Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-15 / 287. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15. 1989 A szocialistaellenes erők nyugtalanságot akarnak kelteni A pénteki tüntetésnek nem volt halálos áldozata (ČSTK) - Mini ismeretes, pénteken nagygyűlést és felvonulást tartottak Prá­gában a diákok 1339. november 17-ének 50. évfordulója alkalmából. Már az enge­délyezett akció folyamán voltak törekvé­sek, hogy azt a szocialista társadalmi rendszer, a CSKP és a kormány elleni tüntetéssé változtassák. Később, a továb­bi eseményekben is ezek a törekvések nyilvánultak meg. amikor a tömeg az esti órákban elindult a főváros központjába. Megzavarták a közrendet és a nyugalmat a város több helyén. A nem engedélyezett akció résztvevőit a rendfenntartók több mint ötven percen át szötftgatták távozás­ra. Az ismételt felszólításoknak az embe­rek egy része engedelmeskedett, a többi­ek - mintegy kétezres csoport - folytatták a tüntetést. A rend és a nyugalom hetyreátUtása érdekében a közbiztonsági szervek egy­ségei közbeléptek. A beavatkozásnál a közbiztonsági szervek hét tagja sérült meg. A helyi rendőrőrsre 143 személyt vezettek elő, közülük 9 letartóztatásba került bűntett elkövetésének alapos gya­nújával, s 70 személyt vettek őrizetbe vétség «követéséért. Huszonegy sze­mélyt szabálysértési bírsággal sújtottak. A tüntetés kapcsán a nyugati hírközlő eszközök azt terjesztik, hogy az egyik résztvevő belehalt sérüléseibe. Az AFP hírügynökség pedig azt állítja, hogy négy ember halt meg. Néhány hkugynökség tudni véli az elhunyt fiatalember nevét Is: Martin Smldröl szólnak a hírek. Ez azon­ban szándékos hazugság. A tüntetés egyetlen résztvevője sem szenvedett súlyos sérülést és senki sem halt meg. Miről is van szó tehát? Tény, hogy néhány nyugati újságíró, amint megérkezett Prágába, hogy „tájékoztas­son a diáknagygyúlésrőr azonnal tudni vélte, hogy a felvonulás vérontással feje­ződik be. Az akciót részben külföldről irányították. Erről tanúskodik az a tény, hogy a hivatalos nagygyűlés után a külön­böző társadalomellenes megmozdulá­sokból ismert személyek egy csoportja megpróbálta kiprovokálni a biztonsági erők beavatkozását A biztonsági erők csaknem egy órán át Ismételten arra szólították fel a fiatalokat, hogy távozza­nak. Erre ők a kormány lemondására és a kommunisták fizikai megsemmisítésére felszólító jelszavakkal válaszoltak. Most pedig „garantáltan hiteles" híreket ter­jesztenek az áldozatokról, hogy nyugta­lanságot keltsenek. A Belügyminisztérium a Csehszlo­vák Sajtóiroda tudósítójának kérdésé­re közölte: Szombat óta Prága-szerte az az áthfr terjed,'melyet az Amerika Hangja rádió- állomás is közölt, hogy a rendfenntartó egységek 1989. november 17-i fellépésé­nek következtében súlyosan megsérült Martin Smfd, a prágai Károly Egyetem Matematikai-Fizikai Tanszékének hallga­tója, s állítólag ennek következtében no­vember tizermyolcadikán a kórházban meghalt. Ez a hamis információ gyorsan terjedt, főleg a fiatalok körében. Olyanról is tu­dunk, hogy egyesek gyászjelentést készí­tettek ás terjesztettek, s Martin Smld halálára kegyeletes aktust szerveznek. Azzal a felhívással fordulunk a közvé­leményhez, hogy ne támogassa az ilyen valótlanságok terjesztését Az emberek tudatával való szándékos manipulációról, ellenséges hangulatkeltésről van szó. A Belügyminisztérium közleménye megállapítja, továbbá, hogy a tüntetés sebesült résztvevői között nincs Martin Smid nevű egyén, és november tizen­nyolcadikén Ilyen nevű személy nem halt meg. xxic. Jena Synková, a Cseh Szocialista Köztársaság oktatási, Ifjúsági és testne­velési minisztere a Csehszlovák Sajtóiro­dának elmondta: A november tizenhetedikével kapcso­latos ünnepségek befejezése után az összegyűltek egy csoportja a városköz­pontba indult, ahol zavargásokat provo­kált. Állítólag itt sebesült és halt meg Mariin Smfd. Ezek a hírek nem felelnek meg a valóságnak. Jana Synková el­mondta: Martin Smfd részt vett a nagy­gyűlésen, nem sérült meg, egészséges és ma folytatja tanulmányait. A Károly Egyetem Matematikai-Fizikai Tanszéké­nek dékánja beszélt vele és szüleivel is. A tanszék másét, azonos nevű hallgatója, szintén egészséges, de ö nem vett részt a nagygyűlésen. XXX Jaroslav Prokopec, a CSSZK egész­ség- és szociális ügyi minisztere a Cseh­szlovák Sajtóirda tudósítójának elmondta: Nem igaz az a hír, hogy sérülés következ­tében egy sőt négy diák meghalt vola. Az egészségügyi intézményektől kapott tájé­koztatás alapján kijelenthetem, hogy egy diák sem szenvedett súlyos sérülést. Könnyebb sérülésekkel 36 személyt ré­szesítettek orvosi ellátásban, közülük ti­zet kórházban kezelnek. Állapotuk nem életveszélyes. Tegnap bühtetö eljárás indult Petr Uhl mérnök ellen, mert a Büntető Törvény­könyv 112-es paragrafusa értelmében megsértette a köztársaság érdekeit és álhitt terjesztett. A vizsgálat során bebizo­nyosodott, hogy 1989. november 18-án a BBC hírügynökség, 19-én pedig a Sza­bad Európa Rádió sugározta Petr Uhl közleményét, miszerint november 17-én a tüntetők eHen rendőri fellépés következ­tében meghalt Martin Smld, a Károly Egyetem Matematikai-Fizikai Tanszéké­nek hallgatója. A Büntető Törvénykönyv 75-ös parag­rafusa értelmében nevezettet letartóztat­ták, az ügyésznek javasolják: adjon utasí­tást a vádlott őrizetbe vételére. A vizsgá­lat folytatódik. A Rudé právo mal számi vezércikkben foglalkozik a pénteki prágai események­kel és az azóta kialakult helyzettel. Egyebek között megállapítja, hogy szombaton és vasárnap Prágában újabb tüntetéseket szerveztek. Ebben nem kia szerepet játszottak a nyugati hírközlő eszközök. A lap emlékeztet arra, hogy a CSKP kezdeményezésére társadalmunk második éve az átalakítás és a demokratizálás útján halad. Az ezzel kapcsolatos feladatok megvalósításéban hazánk minden becsületes állampolgárával, kommunistákkal és nem kommunistákkal, a többi politikai pért tagjaival la számolunk. Idézi Miloá Jakéi szavalt, aki az országos SZISZ-konferenclén a kővetkezőket mondotta: Mindenkivel őszinte párbeszédre törekszünk, aki az alkotmány széliemében próbálja megtalálni a kivezető utat és egyesi tani az erőket hazánk további szocialista fejlődése érdekében. Egynek azonban világosnak kell lennie: párbe­szédét nem lehat névtelenül, vagy olyan utcai tüntetések útján folytatni, amelyek célja a provokáció, feszültség szitása és a közrend megzavarása. Meg kell őriznünk a józanságot, az egészséges Ítél óképességet, a nem szabad, hogy engedjünk a provokációknak, mert ezek célja nem a szocializmus tökéletesí­tése és az emberek életének Javítása, hanem a társadalmi káosz, mutat rá a Rudé právo. Kézlogás - vigyázva, hogy a vasfüggöny szögesdrótja ne sebezzen, m* már több hatarszakaszon nem all fenn ez a veszély: eltűnt a drótkeritét Ausztria és hazánk között (Gágyor Aliz felvételei) Rehabilitáltuk kollégáinkat November 27-i állásfoglalásunkkal összhangban tegnap szerkesz­tőségi gyűlést tartottunk, melyre meghívtuk a pártból 1970-ben kizárt és ennek következtében a szerkesztőségből elbocsátott munkatár­sainkat. Az vott ezzel a szándékunk, hogy a húsz évvel ezelőtt meghurcolt és hátrányos helyzetbe juttatott kollégáinknak lehetősé­geinkhez mérten igazságot szolgáltassunk. Szerkesztőségünk munkatársainak zöme időközben kicserélődött, nemzedékváltás történt, mai kollektívánk mégis emberi és erkölcsi kötelességének érzi, hogy mélységesen elítélje az átigazolások irányítóit és szerkesztőségünkben végrehajtóit. Az átigazoló bizottság tagja volt: Pavol Jacko, Lörincz Gyula, Dénes Ferenc és Szarka István. 1970 lúHusában az alábbi Szűcs Béla, munkatársainkat zárták ki Jog- Tóth Mihály, talanul: Zsilka László. Cserepes Lajos, Horvóthné Ozorai Katalin, Lörincz László, Miklósi Péter, Popoff Cvetanov Borisz, (Petrócl Bálint) Szabó Géza, Tudjuk, hogy az elveszett húsz évet visszaadni nem lehet, a derékba tört életpályákat hely­reállítani nem tehet, amiként a családtagok szenvedéseit sem lehet jóvátenni. Amit a bocsánat­kérésen túl kötelességünk meg­tenni, az az, hogy mielőbb lehe­tővé tegyük számukra a vissza­térést szerkesztőségünkbe. A SZERKESZTŐSÉG Ü lök a gyűlésen. Most szinte naponta gyúlése- zünk. Vérnyomásunk magas. Ki­éljük parttalan szabadságvá­gyunkat, zajongunk és tapsolunk, belekiabálunk és lehurrogunk. Belül szégyelljük magunkat. Nem így akartuk, nem ezért jót­Tépelődés tünk össze. Előre leszögeztük a játékszabályokat tiszteljük egymást, szép reformterveket kovácsolunk, megújulunk, fátylat a múltra, induljunk tiszta lappal, összefogunk. De azonnal meg­szegjük. Piti személyeskedés, te azt írtad, te azt mondtad. Belül szégyenük magunkat - és csi­náljuk tovább. Múlt mocskait, gyanúsítgatásait öklendezzük. Tudjuk: mindannyian sárosak vagyunk - és ütünk egyet egy­máson. Mindegyikünk megalku­dott. Kiszolgálta. Megszavazta. Rábólintott. Marakodunk: szembenézünk önmagunkkal. Gyönyörűséges nagy megtisztulásra vágyunk. Epe. Úristen, de nehéz a tisztu­lás! Fájó gerinccel magunk ásta veremből próbálunk kitekinteni. Bizonygatjuk: nekünk kell elöl menni, utat mutatni. Állítjuk: van még hitelünk. Van? Példálózunk apró győ­zelmeinkkel. A hatszázezemyi tudata mondatja: bólogattunk, mert így legalább magyarul ír­hattunk. Siker? De keserves! És torzsalkodunk, majd elönt a sze­ressük egymást hulláma. Fel­hozzuk aprócska sikereinket. Hi­szen emberek vagyunk! Újság­írók is volnánk. Felhozzuk ap­rócska örömeinket: nem szolgál­tuk ki teljesen. Nem bólintottunk mindig. Féltünk. Féltettük. Kenye­rünkért? Gyerekeink vannak? Igen. Soroljuk megaláztatásain­kat Kiszolgáltatottságunkat. Dü­heinket. Kiáltó hallgatásunkat. Elhallgattatásunkat. Fogadkozunk: leszámolunk a múlttal. Csak és csakis a szín­tiszta igazat. Hazai dolgainkról és a világról. Hogy emelt lóvei elítélhessük a pekingi Tienan- men téren a fiatalok százainak kegyetlen lemészárlását. Hogy ez nem kínai belügy, mint-ahogy hatvannyolc sem, és a prágai november tizenbetedike sem volt belügy. Az embertelenség, a diktatúra sosem lehet belügy. Hogy tizenhetedikén megretten­tünk: Tienanmen lesz a Vencel térből? Nézem a telefont. Megcsör- ren-e, ideszótnak-e, hogy ezt nem szabad, hogy gondolni kell a külkapcsoiatokra, külföldi ér­dekedre, diplomáciára. £■_ fáradtan torzsalko­LO dunk tovább. Szé­gyenkezünk és a fellegekig emelkedünk. Nagyon vágyunk már tisztának lenni. Mint oly so­kan ebben az országban. Embe­rek vagyunk. Emberré válunk. Kínkeservesen. MALINAK ISTVÁN Felvételűnk a Dolní Dvofíšté-i csehszlovák-osztrák határátkelőhelyen készült, ahol az utóbbi napokban jelentősen megnövekedett az utasforga­lom (Képtávirón érkezett: Jaroslav Sýbek felvétele - ČSTK) Csehszlovákiai magyarok az elnökválasztásról Néhány perccel az elnökválasztás után az Ulászló Terem előcsarno­kában, illetve a III. várudvaron beszélgettem a nagy eseményen részt vevő dél-szlovákiai magyar vendégekkel. Így nyilatkoztak első benyo­másaikról: Szabó Rezső, a Csemadok KB társelnöke: - Másodszor vagyok el­nökválasztáson az Ulászló Terem­ben. Először 1968-ban voltam itt, amikor Ludvík Svobodát választot­tuk elnökké. Nem tehetek róla, én mindig a nemzetiségi kérdéshez ju­tok el: most, itt is számomra a leg­boldogabb pillanat az volt, amikor köztársaságunk új elnöke esküjében arra tett ígéretet, hogy gondoskodni tog a Csehszlovákiában élő nemze­tek és nemzetiségek jólétéről. Tehát a nemzetiségek belekerültek az el­nöki eskübe. És ez nagy előrelépés. Bugár Imre, a diszkoszvetés első csehszlovák világbajnoka: - Az el­nökválasztáson részt vevő sportkül­döttségben az atlétákat képviselem. Václav Havellel eddig személyesen nem találkoztam. Reményekkel te­kintek • rá, mert meggyőződésem, hogy azok közé tartozik, akik nem nemzetiségi hovatartozás, hanem elsősorban cselekedeteik alapján al­kotnak véleményt az emberekről. Meggyőződésem, hogy „országlása" idején nem fordulhat elő olyan eset, mint 1984-ben, amikor négyéves felkészülés után politikai és ideoló­giai okok miatt nem vehettünk részt a Los Angeles-i olimpiai játékokon. Szigeti László, aki az elnökvá­lasztáson a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen küldöttségében a Függet­len Magyar Kezdeményezést képvi­selted- Engem is nagyon meghatott, hogy a köztársasági elnök esküjébe a nemzetek mellett belekerültek a nemzetiségek is. Hiszek abban, hogy Václav Havel elnök úr mindent megtesz, hogy Csehszlovákia vala­mennyi állampolgára valóban egyenrangú tagja legyen demokrati­kus elvekre épülő társadalmunk­nak. (sm) Nem hallgatott ... Magam is beszéltem vele akkor is. amikor rövid időre ismét valamicskével feljebb csúsztatták a hierarchiában: vagy­is amikor lasi megye elsótitkára lett 1976- ban. (Sosem ellenőriztem: a fáma szerint ebben a rövid ideig tartó előléptetésben nagy szerepet játszott Beriirtguer, aki együtt dolgozott hajdan egy nemzetközi ifjúsági szervben Iliescuval, és nagyon megkedvelte: Ceausescunak nem volt mindegy, milyen a viszonya az Olasz KP- val. márpedig Bertinguert felháborította Iliescu fétreállitása; mondom, a fáma sze­rint igy lett Iliescu rövid ideig megyei elsó titkár...) Ebbői a korszakból is van egy-két éles élményem. Ceausescu időnként úgynevezett tele­fonkonferenciákat tartott: rádión tanácsko­zott. természetesen bizalmas hullám­hosszon. a vezető beosztású emberek­kel. Televíziós szerkesztőként végighall­gathattam, egy hangszórón, a tanácsko­zást. Az egyetlen ember, aki - képletesen mondom - nem haptákban jelentett, aki tárgyszerű volt és profi, aki ellent mert mondani a diktátornak - Iliescu volt. Felesége, barátai időnként csillapítani igyekeztek. Magam is vacsoráztam vele úgy. hogy reszkettem közben; ez az éteseszü, na­gyon művelt, olvasott, bátor térti még taktikából sem volt képes hazudni, hall­gatni. Holott tudtuk: minden valószínűség szerint abban a szobában kitünően műkö­dik a lehallgatás Rövidesen minden politikai tisztségé­ből kiiktatták A bukaresti Műszaki Könyv­kiadó vezetője lett - ez volt a belső száműzetés számára kitalált zárkája. Amikor azonban a hatalom a könyvkiadás ellen is elkezdte durva offenzíváját, kide­rült: Iliescu még itt is „veszélyes" tud lenni; tiltakozó akciói, a szerkesztőket összefogó kezdeményezései közvetetten a Kriteriont, a nemzetiségi kiadót is meg­védelmezték Hat évvel ezelőtt írtam a Háttérvázlat Romániáról című dolgozatomat. Abban írtam le először, hogy egyedüli reménysé­gem abban az országban: Iliescu. Később a nevét már a világsajtó is elkezdte rebes­getni Most, a Le Monde-nak adott interjú­jában olvasom: „Sok, rokonszemröi ta­núskodó üzenetet kaptunk az egész vi­lágból. Azonban a francia, a magyar és a szovjet nagykövetséggel különleges kapcsolataink vannak Ez a három ország biztosított a segítségéről..." A diktátor megbukott, a véres harcnak azonban még nincs vége. „Sok nehézsé­günk volt - spontán mozgalomból szüle­tett, és nincsenek tapasztalatai A régi apparátus ellenállása még igen kemény. Ügynökeit elnyomásra, és a mostanihoz hasonló helyzetekre képezték ki. Jól ki­képzettek. jól felszereltek. Mindent alapo­san előkészítettek Bizonytalan helyzetet akarnak teremteni a terror eszközeivel, támadásokat intézve a gyárak, a kórhá­zak, a televízió és a rádió alien. A helyzet azonban fokozatosan normalizálódik.“ K edden este beszéltem telefonon Domokos Gézával. Ki kellett köl­töznie az Atena úti lakásból, mert a har­madik emeleti lakásba orvlövészek fész­kelték be magukat. „Á-tói Z-ig mindent újjá kell teremte­nünk Ehhez egy kis időre van szüksé­günk..." - mondja Iliescu. Idóre. segítségre, összefogásra, ke­ménységre. józanságra - Románia újjá tog születni BODOR PÁL Eladó a vasfüggöny Néhány nappal ezelőtt röppent fel a hír, hogy a skiScrvicei Agrokombi- nát, illetve a pozsonyi (Bratislava) Technopol külkereskedelmi vállalat vevő lenne az osztrák-csehszlovák határon lebontásra szánt műszaki ha­tárzárra. A vasfüggönyt külföldön ér­tékesítenék, s a bevételből származó devizát átutalnák a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, valamint a felsőoktatá­si intézmények koordinációs sztrájk­bizottságának számlájára. Vajon igaz-e a hír - kérdeztük Rudolf Ku- bótóf, a Technopol 6-os kereskedel­mi csoportjának vezetőjétől.- Üzletkötőként tudom, hogy a drótkerítést külföldön aránylag ked­vezően el lehetne adni. Egyrészt fém­hulladékként, másrészt ajándéktárgy­ként. StuSovicei kollégámmal ezért felkerestük az állampolgári kezdemé­nyezés koordinációs bizottságának tagjait, s felajánlottuk segítségünket. Az ötlet mindenkinek tetszett. De ah­hoz, hogy megkezdhessük az üzleti tárgyalásokat, valakitől meg kell a vasfüggönyt vennünk. • Tudják mér. kinek a tulajdonát képezi?- Értesüléseink szerint a belügy­minisztériumét. A koordinációs bizott­ság tagjai egyébként a napokban ül­nek tárgyalóasztalhoz az üggyel kap­csolatban az illetékesekkel Remél­jük, a megbeszélés eredményes lesz. • Mennyi drótra számítanak?- Ilyen információink jelenleg nin­csenek. Fémhulladékként egyébként több százezer tonnát tudnánk értéke­síteni. G. A. Február 6.: Szlovákiai magyar értelmiségiek kezdeményezé­sére megszületik az ún. Har­minchármak dokumentuma. Március 20.: Budapesten megalakul a Rákóczi Szövet­ség. November 17.: Diáktüntetés Prágában. A tüntetőkkel szembeni brutális rendőri fel­lépés országos méretű tiltako­zási hullámot vált ki. (Lásd: A szocialistaellenes erők nyug­talanságot akarnak kelteni) November 18.: Vágsellyén fia­tal magyar értelmiségiek megalakítják a Független Ma­gyar Kezdeményezést. November 24.: Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának rendkívüli ülé­sén lemond tisztségéről a vál­tozásokat elutasító Miloš Jakes. A párt új főtitkárává Karel Urbáneket választják. November 28.: Az Új Szó cím­oldalon közli a lap szerkesztő­ségének a rendszerváltással, valamint saját múltbeli tevé­kenységével kapcsolatos állás- foglalását. November 29.: A Szövetségi Gyűlés törli az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepét kimondó részeket. December 6.: Pozsonyban a Csemadok Központi Bizott­ságának rendkívüli ülésén rehabilitálják a szervezetből az 1968-as és 1969-es esemé­nyek miatt kizárt személye­ket. December 10.: Marián Čalfával az élen megalakul a szövetségi „nemzeti egyetér­tés kormánya”. Az új kormány kinevezését követően lemond Gustáv Husák köztársasági el­nök. December 12.: Milan Čič ve­zetésével átalakul a szlovák kormány is, amelynek Varga Sándor személyében először van magyar nemzetiségű alel- nöke. December 15.: A Nyilvános­ság az Erőszak Ellen (VPN) ki­adásában, Hunčík Péter fő- szerkesztésében Nap címmel hetente kétszer megjelenő lap indul Pozsonyban. December 18.: Az Új Szó szerkesztősége rehabilitálja az 1968-as és 1969-es tevékeny­ségük miatt elbocsátott mun­katársait. (Lásd: Rehabilitál­tuk kollégáinkat) December 19.: Pozsonyban a Szlovák írók Szövetségének magyar szekciója átalakul Csehszlovákiai Magyar írók Társaságává. Ugyancsak Po­zsonyban megalakul a Cseh­szlovákiai Magyar Képzőmű­vészek Társasága. December 19.: Az Új Szó Szlo­vákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága helyett Szlo­vákia Kommunista Pártja na­pilapjának tünteti fel magát, fejlécéről pedig eltűnnek az állami kitüntetések. December 20-21.: Csehszlo­vákia Kommunista Pártja rendkívüli kongresszusa síkra száll a párt megújhodása és a demokrácia mellett, s felfüg­geszti 32 korábbi magas be­osztású pártvezető tagságát. Elnökké Ladislav Adamecet választják. 1989 karácsonya: A romániai forradalom hatására segély­akció indul a csehszlovákiai magyarság körében az erdélyi rászorulók megsegítésére. (Lásd: Nem hallgathatott) December 29.: A Szövetségi Gyűlés Václav Havel dráma­írót, a Charta ‘77 vezető sze­mélyiségét választja köztársa­sági elnökké.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents