Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-13 / 261. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 13. KOMMENTÁR Ez a hullám a végső SIDÓ H. ZOLTÁN Valóban igaz, hogy a privatizált tyúkok kevesebbet tojnak? Aki úgy gondolja, hogy igen, az Karol Ondriaš kommunista parlamenti képviselővel egyetemben bizonyára ellenzi a stratégiainak minősülő vállalatok privatizációját. Persze, lehet látszólag hihetőbben is érvelni az ebbe a körbe tartozó cégek magánkézbe adása ellen, például a „családi ezüst” felemlegetésével vagy a nép vagyonának elherdálásával. A valóság viszont ezzel szemben á következő. Még Vladimír Mečiar országlása idején úgy döntöttek, egy közelebbről meg nem határozott rendezőelv értelmében néhány valóban fontos társaságot mindmáig csupán 49 százalék erejéig lehet értékesíteni. Ez meglehetősen szerencsétlen formula, mivel így a cégekért jóval kevesebbet lehetett kérni és kapni, másrészt a vagyontárgy tényleges irányítása, menedzselése mégis a kisebbségi tulajdonos kezébe került. Arról nem is szólva, hogy az érintett vállalatok igazgatótanácsába vagy felügyelő bizottságába - szigorúan politikai alapon - az éppen hatalmon lévő párt hű embereit szokták ültetni. A parlament a kedd estig nyüló szócsata végén végül a fonák helyzet feloldása mellett döntött, azaz lehetővé tette olyan cégek akár teljes magánosítását is, mint a Szlovák Villamos Művek, a Transpetrol és a Szlovák Gázművek. Viszont még nem hárult el az utolsó akadály, mivel Rudolf Schuster államfő, szokásosan a nép érdekeire hivatkozva átmenetileg megtorpedózhatja Szlovákia utolsó nagy privatizációs hullámát. „A magánosítást végigvinni azt jelenti, hogy az állam a törvények erejével őrzi meg érdekeit. A privatizáció befagyasztása pedig azt eredményezi, hogy az állam a pártok képviselőin keresztüljuttatja érvényre akaratát” - nyilatkozta az ügyről Eugen Jurzyca ismert közgazdász. A kifejező megfogalmazás egyik olvasata tehát, hogy végre tiszta vizet öntünk a pohárba - a tényleg fontos cégek lekerülnek a napi belpolitikai csatározások napirendjéről, s ha kisebb összegért is, de azok többségi tulajdonába jutnak, akik remélhetőleg hozzáértő módon tudják irányítani. Az sem mellékes, hogy a tulajdonosváltás révén akár további 100 milliárd korona is befolyhat az államkasszába, amire égető szükség van többek között a nyugdíjreform folyamatos finanszírozásakor. Vagyis a „családi ezüst” az idősek éveit ezüstözi be. JEGYZET Jó polgár voltam... SZASZI ZOLTÁN Tetszik tudni, most, hogy egy kicsit lebetegedtem, megváltoztam. Eddig én, kérem, jó polgár voltam. Dolgoztam becsületesen, két helyen is, fizették munkaadóim minden, a személyem létezésére feljogosító összes illetéket, járulékot, elvonást és befizetést. Adóztam, bevallva még az utolsó verssorból származó .jövedelmet” is. Mostantól fogva viszont lehet, hogy rossz leszek. Mert ha bizodalmám volt is eddig még némi halavány a politikában, de látva, hogy nélkülük élek, ezek után már nem biztos, hogy lesz. Mert az urak, most már önként és dalolva Eduárdot éltetik. Nekünk, bárdoknak esetleg marad a talpnyalás, a tányér- nyalogatás, de ebből nem biztos, hogy mindenki kér. Én nem! Mit kaptam én személy szerint az elmúlt évektől? Elsősorban idegbajt, gyomorremegést a mindennapoktól, a holnapféltéstől. Másodsorban pedig megemelt illeték, adó, elvonás és járulékfizetés lett osztályrészem. Meg hozzá egy kis áremelés élelmiszerben, energiában, általános megélhetést illetően. Bár ezek után nem kell majd filléreskednem, mert fillér sem lesz. Egy idő után tán korona sem. De mi lesz ezután az idő után? Betegségem nem súlyos, de csak az, hogy megnéztek, benne van egy kis pénzbe. Tovább kéne menni vele más vizsgálatokra, az megint egy kis pénzbe lenne, ha kórházba kerülnék, munkaképtelen lennék, az megint egy kis pénz, no de nem befelé, hanem kifelé. Marad hát a választás, vagy csendben tűrni a fájdalmat, vagy vajáko- sokhoz menni, gyógyfüvet legelni. Az utóbbinak az az előnye is megvan pluszban, hogy telítettségérzetet ad. Csak már fagyos a fű. Kulcscsomóm sincs már, tehát ha kimennék az utcára, még azt sem tudnám csörgetni. Meg egyedül minek megyek ki az utcára? Maximum ha zenélni tudnék, akkor talán volna némi értelme. De a barna cipőpasztám is elfogyott, ilyen sápadt képpel meg nem hiszik el rólam, hogy rászoruló vagyok. Keserűség egy szál se! Eddig jó polgár voltam. Milyen leszek majd? Talán halott polgár, ha ez így megy tovább. Ez se számít. A szekér megy tovább, nyugdíjat se kell majd nekem fizetni, kórházi ágyat sem fogok lefoglalni. Csak ki fog itt még illetéket, adót, elvonást, egyebeket fizetni? Hová? Minek? Ha a törvény csak a befizetésre kötelez minket. A magas poszton lévőket arra már nem, hogy el is számoljanak vele, felém. Az állam én is vagyok. Míg fel nem kopik az állam. FIGYELŐ Lesz lengyel népszavazás? A lengyelek 75 százaléka támogatja, hogy náluk rendezzenek népszavazást az Európai Unió jövendő alkotmányos szerződéséről. A lakosság 12 százaléka véli úgy, hogy az Európai Unió alkotmányát, amelynek kidolgozása jelenleg a kormányközi értekezlet, az IGC keretében folyik, a lengyel parlament fogadja el. A megkérdezettek 13 százalékának nem volt véleménye erről a kérdésről. Az AFP francia hírügynökség tudósításában megírta, hogy elvileg nem terveztek népszavazást az európai uniós alkotmányról Lengyelországban, amely - akárcsak Spanyolország - elutasítja az alkot- mányozó konvent által előterjesztett tervezetet. Ebben ugyanis Varsó elveszítené a 2000-ben a nizzai szerződés keretében megszerzett előnyöket. A dokumentum szerint Lengyel- ország és Spanyolország 27-27 szavazatot kapna a lehetséges 321-ből az Európai Unió Tanácsban, közel annyit, mint a nagy tagállamok (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország), amelyeknek egyenként 29-29 szavazatuk lenne. TALLÓZÓ SME A közelmúltban gyakran már Vladimír Mečiarhoz hasonlították Mikuláš Dzurindát, a lapnak adott interjújában mégis a háromszoros exltermányfő kérte ki magának, hogy Dzurindához hasonlítsák. A lehallgatási botránnyal kapcsolatban úgy érzi, a SIS akár a kormányfőnek is hazudhat, így csak egy nagyon szűk kör tudhatja, hogy mi is az igazság, de még véletlenül sem a titkosszolgálat három meggyanúsított munkatársa a főbűnös. A telefonok lehallgatása az új rendszerrel csak 1999 óta működik, Mečiar azt állítja, az ő idején senki sem üzletelt ilyennel, sőt a SIS akkor még véletlenül sem írta le, hogy valaki roma, nemhogy zsidózás folyt volna. Nemrég neki is el akarták adni Mikuláš Dzurin- da néhány telefonbeszélgetésének átiratát, de ő ezt akkor visszautasította. Az ár százezer korona lett volna. Mečiart a jövőre esedékes köztársaságielnök-választásról is faggatták, de a HZDS elnöke csak annyit volt hajlandó elárulni, nem kívánja, hogy megint ellene fogjon össze mindenki, de a HZDS biztosan indít majd jelöltet. Ha lesz nemzetközi párbeszéd, azt ki kell használnunk a magyarok jogfosztásának ismertetésére Szó esik a kitelepítésekről is? Prága mindig is közel volt Berlinhez, így a cseh fővárosból figyelve a szomszédos nagy ország történéseit egyértelműen észrevehető: a német kultúra és a német média az utóbbi években kezd erőteljesebben, hangsúlyosabban foglalkozni a németek háborús szenvedéseivel, s a németek kitelepítésével a közép- és kelet-európai országokból. KOKES JÁNOS A téma évtizedeken keresztül egyfajta tabunak számított, hiszen a németek tudták és tudják, hogy alapvetően ők okozták a legnagyobb világégést, s ezért vállalták és vállalják is a felelősséget. Ugyanakkor erősödik az az érzés is, hogy a kellemetlen múlt egyértelmű vállalása mellett itt az ideje, hogy az őket ért meghurcolásokkal is foglalkozzanak. Ebbe a folyamatba sorolható az ismert szociáldemokrata politikus Peter Glotz: Elűzetés - Csehország, mint tanulság című kötete is, amely a cseh-német konfliktus gyökereit a XIX. század közepétől kezdve láttatja. „A politikai kultúra, amely kiszakította az elűzetés témáját a hidegháború béklyóiból, valamint a két- pólusos világ enyhülési szakaszából, jelentős változáson megy keresztül. A kiűzetés emléke már nem csak egy elkeseredett kisebbség ügye, hanem mindazoké, akik fontosnak tartják az emberi jogokat“ - írta nemrégiben a Die Welt című napilap. „Míg az amerikaiak manapság mint egyetlen világhatalom keresik szerepüket, addig a németek ma elsősorban a II. világháború és az azt követő időszak áldozataival foglalkoznak“ - jegyezte meg a DPA hírügynökség. Az idei németországi ősz egyik nagy szenzációja, hogy a történész Jörg Friedrich részletes fotóalbumot jelentetett meg arról, hogyan bombázta romhalmazzá a nyugati szövetséges légierő a II. világháború idején a német városokat. A képek megdöbbentőek, de tudni kell, hogy hasonló megdöbbenést váltott ki Friedrich egy évvel ezelőtt is, amikor könyvet jelentetett meg a témáról. Mindkét könyv hatalmas vihart kavart Németországban. Szinte sót szórt az újra felnyílt sebekbe. Kritikusai pedig azt kifogásolták: hogy a leírtak és lefényképezettek igazak, de egy percre sem szabad megfeledkezni arról, hogy mindezt megelőzték a németek hasonló cselekedetei. Tehát nem szabad megfeledkezni az ok és az okozat közötti összefüggésekről. Most Glotz adott ki hasonló erejű könyvet a németek csehországi elűzéséről. A közvélemény érdeklődését jelzi, hogy a kötet néhány héten át - a Der Spiegel és a Focus hetilapok kulturális rovatai szerint - az egyik legkeresettebb könyv volt Németországban. A múlt újrafelfedezésébe a televíziók is bekapcsolódtak. A ZDF közszolgálati csatorna bejelentette: nemsokára műsorra tűzi várhatóan megrázó erejű filmjét a német háborús foglyok sorsáról, amelyet Guido Knopp készített. A film anyaga könyv formájában már hozzáférhető. Knopp egyébként nem újonc, s a világháborús témában már több sikeres anyagot forgatott. „Ha egy tabu megdől, azonnal megjelenik egyfajta nagy társadalmi igyekezet, behozni azt, amiről úgy érezzük, hogy eddig lemaradtunk“ - magyarázta a németországi „új hullámot“ Herfried Münkler, a berlini Humbold Egyetem politológusa. Véleménye szerint nincs Van még tennivalója a szlovák államnak és a társadalomnak is. szó semmiféle politikai-történelmi „revizionizmusról”, a múlt átértékeléséről, hanem csupán annak jobb, mélyebb megértéséről, az összefüggések tisztázásáról. Itt kell megemlíteni a német és a lengyel államfő Johannes Rau és Aleksander Kwasniewski kezdeményezését is, akik két hete Gdanskban közös felhívást tettek közzé a múlt századi kitelepítések, elűzeté- sek átfogó, összeurópai átértékelésére. Nyilvánvaló, hogyha valamiféle revizionizmusról, illetve újabb kárpótlási vitáról lenne szó, abban Kwasniewski lengyel államfő nehezen vállalt volna partnerséget Rau- val, hiszen Lengyelország kétszeresen maga is érintett. Keleten az egykori lengyel területeket a volt Szovjetunió kapta meg, míg az onnan kitelepített lengyelek az ország nyugati felében az elűzött németek helyét foglalták el. Meggyőződésem, hogy ha lesz valamiféle nemzetközi párbeszéd, rendezvény a kitelepítések témájában, nekünk azt feltétlenül fel kellene használnunk a szlovákiai magyar kisebbség jogfosztásának, megpróbáltatásainak bemutatására. Fontos ugyanis, hogy ez a kérdés is végre a helyére kerüljön, s objektív módon, s ne egyoldalúan legyen bemutatva. Emlékezzünk és emlékeztessünk: újévi beszédében Pavol Hrušovský a szlovák parlament elnöke is elismerte, hogy a magyarok háború utáni üldözése kérdésében van még tennivalója a szlovák államnak, társadalomnak is. A már korábban említett Glotz egyébként egy chebi család salja, anyja cseh, apja német volt. Bár könyvében nagyon kritikusan szemléli és elítéli a kitelepítéseket, a posztkommunista országok e kérdésben tanúsított merev álláspontját, s elítéli őket, nem feledi, hogy mindezt megelőzte a németek által kirobbantott háború. Glotz egyébként híve a sokat vitatott elűzetések elleni központ kialakításának, amelyről nemzetközi vita folyik. A kis hercegség jogtalannak tartja, hogy a Beneš-dekrétumok alapján elkobozták állampolgárai vagyonát Megtört a liechtensteini ellenállás MTI-HÁTTÉR Hosszas huzavona után Liechtenstein, Norvégia és Izland aláírta az Európai Gazdasági Térség (EGT) kibővítését az Európai Unióhoz jövőre csatlakozó 10 új tagállammal, köztük Magyarországgal. A fejleményt a brüsszeli Európai Bizottság elégedetten kommentálta, mert egy hónappal ezelőtt - Liechtenstein ellenállása miatt - az utolsó pillanatban elmaradt az aláírás. Az EGT-nek jelenleg a 15 EU-tagál- lam mellett Norvégia, Izland és Liechtenstein a tagja, de az EU-bel- épéssel egyidejűleg bekerülnek ebbe a térségbe az új európai uniós országok is. A 2004 május elsejétől 28 tagúra bővülő EGT-n belül az Európai Unió egységes belső piacának szabályai érvényesülnek, kivéve a mezőgazdaságot és a halászatot. A keddi vaduzi (Liechtenstein) ceremónián a három ország külügyminiszterei látták el kézjegyükkel az okiratot. Az aláírás után a liechtensteini külügyminiszter, Ernst Walch elégedetten nyilatkozott; mint mondta, olyan lépésről van szó, amely megerősíti Liechtenstein európai kapcsolatrendszerét, s az egész ország hasznot húz a bővülést követő gazdasági fellendülésből. Az aláírásra annak ellenére került sor, hogy közben nem oldódott meg az a vita, amely Liechtensteint két új belépővel, Szlovákiával és Csehországgal szembeállítja, s amely miatt az október közepére Liechtenstein arra hivatkozik, hogy a világháborúkban semleges volt. tervezett eredeti csatlakozási ceremónia az utolsó pillanatban elmaradt. A kis hercegség ugyanis jogtalannak tartja, hogy a II. világháborút követő Beneš-dekrétumok alapján elkobozták a liechtensteini állampolgárok csehszlovákiai javait, egy kalap alá véve őket a németekkel és az osztrákokkal. Liechtenstein arra hivatkozik, hogy 200 éve önálló állam, s mindkét világháborúban semleges volt, ezért az elkobzott javak visszaadását követeli. A tét nem kicsi: alapvetően olyan ingatlanokról van szó, amelyek a liechtensteini hercegi család birtokában voltak, s amelyek területe Csehországban és Szlovákiában meghaladja a 700 négyzetkilométert - ez négyszerese az egész hercegség területének. A csatlakozási szerződéshez így azután olyan mellékleteket csatoltak, amelyek ismertetik a szembenálló felek álláspontját. A liechtensteini kormány szóvivője pedig közölte: folytatják a megbeszéléseket Prágával és Pozsonnyal, remélve, hogy néhány hónapon belül közös álláspontra juthatnak. Az aláírás jelentőségét az adja, hogy az új EU-tagországok az EU mellett majd Izlandon, Norvégiában és Liechtensteinben is élhetnek az egységes belső piac kínálta előnyökkel. Ráadásul e három ország a szerződés értelmében multilaterális alapon, valamint Norvégia kétoldalú szinten is támogatást nyújt majd a 10 új EU-tagállam- nak. Ezekből Magyarország a 2004. május elsejével kezdődő ötéves időszakban évente 27 millió euró támogatásra jogosult, azaz öt év alatt összesen 135 millió euróra. A teljes, 10 országra jutó támogatási keret öt évre 1,167 milliárd euró. A főbb támogatási jogcímek: környezetvédelem, megújítható energia- források, nyersanyag-takarékosság, a tömegközlekedés fejlesztése, európai kulturális örökség, oktatásképzés, a helyi önkormányzatok erősítése, egészségügy és gyermek- gondozás. A központi, illetve önkormányzati költségvetésből finanszírozott tervek esetében a támogatás aránya elérheti a 85 százalékot, egyéb esetekben a 60 százalékot. Az Európai Gazdasági Térség bővítéséről szóló megállapodás az EU- csatlakozási szerződéssel egyidejűleg, azaz 2004. május elsején lép hatályba.- Az a nyanya ott nem valami agent provokátor? Ha jól hallom, nagy csúszópénzt ígért a patikusnak, ha ad neki gyógyszert... (Lehoczki István rajza)
