Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-10 / 258. szám, hétfő

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 10. MOZI POZSONY HVIEZDA: Kill Bill (amerikai) 16, 18, 20.30 MLADOSŤ: Adaptáció (amerikai) 15.15,17.30,20 PÓLUS- STER CENTURY: Mátrix - For­radalmak (amerikai) 14, 14.40, 16, 16.40, 17.20, 18.40, 19.20, 20.20, 21.20, 22 Adaptáció (amerikai) 21 Órák (amerikai) 20.25 Ütődött ügynökök (francia-spanyol) 16.10 Nem férek a bőrödbe (amerikai) 17.35 Kill Bill (amerikai) 19.45, 22 A Karib-tenger kaló­zai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 15.20,18.15 Oviapu (ameri­kai) 15.25 David Gale élete (amerikai) 21 KASSA TATRA: Köztünk marad (szlovák) 16.30,18.15 Adaptáció (amerikai) 20 CAPITOL: Mátrix - Forradalmak (amerikai) 15.30,18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Davis Gale élete (amerikai) 19.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Miről álmodik a lány (amerikai) 16.30, 19.15 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14.15,16.15, 18.30, 20.30 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 13.45, 16.30, 19.15 Birkanyírás (amerikai) 20.30 Kegyetlen bánásmód (amerikai) 14, 16, 18, 20.15 Kill Bill (amerikai) 13, 15.15, 17.30, 19.45 A Mindenöó (amerikai) 13.30, 17.30 Az olasz meló (amerikai) 15, 17.15, 19.30 Pokolba a szerelemmel (amerikai) 15.30, 20.15 Segít­ség, hal lettem! (dán-ír-német) 14.30 Szindbád - A hét tenger legen­dája (amerikai) 14 A Szövetség (amerikai-német) 15.45,18 AZ MKKI HÍREI A Szlovák Nemzeti Színház zenekara úgy szólalt meg, ahogyan már hosszú évek óta nem volt szerencsénk hallani Tiszteletadás Bartók Bélának A királyfi szerepében ifj. Jozef Dolinský Viktória Šimončíková, a királykisasszony megformálója (Fotók: SND) MAGYAR ATHENAS Előadássorozat a régi magyar iroda­lomról November 12., 14.00 Nyitrai Konstantin Filozófus Egye­tem, Magyar Tanszék November 13., 12.30 Pozsony, Comenius Egyetem, Ma­gyar Tanszék A Magyar Athenas rendezvény elő­adója Dr. Déri Balázs dékánhelyet­tes, az ELTE Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszékvezetője. Pozsony. Pályafutása során először látogatott Pozsonyba Dave Gahan, a Depeche Mode frontembere, hogy bemutassa Paper Monster című szó­lólemezét. A hazai szemmel nézve kissé borsos jegyárak ellenére is telt ház fogadta szombat este Gahant, aki nem sokkal a kezdés előtt érke­zett Bécsből Pozsonyba, s a koncert után azonnal vissza is utazott. Meg­lepetésre az öttagú csapat nem ké­sett, sőt, a kilenc órára kiírt kezdés helyett tíz perccel hamarabb indí­tottak. Három új szerzeménnyel in­dult a koncert, majd előkerült pár Depeche Mode-dal is, a közönség nagy örömére. Gahan igazi front­emberhez híven, az első pillanatok­tól kezdve kézben tartotta a közön­séget, gesztikulált, kivágott pár pi­ruettet, saját árnyékával játszott, vagy éppen a mikrofonállványt bű­völte, teljes mértékben kihasználva férfias kisugárzását, de mégsem es­ve a rockzene klisékkel teli pózaiba. Sajnos a hangzás sokszor élvezhe­tetlenné tette a dalokat, a balkono­kon helyet foglalóknak pedig időn­ként gondot okozott megállapítani, mi is történik a színpadon. A hangu­lat csodás, happeningszerű volt, amire talán a zenekar sem számí­tott, zeneileg azonban a koncert el­maradt az elvárásoktól. Óriási kü­lönbség van Gahan saját szerzemé­Előadásának címe: A latin liturgikus költészet műfajai. KOR-ZÁR KLUB November 12., 19.00 Pozsony, MKKI, Védcölöp utca 54. Az együttes tagjai: Madarász András - gitár, fúvós hangszerek, dob; Andrej Fújás - basszusgitár; Zsapka Zsolt - gitár, tökcitera, ének; Zsapka Attila - gitár, tökcitera, ének; Pikier Attila - hegedű; Miklósné Zsapka Mónika - ének. Vendég a Borostyán verséneklő együttes (Révkomárom). nyei és a Depeche Mode számai kö­zött mind hangulatilag, mind a hangszerelés terén, és ez az egész estre rányomta a bélyegét. Éretteb­bek, ötletesebbek a Depeche-dalok, sokkal inkább valók nagyméretű koncerttermekbe, ellentétben Ga­han szerzeményeivel, melyek egy­szerűbbek, sokkal személyesebbek és inkább kisebb klubokban állnák meg a helyüket. Pozsonyban is megfigyelhető volt, hogy bár a kö­zönség ismeri az új album dalait, és ha kell, együtt énekli az énekessel, mégis jobban vevő a régebbi nagy slágerekre. Más tészta, hogy ezeket is egyszerűbben, lebutítva adták elő, és ahogy már említettem, az időnként rettentően rossz hangzás­sal gyengítve kissé csalódást okoz­tak. A Depeche Mode számainál mindig is egyedi, összetéveszthe­tetlen hangulatuk és Martin Gore,- a csapat zeneszerzőjének apró hangszerelési nüánszai jelentették a legnagyobb értékeket, Gahanék pedig egyszerű, két-három akkor- dos stadion-rockra képezték át őket, melyeknek egyetlen felada­tuk maradt: tűzbe hozni a közönsé­get. Ezt kétségtelenül teljesítették, így az apróbb negatívumok ellené­re is jónak mondható a koncert, ki­elégítette Gahan rajongóinak elvá­rásait. Én legközelebb mégis in­kább egy Depeche Mode-koncertre váltanék jegyet. Idén májusban volt 85 éve, hogy Budapesten először ke­rült bemutatásra Bartók Béla két remekműve, A kéksza­kállú herceg vára és A fából faragott királyfi. Pozsonyi műsorra tűzésük így akár ju­bileumi tisztelgésnek is te­kinthető a mester előtt, aki ifjúságának legfogékonyabb éveit épp ebben a városban töltötte. VOJTEK KATALIN A nívós és dicséretre méltóan rész­letes műsorfüzetben Vladimír Zvara Bartókkal szembeni részle­ges adósságtörlesztésnek nevezi a két mű színrevitelét, tekintettel ar­ra, „milyen langyos fogadtatásban részesült nálunk a szlovák folklór­ral kapcsolatos gyűjtő- és kutató­munkája, és milyen sokáig tartott, amíg népdalgyűjteményének leg­alább egy része megjelent Szlová­kiában”. Míg Bartók másik balettjét, A cso­dálatos mandarint már 1961-ben és 1989-ben műsorára tűzte a Szlovák Nemzeti Színház (a Kassai Állami Színház is bemutatta 1974-ben), A fából faragott királyfit most először láthatta a közönség hazai színpa­don. Koreográfiáját Juronics Ta­más, a Szegedi Kortárs Balett mű­vészeti vezetője készítette. Juronics szakított Balázs Béla lib­rettójával, a történetet eredeti me­sebeli környezetéből egy nagyvá­ros prostituáltaktól nyüzsgő, for­galmas utcájára helyezte át. Rikító­an öltözött transzvesztiták és szép­leányok jelennek meg a bevezető taktusokra a nézőtéren, mintegy jelezve, milyen miliőben játszódik a darab. Majd széthúzódik a füg­göny, és egy lakókocsiból kilép a fi­zetett szerelmi szolgáltatókat me­nedzselő Madám. Ott áll a Lány is, hófehér ruhája kirí az utcatündé­rek színes göncei közül, de csakha­mar eltűnik, hogy egy erkélyen bukkanjon fel ismét, az utcát fi­gyelve. Alkoholtól vagy drogtól mámorosán betántorog az Ifjú. A Madám gondjaiba veszi, de a pros­tituáltak hiába kényeztetik, neki csak a fehér ruhás Lány kell, az vi­szont nem akarja őt észrevenni. A Madám, hogy segítsen a kétség- beesett fiatalemberen, egy furcsa kreatúrát varázsol elő, egy Cali- ban-szerű lényt, vagy ha úgy tet­Az utóbbi időben nagyon sok szó esett a tévé- és rádiókészülék után fizetendő díjak emeléséről. Az ún. koncesionársky poplatok kifeje­zést a szlovákiai magyar sajtó és rádió munkatársai különfélekép­pen fordítják, pl.: televízióért fize­tendő díj, tévédíj, televízió- és rá­dióhasználati díj, rádió- és tévé­díj, előfizetési díj, tévé-előfizetési díj, de van adatom a koncessziós díj és a koncessziós illeték kifeje­zésekre is. Ha a koncesionársky poplatok adekvát magyar megfelelőjét kí­vánjuk kiválasztani, először is a szlovák kifejezést alkotó szavak je­lentését kell tisztáznunk. A popla­tok magyar megfelelőjeként szótá­raink az illeték, díj szavakat adják meg. Mivel ezek jelentése hasonló, lényegében a konkrét helyzettől függ, hogy a poplatok szót mikor fordítjuk illeték-nek, mikor pedig dy-nak: hivatalos szerv (pl. bíró­ság, rendőrség) szolgáltatásáért annak jellege szerint fizethetünk közbevételnek minősülő illeték-et, de díj-at is, a nem hatósági - ha­nem gazdasági, kulturális, egész­ségügyi stb. - szolgáltatásért fize­tendő pénzösszeget azonban díj­nak nevezzük (pl. tandíj, postai díj). Ebből következik, hogy nem hivatalos szerv szolgáltatásáról lé­vén szó, a tárgyalt szlovák kifeje­zés magyar megfelelőjében a díj szót használjuk. Nézzük most a szókapcsolat jelzői szik, zombit, és ez már felkelti a Lány érdeklődését. Amíg ők ketten együtt szórakoznak, majd eltűn­nek, kiderül, hogy a Madám nem nő, hanem férfi, aki mindenét oda­adná, hogy megvigasztalja a sze­relméért hasztalan epekedő Ifjút. Végül a Lány megunja a különös monstrumot, az Ifjú hátat fordít a romlott világ csábításának, és meg­történik a boldog egymásra talá­lás. A záróképben babakocsit tolva jelennek meg a prostituáltaktól megtisztult utcán. Természetzene és nagyvárosi flasz­ter, poétikus mesevilágot idéző muzsika és lerobbant prosti­negyed. Megférnek egymás mel­lett? így is lehet - mondhatnánk. Színpadon minden lehetséges - a tagját! A koncesionársky mellék­név a koncesia, illetve az ebből képzett koncesionár főnevek szár­mazéka, ezek pedig a ’megenge­dés, engedély, engedmény’ jelen­tésű latin concessio szóra mennek vissza. A közember a koncesia szó­val, illetve származékaival két te­rületen találkozik: az egyik a most tárgyalt koncesionársky, a másik pedig az egyéni vállalkozásokkal kapcsolatos koncesia, koncesná listina, koncesovaná živnosť kife­jezések (ez utóbbiakkal most nem foglalkozunk). A concessio magyaros változata a koncesszió; úgy gondolhatnánk tehát, hogy a koncesia és a kon­cesszió, valamint származékaik azonos jelentésűek és használatú- ak. Ez azonban nem így van, ugyanis csak alapjelentésük - ’engedmény1, ’kedvezmény1, ’enge­dély - esik egybe, szakszóként mai jelentésük különböző. A kon­cesia jogi-közigazgatási terminus­ként olyan hivatalos engedélyt je­lent, melynek birtokában megha­tározott (vállalkozói) tevékenység folytatható, illetve amely díjfizetés ellenében bizonyos közszolgálati intézmények (pl. rádió) üzemelte­tésében való részvételt biztosít. Ez utóbbi jelentése azzal függ össze, hogy a rádiózás megindulásakor adó- és vevőállomások csak állami engedély alapján voltak létesíthe- tőek. A vevőkészülék üzemelteté­sére engedélyt kapott személy - a koncesionár- a rádióprogram elő- fizetőjeként díjat fizetett. Ma rá­fő a megoldás hogyanja. Persze, ha van világos gondolati tartalom. Itt azonban hiányzott a következetes, érthető logikai vonalvezetés. El­maradt a revelációszerű újraértel­mezés is, a darab nem telítődött olyan tartalommal, amely adekvát volna a csodálatos zenéhez. Érde­mes volt eltérni Bartók és Balázs eredeti koncepciójától? A koreog­ráfia nem győzött meg a változta­tás szükséges voltáról. A zene nem támasztja alá a cselekmény drama­turgiáját, s gyakran tűnik úgy, hogy ez a koreográfia bármilyen más zenére is eltáncolható. A való­ban nagy zenék azonban nem vise­lik el ezt az esetlegességet. Itt is túlnőtte a produkciót Bartók fan­tasztikus muzsikája. dió- és tévékészüléket (vagyis ve­vőállomást) bárki vásárolhat és használhat, a műsorsugárzás joga viszont továbbra is állami enge­délyhez kötött. A mai magyar nyelvben viszont koncesszió-nak az állami vagy köztulajdonban levő terület vagy üzem meghatározott időre szóló bérbeadását (pl. ásványkiterme­lés céljából), illetve bizonyos álla­mi jogok átengedését nevezik. A szlovák szónak közgazdasági ter­minusként van ilyen jelentése, ám ezt az általános szótárak nem tüntetik fel. További különbség az, hogy a koncesionár magyar párja, az ’engedményes’, ’enge­délyes’ jelentésű koncesszio- nárius szó is elavult. A közszolgá­lati műsorszolgáltatási rendszer fenntartása céljából a rádió- és te­levíziókészülék tulajdonosának elvben Magyarországon is fizet­nie kell, ezt, a koncesionársky poplatok-nak funkcionálisan megfelelő díjat üzemben tartási díj-nak nevezik. Milyen jelzőt válasszunk tehát a koncesionársky megfelelőjeként, illetve hogyan fordítsuk az egész kifejezést magyarra? A koncesszi­ós, illetve a koncesszionáriusi mel­lékneveket a fent említett okokból nem javasoljuk. Az előfizetési díj, tévé-előfízetési díj kifejezések nem pontosak, hiszen ezt a díjat attól is beszedik, akit nem érdekel az állami rádió vagy tévé műsora (előfizetési díjat kell viszont fizet­niük a kábeltévék szolgáltatásait Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy szentírásnak kell venni a szerző instrukcióit. A hagyomá­nyokhoz való merev ragaszkodás gyakran épp a mélyrehatóbb ér­telmezést, az eredeti gondolat ár­nyaltabb kibontakoztatását gátol­ja. Ebben az esetben azonban épp a gondolat hiányzott, ehelyett túl sok volt az aktuális divatnak tett engedmény. A transzvesztiták, az arc és nem nélküli gépemberek, a lakókocsi, a talányos, többféle­képpen értelmezhető figurák, a lerobbant nagyvárosi közeg ma­napság számos produkcióból ránk köszöntenek, még ha szerepelte­tésük az adott műben nem is külö­nösebben indokolt. A baj ott van, hogy az aktualizálás csupán kül­sőleges, a lényeg, a bartóki gon­dolat új formába öntése nem való­sult meg. A tánc közhelyes formanyelve, az egyes figurák sablonos jellemzése nem sok lehetőséget nyújt a tánco­soknak az árnyalt szerepformálás­ra. A klasszikus stíluson nevelke­dett, de a kortárs tánc világában is természetes otthonossággal mozgó előadógárda ennek ellenére nívós teljesítményt nyújtott. A november 6-i bemutatón a királyfit (Ifjút) ifj. Jozef Dolinský, a királykisasszonyt (Lányt) Viktória Šimončíková, a fá­ból faragott királyfit Adrian Ducin, a tündért (Madámot) Juraj Vasi­lenko táncolta. Az est igazi főszereplője Bartók ze­néje volt, amely teljes szépségé­ben, színgazdagságában szólalt meg. Az érdem Kovács Jánosé, a budapesti Magyar Állami Opera­ház főzeneigazgatójáé, aki nem­csak dirigálta a művet, hanem ze­nei betanítását is vállalta. Alapos előkészítésének köszönhetően pál­cája alatt a gyakran fásultan, ha­nyagul játszó operai zenekar való­sággal szárnyakat kapott, és úgy játszott, ahogy már hosszú évek óta nem hallottuk, méltón Bartók szelleméhez. Már csak ezért a ze­nei élményért is érdemes megnéz­ni az előadást. A másik egyfelvoná- sos, A kékszakállú herceg vára pe­dig olyan emlékezetes zenei és vo­kális produkcióval örvendezteti meg a hallgatót, amilyet a legna­gyobb sztárokat megfizetni képes, nagy nyugati operaházak szoktak nyújtani, azok is csak legjobb for­májukban. Az operáról hely hiá­nyában holnapi számunkban köz­lünk részletes beszámolót. igénybe vevő nézőknek). A tör­vény értelmében a koncesionársky poplatok a rádió- és televízióké­szülék használatáért, üzemelteté­séért fizetendő, ennélfogva mind a rádió- és tévéhasználati díj, mind pedig a Magyarországon használt üzemben tartási díj jól tükrözi a megnevezett fogalom lényegét. A koncesionársky poplatok kifejezés azonban önmagában nem utal ar­ra, mi után fizetjük a díjat, csak a számlán szerepel így: koncesi- nársky poplatok za prihlásené roz­hlasové prijímače, illetve kon­cesionársky poplatok za televízne prijímače, ezért a koncesionársky poplatok hivatalos magyar megfe­lelőjeként (vagyis szakkifejezés­ként) az üzemben tartási díj kifeje­zés bevezetése volna az indokolt. Mellette természetesen köznyelvi elemként továbbra is használhat­nánk a rádióhasználati díj, tévé­használati díj, rádiódíj, tévédíj ki­fejezéseket, illetve szavakat. Gramma Nyelvi Iroda Ügyfélszolgálatunk szerdánként 9:00-13:00 között a 031/550- 42-62-os telefonszámon várja az érdeklődők kérdéseit. Címünk: Gramma Nyelvi Iroda, 929 01 Dunajská Streda, Bacsákova u. 240/13, P. O. Box 16, e-mail: gramma@real-net.sk A közön­ségszolgálat munkatársainak leggyakrabban föltett kérdések és az azokra adott válaszok meg­találhatóak a Gramma honlap­ján, a www.gramma.sk címen. Dave Gahan saját szerzeményein kívül régi nagy Depeche Mode-slágere- ket is énekelt (Strieženec Mátyás felvétele) Dave Gahan Pozsonyban is tűzbe hozta a közönséget Felemás benyomások STRIEZENEC DÁVID OTTHONUNK A NYELV A koncesionársky poplatok magyar megfelelőjéről SZABÓMIHÁLY GIZELLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents