Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)
2003-12-15 / 287. szám, hétfő
1956 ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 15. Január 1.: Megszűnik a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, és magyar szerkesztőségként beolvad a pozsonyi Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadóba. Január: Szocialista Nevelés címmel magyar nyelvű oktatás- és nevelésügyi szaklap jelenik meg. Február: A Népművelési Központ Népművelés címmel havi tájékoztató közlönyt kiadását kezdi meg. Június 11-15.: A csehszlovák pártvezetés a Szovjetunióban zajló desztalinizáció hatására határozatot hoz a szlovák nemzeti szervek jogkörének bővítéséről. Július 24.: Az Oktatási és Kulturális Megbízotti Hivatalon belül - az ukrán iskolák részlegének bővítésével - külön osztály jön létre a magyar és az ukrán iskolák részére. Július 31.: A Nemzetgyűlés a szlovák nemzeti szervek hatáskörét bővítő alkotmánytörvényében először emlékezik meg a magyar kisebbségről. Október 24.: A magyarországi forradalom kitörését követően a csehszlovák kommunista pártvezetés felkínálja segítségét a magyar testvérpártnak. Október 24.: Karol Bacílek felszólítja a Csemadok vezetését, hogy a magyarországi eseményekre való tekintettel minél előbb jelentesse meg a pártvezetés által eredetileg 1957 januárjától engedélyezett A Hét című lapot. Október 25.: Az Új Szó először tudósít a magyarországi eseményekről, s közli a Rudé právo központi pártlap „Szilárdan a szocializmus útján” című cikkét. Október 26.: Az Új Szó címoldalon közli az érsekújvári Elektrosvit dolgozóinak a magyarországi eseményeket elítélő nyilatkozatát. A lapban sorra jelennek meg a forradalmat elmarasztaló nyilatkozatok. Október 28-december 2.: Az Új Szó a pártszervek utasítására magyarországi terjesztésre szánt rendkívüli különszámo- kat jelentet meg. Október 30.: Megjelenik az Új Szóban a Csemadok Elnökségének október 29-én kelt hűségnyilatkozata. November 2.: A csehszlovák pártvezetők Moszkvának felajánlják Csehszlovákia részvételét a Magyarország ellen tervezett katonai fellépésben, a szovjetek azonban visszautasítják az ajánlatot. November 5.: Az Új Szó több cikkben számöl be a magyar forradalom eltiprásáról. (Lásd az aznapi Új Szó címlapját.) November 15.: Viliam Široký miniszterelnök vezetésével csehszlovák kormányküldöttség jár Magyarországon. A magyar kormány megköszöni az „ellenforradalom” leverésében nyújtott segítséget. December 2.: A megszüntetett Fáklya utódlapjaként Egri Viktor főszerkesztésében megjelenik a Csemadok A Hét című hetilapjának első száma. December 12-13.: A szlovák pártvezetés a magyarországi eseményekről tárgyal. Dénes Ferenc, az Új Szó főszerkesztője szerint szerkesztőségének egyes tagjai is „meginogtak, nacionalista jelszavak hatása alá kerültek”. December 30.: A Csemadok országos népművészeti szemlét rendez Losoncon, amelyet utóbb az I. Országos Dal- és Táncünnepéllyé nyilvánítanak. A MAGYAR NÉP LETÖRTE AZ ELLENFORRADALMAT Világ proletárjai, egyesüljetek! ÚJ SZÓ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Uj forradalmi munkás-parasztkormány Magyarországon Kádár János elvtárs az új miniszterelnök • Határozottan áthúzták a nemzetközi reakció sötét terveit • Vége a magyar ellenforradalom bestiális dühöngésének Nagy Imre áruló kormánya lemondott 1Í56. november 5. hétfő 50 fillér IX. évfolyam, 500. szám, A MAGYAR NÉP NAGY GYŐZELME Annak a hire, hogy a magyar ellenforradalmat megsemmisítették, va- táraap vlllámgyorsasággal terjedt el egész köztársaságunk területén és u egész világon. Mély örömmel töltötte ez el dolgozó népünket, valamin minden békeszerető embert világszerte. Természetesen rémületet és haragot váltott ki a nemzetközi reakció köreiben, a nyugati agresszív körökben, amelyek hosszú éveken át minden lehető eszközzel, felforgató röplapokkal, uszító rádióállomások, ügynökök és dlverzánsok útján törekszenek a szocializmus táborához tartozó országok népi demokratikus rendszerének aláásására. Ezeknek a reakciós köröknek a múlt napokban minden erejük latba- vetésével több tizezer laslszta-hor- thysta elemnek Magyarországba való özőnlésével és az országban uralkodó nyugtalanságnak felhasználásával sikerült Magyarországéit ellenforradalmi felkelést Idrobbantaniok Ausztrián át az országba naponta új meg új ügynökök és küldöttek érkeztek, a felkelők innen kapták rádlóteadó állomásaikat é* fegyvereiket is. A reakció célja a munkás-paraszt kormány megdöntése volt, a népi demokratikus rettdszer minden vívmányának megsemmisítése és a kapitalizmus helyreállítás*. Országszerte féktelen fehér terror dühöngött, amelynek a munkásosztály legjobb fiainak ezrei, kommunisták ys pártonkivüli haladó szellemű polgárok estek áldozatul. A reakció garázdálkodása, a nép szabadsága és jogai ellen irányuló merényletei napról napi a szaporodtak. £s mindez abban az időben történt, amikor a kormány élén még mindig Nagy Imre áll'.tt, aki arcátlanul még mindig kommunistának merte magot nevezni K a dolgozó nép támogatásira merészelt hivatkozni, jóllehet tétlenül nézte, amint a hűséges kommunistákat állati gazsággal verik' igyon a fasiszta bandá'., kínozzák és lábuknál fogva felakasztják Budapest és a vidéki városok utcáin. Nagy Imre a nép aljas árulója volt, a munkásosztály pártjának likvidátora. Ahelyett, hogy szembe szállt volna az előretörő ellenforradalommal, meg- hátrált, egyre készségesebben engedett az ellenforradalmárok követeléseinek anélkül, hogy erre meglett volna törvényes joga, felmondta a varsói szerződést, amelyet a törvényes magyar kortnánv és a törvényes országqyűlés húsz évre ióváhaovott és amelyet üdvözölt, mint szilárd gátat az imperialista agresszióval szemben és örömmel fogadott Magyarorszáq egész népe, mint a béke biztosítékát. Nagv Imre legutóbbi arcátlan tette komiánvának szombati „átszervezése“ vojt. amikor meoío?-,nfták miniszteri tisztségüktől azokat, akik a nénet képviselték. Ezzel az átszervezéssel ez az úgvneve/ett kormar- világosán nieomi'fatta úi reakciós arcát, me - mutaita, hoov a jobbot^-»" reakeiis visszaél io.n Kádár .lanns elvtárs nevével, ak: — Apró, Mümiich és Kossá elvtársakkal együtt már november 1-én mzqszaküott minden kapcsolatot Nagv Imrével. kádár elvtats november 1-én a budapesti rádióban mondott beszédében felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amelv a magyar nép forradalmi vívmányait fenyegeti, öva inteti attól, hogy a magyar nép ne kerüljön visz- sti a régi úri világ rabszolgaságába és határozottan kijelentette a magyar nép akaratát, hogy „megvédolmezi a Magyar Népköztársaság vívmányait — a földreformot, az üzemek, banyák, bankok államosítását és a nép szociális es kulturális vívmányait, amelyek kétségtelenül nem csekélyek. Vé- deKnezi és védeni fog.ia a szocializmus ügyét...“ A manvar dolgozó nép valóban napról napra egyre jobban tudatára ébred annak, hogy az ellenforradalom, a horthysta-fasiszta bandák előretörése következtében kockán forog minden, egész feudális-földesurakt ál és gyárosoktól mentes élete, a szocialista Maovarovszág boldog, gazdag életének minden kilátása. Gyorsan jött a kijózanodás a dolgozók azon részében is, akik «z első pillanatokban nem ismertek fel az ellenforradalmi ellenség részéről .fenyegető veszélvt és ilyen vagv amolyan módon hagyták az ellenségtől magával ragadtatni magukat. Nagy Imréhez inunUasküldöttségek jöttek, amelyek arra kérték ot, hogy kormánya jelentse ki világosan, hogy a szocializmus elvei alapján áll, hogy elnyomja az ellenforradalmat, és megvédi a munkásosztály hatalmát. Nagy Imre, az áruló, a likvidátor, nem volt hajlandó a kérdésekre világos választ adni. Eladta magst a reakciónak és így nem érdekelte ót a nép határozott akarata, amely pl. kifejezésre jutott a Borsod megyei küldöttség nyi- lakozatarsah következő szavaiban: „A küldöttség a legélesebben tiltakozik a nagybirtokok helyreállítására irányuló különféle kísérletek ellen, újból kijelenti: a földet nem adjuk vissza a nagybirtokosoknak, a gyárakat n<-ni adjuk oda a tőkéseknek, a bányákat nem adiuk a szénbáróknak, honvédőink vezetését nem adjuk Horthy-tisztek kezébe". ilyen helyzetben alakult meg az országban az új forradalmi monkás-pa- raszt kormány Kádár Jánossal az élen. Ebben a kormányban a magyar nép jogainak és jobb életének bevált harcosai vannak. E kormány felhívta az egész magyar dolgozó népet, tanúsítson határozott ellenállást az eííenforradalmá- rokkal szemben. A munkások és parasztok tömegeinek támogatásával az egész országban semmisítse meg az ellenforradalmat és vegye kezébe a hatalmat. A fegyveres fasiszta bandák. a horthysta tisztek vezette csapatok szétszórásában elvtársi áldotllenforradalmi erők képviselője. Az úi kormányban a legtöbb miniszteri szék betöltetlen maradt és kijelentették, hoov „szakértőket" állítana* mi- nisrterhelvettesi funkcióba. Nagy Imre arra törekedve, hogy még egyszer becsapja a népet, elaltassa éberségét, „kitörölje szeméi", olyan arcátlan volt, hogv utoLo kormányának tagjegyzékében szerepeltett» egyes, a munkásosztály ügvéhoz híségcs harcosok neveit, olyanokét, akik már előzőién megszakítottak vele minden együttműködést es szakítottak vele áruló tevékenysége mialt Kagy Imre iov megkísérelte, hoov i zatkész segítséget nyújtottak a kor- ! mány kérésére a szovjet hadsereg I egysegei. A magyaországi ellenforradalom nem sikerült és sohasem fog sikerülni! Nem sikerül egy országban sem, ahol a nép vette kezébe saját sorsának irányítását. Ezt vésse emlékezetébe a nemzetközi reakció! Mit sem ér a sok millió dollár, amelyeket a szocializmus országaiban való felforgató tevékenység céljaira fordítanak. A népnek elég ereje van ahhoz, hogy leüsse az ellenforradalom kezét, sót fejét, bárhol is merészkedjék a nép ellen íelemelkedni! Budapest (ČTK) — A magyar rádió jelentése szerint Magyarországon forradalmi munkás-parasztkormány alakult Kádár János vezetésével. A kormány elnökének, helyettese Münnich Ferenc. Tagjai: Apró Antal, Kossá István, Horváth Imre külügyminiszter, továbbá Marosán György és Rónai Sándor. Nagy Imre kormánya lemondott. A kormány felhívást intézett a magvar néphez, amelyben rámutat, hogy nem lehetett tovább tűrni azt a terrort, azokat a gyilkosságokat, amelyeket a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség legjobb fiai ellen folytattak a sötét ellenforradalmi elemek, melyeknek célja az volt, hogy teljes anarchiába döntsék az országot és kiszolgáltassák az ellenforradalmi erőknek az ország népét. A kormány meghirdette programját. Ebben hangsúlyozza: minden erejével harcolni fog az ellenforradalom és a fasizmus veszélye ellen. Hazánk — hangsúlyozza a kormányprogram — minden szocialista országgal fenn akarja tartani a baráti kapcsolatokat. A kormányprogram továbbá rámutat, hogy a kormány szilárdan elhatározta, hogy megvédi a népi demokratikus rendszer minden vívmányát a magyar nép boldogsága és jóléte, a szocializmus felépítése érdekében. Az új forradalmi munkás-parasztkormány az új gazdasági feladatok egész sorának megoldását tűzte ki. A magyar forradalmi munkás-parasztkormány a magyar dolgozó nép érdekében, az ország nyugalmának biztosítása érdekében azzal , a kérelemmel fordult a szovjet hadsereg egységeihez, hogy legyenek segítségére a sötét ellenforradalmi elemek likvidálásában, hogy a magyar kormány rendet teremthessen az országban. Felhívta ugyanakkor az ország népét, az ösz- szes dolgozókat, hogy hathatósan támogassák a kormányt. A reggeli és a délelőtti óráktól kezdve a magyar forradalmi munkás-parasztkormány az egész magyar nép lelkes támogatásával és a szovjet egységek segítségével, az egész országban a helyzet urává vált és az ellenforradalmat megsemmisítette. A déli órákban a magyar rádió felhívta a helyi tanácsok (helyi nemzeti bizottságok) összes tagjait, jelenjenek meg működési helyükön. A nyilatkozat azt mondja: az ellenforradalmat levertük, győzött a munkásosztály, a hatalom a kezünkben van. Délután a magyar rádió felhívással fordult az élelmiszerüzletek valamennyi dolgozójához és a közellátási szervekhez, hogy kezdjék meg a normális munkát. A postaalkalmazottakat is felhívta, hogy lépjenek munkába. Közvetítették továbbá p Magyar Államvasutak igazgatóságának felhívását is, amely így szól: „Vasutas elvtársak, felhívunk benneteket, alakítsátok meg újra a pártszervezeteket. Lépjetek munkába. Tartsátok szem előtt a lakosság élcl- . miszerel látását. Éljen a Magyar Népköztársaság és vezető pártja, a Magyar Dolgozók Pártja!” A leírhatatlan borzalmak és büntettek után, amelyeket az ellenforradalmi puccs kezdete óta a fasiszta-horthysta elemek Budapesten és a magyar vidéken elkövettek, az egész országban helyreállt a nyugalom. Még szombaton este az ellenforradalmi elemék megkísérelték, hogy Budapesten újabb állati gaztetteket kövessenek el. Tovább folytatták a röplapterjesztést is. Ezeken a röplapokon felhívták a munkásokat, hogy ne álljanak munkába. Azt akarták, hogy továbbra is káosz uralkodjék: „Minél rosszabb nekik — annál jobb nekünk!” jelszóval. Kádár János új kormányának erélyes közbelépése az ellenforradalmi összeesküvés végleges szétzúzása érdekében a fasiszta bandák további gyilkolásokra és zavarkeltésre irányuló terveinek meghiúsítására vezetett. A délutáni órákban Budapestről olyan hír érkezett, amely megerősíti, hogy a múlt napokban a budapesti Köztársaság téren bestiális módon agyonlőttek 150 magyar hazafit, akik üzemeiket védelmezték az ellenforradalmi bandák ellen. Az osztrák határok irányában Magyarországról fejvesztetten menekülnek a nép haragja elöl a horthysta tisztek és a nyllaskeresztes-fasiszta szervezet tagjainak százai, akik az elieníorra- I dalmi kormány időszakában szabadon léplek át az osztrák-magyar határt és részt vettek a magyar dolgozók ellen megszervezett vérontások- I ban. A magyar dolgozó néphez Négy magyar politikus nyílt levele Budapest, (ČTK) — Budapesten közzétették négy magyar politikus „nyílt levelét a magyar dolgozó néphez". A levél a következőképpen hangzik: „Hazafiak! Munkás és paraszt testvéreink! Mi, a volt Nagy Imre- kormány tagjai, Apró Antal, Kádár János, Kossá István és Mün- ních Ferenc miniszterek kijelentjük, hogy 1956 november 1-én minden kapcsolatot megszakítottunk ezzel a kormánynyal, kiléptünk a kormányból és kezdeményezést tettünk a magyar forradalmi munkás-parasztkormány megalakítására. E komoly lépésre az a tudat indított bennünket, hogy Nagy Imre kormányában, aki a reakció uszályába került és tehetetlennek bizonyult — nem volt többé lehetőségünk arra, hogy szembeszálljunk az ellenforradalmi veszéllyel, amely egyre erősebben nyilvánult meg és azzal fenyegetett, hogy megsemmisíti népköztársaságunkat, ‘ a munkás-paraszt hatalmat és szocialista vívmányainkat. Meggyilkolták a munkásmozgalom érdemes harcosait, akik évtizedeken át harcoltak: Mező Imrét, Budapest város pártbizottságának titkárát, Kalmár elvtársat, a csepeli munkásmozgalom régi harcosát, Sziklay Sándort, a hadtörténelmi múzeum igazgatóját. Ezenkívül tömegesen kivégezték a munkás- osztály és a parasztság más kiváló fiait is. Mint annak a kormánynak tagjai, amely elvesztette cselekvési képességét nem maradhatunk tovább tétlenül, hogy az elleforradalmi terroristák és banditák a demokrácia leple alatt bestiálisán legyilkolják legjobb testvéreinket, munkásokat. és parasztokat, rettegésben tartsák békés polgárainkat, az országban anarchiát idézzenek elő és népünket hosszú időre az ellenforradalom béklyóiba verjék. Magyar dolgozók, hazafiak, munkástestvéreink, elvtársak! Elhatároztuk, hogy minden erőnkkel harcolni fogunk a reakció és a fasizmus fenyegető veszélye és a nép gyilkosainak bandái ellen. Felhívjuk népköztársaságunk valamennyi hűséges fiát, a szocializmus összes híveit, elsősorban a kommunistákat, munkásokat., bányászokat, a parasztság és az értelmiség legjobb fiait, támogassák a magyar forradalmi munkás-parasztkormány minden intézkedését, az egész népi-nemzeti felszabadító harcot. Apró Antal Kádár János Kossá István Miinnich Ferenc Budapest, 1956. november 1.
