Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-15 / 287. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15.

1955

9

A MAGYAR BURZSOÁ NACIONALIZMUSRÓL

CSEHSZLOVÁKIÁBAN

írta: LŐRINCZ GYULA

Szlovákia Kommunista Pártja ifözponti Bizottságának agitprop, osztálya 1954. december 3-án és 4-én Bratislavában szemináriumot rendezett a burzsoánacionalizmus kérdéseiről. E szemináriumon — amelyen az egész Szlovákiából részt vettek a párt funkcionáriusai — három fő beszámoló hangzott el, amelyeket a ,Pod zástavou socializmu" 1954. évi 23-24-ik száma is közölt. ■„

Elena Filová elvtársnő előadásában főleg a szlovák burzsoánacionalizmus megnyilvánulásaival foglalkozott. Lőrincz Gyula elvtárs előadásában a magyar burzsoánacionalizmus, V. Biľák elvtárs pedig az ukrán burzsoánacio- tializmus kérdéseivel foglalkoztak. Lőrincz Gyula elvtárs előadását a magyar burzsoánacionalizmus kérdéseiről az alábbiakban közöljük:

A felszabadulásunk óta eltelt nem egész tíz esztendő alatt dolgozóink együttes munkája nagyobb eredményeket ért el, mint aminőt a kapitalista rendszer fennállásának százötven esztendeje alatt mutathatott fel iparunk építésében és bari termelésünk fej resztéjében. Ipari' terrae lésünk 1037-hez képest két és félszeresére. Szlovákiában több mint négy és félszeresére nőtt Az első ötéves tervben Cseh szlovákja népgazdasága hallatlan iramban fejlődött, ami a népi demokratikus rend nagy előnyeit bizonyítja a kapitalista rend fölött Megváltozott egész népgazdaságunk szerkezete. Ez a változás a szocialista szektor javát szolgálta és az első ötéves terv végén megállapíthatjuk, hogy iparunk 99.6 %-a, építőiparunk 99,8 %-a. közlekedésügyünk 100%-a, kereskedelmünk 99.5%-a népgazdaságunk szocialista szektorába tartozik. Bár mezőgazdaságunk átépítésében még mindig bizonyos hiányokat tapasztal hatunk, a szocialista szektor részesedése eléite itt is a 44 százalékot Ezeket az eredményeket Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek együttes munkájává értük el. Csehszlovákia népgazdasága, különösen pedig ipari termelésünk ma köztársaságunk, hazánk önállóságának és függetlenségének biztosítéka.

Miért mutatunk rá ezekre az eredményekre, amikor a burzsoá nacionalizmus egyes megnyilvánulásaival akarunk foglalkozni? Látszólag fölösleges elismételni ezeket a közismert tényeket, a valóságban azonban igen fontos, hogy különösen a csehszlovákiai magyar dolgozók előtt rámutassunk azokra a sikerekre, amelyeket hazánk egész dolgozó népe együttes munkájával ért el. Újra meg újra hangsúlyoznunk kell. hogy ezeket a sikereket, nevezetesen Szlovákia iparosításának óriási eredményeit nemcsak a szlovák nép hősi munkájának, hanem a cseh munkásosztálynak és műszaki értelmiségnek is köszönhetjük.

Mindezek a sikerek megmutatják, hogy a még meglévő fogyatékosságok nehézségek és hibák ellenére nagyszerű eredményeket értünk el. Mindez hazafias büszkeséggel tölt el bennünket, és bennünk, csehszlovákiai magyar dolgozókban, is fel-, ébreszti a szocialista hazafiság eszméjét, a csehszlovák haza szeretetőt. Ezek az eredmények hazánk valamennyi nemzeté-' hez és nemzetiségéhez tartozó dolgozók sikerei. együttes munkájuk gyümölcsei. Ezek a sikerek nemcsak jogos, de kötelező büsz keséeet ébreszthetnek a csehszlovákiai' magyar dolgozókban is.

M i, csehszlovákiai magyarok igen gyakran emlékezünk meg azokról az eredményekről, amelyeket népi demokratikus hazánkban elértünk nemzeti kultúránk, iskolaügyünk fejlesztése terén és egyebütt is. Csehszlovákia magyar lakosságának száma ma jelentősen kisebb, mint 1937-ben volt. Mégis az 1952—53-as iskolaévben 119 alsóbbfokú (nyolcéves) középiskolánk volt 453 osztállyal és 16.348 diákkal, vagyis sokkal több, mint 1937-ben. Ugyanabban az iskolaévben a magyar óvodák száma 215 volt 227 osztállyal és 6857 gyerekkel. 553 nemzeti iskolánk volt 1240 osztállyal, 44 033 tanulóval. Az óvodák, nemzeti és alsóbhfokú középiskolák mellett ugyanabban a tanítási évben 7 tizenegyéves középiskola működött, amelyek megfelelnek az egykori gimnáziumoknak, Komáromban egy tanítónőképző intézet, továbbá 2 magyar nyelvű pedagógiai Iskola, 1 felsőbb ipariskola, 6 egészségügyi iskola, 7 fe-- sőbbfokú és 2 alsóbbfokú mezőgazdasági iskr>!a. 7 földművesisjwl;,.- valamint több alaDfokú szakiskola szolgálta a magyar fiatalság nevelését. A pedagógiai főiskola és a Komenský-egyetem bölcsészeti kara mellett magyar tanszék létesült, van továbbá egy hároméves pedagógiai főiskolánk is.

A csehszlovákiai magyar dolgozók kul turális életének feüesztáwt szolgálja . Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr- egyesülete, a Csemadok. Komáromban magyar területi színházunk van, a Faluszínház keretében pedig magyar színjátszócso- port működik. Van magyar sajtónk, ma gyár könyvkiadónk, a Csehszlovák Rádió magyar műsorokat sugároz stb.

Nagyok ezek a sikerek, amelyeket nemzeti kultúránk fejlesztésében elértünk, de jogosan kérdezhetjük „csak” ez számit-e a magunk sikerének? Természetes, hogy nem! Az ipari termelés féjlesztésében elért sikerekben nekünk, csehszlovákiai magyaroknak is részünk van. Csehszlovákia ma gyár dolgozói érdemük . szerint részesülnek népi demokratikus államunk, gazdagsá gában.

Az ipari termelésben elért eredményekkel kapcsolatban azt mondtuk, hogy ezek

a sikerek a csehszlovákiai magyar dolgozók sikerei is. Fokozott mértékben érvényes ez azokra az eredményekre, amelyeket a mezőgazdasági termelésben, a mezőgazdaság fejlesztésében értünk el Nem lenne tehát helyes, ha sikereinknek csak azt a jelentéktelen részét tekintenénk a magunkénak, amelyet kulturális fejlődé* sünkben értünk el. Ez előbb vagy utóbb a burzsoá nacionalizmus malmára hajtaná a vizet. Hadd szemléltessük ezt egy konkrét példán. Két’ évvei ezelőtt a Csemadok komáromi helyi csoportja kulturális célokra egy megrongált és elhagyott helyiséget tatarozott ki, amelyet végzéssel bocsátottak a rendelkezésére. A Csemadok helyi csoportjának nevében Körmendi és Pálfi elvtársak qjlátogattak a Csemadok bratislavai titkárságára és megkérték az elnökséget, bocsásson rendelkezésükre soron kívül 500 ezer koronát a helyiség kitatarozására és berendezésére. Pálfi, aki a München előtti köztársaságba!) a jobboldali szociáldemokrácia ismert nevű vezére volt, a következőképpen indokolta meg kérésüket: „A csehszlovákiai magyar dolgozók becsülettel teljesítik kötelességeiket, elvégzik munkájukat, megfizetik adójukat, ideje tehát, hogy ők is kanjának végrp valamit. 6gy. véljük, 'hogy bőven megszolgálták már ezt a 200'Wér koronát.”'Až egykori jobboldali magyar szociáldemokrata vezérnek, Schulz Nácinak ez a kortese megfeledkezett arról, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók közül éppen a komáromiak kapták a legtöbbét, mert kormányunk milliókat fektetett be és fektet be az ottani hatalmas üzem, a komáromi hajógyár — a Steiner Gábor-művek — kiépítésébe, ahol éppen magyar nemzetiségű dolgozók találnak munkát. Elfelejtette azt is, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók csakúgy részesednek a társadalmi biztosításban, az üdül tetési akciókban, az aggkori járadékokban, valamint más anyagi és kulturális, előnyökben, mint a csehek a szlovákok és hazánk többi dolgozója.

Igyekeztünk meggyőzni Pálfit nézete helytelenségéről. Hisz Csehszlovákiában a magyar dolgozóknak mindenük megvan, a cseh és a szlovák dolgozókkal egyenlően részesednek anyagi és kulturális vivmá- 'nyainkban. Pálfi akkor kijelentette, hogy a szép szavakból már elege van és a szó- banforgó szubvenció ügyében határozott választ kér: igen, vagy nem, mert tőle is határozott választ vár a Csemadok helyi csoportjának 1200 tagja, vajon megkapják-e a 200 ezer koronát a Csemadok központjától vagy sem. De a Csemadok 1200 komáromi tagja megértette, hogy a Csemadok központja nem juttathat ilyen szubvenciót egyetlen helyi csoportnak sem, mert ez felborítaná a Csemadok költségvetését és végeredményben azt jelentené, hogy rósz- szül gazdálkodunk a közösség vagyonával. A helyi csoport tagjai társadalmi munkával kitatarozták és berendezték kultúrotthonu- kát és megértették azt is, hogy kormányunk nem 200 ezer koronás szubvenciókat juttat a csehszlovákéi magyar dolgozóknak, hanem lehetővé teszi számukra, hogy a többi nemzetiségű dolgozóhoz hasonlóan élvezzék népgazdaságunk minden eredményét.

A csehszlovákiai magyar dolgozók munkájuk minden szakaszán lelkesen kapcsolódnak be szocialista hazánk építésébe. Ennek kézzelfogható bizonyítéka, hogy a köztársaságunk által évről évre kitüntetett legjobb dolgozók között sok a magyar. így például Ferdics József csallóközcsütq^töki traktoros. Török József kőműves, Loksa traktoros. Egri Viktor, államdíjas író és végül, de nem utolsósorban Szigl Mária, akit csehszlovák békedíjjal tüntettek ki, és még sokan mások. Számos kiváló magya; nemzetiségű dolgozót választottak meg a nemzeti bizottságok tagjává, a nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé.

Mindez arról tanúskodik, hogy pártunk és kormányunk megbecsüli azokat a magyar dolgozókat, akik hűek a szocialista hazafiság eszméihez és lelkesen építik szocialista hazánkat. Népi demokratikus köztársaságunkban a hatalom a nép kezében van, ezért nincs „ki ellen" védelmezni a magyar dolgozók ügyét, amint azt a komáromi* Pálfi akarta. A Pálfitól kívánt „magyarok védelme” éppen olyan demagóg frázis és nacionalista jelszó, amilyenekkel az első burzsoá köztársaság idején a magyar burzsoánacionalisták, soviniszták és irredenták, Szent-Iványi, Szüllö, Jaross, Esterházy és hozzájuk hasonló nacionalista elemek operáltak.

A magyar burzsoánacionalista elemek céljaik érdekében igen gyakran használják fel a párt régi harcosait, akik elmaradtak ideológiai fejlődésükben. Ellenséges burzsoánacionalista ideológia terjesztésére használják fel őket. Ré°i kommunisták segítségével Igyekeznek éket verni dolgozóink közé, mint pl. Gútán, ahol a szövetkezet» ellenségei, a kulákok, a nap. a gyógyszerész és aí állatorvos éveken keresztül , szövetkezateUenes» burzsoánacionalista cél-. jaik szolgálatába állították Tánczos Istvánt, a párt,, alapító, tagjainak egyikét,, fikj. koncentrációs táborban raboskodott a fasizmus idején és keserves üldözéseket szenvedett el a burzsoázia és a Horthy-rend- szer részéről. A nemzeti bizottsági választások előtt Tánczos István néhány búr- zsoánarionalizmustól elvakult társával I együtt aláírási akciót szervezett a nemzeti bizottság addigi elnökének újból megválasztása ellen, mert az illető úgynevezett áttelepült szlovák és mint ilyen — Tánczos és társai szerint — nem képviselheti a gutái lakosság abszolút magyar többségének érdekeit Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy Tánczost és társait erre az akcióra a gyógyszerész biztatta Jel, aki maga is úgynevezett „áttelepült”. Jellemző, hogy nem nemzetiségi kérdésről van szó. nem az áttelepültek kérdéséről, amint Tánczos és társai állították, hanem az ellenséges elemek érdekeiről. Az áttelepült gyógyszerész és a magyár kulák egyetértettek abban, hogy a nemzetiségi kérdést, a nacionalista és soviniszta uszítást a fajú szocialista fejlődésének megakadályozására használják- fel. Világos, hogy Tánczos, aki valamikor a szlovák dolgozókkal legnagyobb egyetértésben, az internacionalizmus zászlaja alatt harcolt a burzsoázia ellen, ideológiai elmaradottsága miatt a burzsoánacionalisták uszályába került és erősítette soraikat.

Különbséget kell azonban tenni jószán- dékú, de megtévesztett, félrevezetett emberek és céltudatosan ellenséges érzületű burzsoánacionalisták között. Az elsők közé tartozik Tánczos. A második csoportba a kizsákmányoló osztályellenségek. Eev azonban biztos, hogy az első és a második csoport tagjai, a burzsoánacionalista jelszavak jószándékú vagv rosszakaratú hirdetői egyaránt az osztályellenség érdekeit szolgálják és ártanak mind a magyar, mind a szlovák dolgozók gazdasági és kulturális fellendülésének.

A nemzeti bizottsági választások előtt politikai tömegmunka segítségével sikerült meggyőzni a gútai ma°var dolgozókat a Tánczos-hirdette eszmék • árialmassác,áról. sikerült leleplezni Tánczos és társai bur- zsoánacionallsta politikáiét. Ennek bizonysága az a tény. hogy á 13 ezér gútai vá- la'tfó közül csak egyetlenegy akadt. ak> 'T'í'“~”'s nevét irta a szavazólanra.

Ha leleplezzük a magvar burzsoána rionalizmusnak mint ellenséges burzsoá ideológiának megnyilvánulási formáit egvben rá kell. mutatnunk gyökereire is. amelyek a múltba nyúlnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a nemzetek volt börtönében — Oroszországban — lehetővé tette a nemzetek szabad fejlődését, teljes politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságukat. Ez az óriási forradalmi változás nem múlhatott el visszhang nélkül az elnyomott nemzetek életében, nem maradhatott hatás nélkül Oroszország határain túl és érvényesítette befolyását a közép-európai népek és országok további sorsának alakulásában is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására mozdultak meg az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetei is és a háború végén, 1918-ban megérett a helyzet a Monarchia felbomlására^ Közép-Európában új államok alakultak, köztük a Csehszlovák Köztársaság.

A trianoni békeszerződés súlyos csapást jelentett a magyar kapitalistákra és nacionalistákra, összeomlottak a „győztes háborúhoz” fűződő reményeik. Természetes, hogy a magyar kapitalisták nem egykönnyen törődtek bele azokba a veszteségekbe, amelyeket Magyarország új határai, ahogy ők mondják, „Csonka-Magyaror- szág”, jelentettek számukra. Magyarországon lábrakapott az irredentá propaganda, terjedt a revizionista szellem és a „nem, nem soha”! jelszavával az „elvesztett”- területek visszacsatolását követelték. A magyar reakció ezt a revizionista-irredentista propagandát a határokon túl, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában is terjesztette és igyekezett megnyerni céljainak a magyar kisebbségeket. Csehszlovákiában a magyar reakció, irredentizmus és reviziónizmus hirdetőit a cseh és a szlovák reakció is támogatta, noha a magyar reVizionisták Szlovákia egyes részeinek Magyarországhoz való csatolását hirdették és követelték, s hosszú éveken keresztül irredenta propagandát, nacionalista szellemet igyekeztek terjeszteni Csehszlovákia magyar lakossága között. A nacionalista Hlinka, aki úgynevezett pánszláv tevékenység miatt valamikor a szegedi Csillagbörtönben raboskodott, mélységes egyetértésben együttműködött pártjának többi vezetőjével együtt a magyar reakció képviselőivel, Szüllővei, Jarossal, Esterházyval és másokkal.’ • '

■ < Szent-íványi, Szüüő, -Jaross,- Esterházy, valamint a magyar nacionalista, revizionista é« irredentísta-eízlnék többi Msebb- nagyobb hirdetője egy célt tűzött maga elé a burzsoánacionalizmus terjesztéséve# megbontani Csehszlovákia népének egységét, ezze 1 meggyőngíteni az ország védelmi képességét és előkészíteni az új, fiatal állam megcsonkítását. Az Egyesült Magyar Párt. a Hlinka-féle Szlovák Néppárt és a Szudétanémét Párt vezetői kölcsönösen megértették egymást és támogatásra találtak a cseh reakció köreiben is.

A masarykl-benesi Csehszlovák Köztársaságban a cseh csendőr, a magyar és német grófok, bárók, gyárosok és nagy- birtokosok érdekeit is védeltnezte, mert a cseh reakció az osztályharc frontján szövetségeseit' látta bennük. Masarykék hazug demokráciája megfosztotta ugyan ezeket a kapitalistákat grófi, vagy bárói címüktől, de meghagyta gyáraikat, nagybirtokaikat és védelmébe vette őket hazánk dolgozóival szemben. Kuffner magyar báró érdekében, Slávik szlovák belügyminiszter cseh csendőröket küldött Kosútra, a tüntető magyar és szlovák dolgo'zók elljen. A kosúti halottak, a csendőrsortűz áldozatai minden időkre tanúsítják, hogy a nacionalista jelszavak mögött mindig a burzsoázia osztályérdekei bújtak meg.

A Keresztényszociaiista Párt és a Magyar Nemzeti Párt — később az Egyesült Magyar Párt — vezetői, Szont-Iványi, Szüllő, Esterházy, Jaross és mások tetszelegtek a magyar kisebbség védelmezőinek szerepében, szélsőségesen nacionalista, horthysta irredenta eszméket hirdettek, támogatták a nacionalizmus és reviziónizmus eszméit, gyűlöletet szítottak a szlovákok és a csehek ellen, de ugyanakkor ők maguk nagyon jól egyetértettek és együttműködtek a cseh, szlovák és a német burzsoáziával. Nem volt véletlen, hogy 1938. május 11-én, amikor Csehszlovákia Kommu. nista Pártja törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé az állampolgári jogok elismeréséről, amely a nemzeti kisebbségek sok ezer tagjának adta volna vissza állampolgárságát, az Egyesült Magyar Párt, a Szlovák Néppárt és a Szudétanémét Párt; tehát Esterházyék, Jarossék, Hlinkáék és Henleinék, akik a nemzeti kisebbségek jogainak védelmezőjeként léptek fel, e javaslat elfogadása ellen szavaztak. Ugyanezt tették számtalan más esetben is, különösen a magyar iskolaügy kérdéseiben.

»V »V ^ vt>

Vjv Vjs yfc V|\ Vj\

Január 1.: A Csemadok a Csehszlovákiai Magyar Nép- művészeti Együttest átadja a Művelődésügyi Megbízotti Hivatalnak, amely azt megszünteti, s beolvasztja az újonnan létrehozott Szlovákiai Központi Népművészeti Együttesbe.

Január 10.: Csehszlovákia Kommunista Pártja bizottságot hoz létre a negyvenes és ötvenes évek fordulóján zajlott politikai perek felülvizsgálatára.

Február 5-6.: Pozsonyban tartja V. országos közgyűlését a Csemadok. A szervezet elnökévé ismét Lőrincz Gyulát, vezető titkárává Pathó Károlyt, szervező titkárává Szabó Rezsőt, kulturális titkárává Vajda Józsefet választják.

Március 2.: Lőrincz Gyulát Dénes Ferenc váltja fel az Új Szó főszerkesztői posztján.

Április 22-24.: Szlovákia Kommunista Pártja pozsonyi kongresszusán az ismét első titkárrá választott Karol Bacílek a burzsoá nacionalizmus elleni harc fokozása céljából sürgeti a pártlapok, köztük az Új Szó példányszámának növelését.

Május 9.: Az Antonín Zápo- tocký köztársasági elnök által Csehszlovákia felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából kihirdetett amnesztia eredetileg Esterházy Jánosra is kiterjed, az ő életfogytiglani büntetését azonban csupán 25 évi börtönbüntetésre változtatják.

Május 11-14.: A Szovjetunió és kelet-európai csatlósállamai (Csehszlovákia, Magyar- ország, Lengyelország, NDK, Románia, Bulgária és Albánia) megalakítják a Varsói Szerződést, s létrehozzák fegyveres erőik szovjet tábornokok vezetése alatt álló közös főparancsnokságát.

Június 11.: Az Új Szó egyik írása hangsúlyozza, hogy sem a Csemadok, sem az Új Szó nem tekinthető a csehszlovákiai magyar közösség érdek- védelmi szervezetének.

Június 23-július 5.: Prágában megrendezik az első szparta- kiádét.

Július 27-31.: A magyar Országgyűlés meghívására Magyarországra látogat a csehszlovák Nemzetgyűlés Zdenék Fierlinger vezette küldöttsége.

Szeptember 1.: A pozsonyi Népművelési Központon belül Koczka István vezetésével nemzetiségi osztály alakul.

1955 ősze: Pozsonyi magyar egyetemi és főiskolai hallgatók megalakítják a Magyar Főiskolások Művészegyüttesét, a későbbi Ifjú Szivek elődjét.

December 8.: Az Új Szó e napon megjelentetett szerkesztőségi cikke rosszallását fejezi ki amiatt, hogy a „csehszlovákiai magyar reakció” képviselő, sőt a magyar dolgozók körében is még mindig eléggé gyakori „a múlt sérelmeinek a felhány- torgatása”, s minden olyan intézkedést, amely az „osztályellenség” ellen irányult, nemzetiségi sérelemként tüntetnek fel.

December 17.: Az Új Szó „Mi legyen a gyerekből?” címmel nagy visszhangot kiváltó írást közöl a magyar tanítási nyelvű iskolákban folyó szlováknyelv-oktatásról, annak színvonaláról. A témával kapcsolatban ezt követően hónapokig tartó élénk véleménycsere alakul ki a lap hasábjain.