Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-11 / 259. szám, kedd
Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 11. Szerves savakról ismételten Egyes növényfajták szárazanyag-hozamának kihasználásával két családi ház átlagos évi energiaszükséglete fedezhető Csökkenti a káros gombák számát ÚJ SZÓ;TÁJ É KOZTATÓ Az Agrárkörkép szeptemberi számában rövid ismertetőt közöltünk a szerves savak takarmányozásban való alkalmazásáról. A cikk felkeltette olvasóink érdeklődését, hiszen levélben kérték, hogy részletesebben ismertessük a termények hosszantartó tárolásában használatos készítmények alkalmazását, a szemesek átmozgatás nélküli tárolásának lehetőségeit. A szerves savak alkalmazási lehetőségeit bemutató írásunkban az elsősorban műtrágyacsaládjárairól közismert Kemira GrowHow termékismertető katalógusában leírt eljárásokat foglaltuk össze. A Kemirának ugyan Szlovákiában is van képviselete, de amint azt Tánczos Tibortól, a nádszegi Gamma Slovagro Kft. vezetőjétől megtudtuk, nálunk ők egyelőre a magyarországi anyagcég termékkínálatából csupán a Kemira műtrágyácsalád termékeit forgalmazzák, de természeteen a cég egyéb termékeiről is tudnak tájékoztatást adni az érdeklődőknek. A takarmányozásban és a termények tárolásában alkalmazható szerves savakat, a Bolifor termékcsalád néven, a propionsav, hangyasav, foszforsav és tejsav különböző kombinációját tartalmazó folyékony készítményeket Magyarországon forgalmazzák. Amint azt a cég ismertető magazinjából megtudtuk, a szemesek tárolásában alkalmazható Bolifor AM 5100 L nevű készítmény hatását már gyakorlati vizsgálatokkal és mérésekkel is alátámasztják. Az alábbiakban a vizsgálatok során szerzett tapasztalatokat adjuk közre. A mérésekhez üzemi körülmények között tartósított kukoricából vettek mintákat. A szerrel tartósított kukoricát előtisztítás nélkül toronysilóban tárolták. A kukorica betárolás előtti kezelésére teljesen automatizált 60 tonna/óra teljesítményű tartósító technológiát alkalmaztak. A betárolt kukorica 19 százalékos nedvességtartalommal került a raktárba, a kezelés 6 hónapos időszakra vonatkozott. 1 tonna terményre 7,5 liter Bolifor AM 5100 L-t alkalmaztak, noha az előtisztított kukoricához mintegy 10 százalékkal kisebb mennyiségű szer is elegendő lett volna. A kezelést 2002 októberében végezték, és a vizsgálatok adatai alapján arra voltak kíváncsiak, hogy hatására a tárolt gabonában hogyan változott az összcsíraszám, a penészszám, illetve a potenciális veszélyt jelentő toxintermelő gombák (Aspergillus sp., Fusarium sp. és Penicillium sp.) mennyisége. Az említett paramétereket két héttel a kezelés előtt (kontroll) és két héttel a kezelés után is mérték. Az eredmények alapján egyértelmű, hogy a kezelések hatására már két hét elteltével jelentősen csökkent a káros baktériumok és gombák mennyisége. (Lásd a táblázatot). A szemes termények szerves savakkal történő tartósítása azon kívül, hogy megfelelő kijuttatási technológia mellett elpusztítja a betakarításkor jelen levő baktériumokat és gombákat, a következő előnyökkel is jár:- hosszabb időn át, akár egy évig is megakadályozza a káros gombák újbóli elszaporodását, még akkor is, ha a termény nagy nedvesség- tartalommal (akár 18-28 százalék) került betakarításra, megakadályozza a káros mikotoxin-képződést,- lehetővéteszi a termény átmozgatás nélküli tárolását,-ráadásul a szervessav-tartalom könnyen hasznosítható energiaforrást jelent az állatok számára, ami növeli az állatok ellenállóképességét és a hozamokban is megmutatkozik- a készítménynek rovarölő hatása is van, csökkenti a raktári kártevők elleni védekezés szintjét, ugyanakkor az emberek egészségére ártalmatlan. (sy) 1. táblázat: A csíraszám és a penészszám alakulása a kezelés hatására: Csíraszám Penészsszám Romlott kezelés előtt kezelés után állapot 2 héttel 5 000 000/g 450 000/g 2 000/g 100 000/g 370 000/g 8 000/g 2. táblázat: A potenciálisan toxintermelő gombák számának alakulása a kezelés hatására: Aspergillus sp. Penicillium sp. Kezelés előtt Kezelés után 2 héttel 100 000 3 000 95 000 3 000 A betakarított termény a raktárban tovább él, lélegzik A gabonák tárolása ÚJSZÓ-ISMERTETŐ Ismeretes, hogy a gabonafélék tárolására a legmegfelelőbb a 13-14 százalékos nedvességtartalom,"ekkor nagy tömegben melegedés és egyéb romlás nélkül biztonságosan tárolhatók. A magtár hőfokának 14 fokosnak kell lennie, s legjobb ha a páratartalom is 50 százalék körüli értékeket mutat. A kicsépelt gabonának azonban általában ennél magasabb a nedvességtartalma, főleg az őszi betakarí- tású kukorica esetében van szükség a termény szárítására. Ha ugyanis szárítás nélkül kerülne a zsákba vagy a tárolóba, befülledne és megpenészedne. A betakarított termény ugyanis a raktárba kerülve tovább él, lélegzik. A légzés során a szénhidrátok vízre és szénsavra bomlanak, miközben hő is fejlődik. Az így képződött meleg és nedvesség viszont fokozza a légzési folyamatot, tehát kölcsönösen hatnak egymásra. Nálunk mesterséges szárítással vonják el e vizet a termény felületéről, így általában a nedvességtartalmának a felét elveszti. Az anyag belsejében végbemenő nedvességmozgást belső nedvességdiffúzió- nak nevezik, lényege, hogy a nedvesség a termény belső részeiből kifelé mozog, mindaddig, amíg a koncentráció minden pontjában ki nem egyenlítődik. A szemes gabonák szárítási hőmérséklete a takarmánygabona esetében 110 - 130 fok, ilyenkor a termény 60-70 fokra melegedik fel. Vetőmagok esetében ezek az értékek 55 - 75 fok és 40 - 45 fok (ez a mag hőmérséklete) között mozognak. A mesterséges szárítás helyett régebben azt a módszert alkalmazták. amellyel az energiaigényes szárítást a termesztett fajták megfelelő összeválogatásával próbálták kiküszöbölni. Ennek lényege, hogy egy parcellába egymás mellé korai és későn érő fajtákat vetettek, s ősszel együtt takarították be és tárolták őket. A korai kukorica már eléggé szárazon került a raktárba, de ott mintegy nedvességelvonóként szolgált a vele együtt tárolt későbbi érésű s ezáltal nedvesebb kukorica számára, így a két fajtát általában ki- egyelített nedvességtartalommal tárolhatták, (li) Megújuló energiaforrás ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A mezőgazdasági ter- ; mékek és hulladékok energetikai célokra való kihasználása az mmmmm utóbbi években számos kutatásnak és fejlesztésnek a célja. Ez az irányzat az Európai Unióba való belépésünket követően nálunk is méginkább előtérbe kerül majd, s a közösség környezetvédelmi célkitűzéseivel és az általa javasolt fenntartható gazdasági fejlődés alapelveivel összhangban az EU vidékfejlesztési politikájának egyik sarkalatos pontját képezi. Ismeretes, hogy az uniós tagországokban már ezelőtt is komoly fejlesztések történtek a természetes és megújuló energia- források kihasználására. Jó példát szolgáltat erre a Hollandiában széles körben elterjedt szélerőművek rendszere. Mivel a közép-európai országok kontinentális légköri viszonyai között a szél energiájának kihasználása nem a leghatékonyabb, ebben a térségben a kutatók figyelme elsősorban az energiatermelésre felhasználható növényi anyagokra irányult. Annál is inkább, mivel a környezetkímélő és fenntartható fejlődés elvei szerint a nem kifejezetten mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés céljaira művelt területeken termett zöldtömeg kiválóan alkalmas lehet az elsődleges energiaforrások kiváltására. Az EU 2010-re 12 százalékban határozta meg a biomassza felhasználásának arányát az energiaforrások között, amellyel elsősorban azt szeretné elérni, hogy a légköri szennyeződések szintjét a foszillis energiahordozók elégetése révén, a keletkezett szén-dioxid kibocsátásának csökkentésével mérsékeljék. Ennek érdekében a tagországokban fejlesztési programokat futtatnak a probléma megoldására. A hagyományos energiaforrások árának radikális emelkedése fokozatosan versenyképessé teszi a biomassza elégetéséből keletkezett energi árát is, ugyanakkor az így elégetett növényi termék nem károsítja a környezetet, nem szeny- nyezi a légkört. Az ún. fitoenergetika, a növényi alapanyagú termékek energetikai célokra való felhasználása Csehországban például már polgárjogot nyert. Kidolgozott tervezetekben vizsgálják az ugarolt területek e célra történő kihasználási lehetőségeit, a speciálisan erre a célra kinemesített fűfélék alkalmazását stb. Egyes kinemesített növényfajták például hektáronként 10-12 tonnás szárazanyag-hozamának kihasználásával 250 gigajoul energiamennyiség nyerhető, amely két családi ház átlagos évi energia- szükségletét fedezi. A fejlődés iránya kétségtelenül a megújuló temészetes energiaforrások növekvő kihasználásának irányába tart. A tudósok feltételezése szerint e század közepére a megújuló energiaforrások már csaknem egyharmadát fogják kitenni az összes felhasznált energia- forrásnak. A közösség tagországaiban az utóbbi években immár szervezett formában,, az EUBIA intézményesített keretei között zajlik z ún. biomassza felhasználási lehetőségeinek kutatása. A 17 szervezetet tömörítő intézmény a növényi anyagok vagy azok maradványainak gyakorlati termékekké való átalakításában, illetve azok fejlesztésében az utóbbi esztendőkben komoly eredményeket mutatott fel. A növényi anyagok ipari feldolgozásainak melléktermékeit, a nád és lenhulladékot, a kenderpozdorját, a napraforgóhéjat, az erdészeti és faipari hulladékot, a fűrészport, a faforgácsot, fakérget, valamint a mezőgazdasági termelés egyes melléktermékeit, a szalmát, a kukorica- és naprqaforgószárat, a szőlővenyigét is egyértelműen az újrafelhasználható energiaforrások közé sorolják és ígéretes újrahasznosítási lehetőségnek tartják. Ezen kívül ma már például újrafelhasználható csomagolóanyagok, edények, virágtartók is készülnek ezekből a növényi alapanyagokból. Az energetikai célú felhasználásban a jelenlegi feltételek között a (Illusztrációs felvétel) biomassza tüzelőanyagként való hasznosítása elsősorban ott célszerű, ahol a bioenergiai forrást a keletkezési helyének 20-40 km-es körzetében fel tudják használni, tehát hatékony tüzelőberendezésekben el tudják égetni. A biomassza eredetű energiahordozók termelési potenciálja csaknem négyszerese a mezőgazdasági termelés által felhasznált ásványi eredetű energia- hordozóknak. A potenciális készletek optimális kihasználása esetén az elégetett vagy feldolgozott biomassza a fűtőolaj 44 százalékát, a motort meghajtó anyagoknak a 15 százalékát helyettesíthetné. A növényi hulladékanyagok energetikai célú felhasználási technológiáját meglehetősen alacsony beruházásigénye miatt a kistelepülések, kisebb gazdaságok, farmok, szövetkezetek, szárítók, üvegházak és egyéb kommunális épületcsoportok üzemeltetői is igénybe vehetik. (Feld.: sz) A szárítás problémáit a növény sajátos vízleadási tulajdonságai és a magas nedvességtartalma okozzák A kukorica szárítása energiaigényes ÚJ S ZÓ-Ö S SZ E FOG LA LÓ A kukorica szemtermését az időjárástól és a fajtától függően 18- 40 százalékos nedvességtartalommal takarítják be. A kukorica tárolása azonban 14 százalék feletti nedvességtartalomnál már nem biztonságos, az ennél nedvesebb kukorica a tárolás során gyakran tönkremegy, penészedik. Ezért a terménynek a tárolásra való előkészítésére és a raktározására is legalább olyan figyelmet kell fordítani, mint a termesztésre. Jelenleg a kukorica szárítás mind a mennyiségi, mind pedig a fajlagos energiafelhasználást illetően rendkívül nagy energiát igényel, s várható, hogy a jövőben is az egyik legnagyobb szárítási kapacitásigényű növény lesz. A kukoricaszárítás energetikai problémáit a növény sajátos vízleadási tulajdonságai és a magas nedvességtartalma okozzák. A szárítás energiaigényének csökkentésére több lehetőség is van: Az alacsonyabb nedvességtartalmon betakarítható hibridek termesztése során a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a nagyobb termést a hosszabb tenyészidejű fajták adják, ezek azonban csak magasabb nedvességtartalom mellett takaríthatok be biztonságosan. A korai fajták arányának növelése, az érési időpontok szeptemberre, októberre vetelményeinek. Újabban az ún. dryeration nevű eljárást alkalmazzák, lényege, hogy a szárítást 1-2 fokkal a tárolási nedvesség- tartalom elérése előtt befejezik, majd a terményt pihentetik, s a leadott víz a környezeti levegővel átszellőzve távozik. További megtakarítás érhető el e szárító falainak kellő hőszigetelésével. Az olcsóbb energiaforrások fel- használásával (pl. napraforgó-, kukoricaszár, szalma, erdőgazdasági hulladék stb.) az eddigi szénhidroghén alapú tüzelőanyagok kiválthatók, ami a költségeket szintén jelentősen csökkentheti. Hozzá kell azonban tenni, hogy az ilyen égetőberendezések beszerzési költségei jóval magasabbak, mint a hagyományosé, de hosszabb távon mindenképpen megfontolandó beruházásnak számít. A kis energiaráfordítással szárítható hibridek előálítása és termesztése a nemesítők, a termesztők és a műszakiak közös összehangolt munkáját igényli. Tapasztalat, hogy a jól száradó hibridek többsége általában alacsonyabb FAO számmal rendelkezik, mint a rosszul száradok. Ez azonban nem szabály, tehát az alacsonyabb FAO számú hibridek között is lehetnek rosszul száradok, és a magasbb FAO számú hibridek is rendelkezhetnek jó vízleadó képességgel, (sz) való időzítése önmagában is csökkentheti a szárítás energia- szükségletét. A szárítóberendezések hatásfokának javításával szintén jelentős megtakarítás érhető el. Alégátvezetéses, illetve recirkulációs megoldások lényege, hogy a szárító- berendezésből kikerülő levegőt újból hasznosítják, de ezek a megoldások nem mindig felelnek meg a terménykímélő szárítás kö(A szerző illusztrációs felvétele)
