Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-10 / 283. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 10. AZ MKKI HÍREI Baalbek - Csontváry emlékére Csontváry Kosztka Tivadar, a ki­váló magyar festőművész szüle­tésének 150. évfordulója alkal­mából összeállított rendezvény Dóczy Péter színművész (Buda­pest) előadásában, melynek iro­dalmi alapjául Csontváry írásai szolgálnak. A Baalbek című előadás egy komplex művészeti produkció Csontváry emlékére. Az előadás filmre, tápéra és mozgásra, ze­nére, valamint szövegekre épül. Az előadást követően a nézők 42 Csontváry-festményt is meg­ismerhetnek vetített képek ösz- szeállításából. Helyszín és időpont: Fülek, vá­rosi művelődési központ, de­cember 11., 11.00 Ma: Fáklyaláng a Teátrum előadásában Komárom. Az Illyés-évforduló záróünnepségeként mutatja be ma a Teátrum Polgári Színházi Társulás Illyés Gyula Fáklyaláng cí­mű színművének rövidített változatát. Az előadás, amelyben Boráros Imrét, Dráfi Mátyást, Petrécs Annát, Pőthe Istvánt és Jakubecz Lászlót (f. h.) láthatja a közönség, 17 órakor kezdődik a Csemadok székházában. Illyés Gyula életét és műveit Gáspár Tibor nyugalmazott tanár méltatja, (ú) Nemzetiségi kérdés a Kárpát-medencében Dunaszerdahely. Nemzetiségi kérdés a Kárpát-medencében 1956-1962 címmel, az ötvenhatos forradalom hatása a kelet-kö- zép-európai kisebbségpolitikára alcímmel jelent meg Szesztay Ádám munkája. A kötet bemutatója holnap 18 órától lesz a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, méltatja: Kiss József történész, (ú) BestZeller-bemutatók Holnap a királyhelmeci gimnáziumban találkozik olvasóival Ker­tész Gábor publicista és mutatja be BestZeller című könyvét, majd 17 órától a bolyi kultúrházban beszélget el egykori földijeivel. De­cember 12-én a nagykaposi gimnáziumban lesz könybemutató, 17 órakor pedig a királyhelmeci Városi Művelődési Központba várja a szerző az olvasókat. A találkozók színhelyén a könyv kedvezményes áron, dedikálva meg is vásárolható, (ú) Meghalt Ruben González Havanna. Újabb muzsikus távozott az élők sorából a híres Buena Vista Social Club együttesből: hétfőn 84 éves korában Havannában elhunyt Ruben González zongorista. Első felvételeit Arsenio Rodriguezzel készítette, majd csatlakozott az Orquestra de Los Hermanoshoz. A világhír akkor köszöntött rá, amikor 1996-ban fel­kereste őt a hagyományos kubai zenét kutató Ry Cooder gitáros­producer. Ekkor jött létre veterán kubai muzsikusokból a Buena Vista Social Club, amely eredeti hangzásával, romlatlanságával, gazdag ritmusvilágával az egész világot meghódította. Az együttes bemutatkozó lemeze rögtön Grammy-díjat kapott, és Wim Wenders dokumentumfilmje nyomán Európába is meghívták az „öregeket“, akik Budapestre is eljutottak. (MTI) SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Rosmersholm 19 KIS SZÍNPAD: Varrónők 19 ______________________KASSA______________________ TH ÁLIA SZÍNHÁZ: Budapest Orfeum (vendégjáték Rozsnyón) 19 ___________________KOMÁROM___________________ JÓ KAI SZÍNHÁZ: Ibusár 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Igazából szerelem (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Whale Rider (új-zél.) 15.30, 20 Tizenhárom (am.) 18 TATRA: Titok­zatos folyó (am.) 17, 20 AU PARK - PALACE: S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 15, 17.30, 20, 22.30 Flört a fellegekben (am.) 15.20, 17.20, 19.20, 21.20 Némó nyomában (am.) 14,30, 15.20, 16.20,17.50,18.40 Igazából szerelem (ang.) 16.50,19.30,22.10 Órák (am.) 15.50 Volt egyszer egy Mexikó (am.-mex.) 15.30,17.40,19.50 Titokzatos folyó (am.) 16.10, 19, 21.50 Whale Rider (új-zél.) 15.40, 17.55, 20.10 Amerikai pite 3 - Az esküvő (am.) 14.20, 16.40, 19.10, 21.30 Mátrix - Forradalmak (am.) 16, 18.50, 21.40 Tulipános Fanfan (ff.) 16.15, 18.20 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (am.) 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 14.05.16.30, 17.35, 19, 20.05, 21.30, 22.30 Whale Rider (új-zél.) 15, 17.15.19.30, 21.45 Titokzatos folyó (am.) 17.50, 21.15 Némó nyomá­ban (am.) 14.45, 15.25, 16.55, 19.05 Mátrix - Forradalmak (am.) 15.10, 20.45 Volt egyszer egy Mexikó (am.-mex.) 14, 16.05, 18.10, 20.20, 22.25 Flört a fellegekben (am.) 15.05, 17 Igazából szerelem (ang.) 14.55,17.35,20.15 Amerikai pite 3 - Az esküvő (am.) 18.55,21 KASSA TATRA: Titokzatos folyó (am.) 17,19.30 ÚSMEV: S.W.A.T. - Külön­leges kommandó (am.) 16 Mátrix - Forradalmak (am.) 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Merülés a félelembe (am.) T9 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Adaptáció (am.) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Ying xiong (hong.-kín.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Kill Bill (am.) 19 LÉVA 7 JUNIOR: Rabbit Proof Fence (am.) 16.30 Órák (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Fullasztó ölelés (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (am.) 19.45 Igazából sze­relem (ang.) 14.45,17.15,20 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 13.30, 16.15, 19 Kontroll (magy.) 16.15, 18.30, 20.30 Mátrix - Forradalmak (am.) 15,17.30,20 Nagydumás kiscsajok (am.) 15,17.15, 19.30 Némó nyomában (am.) 15,16,17,18,19 S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 15.45,18,20.15 Titokzatos folyó (am.) 16.30 Duducz Erikát és Hanusz Zsuzsannát az irodalom és a színpad iránti rajongásuk is összeköti Olyanok, mint az ikrek Duducz Erika és Hanusz Zsuzsanna (Fotó: H.T. GIBBÓ) Duducz Erika és Hanusz Zsu­zsanna - a két név mindig együtt szerepel. Kislány ko­ruk óta barátnők. Már alapis­kolába is együtt jártak. Elvá­laszthatatlanok. A gimiben egy padban ültek. Együtt kezdtek el szavalni is. A Tom­pa Mihály Országos Vers- és Prózamondó versenyen min­dig ott voltak az élmezőny­ben. Két lány, akikre oda kell figyelni. Magával ragadó elő­adásmódjuk, lényük, stílusuk különböző, mégis mindig ér­tették egymást. CSÉMY ÉVA A Jókai Napokon is többször felbuk­kantak. Sokan azt hitték, valamelyik diákszínpad oszlopos tagjai. Nem. Ők a versnek és prózának szentelték szabadidejük nagy részét. Barátsá­gukat most az idő és a távolság teszi próbára, hiszen a főiskolát nem egy városban látogatják. Erika Budapes­ten, Zsuzsa Pozsonyban alakította ki maga köré azt a világot, amelyben most már egymás nélkül is tudnak élni. A közelmúltban a több helyszí­nen bemutatott Vannak nők című irodalmi estjükkel bizonyították is­mét tehetségüket. Élénken emlékszem arra a Jókai Napokra, amikor a Bartók szvittel léptetek fel. Hogyan készült ez a műsorotok? Zsuzsa: Több olyan verset tudtunk, ami nemcsak a zenével, de Bartók­kal is kapcsolatos. Nekem egyik szív­ügyem Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című verse. Erika akkor fedezte fel a Csak tiszta forrásból cí­mű balladát. Volt akkortájt a so- motjai zsinagógában egy koncerttel összekötött irodalmi est. Éva Bittová és Dorothea Kollerová Bartók 44 du­ójából adtak elő részleteket, és ez is nagy motiváció volt számunkra. Mikor éreztétek úgy a Bartók szvit után, hogy új műsort szeretnétek készíteni? Erika: Amikor szavalóversenyekre jár az ember, egy két szöveggel ké­szül. Na meg 18 évesen nem mer vállalni a színpadon minden szöve­get, ami egyébként tetszik neki. Már öt évvel ezelőtt, rögtön a Bartók-mű­sor után elhatároztuk, hogy lesz egy nőies estünk, amelyben többféle tí­pusú nőt fogunk bemutatni. Öt éve vannak dolgok, amiket ki szeretnék mondani, és ez a Vannak nők című műsorunkban sikerült. Ki keresi a szöveget, ki dönti el, mi kerül közönség elé? Erika: Sokat olvasunk, nagyon sok jó szövegünk van, amiből persze nem minden kerül a műsorba. Zsuzsa: Mielőtt Komáromban be­mutattuk a Vannak nőket, nekem két hét alatt kellett eldöntenem, milyen szövegekkel fogok fellépni. Mivel a Psychét öt éve folyamato­san olvasom, mindenhová magam­mal cipelem a könyvet, egyértelmű volt, hogy ezekből a szövegekből választok majd. Hogyan épült fel dramaturgiailag az előadás? Erika: Próbáltunk a kontrasztokra építeni. Ha volt egy Ada, aki egy öreg grófnő és sosem hált férfival, gyorsan kerestem egy Évát, aki 15 éves kora óta hivatásszerűen ismer­kedett a férfiakkal. Amikor találok egy jó szöveget, nekem azonnal egy­értelmű, hogy azt Zsuzsa vagy én fo­gom elmondani. Zsuzsa: Már szinte kész volt a mű­sor, amikor kezembe került Márai Vendégjáték Bolzanóban című könyve. Ebben egy lány, Franciska mondja az öregedő Casanovának: „Én vagyok az élet, szerelmem, a te számodra, az egyetlen nő, aki a te életedben a teljességet jelenti, nél­külem nem vagy egészen ember, sem művész, sem kártyás és utazó, ahogy én sem vagyok nélküled iga­zi nő, csak árnyalak, valahol az al­világban”. Erikával úgy éreztük, hogy ezzel a szöveggel kell lezár­nunk az estünket. Bizonyára az is nagyon fontos, hogy az ember mennyit tesz hoz­zá önmagából az amúgy is izgal­mas szövegekhez. Melyik az a szö­veg, amellyel érzésetek szerint a legtöbbet tudtatok megmutatni magatokból? Erika: Ezt nagyon nehéz eldönteni. Tulajdonképpen minden felvállalt szövegben benne vagyok. De talán Molnár Ferenc A testőr című darab­jának Helénje az, aki legközelebb áll hozzám. Zsuzsa: A szöveggel, amelyről Eri­ka beszél, én is sokat barátkoztam. De egy idő után, bármennyire tet­szett, rá kellett jönnöm, hogy nem az enyém. Nem tudtam belülről mondani. Maradtam tehát az álta­lam annyira kedvelt Psyché-szöve- geknél. Mi tette igazán próbára a barátsá­gotokat? Zsuzsa: Annak ellenére, hogy na­gyon különböző típusúak vagyunk, nagy konfliktusunk nem volt soha. Az igazi próba számunkra az idő volt. Amikor Erika Pestre került, én meg Pozsonyba, már nem tölthet­tünk együtt annyi időt, mint azelőtt. De ha hazajövök Somoijára, az az első, hogy felhívom. Erika: A főiskola első éveiben sokan mondták nekem, hogy ne keressek egy másik Hanusz Zsuzsát, mert ilyen nincsen. Én ezt elég sokára ér­tettem meg. Jó ideig tartott, míg ki­alakítottam a baráti körömet, mert eleinte Zsuzsát kerestem mindenki­ben. Ha két ember annyira össze van nőve, mint mi voltunk, az talán már nem is egészséges. Mint az ikrek. Hol szeretnétek még bemutatni a Vannak nők című esteteket? Erika: Budapesten egy-két alkalom­mal az egyetemen szeretnénk kö­zönség elé vinni. És persze szívesen megyünk oda, ahová meghívnak bennünket. Poliziano háromnyelvű életműve önmagában is különlegesség: ógörög és latin költészete a klasszikusokéval vetekszik Orpheusz neoplatonikus meséje CSEHY ZOLTÁN Angelo Poliziano (az előszó hibás adatával ellentétben nem 1554- ben, hanem 1454-ben született és 1494-ben halt meg!) neve aligha cseng ismerősen a művelt magyar átlagolvasó fülében, s ez ezúttal sem a szerző hibája, sokkal inkább azé az általánosnak mondható kul­turális gyakorlaté, mely lényegileg néhány óriást leszámítva mellőzte, marginalizálta a „senkiföldjére” té­vedt humanizmus szellemi teljesít­ményeit. Poliziano háromnyelvű életműve önmagában is különle­gesség (persze, csak mai viszony­latban!): ógörög és latin költészete a klasszikusokéval vetekszik, olasz műveit pedig a legújabb olasz iro­dalomtörténet-írás sikerrel reka­nonizálta. A reneszánsz szokásnak megfele­lően sokat fordított (a kor szoká­sainak megfelelően görögből la­tinra ültette át pl. az Iliász részeit, illetve Epiktétoszt), számos antik szerzőt tanulmányozott, művei­ket pedig kiadásra készítette elő, páratlan intenzitású egyetemi előadásait, szövegkritikai, szö­vegértelmezési megjegyzéseit, fi­lológusi gyakorlatának dokumen­tumait, miképpen latin didakti­kus eposzait, oktatási segédanya­gait szintén publikálta. Arcvoná­sait Domenico Ghirlandaiónak a firenzei Szentháromság-templom Sassetti-kápolnájában festett ne­vezetes freskója örökítette meg. Az Eötvös Kiadó nemrég megör­vendeztette az Itália-rajongó köz­véleményt a Stanzák és az Orfeusz története című olasz nyelvű mun­kák magyarításával. Simon Gyula, Ariosto magyar alteregója úgy tű­nik, könnyen hangolódott rá Poliziano klasszikusan kimért, bá­mulatosan hajlékony, ugyanakkor módfelett artisztikus nyelvére. A Stanzák és az Orpheusz-történet is alkalmi költemény. Az előbbi egy Velence és Milánó közötti szerző­dés megünneplésére íródott, s lé­nyegileg ekphraszisz, azaz leírás, méghozzá tizenkét bajnok ünnepi tornajátékának eleven verses „kró­nikája”. Noha a retorika afféle lo­vagi büszke vetélkedést hangoztat, a költemény lényegileg enkómiasz- tikus hangsúlyokat nyer, s Giuliano de’ Medici evidens, de áttételes di­cséretévé alakul át, méghozzá neoplatonista aspektusokkal. A szerelemtől idegenkedő főhős fo­kozatosan avatódik be egy neme­sebb szerelem szférájába, a szerelem afféle ascenzióként (az istenihez va­ló felemelkedésként) működik, s lé­nyegileg az isteni szépség kisugárzá­sában való megmártózást jelenti. Különösen jelentős mozzanat ez a mű központi látomásjelenetében. Poliziano mesteri bölcseleti kódot al­kalmaz, s műve cselekményét lelki cselekményekké transzformálja át. A stanzák műfaji besorolhatósága már csak ezért sem lehet egyértel­mű, arról nem is beszélve, hogy a mű befejezetlen marad, vagy ha úgy tetszik, befejezésként hozzá­olvashatjuk Orpheusz történetét. Míg a Stanzákban a szerelem szü­letésének virtuóz bemutatása zaj­lik, Orpheusz meséje a szerelmi szenvedély klasszikus mitológiai története. A mítosz ebben a vará- zsos, tragikusan végződő pásztor- játékban (e mű ihlette Monteverdi Orfeóját) számos elementummal bővül ugyan (szerelmi rivalizálás, enkómiasztikus dalbetétek), de lényegileg az ovidiusi változatot követi. Az 1480 farsangi időszak­ára írt (kevés latin betétverset le­számítva) olasz nyelvű művet a mantovai udvarban mutatták be nyilván díszes kulisszák között. Orpheusz meséje ismét allegori­kus dimenziókat nyer, részint alkotásmetaforikai, részint neo­platonikus értelemben; ebben a művében a gnómikus (az életböl­csességekre építő) szerkesztés- mód kevéssé hangsúlyos, sokkal inkább érvényesül a nyelvi köz­vetlenség és regiszterkeverés. No­ha antik allúziók egész sorát rejti magában a mű, és számos szöve­get (festményt, madrigált) von párbeszédbe, Poliziano szövege efféle háttértudás híján is köny- nyen élvezhető. A pergő dráma számos versformát ölt, ráadásul Poliziano bátran vegyíti az apollóni bölcseleti költészet topo­szait a dionüszoszi tobzódás orgiasztikus kardalaival. Néhány szó a fordításról. Simon Gyula gyakorta él az egyszerűsítés gesztusával redukálva a mitológiai apparátust. Az első versszakban például mellőzi, hogy Orpheusz Apollón fia volt („figliuol d’Apollo”), olykor egy-egy név szinte rituális ismétléséről is le­mond, pl. „Euoé! Bacco, Bacco, ľ ti ringrazio!” = „Ó Bakkhosz, iste­nünk! Köszönet érte!”, máskor fur­csa módon megőrzi egy-egy mito­lógiai alak olaszos névváltozatát, ami meglehetősen nehézzé teszi az olaszban járatlan olvasó tájéko­zódását. Hülasz (vagy latinosán Hylas) nevét például az olaszos Ila alakban hagyja, míg Iacinto (azaz Hüakinthosz vagy Hyacinthus) ne­vét Jácintra magyarítja. A nevek hol görög, hol latin, hol pedig a két nyelv bizonyos mozzanatainak vegyítéses változataiban szerepel­nek, talán szerencsésebb lett volna az egységesítés. Simon Gyula, a magyar Ariosto, Polizianóként is bevált. Kötetét rö­vid előszóval látta el, mely alaptá­jékozódásként valamennyi rene­szánszrajongónak ajánlható. (Angelo Poliziano: Stanzák - Or­feusz története, Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2003)

Next

/
Thumbnails
Contents