Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-29 / 274. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 29. MINDENNAPI KENYERÜNK Inkább a Télapót? HAĽKO JÓZSEF 1952 karácsonyának különös hangulata volt a gyerekek számára Csehszlovákiában. Első alkalommal szólt hozzájuk a szocialista állam elnöke, Antonín Zápotocký, hogy megrajzolja előttük a kommunista karácsonyt. Új tartalommal, új főszereplőkkel. Az Isten nélküli karácsonyt. Az Isten nélkülit, így hát természetesen a Jézus nélkülit is. „A Jézuska felnőtt, és megöregedett - magyarázta az elnök -, nagy bajusza nőtt, és Télapó lett belőle. Nem jár már fedetlenül, rongyokban, szépen felöltözött irhabundába és -kucsmába. Nem jár már nálunk sem fededenül, rongyokban a dolgozó nép s nem a gyermekei.” Tipikus kísérlet ez arra, hogyan lehetne Isten születésének ünnepét megideologizálni, anyagivá, megfoghatóvá tenni. A szegény Jézust egy pirospozsgás, jól táplált Télapóval helyettesíteni. Az a dolgozó nép azonban, s persze a gyermekei - az állítólagos szép öltözet ellenére - mégiscsak egyre szegényebb lesz. Mert a karácsony Jézus nélkül siralmasan szegényes. És ez a siralom tekintet nélkül a társadalmi változásokra, 1989 után is fenyeget. A különbség talán csak annyi, hogy az elvi materializmust felváltotta a gyakorlati anyagiság. Ezért Jézus határozott „ÜGYELJETEK!” (Mt 6,1) felszólítása az első adventi vasárnap evangéliumában semmit nem veszített aktualitásából. Nincsen bár már irhasubás Télapó, ám van helyette Santa Claus piros, gombó- cos sapkában. Az alapelv nem változik. Ellentétben Jézussal, ezeknek a piros ajándékügynököknek a legcsekélyebb erkölcsi küldetésük sincs meg, egyetlen feladatuk, hogy bármiféle igény és követelmény nélkül csak ajándékozzanak. Eljövetelüknek biztosságát az üzleti menedzserek kapzsisága szavatolja. Az advent mértékletes, tűnődő időszaka mindeközben nemhogy mintha elveszítené lényegét, hanem egyenesen gátló tényezővé válik. Hiszen az üzletházakban már november elején el kellett kezdődnie a karácsonynak, amikor is a kedves vásárlók körül megjelennek a díszes fácskák, a karácsonyi illatok, elkezdenek csilingelni a csengők, ragyogni a csillagok. „ÜGYELJETEK!” - int Jézus ma is. Ez a légkör, ez a hangulat hamis. Akárcsak a rengeteg csillag üres ragyogása, ez mind a modern kor hamis prófétáinak csalétke. A csillagokról Zápotocký azt állította a gyerekeknek, hogy már nem az a bedehemi, hanem „vörös csillagok garmadája tárnáinkon, kohóinkon, gyárainkon és építkezéseinken”, mi örömmel hirdeti, hogy „az apukák és az anyukák munkahelyükön teljesítették az ötéves terv kitűzött feladatát”. Az ember „munkaerőre redukáld’ kommunista adventja tehát a munkáról kellett, hogy szóljon, és csakis arról, a kötelezettségek teljesítéséről és a normák felállításáról. Ma úgy tűnik, hogy bár a külső nyomás elmúlt, a mérhető teljesítmények hajszolásának hajlama valahol mélyen kódolva benne maradt az emberben. A kitapintható eredményekre való összpontosítás alapjában véve egyfajta menekülés is lehet, mégpedig önmagunk elől, az elől az igény dől, hogy magunkba szálljunk, és igyekezzünk a Jézus által felállított „normáknak” megfelelni. Ez tulajdonképpen az igazi karácsony: amikor Isten fia megszületik az emberi szívekben, amikor küldetésével együtt befogadják: „ÜGYELJETEK!” - int az Ür újra meg újra. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak (...) Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Mt 6, 19-21) Tolvajból, aki kilopja az emberi szívekből a kincseket, volt is, lesz is mindig elég. Ellenük csak egyetlen védekezési lehetőség van: ügyelni, és nem hagyni kifosztani magunkat, tekintetünket Isten fiára irányítani. Zápotocký karácsonyi beszédét egy felhívássalkoronáz- ta meg: minden karácsony előtti erőfeszítést és munkaeredményt felajánlani „a felszabadítónak, a barátnak és a tanítónak - Sztálin elvtársnak”. Tegyük hozzá: annak a Sztálinnak, akit öt év után azért dobtak ki a pravoszláv szemináriumból, mert marxista propagandát folytatott, s akinek a személyes parancsára 1936-ban levegőbe repítették Moszkvában a Legszentebb Megváltó templomát. Minden ugyanannak a logikának a szellemében: Istent és az ő egy Fiát megtagadni, hiteltelenné tenni, s gyökerestül kiirtani a lelkek- ből mint a nép ópiumát. Hogy a helyére maga az ember trónolhassa be magát. ÜGYELJETEK! Az emberi kapcsolatok tisztán horizontális kiépítése a vertikális, a természetfölötti bárminemű vonzalma nélkül, a karácsonynak épp a lényegét veszi el. A Sztálinról szóló híres film, a Ve- zeklés végén a vásznon megjelenik egy nénike, s azt kérdezi, az út, melyen halad, a templomba vezet-e. Azt válaszolják neki, hogy a Templom már nem áll. Erre hangzanak aztán fel a film utolsó szavai: „És mire az olyan út, mely nem vezet templomba?” Tényleg, mire az olyan élet, mely nem ismeri a templomba vezető utat? És mire az az advent, mely nem az újszülött Jézus jászolához vezet? A szerző római katolikus pap MONOLÓG A körben lebegő csillagokról NAGY ILONA A gyermekiélek csodálatos világából, ahol a varázspálca csak kéz- nyújtásnyira van, a jó tündér repíti majd a kívánságokat Télapó jégvára felé. Még messze a karácsony, de a kilószámra szétszórt reklámprospektusok megteszik hatásukat. Kuszamírással egymás után születnek a levelek egy kisfiú vágyálmaival. Focilabdát szeretnék, meg szánkót, görkorcsolyát, s még sorolhatnám. Már a harmadik boríték is leragasztva. Hiába magyarázza anyuka, hogy a Télapó mindenkinek csak egyetlen kívánságát teljesítheti, a kisfiú hajthatatlan. A tanító néni is azt mesélte, csak meg kell írni, s megkapják. És ő jó is, csak apuka egyre idegesebb, anyuka szomorúbb. A kisfiú nem sejt semmit az anyagilag teljesen kizsigerelt kisemberek kegyetlen világáról. A hármukra megítélt 5400 korona segélyről. Hallja éjjel a tompa hangváltást, anya szipo- gását, a fel-alá járkálást. Apuka csomagol, messzire, nagyon messzire utazik, hogy pénzt keressen. Múlnak a napok, a hetek apa nélkül. Nem bohóckodnak, nem dűlnek a.nevetéstől. Apa széke üresen árválkodik, s este egymás elől is titkolva simogatják apa párnáját. A kisfiú végre elalszik. Anya láb- ujjhegyen kimegy a konyhába. Meglepetten látja, hogy az ablakból eltűntek a levelek, helyükön egy összehajtogatott cédula maradt. Anya szétbontja. Rajta egyetlen kívánság: Apukát - az apukámat akarom! Érezte, nem csak a teste, a lelke is didereg. A szülők természetesen nevelik gyermekeiket, befolyásolják viselkedésüket, magatartásukat Szerepek és szabályok MARKÓ EMIL ember egész életében szerepet játszik. Hogy milyet, az az adott helyzettől, az illető személyiségétől, a társadalomban és a szűkebb közösségben elfoglalt helyétől függ. A szerep alatt ezúttal olyan viselkedést értünk, amilyet az embertől szűkebb vagy tágabb környezete elvár. Bonyodalom akkor keletkezik, amikor az ember nem tudja vagy nem akarja betölteni szerepét. A család vonatkozásában ilyen eset áll fenn például akkor, amikor a szülőt bíróságnak kell köteleznie a tartásdíj fizetésére, amikor az apa nem él együtt gyermeke vagy gyermekei anyjával, nem akarja vállalni az apa szerepét stb. Néha szerepcserének is tanúi lehetünk. Ha az anya többet keres, mint az apa, s a családban is aktívabb, nagyobb hatással van annak életére, tulajdonképpen a férj, az apa szerepét tölti be. Sok gondot okoz napjainkban az is, hogy az emberek bizonyos része nem érti, illetve nem akarja tudomásul venni a család és a családtagok helyzetében, életében bekövetkező változásokat. Néha az emberek felnőtt létükre is gyermekként viselkednek. Néha a már felnőtt gyermek is a szüleivel tartatja el magát, képtelen tudomásul venni, hogy kinőtt bizonyos korból. Persze, gyakran megtörténik az is, hogy a szülők nem veszik tudomásul gyermekeik nagykorúvá, felnőtté válását, tehát azt, hogy fiuk vagy lányuk már nem gyermek, és így jogában áll dönteni saját élete felől. Valóban sok konfliktus keletkezik amiatt, hogy a szülő nem tud lemondani eredeti szerepköréről, akaratukat ráerőszakolják felnőtt gyermekeikre. Ennek nemegyszer a család széthullása, az úgynevezett nemzedéki ellentétek kiéleződése a következménye. AZ APA- ÉS AZ ANYASZEREP Manapság sokat vitatkoznak az apa szerepéről, és több jele van annak, hogy ez változóban van. Az apa jellemzéséül röviden azt mondhatnánk, hogy olyan férfi, aki mind lelki, mind testi szempontból alkalmas az. apa szerepének betöltésére. Elvárjuk (ill. elvárhatjuk) tőle, hogy az élettársához fűződő kapcsolata a tiszteleten, a megértésen, a szereteten alapuljon, és felelősségteljes legyen. Továbbá azt is, hogy gyermekének megbízható védelmezője, gondozója, barátja legyen, elősegítse a megfelelő családi légkör kialakítását, és támogassa gyermekeit abban, hogy jó kapcsolatokat építsenek ki a környező világgal. Az apának tudatában kell lennie annak, mivel tartozik családjának, milyenek a kötelességei a család többi tagjaival szemben. Az anya meghatározó szerepet tölt be a családban. Ő az egyesítő, az összetartó erő. Nagyon fontos feladat hárul rá a gyermekek érzelmi nevelésében. Sok minden tőle függ a családban, néha még a „lehetetlenre” is képesnek kell lennie. Az utóbbi időben az ő szerepkörében is történtek változások, bizonyos mértékig módosultak jogai és kötelességei. Nagy feladatok hárulnak rá a családi légkör kialakításában, a családi otthon esztétikájának formálásában, a családtagok viselkedésének befolyásolásában. Jórészt olyan feladatok ezek, amelyeket csak nők képesek ellátni. A gyermeki szerepnek két része van, a kis- és nagykorú. A szülők néha szem elől tévesztik, hogy gyermekeik már felnőttek, de az sem ritka, hogy a gyermekek feledkeznek meg idős szüléikről. A szülőknek törődniük kellene azzal, hogy a gyermek tisztában legyen helyévei a családban, tudjon jogairól és kötelességeiről, s hogy ezeket érvényesíthesse és teljesíthesse. A gyermekjogait és feladatait az egész családnak tudomásul kell vennie, tiszteletben kell tartania. Időben kell gondolni arra is, hogy a gyermek boldogulni tudjon az életben, önállóságra, önfegyelemre, feladatainak következetes teljesítésére, tisztelettudó viselkedésre stb. kell nevelni. A szülőknek sosem volna szabad megfeledkezniük arról, hogy a gyermek nem helyettesítheti vagy pótolhatja a partnert, ugyanis az ő szerepe nem ez. Azok a szülők, akik megfeledkeznek a gyermek helyzetéről a családban, veszélyeztetik annak egészséges fejlődését. A gyermeket meg kell tanítani arra, hogy feladatait érdeklődéssel és kedvvel teljesítse. Gyakrabban keletkezik konfliktus az olyan családban, amelynek tagjai nincsenek tisztában helyzetükkel, tehát nem tudják, mit szabad és mit nem. A családi együttélés fontos követelménye, hogy a családtagok ismerjék a közös otthon szabályait, rendjét. TEKINTÉLY ÉS LAZASÁG Az életmód gyors változása, a tömegtájékoztató eszközök növekedő hatása s nem utolsósorban a fogyasztói szemlélet jelentős nézetkülönbségekhez vezet a családdal, a családi élet milyenségével kapcsolatban. E nézetkülönbségek alapján akár a családi kötelékek meglazulásáról is beszélhetünk. Lényegesen megváltozott az apa helyzete. Mivel a család jövedelme már nem kizárólag tőle függ, hiszen a legtöbb családban az anya is állásban van, a család többi tagja már másképpen viszonyul hozzá, mint régen. Az apa nehezen tud belenyugodni, hogy már nem családfő. Az apa mindenben mérvadó szerepe már a múlté, s aki ma is úgy próbál viselkedni, mint nagyapja vagy ükapja, ellenállásba ütközik, helyzete komolytalanná válik. A mai családban az apa tudásával, előnyös tulajdonságaival, példás magaviseletével alapozhatja meg tekintélyét. Persze, más oka is van annak, hogy megváltozott a szülők és a gyermekek kapcsolata. De ennek a változásnak nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Nemrég még nálunk is sokan állították, hogy a család (és még inkább a házasság) válságba jutott. Az aggodalmak azonban alaptalanoknak bizonyultak, jóllehet nem kétséges, bizonyos társadalmi jelenségek alapján arra kell következtetnünk, hogy csökkent a család hatása tagjainak megtartására, és bizonyos vonatkozásokban nagyobbak lettek a nemzedékek közötti különbségek. A szülők másképp gondolkodnak az életről, mint a gyerekek, másképp vélekednek a divatról, a szabad idő kihasználásáról stb. MINDENT MEGADNI A „gyermekkultusz” régebben sem volt ismeretlen jelenség, de századunk második felében új vonásokkal gazdagodott. „Ha már nekünk nem lehetett részünk sok jóban, legalább gyermekeink érezzék jól magukat.” A szülők igyekeztek mindent megadni gyermekeiknek, lehetőleg teljesítették minden kívánságukat, és elnézők voltak hibáik, túlzásaik iránt. Hogy a szülők jobb életkörülményeket igyekeznek biztosítani gyermekeik számára, az természetes és társadalmi szempontból is kívánatos törekvés. Nem mellékes azonban, hogy végül is miben jut kifejezésre. A szülők egy része azt gondolta, hogy a „többet adni” csak anyagi javakra vonatkoztatható. Megfeledkeztek arról, hogy az életben más fontos értékek is vannak, amelyek szintén lényegesen befolyásolják gyermekeink életét. Többek közt ez az egyoldalúság idézte elő azt, hogy a fiatalok ma másképp vélekednek az életről, a feladatokról, a kötelességekről. A gyermek túlzott követeléseinek kielégítése nem válik előnyére sem a gyermekeknek, sem a szülőknek. Gondot okoz az is, hogy a család bizonyos formális vonásai gyor sabban változtak, mint a csalá dón belüli szerepek és magatartásformák. Lényeges változásol következtek be az apa, az anya é: a nagyszülők szerepében, s ezek re sokan nem voltak felkészülve A nemzedékek kapcsolatai meg változtak. Megfigyelhető az is hogy erősen tartják magukat bi zonyos régi helytelen nézetek, ; ezek ugyancsak akadályai annak hogy javuljanak a nemzedékei kapcsolatai. Sokszor az őszinte ség hiánya nehezíti meg ezeknel a kapcsolatoknak a javulását. Sol családi konfliktusnak lehetne ele jét venni nagyobb őszinteséggel a családtagok egymás iránti na gyobb bizalmával. Az őszinteség és a kapcsolatok tisztasága - min minden emberi közösségben - < családban is rendkívül fontos. Nemcsak azt kell elmondanunl egymásnak, ami tetszik, amit di cséretesnek tartunk, hanem az is, ami nem nyerte meg tetszésün két, s amin változtatni kell. A szü lók természetesen nevelik gyér mekeiket, befolyásolják viselke désüket, magatartásukat. Míg < gyerek kicsi, bátran neveljük, ta nítgatjuk. Nehezebb a helyze tünk, ha a gyermek már felnőtt és akkor kell kifogásolnunk visel kedését. Nevelnünk azonban nemcsak < kiskorú gyerekeket kell. F.lvégn hol lehetnénk őszintébbek, min a családban, s a gyermek kitő várhat őszinte szót, ha nem a szü löktől. A szülők és a gyermekei kapcsolatai annál erősebbek, mi nél több bennük az őszinteség, t család élő, fejlődő közösség, hi szén a szülők, a gyerekek, és a: életkörülmények is állandóan vál toznak. A külső és belső nehézsé geket együttes erőfeszítéssel kel leküzdeni, az érzelmi kapcsolato kát ápolni kell, s az igényeket ősz sze kell hangolni. így erősödnek; családi kapcsolatok, így válik ; család olyan közösségé, ameh biztonságot ad a gyermekeknél és a szülőknek is. A szerző gyakorló pedagógus Az apa nehezen tud belenyugodni, hogy már nem családfő (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele]
