Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-29 / 274. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) HÉTVÉGI MAGAZIN „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti.” (Arany János) 2003. november 29., szombat 7. évfolyam, 46. szám Minden huszadik dajkaterhességnél bekövetkezik az a drámai helyzet, hogy a kihordó nő a szülés után meggondolja magát, és mégsem adja át a genetikai szülőknek a gyermeket Mikor az apa biztos, az anya bizonytalan (Milan Drozd illusztrációs felvételei) M. CSEPÉCZ SZILVIA _ legendás Salamon kiA rály (Kr. e. 961-922) ŠJĹ idejében történt a hí# % rés eset, hogy két asszony vitt egy cse- ' csemőt a bölcs uralkodó elé. S mindkettő azt állította, hogy ő a kicsi anyja. Salamon fogott egy kardot, hogy kettévágja a gyermeket, így mindkét nő megkaphatja a felét. Egyikük ekkor könyörögni kezdett, hogy ne bántsa a csecsemőt, inkább adja a másik nőnek. Ezzel be is bizonyította, hogy ő az igazi anya... Úgy tűnik, hogy ma, a génkutatás korszakában - amikor a törvényalkotókat világszerte számos jogi és erkölcsi dilemma elé állítják az anyaság, sőt már a gyermekvállalás (és ezen belül a termékenység, illetve a meddőség) bizonyos kérdései néhány kényes döntésben ugyancsak nagy szüksége volna a bíráknak Salamon király „kardjára” és bölcsességére. A BÉRANYASÁG VAGY DAJKAANYASÁG engedélyezése (illetve tiltása) a legfrissebb és legproblematikusabb témák közé tartozik. Orvos genetikusok, teológusok, törvényhozók vitáznak, azon, vajon kihordhatja, megszülheti-e egy nő egy másik emberpár gyermekét. A klasszikus római jog alapelve szerint „az anya biztos, az apa bizonytalan” (Mater certa, pater incertus et). A dajkaanyaság esetében ez a visszájára fordul. Mert miről is van szó? A biológiai apa (a spermado-' nor) ondójával, spermáival laboratóriumi körülmények között mesterségesen megtermékenyítik a genetikai anya testéből kiemelt petesejtet vagy petesejteket. A megtermékenyült petesejtet beültetik a kihordó és szülő anya, azaz a dajkaanya méhébe. Ő „végigcsinálja” a kilenc hónapot és a szülést, majd átadja a gyermeket a genetikai szülőknek. Pontosabban a genetikai szülők „örökbe fogadják” a megszületett gyermeket. A dajkaanyasággal gyakorlatilag minden olyan országban megpróbálkoztak, ahol működik a lombikbébiprogram. (A kettő nem ugyanaz: a lombikbébit saját édesanyja hordja ki és szüli meg.) A dajkaanyák számát csak találgatni lehet, Kelet-Kö- zép-Európa országaiban a számuk tizenöt és hetven között mozog, így a kérdés elvi súlya kétségtelenül nagyobb, mint a népességszaporulatra gyakorolt várható hatása. Pár hónapja Magyarországon LÁNGOLT FEL A VITA, mivel az ottani egészségügyi minisztériumban egész Európa legli- berálisabb dajkaanyaságról szóló törvénye készül. Ha elfogadják a törvényjavaslatot, legkorábban 2005-ben várható a dajkaanyaság engedélyezése, s a dajkaanya ráadásul költségtérítést is kaphatna a genetikai szülőktől. A dajkaterhesség nem új fogalom, viszont csak a modern tudomány teszi lehetővé, hogy a kihordó és a genetikai anya szétváljon. A „dajkaanya” kifejezés használatát dr. Czeizel Endre javasolta, még 1991-ben. Előzőleg a „pótanyaság”, illetve „béranyaság” kifejezést használták, az angol „surrogate motherhood” magyar megfelelőjét. A „béranyaság” szó kétségtelenül jobban érzékelteti a vitatott módszer egyik alapproblémáját. Tételesen azt, hogy a mások gyermekét kihordó nő kaphat-e ezért pénzt, vagy sem. Ha igen, akkor szó szerint bérbe adja a testét, s később eladja a megszületett gyermeket a szülőknek. Ez azért fontos kérdés, mert a béranyaságot illetően szinte mindenütt szerepel a törvényben egy olyan kitétel, hogy a béranya ugyan szerződést köt a biológiai szülőkkel, de ha végül mégis megtartja a gyermeket, minden következmény nélkül megteheti. Magyarországon a „fizetni - nem fizetni” problémán úgy próbáltak finomítani, hogy a béranyának a terhessége idejére költségtérítés járna. És kizárólag a megbízó pár közeli rokona vállalhatna béranyaságot. Európa többi országában semmilyen „bér” nem jöhet szóba, a kismama költségeinek térítését is egyedül Angliában engedélyezik. A GYERMEK NEM LEHET ADÁSVÉTEL TÁRGYA, a béranyaságot tiltani kell! - érvel Charles E. Rice amerikai alkotmányjogász. Szerinte a szerződések akár érintik, akár nem érintik a fizetség kérdését, a gyermeket nem tekintik személynek, hanem csak puszta vagyontárgynak, amely felett függetlenül a gyermek saját érdekeitől, mások óhaja szerint rendelkeznek. A vita során ettől sokkal kegyedenebb megfogalmazások is elhangzottak. Az egyik oldal szerint „a gyermeket úgy vásárolják meg a szülei, mint egy kutyakölyköt. Csak az ára magasabb: egy csecsemő körülbelül annyiba kerül, mint egy drága luxusautó”. A másik, a gyermek után vágyakozó oldal azzal „vágott vissza”, hogy „Na és?! A meddőség kezelése is egy vagyonba kerül. Akinek telik Mercedesre, miért ne fizetné ki a saját boldogságáért is ezt az összeget? ! Hiszen a gyermek egy házaspár legnagyobb öröme!”... Az Egyesült Államok legtöbb tagállamában egyébként engedélyezett a pótanyaság vagy béranyaság. Hogy ä genetikai szülők fizetnek-e a béranyának, és ha igen, akkor mennyit, azt természetesen nem lehet tudni. A MEDDŐSÉG BETEGSÉG, és nekünk, orvosoknak mindent meg kell tennünk azért, hogy az ilyen szerencsétlen sorsú családok hozzájussanak hőn áhított gyermekükhöz - mondta annak idején dr. Czeizel Endre. - Akár dajkaanya segítségével is. Ami a pénzt illeti, egy rádióadás kapcsán közzétettünk egy felhívást, hogy lennének- e Magyarországon jelentkezők. Tizennyolc házaspár, illetve asszony jelentkezett, de a párok döntő többsége bizonyos anyagi ellenszolgáltatást is várt ezért. Kovács József bioetikus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense támogatja az „ingyenes” dajkaanyaság bevezetését, de elutasítja a béranyaság engedélyezését, és a nem rokonok közötti szervadományozáshoz hasonlóan bizottság felállítását javasolja annak ellenőrzésére, nincs-e a felek között titkos szerződés. „Az emberi test és annak részei csak a rabszolgaság viszonyai között számítanak pénzért adható és vehető árucikknek. A béranyasággal szemben felhozható érv, hogy valószínűsíthető a béranya kizsákmányolása, hiszen szegénysége miatt vállalkozik valamire, aminek érzelmi következményeit a szerződés- kötés pillanatában nem tudja felmérni. A terhesség és a szülés olyan érzelmi változásokat indíthat el benne, amire nem is gondolt. A pénzért átadott újszülött a gyermek kereskedelmi árucikké válásának lehetőségét is felveti” - szögezi le a bioetikus. A BÉRANYA HELYZETE egyáltalán nem egyszerű, vagy pláne nem irigylésre méltó. Mint a többi kismama, viszi pocaknyi terhét a terhesgondozóba, majd a szülőszobába... A gyermek kilenc hónapon át az ő köldökzsinórjához kötődött, az ő véréből vette a táplálékát. És mégsem az övé. Alig hihető, hogy egy asszony, ha már megkínlódott a szülőágyon a gyermekéért, akkor - ha pénzért, ha nem pénzért -, odaadja egy másik nőnek! Az Egyesült Államokban jelenleg is vizsgálják, hogy vajon képes-e egy nő lelki trauma nélkül megtenni mindezt? S ha megteszi, egészséges-e lelkileg? Az anyaságnak normális körülmények között szerves része a saját gyermek kihordása, ami az anya és gyermek bensőséges kapcsolata is egyben. Ha egy béranya a kihordás alatt a vérét adja a gyermeknek, akivel lelkileg is egybekapcsolódik, akkor hogyan szakadhat el tőle megrázkódtatás nélkül? A felmérések szerint minden huszadik dajkaterhességnél bekövetkezik az a drámai helyzet, hogy a kihordó nő a szülés után meggondolja magát, és mégsem adja át a genetikai szülőknek a gyermeket. Sajnos az is előfordul, hogy a genetikai szülők „nem veszik át” a gyermeket, mert az minden orvos-genetikai vizsgálat ellenére valamilyen rendellenességgel jött a világra. Egy következő jogi-etikai probléma, hogy ki a felelős azért, ha a béranya a terhesség vagy a szülés közben egészségkárosodást szenved. MINDENT EGY GYERMEKÉRT? A béranyaság egyik meggyőző ellenérve, hogy ez a megoldás több genetikai anya számára egyet jelentene a szülés nehézségeinek enyhítésével. „Nem értem azokat a házaspárokat, akik képesek másokkal kihor- datni a gyereküket csak azért, hogy biztosak legyenek abban, így a saját génjeikből való csecsemőhöz jutnak! - mondja H. I. 38 éves ápolónő, aki férjével együtt két sikertelen mesterséges megtermékenyítésen esett át. - Sajnos, nekünk sem lehet gyermekünk. Úgy döntöttünk, a csecsemőotthonhói fogadunk örökbe egy kisgyereket. Olvastam egy könyvet, az a címe, hogy Lencse alatt. Pelle János írta, akinek meghalt a fia egy balesetben, és utána már hiába próbálkoztak a feleségével... Ők végső kétségbeesésükben béranyát választottak. Nagyon megható a könyv, elhiszem, sőt magamról tudom, hogy sokat szenvedtek, de szerintem a gyermekotthonok lakóit is ugyanolyan végzetes tragédia éri, amikor eldobják őket maguktól a szüleik... A dajkaanyaságot nem tiltanám be ugyan, hiszen a mondás szerint nem az az édes, aki a világra hoz, hanem aki felnevel, de a gyerek után vágyakozó szülőknek érdemes lenne elgondolkodniuk azon is, hogy valóban nevelni akarnak-e, vagy csak azért akarnak egy »saját« gyereket, hogy biztosan tudják, kire száll majd a vagyon?! Mert azt hiszem, aki béranyához fordul, annak van mit a tejbe aprítania. Igaz, nagyon nagy öröm egy kisgyerek, de a családi boldogságot nem kizárólag ebben mérik.” „NEM HISZEK a béranyák áldozatkészségében” - mondja Boda László morálteológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott tanára. (Amíg a Szülészeti Nőgyógyászati Kollégium, illetve a legtöbb civil szervezet kiállt a dajkaanyaság engedélyezése mellett, a katolikus egyház következetesen ellenzi.) Boda László még a dajkaanyaság kifejezés jogosságát is vitatja. „A dajkaanya elnevezés elfogadásához a Magyar Értelmező Szótár szakszavát kellene semmisnek nyilvánítani. Abban ugyanis az áll, hogy »dajkál - dajkaként gondoz csecsemőt, kisgyermeket«. A dajkaanya viszont pontosan ezt nem teheti. A béranya név az indokolt tehát, hiszen aki ezt vállalja, bérbe adja a méhét. Az eljárás erkölcsileg azért elfogadhatatlan, mert bár kivételes esetek adódhatnak, a béranyaság elszemélyteleníti az anyaságot, s többnyire a pénzért mindent szabad hamis szemléletét tükrözi.” Van egy szintén csupa tűz kebelbarátnő: a hároméves Julcsi - ha ő biciklizik, trappolhatunk vissza a kerékpárért, és fordítva, ha rajtunk szoknya van, ő már rángatja is le a nadrágot Örülj, hogy lány - örülj, hogy fiú BENKŐ TÍMEA Amíg nem volt gyermekem, szentül hittem, hogy egy fiú, az kész sorscsapás. Tettem is olyan merész kijelentéseket, hogy ha nekem fiam lesz, otthagyom a kórházban, haza sem hozom. Mert pasikkal csak a baj van... Ellenben a lányok, ugye, bájos, szófogadó... Angyalok. Miközben ilyen ostoba elveket hangoztattam, az első ultrahangos vizsgálat kisfiút jósolt. Nesze nekem, meggyőződéses lánypártinak! Lesz, ami lesz, én azért továbbra is fújtam szüntelenül a magamét, mármint hogy nekem csak lányom lehet. „Tanárnő, azért elővigyázatosságból vásároljon kék babaholmit is, mert engem anyu rózsaszínben vitt haza a kórházból, ő is kizárólag lányt várt...” - figyelmeztetett egyik tanítványom, Dávid. így esett, hogy óvatosan a semleges fehér szín mellett döntöttem a babakelengyét illetően. Ma már tudom: oíy mindegy, kék-e vagy rózsaszín, nadrág-e vagy szoknya! Tíz percen belül úgyis minden ruhadarab merő piszok. Megkaptam a várva várt kislányt, akinek a ruháján vigyázva vasalhatom a sok fodrot és csipkét, amit ő aztán egyből lefagyiz, vagy bekalandozza benne nagyapjával a baromfiudvart. Na és a frizura! Hiába próbálom azokat a rakoncátlan göndör fürtöket két rendezett copfba fésülni, haszontalan minden igyekezetem. Alighogy elkészülök, a kisasszony máris azon kezd munkálkodni, hogyan szabadulhatna meg a hajgumitól. Elkallódott hajcsatjai a legképtelenebb helyekről kerülnek elő. Áz egyiket legutóbb dédanyja orvosság helyett akarta lenyelni, mivel színe, formája egyezett a gyógyszerével. Még szerencse, hogy jobban szemügyre vette, miután rágósnak találta... E leány megsimogat minden kutyát. Térde, könyöke csupa sebhely. Az udvaron műanyag gyerekfűnyíróval játszik és játék motoron száguldozik. Martoson a kirakodóvásáron nagyanyjával kisautót vetetett magának, fittyet hányva arra, hogy nem helyeseltem a választását. Az apja is akkor boldog, amikor legózhatnak. Garázst meg tűzoltókocsikat építenek. Focit néznek a tévében és ordítanak a gólnál. Amikor nyáron a strandon lánya állva pisilt, még meg is dicsérte. Biztatja, hogy másszon fel a kerítésre, félelmetes kék oroszlánokról mesél neki, repülőnapra vitte, és alig múlt egyéves, már beült vele a nyári bobba Visegrádon. Félek, ez a kis angyal egy-két éven belül fára fog mászni és kicsúzlizza az ablaküveget. Azt kell, hogy mondjam: a szeme sem áll jól. Ami pedig a lányom nemét meghazudtoló mániákat illeti, jelentem, kézbe vettem a dolgokat. Most a Hamupipőkét meséljük, táncolunk és játék pólyás babát dajkálunk. Közeleg a karácsony. Eltökélt szándékom, hogy babakocsit kap ajándékba, hogy „szégyenszemre” ne mindig a talicskát tolja... Tegnap este már megint hullára hancúrozták magukat apa és lánya. Néztem őket és arra gondoltam, talán kellene egy kisfiú, akit végre én kényeztethetnék a kedvemre, s aki vigyázna a fodros ruhára. Átnyálaztam a naptárat és meglepően kezdek megbarátkozni a Gergő névvel. Életem párja nem hitt a fülének. Rögtön kijelentette, hogy legyen akár tíz gyermeke, ő, bizony, csak lányokat szeretne...
