados történelmé­ben ez egyszer már bekövetke­zett. Akkor ez nagyrészt külha- talmi befolyás következménye volt. Ezúttal azonban az 1992 júniusában lebonyolított parla­menti választások során demok­ratikus úton szenvedett veresé­get a csehszlovák állam eszmé­je. A választások politikai ered­ménye azonban nem teremtette meg az ország megszűnésének jogi alapját, sem annak demok­ratikus kereteit. kotta: mivel az alkotmány nem védi a kisebbségeket és a polgári elvet, ők nem tudják megszavazni, noha nem ellenzik a szlovák nemzet ön­rendelkezési törekvéseit. Egyúttal azt is kifejezték kivonulásukkal, hogy nem értenek egyet a nyílt, név szerinti szavazással. Volt egy előjátéka is a szavazás­nak. Miután eldőlt az ggyes módosí­tó javaslatok sorsa - egyébként min­den a DSZM és az S2NP megálla­podása szerint történt - Katarina Tóthová igazságügy miniszter tilta­kozott az ellen, hogy az alkotmány­bírák kinevezésére vonatkozó ren­delkezésből törölték az ötéves ha­táridőt, vagyis megbízatásuk egész életre szólna. Felszólította a plénu- mot, hogy erről a kérdésről ismétel­jék meg a szavazást. Ezzel a véle­ménnyel Meőiar is egyetértett, visz- szautasitva azok nézetét, akik sze­rir»f ót i'iiKAIi C7avfl7Íc ■cáfti O hÁ7­Az államfordulat látszólag ugyan összhangban áll a nem­zetek önrendelkezésének elvé­vel. Egy ország megszületéséről vagy megszűnéséről azonban azoknak kell dönteniük - nép­szavazás útján -, akiket ez az esemény közvetlenül érint. Ez sem Csehszlovákia létrejötte­kor, sem jelenlegi megszűnése­kor nem történt meg. Ismét antidemokratikus folya­mat megélői vagyunk. Sorsunk­ról olyan politikai pártok dönte­nek, amelyeknek programjában nem szerepelt az ország fölszá­molása. S ami szintén lényeges: a magyar választópolgárok több százezres tömege nem ezekre a pártokra szavazott. Ezért mind személy szerint, szabályt. Végül a képviselők, min­den ellenvetést figyelmen kivül hagyva, eleget téve a pártfegyelem­nek, megváltoztatták a néhány perc­cel azelőtt hozott döntésüket. Az alkotmány aláírására a pozso­nyi vár Lovagtermében ma este ke­rül sor. Az ünnepség főszereplője Vladimír Meéiar kormányfő és Ivan Gašparovič SZNT-elnök lesz, ők látják el kézjegyükkel a dokumentu­mot. A látványosságokkal kisért ün­nepséget egyenesben közvetíti a szlovák televízió, sót Pozsony leg­nagyobb terén egy nagy képernyőről a járókelők is megtekinthetik. Jelen lesznek a szövetségi kormány szlo­vák tagjai, a szövetségi parlament DSZM - tisztségviselői, meghívták Václav Klaust a cseh. Ján Strás- kýt, a szövetségi kormány elnökét, valamint Milan Uhdet, a cseh parla­ment fejét. Az ünnepséget tűzijáték I/Äwafi maiH lrci.fiunrt mind pártjaink nevében elítéljük, hogy: a) Csehszlovákia megszűné­séről és az önálló Szlovákia kialakításáról nem népsza­* vazás dönt; b) az önálló Szlovákia alkot­mánya megsérti- a magántulajdonosi jogot -a helyi önkormányzatok Jogait- a nemzeti kisebbségek jo­gait, és-nem veszi tekintetbe a helsinki folyamatban el­fogadott elveket; c) Szlovákia kormánya eluta­sítja Csehszlovákia meg­szűnése után az új parla­menti választások kiírását. Léva, 1992. december 5-én A. NAGY LÁSZLÓ BUGÁR BÉLA s. k. s. k. DURAY MIKLÓS POPÉLY GYULA s. k. s. k. egyeztetett fellépést, a szlovák demokratikus erőkkel való aktív párbeszédet és együttműkö­dést. A találkozó résztvevői fontos­nak látják egy állandó értelmisé­gi fórum rendszeres működteté­sét. Elhatározták, hogy ennek létrehozatala érdekében január végén újra találkoznak Léván. A fórum mindenki számára nyi­tott, és számít minden tenni vá­gyó szlovákiai magyar részvéte­lére. Fontosnak tartják továbbá ok­tatásügyünk időszerű problémá­inak megvitatását is a közeljövő­ben egy tematikus fórumon, kü­lönös tekintettel a pedagógus- képzés megoldatlanságára. Léva, 1992. december 6. A találkozó résztvevői Megjegyzés: Ehhez a nyilatko­zathoz minden csehszlovák állampolgár csatlakozhat a 0813/21244-es telefon-, illet­ve faxszámon. részese legyen. Kezdeményez­zük az országon belüli szlovák -magyar párbeszédet. Ennek legyen célja egymás jobb meg­ismerése, az ellenségképek köl­csönös lebontása, az előítéletek eloszlatása és egy egészséges társadalmi légkör kialakítása. Egy ilyen, bennünket egyen­rangú állampolgárnak tekintő, identitásunk megőrzését biztosí­tó demokratikus ország felépíté­sében a szlovákiai magyarság is aktívan részt kíván vállalni. Sor­sunk és érdekeink közösek, s ennek jövőbeni alakulása mindnyájunkon múlik. Léva, 1992. december 6. A találkozó résztvevői NYILATKOZAT A SZLOVÁKIAI MAGYAR ÉRTELMISÉGIEK LÉVAI TALÁLKOZÓJÁRÓL A Cseh és Szlovák Szövetsé­gi Köztársaság 1993. január el­sejétől két önálló állammá ala­kul. Ez új helyzetet teremt min­den állampolgár, nem csupán a többségi nemzetek, hanem a kisebbségben élők számára is. A lévai értelmiségi találkozó résztvevői megvitatták a szlová­kiai. magyarság létkérdéseit (ki­sebbségvédelem, oktatásügy, gazdaság, szociálpolitika, ön- kormányzatok, kultúra, nemzet­közi kapcsolatok, médiumok), valamint számba vették a kiala­kuló új politikai helyzetből adódó teendőket. Az élhangzott elő­adások és felszólalások alapján a találkozó résztvevői java­solják:- legkésőbb december 10-lg a szlovákiai magyar pár­tok és mozgalmak egyeztető FELHÍVÁS A SZLOVÁK ÉRTELMISÉGHEZ A Cseh és Szlovák Szövetsé­gi Köztársaság 1993. január el­sejétől két önálló állammá ala­kul. Ez új helyzet minden állam­polgár, nem csupán a többségi nemzetek, hanem a kisebbség­ben élők számára is. A szlovákiai magyar értelmi­ségiek lévai találkozójának résztvevői megvitatták a szlová­kiai magyarság létkérdéseit és az önálló Szlovákia várható helyzetét. A találkozó résztvevői leszö­gezik, hogy létérdekünk az tanácsának létrehozatalát, melyben a résztvevők egyez­tetik elképzeléseiket és lépé­seiket a szlovákiai magyarsá­got érintő minden időszerű és távlati lényeges kérdésben;-legkésőbb december vé­géig a szlovákiai magyar poli­tikai szubjektumok fordulja­nak közös dokumentummal (memorandummal) az európai és nemzetközi szerveze­tekhez. A találkozó résztvevői szük­ségesnek tartják egy kisebbségi alkotmánytörvény-javaslat de­cember végéig történő kidolgo­zását és közzétételét, a magyar politikai pártok és mozgalmak egyeztetett fellépését kulturális, oktatásügyi és önkormányzati kérdésekben, valamint a nem­zetközi politika színterén való egyenrangú állampolgárok de­mokratikus állama, melyben a szlovákok, magyarok és más nemzetiségű, különböző vallású és politikai felfogású állampol­gárok egymást megbecsülve, a másságot tisztelve, a toleran­cia és a jogbiztonság légköré­ben élnek. Közös érdekünk ezért, hogy Szlovákia politikai­lag stabil, prosperáló, az emberi jogokat alkotmányban szá­munkra megfelelő módon rögzí­tő és következetesen betartó ál­lamként az európai integráció PÁvca PrnA ovi a lÁnÁcf In»/ irvfn. NYILATKOZAT CSEHSZLOVÁKIA MEGSZŰNÉSÉNEK KÖRÚLMÉNYEIRÓL Ml LESZ AZ ÁLLAMFŐ LEMONDÁSA UTÁN? Vidav Havel előre bejelentett le­mondása megkönnyíti a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság hetek óta húzódó válóperét. A hatá­lyos alkotmányjogi szabályozás sze­rint ilyen esetben ugyanis a szövet­ségi kormány veszi át a köztársasá­gi elnök funkcióinak gyakorlását. (A szövetségi kormány és tagjai kine­vezésének és visszahívásának jog­köre azonban a Szövetségi Gyűlés Elnökségére száll át.) Az adott hely­zetben az a szövetségi kormány, amely többé-kevésbé bevallottan kormányozza az államszövetséget a szétesés felé. Havel döntésénél azonban nem lehet figyelmen kivül hagyni más tényezőket sem. így például azt, hogy várható volt, a Szlovák Nemzeti Tanács a szuve­renitási nyilatkozat elfogadásával együtt az ezt követő lépések sor­rendjét és jogkövetkezményeiket is meghatározza. Ez nem történt meg. Ám Vladimir Mečiar kormí^ö beje­lentette, hogy a szövetségi alkot­mányt - amely a köztársasági elnök és más szervek működésének jog­alapját képezi - Szlovákiában csak a Szlovák Köztársaság alkotmányá­nak elfogadásáig tekintik hatályos­nak. Következésképpen, a köztársa­sági elnök augusztusban a szlovák alkotmány elfogadása következté­ben egyszerű salakként hullana ki a politikai életből, mert még arra sem' lenne szükség, hogy leváltsák, lemondassák, illetve értesítsék, fö­löslegessé vált. Ugyanakkor Václav Havel is kije­lentette mór, nem hajlandó a szövet­ségi köztársaság szétesésénél se­gédkezni. Márpedig a szlovák szu­verenitási nyilatkozatnak az előre jelzett formában való elfogadása után más szerepkört funkciójában nem vállalhatott volna. Önmagát vállalta tehát, amikor lemondását bejelentette. {fekete) A xtinpcmpás XXV, Nyári Olimpiai Játé­kok végén vagyunk. Soba ennyi ország ennyi sportolója ennyi versenyszámban nem kütd, nem küzdött az érmekért, mint Barcelonában. A négyévenként tartott Ötka* rikás játékok már korántsem csupán a sport ünnepének számítanak. Általa tárulkozik ki a világnak a rendezd ország és síkeres lebonyolítás esetén nem elhanyagolható nemzetközi presztízsre tesz szert. így volt ez Dél-Koré* esetében 1988-ban, s minden bizonnyal ekként lesz most Katalánja és tágabb értelemben Spanyolország vonatko­járt, és a pénz - mögötte a dúsgazdag szponzorok hada - mintegy átitatta a sereg- szemlét. Lehet e fölött sopánkodni, meren­geni régi szép időkön, ára a iéŔýikfc# - melyek köztudottan makacsak - szembe kell nézni. Az olimpia, az emberiség közös nagy fesztiválja, bolygónk minden népe együvé tartozásának szimbóluma* rohamo­san változó világunkkal együtt átalakult. A látványosság, a }ó értelemben vett profiz­mus vonzza igazán a közönséget, a hírköz­lési szerveket; ezáltal nemcsak az adott sportág népszerűsége növekedik, hanem át­zásábaa is. Persze a reflektorfényben a spött, a sportolók állnak, az immár halha­tatlan bajnokok, a felejösetetlen teljesít­ményt nyújtó győztesek. Mint mindig, most is voltak hósci a nemes versengésnek: Scser* bo* a torna hatszoros olimpiai aranyérmese, Egerszegi és Szadovíj, az úszás királynője és királya* és még folytathatnánk a sort. Tud­juk, sírni csak a győztesnek szabad, a vesz­tesek, a kudarcot vallottak könnyei feledés­be merülnek. Ilyen a sport: a bajnokok és legyőzőitek, mint fény és árnyék, egymástól elválaszthatatlanok. Nem vitás, az olimpia egyben a nemzetek nemes versengésének Is színtere, A szurkolót büszkeség tölti el, ha hazája képviselője derekasan helytállt, s úgy érzi, a dobogó legtetején állónak játszott himnusz egy kissé neki is szél Kis híján 100 év telt el az első. az athéni ötkarikás játékok megrendezésétől Azóta óriásit változott a világ, benne a sport és a sporton belől az Irányzatok, Korántsem csupán a nemek közti emancipációra, az egyre korszerűbb sportszerekre* az ój tech­nikára gondolunk* hanem arra, hogy a tiszta testkultúra eltolódott a látványosság irányá­ba, az amatőrizmos Ideje egyértelműen Je« tételesen az egész sporté. Ez legkézzetfög- batóbban az amerikai proli kosárlabdázók barcelonai szereplésében nyilvánult meg, a tévéközvetítések rév^i a nézők milliói fedezhették fel e játék egészen új dimen­zióit. Az ókori görög játékok eszméit felújító Coubertin bárónak és követőinek sok min­dent sikerült megvalósítóm a régi ideákból, sajnos, egyet nem: a két hét alatt nem hallgattak a fegyverek, földünk tűzfészkei­ben tovább folyt az öldöklés. Úgy látszik, mi, az atomkor gyermekei, még nem tud­tunk felnőni a feladathoz, még nem tudato­sítjuk igazán, a viszályok megoldásának ez a legszerencsétlenebb módja. Csodálatos seregszemlének voltunk szemtanúi tizenhat napon át. Annyi bojkott, politikai manőver után végre együtt volt a mezőny, és most már elmondhatjuk - a sport, s általa Földünk lakói hitet tettek az egy és oszthatatlan, az ideológiáktól mindinkább mentes világunk mellett. Re­méljük, két év múlva Ullehammerben és 1996-ban Atlantában az olimpiát lángiobo- gását semmi sem fogja zavarni. (sidój

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents