Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-11 / 259. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 11. Agrárkörkép Az aszály következményei ellen a zöldségtermesztésben is megfelelő módszerekkel kell védekezni - elsősorban a talaj vízmegőrző képességének karbantartásával A technológia pontos betartásával Néhány hagymafajtánál a magba szökött egyedek is értékesíthetők gi modern fajtáknál már nem kell olyan mértékben tartani, hiszen ezek a magba szökésre már eleve kevésbé hajlamosak, másrészt a magba szökött egyedek is megnőnek és értékesíthetők, (lásd a felvételt). Az idei őszi hagymaültetvényekben a fagyok beállta előtt érdemes sarabolással meglevegőztetni a talajt, hogy ezzel is korlátozzuk a talaj átfagyását. Az idei száraz nyár következménye az is, hogy a káposztafélék érése is késik. Ismeretes, hogy optimális növekedésükhöz magasabb 70-75 százalékos relatív páratartalom szükséges. Ha a páratartalom alacsony, akkor a levél bezárja pórusait, és így védekezik a túlzott vízelpárolgás ellen. Ha viszont a levélpórusok becsukódtak, a növény nem tudja felvenni az asszimilációA szárazságtól szenvedő káposzta levelei hajlamosak a kanalasodásra A kép bal oldalán a vírussal fertőzött zeller, mellette egészséges egyedek A hidaskürtí zöldségtermelők a paprika öntözésében apró szórófejes berendezéssel hálózták be a területet (A szerző felvételei) hoz fontos szén-dioxidot (C02), ilyenkor stagnál a növekedésben. Ez a növény kényszerpihenése - sziesztája a forró napokon. Forróságban délelőtt mintegy 10 órától 16-17 óráig tart. Ha déli szél fúj, akár estig is eltarthat. A nagy hőségben néhány káposztafajta levele hajlamos a kanalasodásra. Ez a jelenség akkor következik be, ha a növény hosszabb ideig szenved a vízhiánytól. A megkésett öntözés már csak mérsékli a kiesést, a fej kisebb lesz, esetenként könnyebben meg is repedhet. A káposzta termelésénél tehát a megfelelő csapadékellátás alapvető követelmény. A zöldségtermelők idén az aszály következményein kívül számtalan növényegészségügyi problémával is kénytelenek voltak megküzdeni. A paprikatermelők ismerik a növény ún. antikiános elszíneződését, amit a foszfor felvételének akadályozása idéz elő. Ez általában túlságosan magas, 35-40 fokos hőmérsékletnél, vagy huzamosabb ideig tartó 15 foknál alacsonyabb hőmérsékletnél áll be. Egyelőre nem teljesen tisztázott, hogy miért, de vélhetően a globális felmelegedésnek is köze van ahhoz, hogy az utóbbi években a zöldségtermelőknél is egyre nagyobb károkat okoz a Stolbur néven elhíresült vírusos betegség, amely elsősorban a paprikánál, zellernél és a burgonyánál okozza a növény sárgulását, majd az elpusztulását. A megfigyelések szerint általában a kabócák terjesztik a zöldség-ültetvények közelében levő gyomnövényekről. Az idei nyáron egyes helyeken komoly gondokat okozott a gyapottok-bagolylepke is, amelynek rohamos mértékű felszaporodását főleg a déli országrészekben észlelték. Hernyója elsősorban azzal okoz kárt, hogy befúrja magát a növények gyümölcsébe, és elértékteleníti azt. Idén nyáron már nemcsak a paprikában és a paradicsomban, valamint a kukoricacsövekben, hanem a másodkötésű sárgadinnyében is megtalálták ennek a károkozónak a hernyóját. A veszélyes károkozó ellen vegyszerekkel csak nagyon rövid ideig lehet védekezni, megfékezésükre a biológiai növény- védelmi módszerek kínálnak megoldást. Az aszály következményeinek kivédésére tehát mindenképpen ajánlható, hogy az egyes ültetvényeken ahol ezt a feltételek lehetővé teszik, az öntözési periódust szűkíteni kell, 7-8 nap helyett inkább 5-6 napos időközökben kell a mesterséges csapadékot kijuttatni. A nyári vetéseket pedig ajánlatos naponta öntözni, sőt, a vetés vagy ültetés élőt is érdemes a talaj vízkészletét feltölteni. A talaj vízmegőrzése érdekében a bakhátakat már ősszel érdemes elkészíteni. A nyári szárazságok miatt a hagymafajták magjait 5-7 nappal korábban érdemes elvetni, hogy azok a téli fagyok beállta előtt megerősödjenek. A zöldségtermelők is egyre nagyobb területeken alkalmazzák a csepegtető öntözést, ennek kétségtelen előnyeit főleg a nyári vetésű növényeknél érdemes kihasználni. A növényállomány védelme érdekében ajánlott, hogy még az ősszel irtsuk ki az egyes vírusoknak gazdanövényként szolgáló gyomokat (szulánkfélék), hogy ezzel is csökkentsük a kultúrállomány fertőzésének veszélyforrásait. A szerző a Szlovákiai Zöldségtermesztők Uniójának elnöke erre nincs lehetőség, a termesztéstechnológiai módszerek ajánlásainak következetes betartásával sokesetben jelentős mértékben mérsékelhető a csapadék hiánya okozta stresszhatás. Néhány konkrét példát is felsorolok arra, hogy az aszály elleni védekezésnek már rögtön a talajelókészítéskor, illetve a vetéskor is milyen fontos szerepe lehet. Tavasszal például az apró magvú növények, a sárgarépa, a petrezselyem, a hagyma vetésekor a száraz talaj eleve problematikussá teszi a növények kelését. A sárgarépa és a petrezselyem nagyüzemi termesztése ma már nálunk is többnyire bakhátas módszerrel történik. A téli csapadék talajban való megőrzése érdekében jobb lenne a bakhátak elkészítését már ősszel elvégezni. Ezt a módszert néhány termesztő már sikeresen alkalmazza. Ha a sárgarépát hosszabb ideig akarjuk tárolni, akkor indokolt a későbbi - júniusi vetés, s ekkor a biztonságos kelést leginkább a mikroöntözéssel lehet biztosítani. Ezt az módszert lehetne alkalmazni a petrezselyemnél is, ahol az elmúlt vegetációs időszakban kb. 40%-os volt a kiesés. Az őszi hagyma vetése során gyakran tapasztalható, hogy annak ellenére, hogy a termelő betartja a vetés optimális idejét, amely augusztus 15-e, az ekkor uralkodó hőség miatt azonban általában késik, vagy vontatott lesz a kelés. Emiatt a tél beálltáig nem fejlődik ki eléggé a növény, nem képes megfelelően ellenállni a fagyoknak. A következmény ilyen esetekben általában egyértelmű, idén például február végére, március elejére a hagymaültetvények 65-70 százaléka kifagyott, s a megmaradt állományokban is csak mintegy 50-70 százalékos terméshozamot értek el. A gondokra megoldásként javasolható, hogy a kisebb adagokkal való gyakoribb öntözés mellett a hagyma vétését is valamivel korábbra kellene időzíteni, s augusztus 10-e körüli időszakban elvégezni. A túl- növés következményeitől a jelenleTAKÁCS MIKLÓS em véletlen, hogy a meteorológusok már régóta figyelmeztetnek a globális felmelegedés következményeinek veszélyeire. Nálunk a mezőgazdasági termelésben a jelenség hatása elsősorban az egyre gyakrabban jelentkező csapadékhiányos időszakok révén nyilvánul meg.Az utóbbi három évben a termelőket gyakorlatilag minden esztendőben komoly károk érték amiatt, hogy a növények optimális nedvesség- és tápanyaigigényét a szárazság miatt nem mindenütt tudták teljes mértékben kielégíteni. A fentiek alapján a zöldségtermesz-tőknek is olyan termesztéstechnológiai eljárások alkalmazására kell összpontosítaniuk, amelyekkel már a talajműveléskor, vagy a vetéskor is mindent megtesznek azért, hogy a növények vízigényét a lehető legjobban ki tudják elégíteni. S noha ennek még mindig a leghatékonyabb módja az öntözés, ott ahol A burgonya tárolása során keletkezett veszteségek csökkentése érdekében a kialakított feltételekkel alkalmazkodni kell a növény alapvető biológiai igényeihez Fontos a megfelelő tárolási hőmérséklet ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A burgonya betakarítása után a növény gumójában felhalmozott tápanyagok vitaminok és hormonok biztosítják életfolyamatainak folytonosságát. A tárolás során tehát alkalmazkodni kell a növény biológiai igényeihez, hogy az életfolyamatokat optimális szinten tartva a veszteség és az értékcsökkenés minél alacsonyabb legyen. Az étkezési burgonyánál a legkedvezőbb tárolási hőmérséklet tartósan 4-6 fok. Az uniós országokban az élelmiszer- ipari tárolásra szánt burgonyát 7- 9 fok közötti hőmérsékleten tárolják, mivel a tapasztalatok alapján a 7 fok alatti hőmérséklet redukáló cukorfelhalmozódást idézhet elő. A vetőburgonyánál a gumók öregedésének lassítása érdekében a 2-4 fokon történő tárolás a legmegfelelőbb. A burgonya tárolásakor légzési, párolgási, hajtatási és rothadási veszteségekről beszélhetünk. A légzési veszteség a légzés intenzitásától függ, amit elsősorban a tárolási hőmérséklet befolyásol, de jelentős mértékben hat rá a gumók fizikai állapota is. A betakarítás utáni első napokban, amikor a gumók még nem fejezték be teljesen a vegetációjukat, a rajtuk keletkezett sebek is fokozzák a légzés intenzitását. A hőtermelés ilyenkor naponta és tonnánként elérheti az ezer-ezerötszáz kilokalóriát is, ami a halomban tárolt burgonya hőmérsékletét mintegy fél fokkal megemeli. Ismeretes, hogy a légzés a keményítő lebontásával is jár, ami csökkenti a gumók beltartalmi értékét, de felhasználási értékváltozást csak nagyobb arányú szárazanyagvesztés idéz elő. A párolgási veszteség elsősorban a környező levegő páratartalmától függ. A nedvesen betakarított burgonyánál az első napokban a vízleadás mértéke maghaladhatja az 1 százalékot, az utóérési szakaszban a 2-4 százalékot is. A jól bepárásodott tárolt burgonyánál ez az érték 0,6 százalék körül mozog. Értékváltozás csak 10 százalék feletti párolgási veszteségnél tapasztalható. A burgonya betakarítása után a gumók nyugalmi állapota 6-10 hétig tart. Ekkor a nyugalmi állapotban levő gumók a hajtásra kedvező feltételek között sem hajtanak ki. Nem megfelelő tárolási feltételek esetén ez az időszak lerövidülhet. A megfelelően tárolt burgonya azonban 2-4 fokon akár 4-5 hónapig is biztonsággal tárolható anélkül, hogy hajtani kezdjen. A rothadás általában súlyos termesztési hibák, vagy tárolási rendelllenességek miatt következik be. Általában a fuzáriumos gombafajták elszaporodása okozza, a fitoftórás és az erwiniás rothadás ritkábban fordul elő, főleg a vizes talajból betakarított állományokban észlelhető. Kialakulásukban elsősorban a gumók felelületi nedvesedésének van meghatározó szerepe. A legtöbb, gombafaj terjedése 8 fok alatt már korlátozott, 15-18 fokon viszont n\ár jelentősen felgyorsul. Ennek alapján a tárolási hőmérséklet - meleg elsősorban a rothadás sebességét befolyásolja, a fertőzés kialakulásában más tényezők játszanak közre. (yl) (Illusztrációs felvétel)
