Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-08 / 257. szám, szombat

Nyugdíjreform A nyugdíjkorhatár emelkedése a nők esetében születés éve öt- vagy több- gyermekes nő három­egygyermekes nő kétgyermekes nő egygyermekes nő gyermektelen nő 1947 53 év 54 év 55 év 56 év 57 év 1948 53 év 54 év 55 év 56 év és 9 hónap 57 év és 9 hónap 1949 53 év 54 év 55 év és 9 hónap 57 év és 6 hónap 58 év és 6 hónap 1950 53 év 54 év és 9 hónap 56 év és 6 hónap 58 év és 3 hónap 59 év és 3 hónap 1951 53 év és 9 hónap 55 év és 6 hónap 57 év és 3 hónap 59 év 60 év 1952 54 év és 6 hónap 56 év és 3 hónap 58 év 59 év és 9 hónap 60 év és 9 hónap 1953 55 év és 3 hónap 57 év 58 év és 9 hónap 60 év és 6 hónap 61 év és 6 hónap 1954 56 év 57 év és 9 hónap 59 év és 6 hónap 61 év és 3 hónap 62 év 1955 56 év és 9 hónap 58 év és 6 hónap 60 év és 3 hónap 62 év 62 év 1956 57 év és 6 hónap 59 év és 3 hónap 61 év 62 év 62 év 1957 58 év és 3 hónap 60 év 61 év és 9 hónap 62 év 62 év 1958 59 év 60 év és 9 hónap 62 év 62 év 62 év 1959 59 év és 9 hónap 61 év és 6 hónap 62 év 62 év 62 év 1960 60 év és 6 hónap 62 év 62 év 62 év 62 év 1961 61 év és 3 hónap 62 év 62 év 62 év 62 év . 1962 62 év 62 év 62 év 62 év 62 év A nyugdíjkorhatár emelkedése a férfiak esetében A születés éve 1944 előtt 1944 1945 1946 és később Nyugdíjkorhatár 60 év 60 év és 9 hónap 61 év és 6 hónap 62 év NYUGDÍJKiiHJKM / muMOUBUfTl A mellékletet készítette: Lajos P. János, fevételek: Somogyi Tibor és archív Januártól indulhat a reform A parlament újra elfogadta az államfő által visszaadott, a szociális biztosításról szóló jog­szabályt, most már tehát biztos, hogy 2004. ja­nuár elsejétől gyakorlatban is megkezdődik a nyugdíjrendszer reformja. Az életbe lépő jog­szabály teljesen átalakítja a már létező, vagyis a generációk közti szolidaritáson alapuló, felosz- tó-kirovó elven működő jelenlegi rendszert. Emelkedik a nyugdíjkorhatár, változik a Szociá­lis Biztosító gazdálkodása, a befizetett járuléko­kat név szerint, külön célalapokban tartja majd nyilváá az intézmény, új módszer szerint emel­kedik a már kiszabott nyugdíjak összege és vál­tozik a januártól nyugdíjbavonulókjáradékának kiszámítása. Az alapelv, tehát, hogy a minden­kori aktív korosztály járulékaiból fedezik az ak­tuális nyugdíjakat, ezzel a jogszabállyal még nem változik. A nyugdíjspórolást a következő, jelenleg a második olvasatban lévő, a rendszer tőkefedezeti elven működő pillérét meghatáro­zó törvény teszi majd lehetővé. Magával a reformmal egyetért a lakosság na­gyobbik része, a demográfiai mutatók változá­sa, a lakosság csökkenése, a népesség várható elöregedése sokakat meggyőzött arról, hogy a jelenlegi rendszer hosszútávon életképtelen. A végrehajtást azonban sokan kifogásolják: a kis­keresetűek alacsonynak tartják a jogszabály alapján kiszabható nyugdíjakat, mivel januártól életbe lép a rászolgáltság elve az új nyugdíjak ki­számításánál. Nő a különbség a kiskeresetű és a nagyobb jövedelemmel rendelkező lakosok nyugdíjjáradéka között. A rászolgáltság elvének túlzott alkalmazását kifogásolják jobboldali elemzők is: szerintük a felosztó-kirovó elven működő pillérnek elsősorban a szolidaritást kel­let volna biztosítania a társadalom egyes rétegei között, a nyugdíjak közti különbségeket a máso­dik pillér életbe lépésével lehetett volna elérni. Az eredeti elképzeléshez képest is jelentős mértékben változott az első pillért szabályozó norma. A kormánynak csak részben sikerült be­tartania ígéretét, így a járulékok mértéke csak a munkaadók esetében csökkent, az alkalmazot­tak néhány tized százalékkal többet vezetnek majd el fizetésükből a Szociális Biztosító kasz- szájába. A Kereszténydemokrata Mozgalom ja­vaslatára ugyan minden gyermek után 0,5 szá­zalékkal csökken az egyik szülő nyugdíjjárulé- ka, ennek kompenzálására viszont emelték a befizetést a biztosító tartalékalapjába: az intéz­mény 2,5 helyett 2,75 százalékot fordíthat az egyes alapok közt keletkező hiány pótlására. A tartalékalapba való befizetés a nyugdíjspórolás­ról szóló törvény elfogadásával tovább emelke­dik, a kivetési alap 4,75 százaléka a hiány fede­zésére szolgál majd. Ily módon megoldódni lát­szik a kezdetben legnagyobbnak mutatkozó probléma: az átalakulás miatt keletkező hiány. A privatizációs bevételből származó 65 milliárd korona segít áthidalni a kezdeti nehézségeket, a jelentős mértékűre növekedett tartalékalapból pedig hosszútávon finanszírozható lesz a hiány, állítja Ľudovít Kaník szociális miniszter. Úgy tű­nik, hogy a módosításoknak köszönhetően be­tartható lesz a Koalíciós Tanács azon javaslata, mely szerint a biztosító hiánya nem lépheti át a GDP 1 százalékát. A képviselők a szociális érzékenységük bizo­nyításaképpen a Magyar Koalíció Pártja javasla­tára hároméves átmeneti időszakot hagytak jó­vá, mely során az újonnan kiszabott nyugdíja­kat módosított képlet alapján számolják ki: a kiskeresetűek nyugdíja magasabb lesz, az átla­got jóval meghaladó keresetűek nyugdíja vi­szont alacsonyabb lesz. Egyes képviselők szerint azonban várható, hogy az átmenet hosszabb lesz, ehhez azonban már a 2006. után felálló új parlament jóváhagyására lesz szükség. A szociális biztosításról szóló törvény szabá­lyozza a beteg-, a rokkant-, és a balesetbiztosí­tás rendszerét is, januártól jelentős változások várhatók ezeken a területeken is. A legna­gyobb újdonság, hogy a betegség első 10 nap­jában a munkaadó fizeti a táppénzt, a mely az első három napban csak a bruttó bér 25 száza­léka. A 25 százalék is a képviselők indítványá­nak köszönhető: a kormány csak 18 százalé­kos bérpótlékot javasolt ebben az időszakban. A jogszabály visszaadásával Rudolf Schuster jelentősen megnehezítette a koalíció és a Szo­ciális Biztosító helyzetét. Az előbbinek 76 sza­vazatot kellett összegyűjtenie az ismételt elfo­gadáshoz, az utóbbi viszont újabb egy hónapig bizonytalanságban élt: nem tudta, milyen tör­vény végrehajtására készüljön 2004. január el­sejétől. További érdekessége az államfő által a visszaadott törvényekhez fűzött magyarázat­nak, hogy csak egyetlen, szinte csak kozmeti­kai jellegű javaslatot tartalmazott: Rudolf Schuster egyszerűen azt kérte, ne fogadják el a jogszabályokat, mivel azok hátrányosan érin­tik a lakosság egyes rétegeit, ami csak burkol­tabb kifejezése annak, hogy neki nem tetszik a kormány elképzelése. Ezt az eljárást kétségbe vonják egyes alkotmányjogi szakértők is.

Next

/
Thumbnails
Contents