Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-11 / 259. szám, kedd

2003. november 11., kedd 7. évfolyam, 11. szám A kvóták által meghatározott termőterület és/vagy termékmennyiség garanciát jelent arra, hogy a termelő a termékét értékesíteni tudja Azonosítási számmal Kvóták, intervenciós és alapárak (Illusztrációs felvétel) ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Európai Unió ag­rárszabályozási rendszere az egyes tagország­ok számára meg­szabott termelési kvóták alapján működik, minden or­szág számára a kvóta által meghatá­rozott termőterület és/vagy termék- mennyiség egyúttal garanciát is je­lent arra, hogy a termelő az árut ér­tékesíteni tudja. A kvóták által meg­szabott piacszabályozási rendszer­ben ugyanis a termékértékesítés esetleges zavara esetén intervenciós támogatás lép érvénybe. Ha a sza­badpiaci terményforgalomban az adott termék ára az intervenciós alapár alá csökken, az unió kötele­zettséget vállal arra, hogy az inter­venciós időszakban a felajánlott ter­mékmennyiséget intervenciós áron felvásárolja termelőktől. Az unióban az intervenciós időszak általában november 1-től május 31-ig tart. Az intervenciós készleteket a közösség piacán belül vagy a külpiacokon ér­tékesítik. Az alábbiakban összzefoglaljuk az egyes termékfajtákra Szlovákia szá­mára megszabott kvótákat. A gabonafélékből a szlovákiai agrár- termelőknek 800 ezer hektárnyi ter­mőterületet szabtak meg kvótaként, ami az átlagosnak vett 4,06 tonnás hektárhozam esetén 3,2 mülió ton­nányi mennyiségnek felel meg. A termelők számára az unióba való belépés után tonnánként négyezer korona feletti áron adhatják majd el a gabonájukat, a búza minimális tonnánkénti ára ugyanis 101 euro. Természetesen a piaci ár ezt jóval meghaladja, s általában nem csök­ken 5 ezer korona alá. A tejtermelésben az ország termelői számára megszabott kvótamennyi­ség 1 millió 13 ezer tonna, amelyet az egyes régiók termelői között osz­tanak el. A kvóta teljesítése nem okozhat gondot, hiszen a tejterme­lés hazai szintjének fejlesztése nyo­mán kialakult kapacitások feltehe­tően képesek a jóváhagyott mennyi­ség kitermelésére. Az unióban a tej­piac szabályozására évente három intézményes árat határoznak meg: a tej irányárát, amely a 3,7 százalékos zsírtartalmú tejre vonatkozik A 2000-2005-ös időszakra megsza­bott irányár 3,098 euro/tonna ugyanakkor ez nem a garantált ár. A tejpiaci beavatkozások ugyanis első­sorban a vajra és a sovány tejporra irányulnak meghatározott interven­ciós árakkal. A vaj intervenciós ára 32,82 euro/tonna, a sovány tejpor intervenciós ára 20,552 euro/tonna. Az állattartásban 28 080 húsmarha és 305 ezer juh és kecske kvótázott mennyiségét hagyták jóvá az unió­ba való belépésünk idejére, ezekre a mennyiségekre az unió által meg­szabott egyéb feltételek teljesítése alapján közvetlen támogatás is igé­nyelhető lesz. A marhahúspiacon az intervenciós ár 1,56 euro/kg, az Id­as kategóriájú vágott test piaci alap­ára 2,224 euro/kg. Ha a piaci ár az említett 2,224 eurós alapár alá csökken, magántárolási támogatás lép érvénybe. A hústermelésre hasznosított szarvasmarhák után közvetlen támogatás is igényelhető, mégpedig a bikák után egyszeri 210 euro darabonként, tinók után két­szer 150 euro darabonként. A ser­téspiacon két központilag megálla­pított ár érvényesül: az alapár és az intervenciós ár. Az alapárat minden év július 1-től a rákövetkező év júni­us 30-ig határozzák meg, az E mi­nőségi kategóriába tartozó húsra vonatkozik. Az intervenciós ár ak­kor lép érvénybe, ha a piaci ár a megszabott aíapár 103 százaléka alá csökken. Az intervenciós ár a je­lenlegi szabályozás szerint nem le­het alacsonyabb, mint az alapár 78 százaléka és nem lehet magasabb, mint az alapár 92 százaléka. Fontos megjegyezni, hogy a piacon csak a szabályosan nyilvántartott és meg­felelő jelzéssel ellátott állatokat le­het értékesíteni. A cukorpiac szabályozására elfoga­dott kvóta termelőink számára 207 ezer 432 tonna cukor előállítás teszi lehetővé. A hazai termelés jelenlegi szintje ennél alacsonyabb, de a ka­pacitások elegendőnek tűnnek a megszabott kvóták teljesítéséhez. Az uniós cukorpiac szabályozásában a termelési kvótát a cukorra, az izoglukózra és az inulinra állapítják meg. A garantált ár csak a kvótán belül megtermelt mennyiségre vo­natkozik, a fehér cukor intervenciós ára az előző évekkel megegyezően 631,9 euro/tonna, a nyerscukor in­tervenciós ára 523,7 euro/tonna. A répatermelők számára kiindulási alapként a cukorrépa alapárát 47,67 euro/tonna-ban határozták meg, ebből számítják ki a répatermelőnek kifizetendő árat, ami a répa alapára és a fizetendő illeték különbsége A, B és C kvótával megszabott mennyi­ségekre. A szlovákiai szőlőtermelők számára egyelőre gondot jelent a kvótaként elfogadott 22 ezer 227 hektár szőlő- terület biztosítása, hiszen a felmért és nyilvántartásba vett szőlőparcel­lák nagysága alig éri el a 18 ezer hektárt. Az unió szőlő- és borpiacá­nak szabályozására egyrészt nyil­vántartási, adatszolgáltatási és el­lenőrzési kötelezettségekre vonat­kozó szabályokat alkalmaznak, másrészt az előírásokkal a borpiaci egyensúly fenntartását szorgalmaz­zák. Ezek az előírások kifejezetten az asztali borokra vonatkoznak. A tagállamoknak nyilvántartást kell vezetniük a a szőlőterületekről a faj­taválasztéktól kezdve a termőképes­ségig, ezeket az adatokat általában tíz évenként ellenőrzik. A termelők­nek pincekönyvet kell vezetniük, és must-, valamint borkészletüket rendszeresen be kell jelenteniük a kormányzat illetékes hatóságának, amely azt az unió központjába to­vábbítja. A pontos nyilvántartás minden támogatási igénylés alapkö­vetelménye. (sz) Egyszerűsített területalapú támogatások az Európai Unió agrárszabályozásában - ezekre a területekre nem szabnak meg kvótákat Pontosan kitöltött támogatási kérelmeket kell benyújtani ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Az Európai Unió agrárszabályozásá­ban a szántóföldi növények piacsza­bályozási rendszere lehetőséget ad arra, hogy a területalapú támogatá­sokat egyszerűsített rendszerben fo­lyósítják. Erre azok a gazdálkodók jogosultak, akik 92 tonnánál keve­sebb gabona termeléséhez szüksé­ges, vagy annál kisebb termőterület­re adtak be támogatási igénylést, így ők területpihentetés nélkül is hozzá­juthatnak az éves támogatáshoz. Eb­ben az esetben azonban a gabona, az olaj, a fehérje- és rostnövények termeléséért egy egységes, nem termékspecifikus, a gabonafélék alapján levezetett területalapú tá­mogatást kapnak. Annak érdekében, hogy a termelő jogosult legyen a területalapú támo­gatásra, egy részletes és pontosan kitöltött támogatási kérelmet kell benyújtania az illetékes nemzeti ha­tósághoz, nálunk ez a Mezőgazda- sági Kifizetési Ügynökség lesz. A ké­relem benyújtási határideje általá­ban május 15, a tagállamok azon­ban ettől eltérő időpontot is megál­lapíthatnak. A megkésett beadvány­ok esetében azonban minden kése­delmi nap után a támogatás össze­gének egy részét levonják (naponta 1 százalékot). E támogatásokra való bejelentkezéshez a tagországokban ún. terület-bejelentési lapokat bo­csátanak a termelők rendelkezésére, amelyek kitöltési tájékoztatókat és formanyomtatványokat tartalmaz­nak. Ezeket a termelőknek pontosan ki kell tölteniük, és vissza kell juttaniuk az illetékes nemzeti ható­sághoz. A területi támogatásra való bejelentkezés fontos eleme a területi bevallás. Minden területet, amelyre a támogatást igénylik, fekvés, terü­letnagyság és hasznosítás alapján fel kell sorolni a bejelentésben. A területalapú támogatásokat a tag­országok országos szinten meghatá­rozott ún. bázisterületre vehetik igénybe, amelyet az eddigi szabályo­zás alapján az 1989-1990-1991 években erre a termelésre használ­tak. Nálunk ennek a területnek a nagysága 2 millió 83 ezer hektár, er­re a területre jár majd az egyszerűsí­tett támogatás, az EU által jóváha­gyott 25 százalékos nagyságrend­ben. A területalapú támogatásra jo­gosult területekre nem szabnak meg kvótát a növények vetésterületére, illetve termésmennyiségére vonat­kozóan. Az uniós szabályozás szerint a szán­tóföldi növények területalapú tá­mogatása azokra a területekre érvé­nyesíthető, amelyek az adott tagál­lamban éghajlati és mezőgazdasági termelés szempontjából erre alkal­mas régióban találhatók. A terület- alapú támogatásra a 0,3 hektártól nagyobb termőterületek művelői jogosultak, nálunk egyelőre 0,3 - 1 hektár közötti sávban szabták meg az igénylés előzetes feltételeit, a te­rületnagyságot a közösséggel való egyeztetés és jóváhagyás után pon­tosítják, a legfrisebb hírek szerint várhatóan 1 hektárra. A kérelem ál­tal lefedett területre az adott évben csak egy támogatási igénylés adha­tó be. (sy) A gazdasági állatok nyilvántartása Ismeretes, hogy az EU rendkívül pontos és részletes nyilvántartási rendszer működéséhez köti az ag­rárágazatba folyósítandó támoga­tásokat. Ennek megfelelően a tá­mogatásra jogosult ágazatok szá­mára nálunk is ki kellett dolgozni és jóvá kellett hagyatni az uniós jogszabályokkal összhangban le­vő nyilvántartási és azonosítási rendszereket. Az állattartásban a gazdasági állatok központi nyil­vántartásának kidolgozásával és vezetésével az SZK Állami Tenyészintézetét bízták meg. A központi nyilvántartás az állatartó telepeken, farmokon kö­telezően vezetett nyilvántartás adataira, illetve az ezek alapján kidolgozott jelentésekre épül. A szarvasmarhák központi nyil­vántartásában az állatok egyéni azonosítási számok alapján re­gisztrálják, tehát a rendszerbe minden állat önálló azonosítási számmal kerül bele, szemben a sertések nyilvántartásával, amely csoportok szerinti azonosítási el­veket alkalmaz, az állatokat a cso­portra jellemző azonosítási szám­mal látja el. A központi nyilvántartás lényege, hogy a vágóállatok piacán az uni­óba való belépés után csak nyil­vántartott állatot lehet majd érté­kesíteni, ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy aki például kettőnél több sertést nevel, s azt értékesí­(lllusztrációs felvétel) teni akarja, be kell jelentkeznie a gazdasági állatok nyilvántartásá­ba. Aki nem regisztráltatja magát, nem adhatja el az állatokat a vá­góhídra, mivel a kidolgozott nyil­vántartási rendszer a felvásárlótól is megköveteli az átvett állatok eredetének igazolását. A rendszer alapja az összes gazdasági állat azonosítási számmal való ellátá­sa, amelyet vagy füljegy formájá­ban, vagy tetoválással helyeznek el maradandó formában az álla­tok fülébe vagy a testére. A nyilvántartás bevezetésére ki­dolgozott és elfogadott rendelet nemcsak a gazdasági állatok, ha­nem az állatok tulajdonosainak vagy tartóinak nyilvántartását is kötelezővé teszi, tehát a nyilván­tartásban az állatok mellett azok tulajdonosait, tartóit is azonosíta­ni lehet. A rendszert havi jelenté­sek alapján folyamatosan időszerűsítik, s vélhetően jóval pontosabb adatbázist szolgáltat majd például a sertéspiac pilla­natnyi helyzetének megállapítá­sára, mint az eddigi piaci rendtar­tás. Az állatok központi nyilván­tartását szabályozó rendelet teljes szövegét a szerdai számban kö­zöljük. (yl)

Next

/
Thumbnails
Contents