Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-08 / 257. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 8. VENDÉGKOMMENTÁR Neveljünk bunkókat!? LOVÁSZ ATTILA Olvasom a felhívást: Emberek, segítsenek, bezár a művelődési otthon. A szöveg a pozsonyi 2. városkerületi művelődési ház ajtaján virít. Szomszédságában a maffiagyilkosságról elhíresült Jadran kocsma- és üzletközpont, a művelődési ház kertjében teniszpályák. Előtte pedig méregdrága limuzinok és terepjárók. Az önkormányzat pénzhiányról és veszteségről beszél. Persze, a pénzhiány, mindenütt. De ebben az esetben 1,8 millió koronáról van szó! A kerület kasszájában ez annyi, mint a gyalogmagyaréban a tízes. Talán két szolgálati kocsi ára lehet. A másik oldalon a nagyjából ötvenezres lakótelep, két művelődési intézménnyel, amelyből az egyik - a gyerekek, fiatalok számára nem mindig nyitott (mert az a reprezentatív és van ott egy pártközpont is)- maradna meg. Az a lerobbant, de mégis működő, kicsi, az vesszen. Jó lesz majd erotikus szalonnak. „Nincs egy hely, ahova mehetnék” - kiáltotta világgá a Piramis és Révész Sándor immár 25 évvel ezelőtt. Ligetfalun Agnes Snopko (az a bizonyos bársonyos utáni kultuszminiszter) az egyik művelődési ház védelmében anno ennyit mondott: „A gyerekek jelentős része nem akar klubokba, szakkörökbe járni, újabb és újabb teljesítményeket felmutatni. Egyszerűen olyan helyet akarnak, ahová be lehet menni, ahol tető van a fejük fölött és ahol nincs kötelező fogyasztás.” Snopko azt is elmondta, az efféle helyek hiánya pótolható: kocsmával, drogbunkerrel, aluljárós kultúrával, bunkósodással. Veszélybe kerültek a zeneiskolák. Merthogy azok nem alapiskolák, valamit kezdeni kell velük, lehetőleg leépíteni vagy átalakítani. Nyereségessé tenni - mondja az egyik minisztériumi tüfülüsz, akinek a polgári neveléstan órán nem mondták el: a Közpénzeket KÖZszolgálatra, KÖZügyek gyakorlására kell fordítani. Ha ezt egy KÖZtisztségviselő nem tudja, Közmegelégedésre el kell távolítani. Akár zeneiskolai, akár kulturális programokról van szó. A „Neveljünk bunkókat!” mozgalom ugyanis csak a leendő Mečiaroknak, Gottwaldoknak vagy - urambocsá! - Hitlereknek szolgálhat. A bun- kósított tömeg ugyanis manipulálható. A többit a 20. század eseményeiből jól ismerjük. Vagy nem? JEGYZET Pillantás az ablakból JUHÁSZ KATALIN Elég kinézni az ablakon, hogy kapjunk egy szép, nagy szeletet a társadalomból. A szemközti óvoda falán levő névtábláról lesz szó, amelyet az évek alatt szó szerint megevett a rozsda. Persze ez elsősorban esztétikai kérdés, az állandó gyerekzsivaj és a hinták úgyis útba igazítják az embert, ám egy óvodára mégiscsak muszáj kiírni, hogy óvoda. A nagy nyári kerítésfestés után úgy látszik, a vezetésnek is szemet szúrt a tábla, és kigazdálkodtak egy újat. Már a múlt héten sejteni lehetett, hogy valami készül. A rozsdás undormány ugyanis egy szép napon lekerült a falról, alatta felbukkant a szép, világosszürke felület, ilyen lehetett a fal húsz évvel ezelőtt. (A szindróma ugyanaz, mint amikor leveszünk a falról egy évek óta ott lógó képet, és elmerengünk az idő múlásán.) Az óvodába gyerekeiket kísérő szülők nyolc napon át merenghettek, eddig tartott ugyanis az új tábla kiakasztása. A „kiakasztás” szó persze nem a legmegfelelőbb, mivel gyors és egyszerű akciót sejtet. Márpedig a folyamat ennél sokkalta izgalmasabb és hosszadalmasabb volt, nem beszélve a humán erőforrás nagyfokú igénybevételéről. Amikor reggel megláttam a falnak támasztott létrát, azt mondtam: nem bánom, késsek el, csússzak le a lapzártáról, de ezt a dolgot végignézem! Jött egy ember az új táblával. Darab ideig csak ácsorgott, látszott, hogy egyedül nem boldogul. Kisvártatva megérkezett a kollégája, plusz egy „civil”, aki a helyi gondnok lehetett. Emberünk felmászott a létra tetejére, az új táblát odaillesztette a világosszürke foltra. A másik a létrát tartotta és olyan hangosan magyarázott, hogy a csukott ablakon keresztül is hallani lehetett. A harmadik néhány méteres távolságban ügyelt arra, ne álljon görbén a tábla. A fúrógépbe valószínűleg csak egy bizonyos fajta csavar volt jó, mert a segéd háromszor is rosszat adott fel a mesternek, aki végül maga mászott le a szerszámos ládához. Fél órás keresgélés után meglettek a csavarok, felkerült a tábla, csak közben olyan mocskos lett, hogy alig látszottak rajta a betűk. Embereinket azonban ez nem zavarta, összepakoltak és elvonultak. Dél felé megjelent egy új szereplő, új létrával, ronggyal, és az említett gondnokkal, aki biztosító embernek kellett, a létrát és a vedret tartotta, míg a másik tisztára törölte a táblát. Ezután ismét előkerült a fúró, valószínűleg lötyögött az egyik csavar. Végül a bejárat előtti piacéról feltakarították a csavarokat, szemetet, egyebet, mivel a mesterek munka közben természetesen tízóraiztak is. A két hónapig tartó nagy nyári kerítésfestést pedig inkább nem mesélem el, mert az még Tom Sawyer gyomrát is megfeküdné. FIGYELŐ LA REPUBBLICA, LE FIGARO Az orosz-EU-csúcstalálkozó után mutatott oroszbarát megnyilvánulásai kapcsán Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt, az Európai Unió kormányfői tanácsának soros elnökét bírálta a La Repubblica című olasz és a Le Figaro című francia napilap. A római újság szerint Berlusconi durván túllépte uniós mandátumát, amikor egyebek között védelmébe vette az oroszok csecsenföldi politikáját, illetve a Jukosz-ügyben is Vlagyimir Putyin elnök mellett foglalt állást. Az EU külpolitikájának történetében már eddig is voltak nem túl szerencsés pillanatok, de az még soha nem fordult elő, hogy egy államférfi, aki az EU nevében szólal meg nyilvánosan, nyíltan olyan álláspontra helyezkedjék, amely tökéletesen ellentétes a korábban közösen kinyilvánított véleménnyel - vélte a La Repubblica. A konzervatív francia lap szerint amit Berlusconi a találkozó záró sajtóértekezletén művelt, az egyszerre volt szürrealista és meglepő. Miközben Moszkva lépésről lépésre halad egy tekintélyelvű rendszer felé, az olasz kormányfő a demokrácia egyik ékköveként dicsérte Oroszországot. Még maga Putyin is meglepettnek tűnt, hogy ilyen típusú pártfogásra tett szert - kommentálta a római történéseket a Le Figaro.- Fiacskám, elintézem, hogy felvegyenek a színművészetire. Ha elvégzed a fősulit, akkor megveszem neked a Szlovák Nemzeti Színházat! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E A nosztalgiák jegyében Csendben megünnepeltük a nagy októberi szocialista forradalmat, ami történetesen novemberre, annak is a hetedik napjára esett. Megrohamoztuk az Aurórát, mert mi akkor éppen a Téli Palotában laktunk, szimbolikusan lekaszaboltunk egy-két bolsevi- kot, de nem tudtuk visszafordítani a történelem kerekét, így bratyizni kezdtünk Trockijjal meg Leninnel (két ágens provokátor). MOLNÁR NORBERT Elszavaltuk a „Valamikor réges-ré- gen, bilincs volt a szovjet népen” kezdetű versikét, amelyet már első általánosban fújtunk, és nem azért, mert forró volt. Jeles futuristákként Che Guevará-s trikókba öltöztünk (fél szemmel bámultuk Che lányát, aki közben Moszkvába látogatott, és rettegve nézte az orosz-kubai bokszmeccset), beszereztünk egykét pufajkát, piros kendőcskét kötöttünk, és arra készültünk, hogy túléljük a 20. századot. Rágyújtottunk egy Sztolicsnajára, aminek hatására mozgalmi nótákat énekeltünk. Azon morfondíroztunk, vajon hogyan lett volna, ha a század kétharmada (a pechesebbjénél ezek az arányok eltolódnak) nem a vörös csillag jegyében telik. A tutit nem tudtuk megmondani, de abban megegyeztünk, hogy jobban. Viszont az is tény, hogy e nélkül nem tudnánk: a Pitralon luxus is lehet, vagy hogy bizonyos időszakokban csak egy igazság van, az viszont súlyos, és csasztuskába lehet önteni. Szegényebbek lennénk az effajta nosztalgiákkal, bár az is tény, hogy a szegénység minden változatában kellemeden, de leginkább nélkülözendő. A mai fiatalság nem tudja, ki volt nagy Lenin, ezért trikójára varratja arcképét. Szerencséjük van, nem kellett élniük a vörös trutyiban. A tapasztaladanság gyönyörködtet. A föld fölötti szlovák kommunista mozgalom is nosztalgiázott, a parlamentig jutott vezérek igazából azt sajnálták, hogy már nincsenek lampionos felvonulások, meg NOSZF-ünneplések. Ha ennyi lett volna a szocializmus, talán még mi is sajnálnánk. Kilenc nap múlva pedig megünnepeljük a szocializmus bukását, ami sajnos nem volt gyorsabb és radikálisabb. No, ezt meg ők nem sajnálják. Manapság azonban változik a trend, már nem Moszkvából kapjuk a fekeSzerencséjük van, nem kellett élniük a vörös trutyiban. te pontokat, hanem Brüsszelből a pirosakat, ami persze ugyanazt jelenti, mert az EU-ban nem a piros a nyerő. Ezt a csatát az agrárium nyerte, három pontot kapott, ahogy az egy rendes nyertes meccsért jár. A gazdasági tárcának egyeden pontocskajutott (csak egy x-re futotta a kassai vasművel). Ezzel a négy ponttal a középmezőnybe tartozunk, a lengyelek nagyon belehúztak, kilenc pontot gyűjtöttek, nehéz lesz őket utolérni. A sor végén, mint az várható volt, a kis biflázó szlovének vannak. Egyébként ezek voltak az utolsó pontok, amit Brüsszeltől kaptunk, ezután már csak a tárt karok és a taslik jönnek. És ha már ott tartunk, hogy ki mennyi pontot szerzett, 113 az ország IQ-ja. Hogy Eduard Kukané és Monika Beňováé mennyi, arra nem derült fény, de ezen nem is csodálkozhatunk, mert Kukán a legegyszerűbb nyelvi kérdést is elrontotta, utána pedig azt nyüatkozta, hogy a logika nem az ő asztala. Beúová meg hatalmas arccal kijelentette, hogy az ő választóik a legokosabbak, mire kiderült, hogy csak a HZDS-éi kevésbé intelligensek. Vagy rosszul válogatták ki a rendezők a politikusokat, vagy hozták a politikusok a formájukat. Szerintem a b) a helyes válasz. A sor végén a szőke nők végeztek, a legintelligensebb népcsoport pedig a rendőr lett. A lapunknak erről nyilatkozó rendőrszóvivő örömében azt mondta: „mindenki a rendrök és a szőke nők értelmi szintjén viccelődik, de most kiderült, hogy csak a sz...”, ekkor rádöbbent, hogy a mondatot csupán egyféleképpen lehetne befejezni, úgyhogy inkább újra kezdte. Mert nagyon intelligens. Szóval a rendőrök a legintelligensebbek, no erre kössön valakit csomót; bár a következő mondatok is elég hülyén hangzanak: Magyarország megverte Szlovákiát hokiban; svéd nőt igazol le az olasz első ligás Perugia focicsapata; Dzurinda és az állam ellen ezen a héten nem szervezkedett egyeden csoportocska sem; nem hallgattak le senkit; Schuster a héten nem írt egyeden könyvet sem. HETI GAZDA(G)SÁG Veszekednek, de a reformokat azért folytatják TUBA LAJOS Megtáltosodott a parlament. A kormánykoalíció ugyan éppen annyit veszekszik, mint eddig, mégis a mostani ülésen zsinórban fogadta el a komolyabbnál komolyabb reformtörvényeket. Más szóval nyakig ülünk a reformszezonban, amellyel kapcsolatban az elmúlt hónapokban egyre inkább aggódtunk. Mert nagy szavakat már sokszor hallottunk, ezeket azonban kevéssé követték tettek. A reformtörvényeket emlegetve konfliktusosnál konfliktusosabbat is mondhatnánk, még sincs velük gond. Ez jó így, még akkor is, ha januártól furcsa világ vár ránk. De az alapvető változások nélkül még furcsább világra számíthatnánk. Megélünk néhány érdekes kísérletet, amelynek nem teljesen egyértelmű a vége, de vagyunk néhányan, akiknek jobban esik ez, mint a szürkeség és kilátástalanság tíz éve. Az igazán nagy kísérletbe azonban az egészségügyi miniszter vágott bele. Nem túl kellemes érzés arra gondolni, mennyi fizetendő betegsége lehet három fiúgyermeknek, viszont addig nincs értelme szólni, amíg valaki nem fogalmaz meg szebb és fájdalommentesebb egészségügyi reformot. Egyébként pedig hiszik vagy nem, még tavaly is akadt olyan délszlovákiai gyermekszanatórium, ahol harminc pácienst százhatvan alkalmazott gondozott. Ez éveken keresztül ment így, és a közös pénz pazarlása valahogy nem fájt senkinek. Jó példája ez annak, hogy az állami felügyelet szigorítása nem jelent hosszú távú megoldást, ehelyett olyan rendszert kell teremteni, amely szereplőinek jól felfogott érdekük a racionális működés. Ezen a héten az egyik újság interjút közölt egy évek óta Csehországban dolgozó szlovák orvossal, ebben is sok megszívlelendőt olvashattunk. Pedig a csehek nincsenek éppen nagy reformlendületben, ez után a parlamenti ülés után még azt is mondhatjuk, hogy leköröztük őket. Kormány-, de különösen MKP-kö- rökben nagy az öröm az uniós országértékelés kapcsán. Sereghajtóból felküzdöttük magunkat a középmezőnybe, és a maradék teendő sem olyan rettenetes. Márpedig a rossz bizonyítvánnyal korábban kivétel nélkül MKP-s miniszternek kellett kiállni a kamerák elé. A brüsszeli sürgetések elmúltával összpontosíthatunk az itthoni teendőkre, nagyon hosszú még az a lista, amely a nem éppen európai állapotokat sorolja fel. A héten elhangzott információk közül említsük csak meg azt, amely szerint az EU-ban 2007 után már nem építenek új hulladéktárolókat, mert a szemét szelektálásának és újrahasznosításának köszönhetően alig kerül valami a tárolókba. Nézzük meg a hazai helyzetet, és rájövünk, milyen messze vagyunk még ettől. Márpedig aki eddig magától Egyedül csak a Jednota Coop vállalta a miniszter sértegetését. nem kezdett szeparálni, az csak úgy a jövőben sem áll neki. A környezetvédelmi minisztérium meglehetősen drasztikus intézkedéseket tervez a gyors változás érdekében. Ez egyrészt a parlamenttől függ, amely most is tárgyalt ilyen törvényeket. Emellett pedig már sértegetésekig fajult a műanyag palackok betétdíjával kapcsolatos sokéves vita. Néhány cég úgy viselkedik, mintha most érkezett volna a Marsról és még nem hallott volna TALLÓZÓ ERDÉLYI RIPORT Magyarország segíteni kívánja a határon túli magyarságot, hogy az mielőbb bekapcsolódhasson az információs technológia világába - jelentette ki a magyar informatikai és hírközlési miniszter. Kovács Kálmán a nagyváradi hetilapnak elmondta: a világháló biztosítja, hogy a tizenötmillió, határon innen és túl élő magyar korlátok nélkül kommunikálhasson egymással. A Magyar Információs Társadalom Stratégiában a magyar kormány külön foglalkozik a határon túli magyarságot érintő kérdésekkel. A miniszter közölte: november 13-14-én Nagyváradon konferenciát rendeznek, amely e stratégiai elképzelés kiindulópontja lesz. Ott nemcsak a magyar kormány ismerteti terveit, hanem valamennyi határon túli szervezet igyekszik felvázolni, hogy a környező országok, a határon túli magyarok hol állnak a felkészülési folyamatban. A konferencia végén várhatóan megalakul a Magyar Információs Társadalom Testület (MAITT). Ez önálló lenne, egyrészt a határon túli támogatások ügyével foglalkozna, másrészt segítené az egyeztetést a technológiai fejlődéssel és a modernizációt elősegítő átfogó programokkal összefüggő területeken. A magyar minisztérium és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség közötti megállapodásról szólva a tárcavezető emlékeztetett: ennek egyik eredménye a fiatalok számára indított e-Magyarország ifjúsági program. Ennek keretében rendezett hat magyarországi táborba már az idén 350 határon túli magyar fiatal érkezett. Jövőre a minisztérium mintegy négyezer diákot szeretne e táborokban üdültetni, közülük mintegy ezer a határokon túlról érkezne. Azt is fontolóra veszik, hogy az egyik tábort Erdélyben rendezzék meg. Az együttműködés újabb fontos eleme az e-Magyarország klubok tervezett hálózata. Az idén az oktatási intézményekhez kapcsolódva két ilyen klubot nyitnak meg, 2005 közepéig pedig valamennyi magyarországi egyetemen és főiskolán lesz ilyen klub. Addigra a határon túli hálózatot is kiépítenék. Fontos részterület a határon túli magyar kultúra digitalizálásának folyamata. Itt már nagyon előrehaladott až együttműködés a Magyarországon élő nemzeti kisebbségekkel. Kovács Kálmán azt szeretné, ha a határon túli magyarság kulturális értékeinek digitális rögzítése közös programmá válhatna, az adott állam hatóságaival közösen lehetne finanszírozni ezeket a projekteket. A Nemzeti Digitális Adattár létrehozása nagy munka, amelyben a határon túli magyar értékek megőrzése és hozzáférhetővé való tétele az egyik legfontosabb elem - mondta az interjúban Kovács Kálmán. ilyenről. Külföldön eszükbe sem jutna olyan csomagolásban forgalmazni, mint nálunk. Persze, ezek multinacionális cégek, amelyek mindenütt a helyi körülményekhez idomítják a viselkedésüket. Képletesen szólva, ahol megtehetik, a fáradt olajat a folyókba engedik, másutt pedig csúcstechnológiával hatástalanítják. Velük tehát nem lesz gond, bár most a lelkűket is kilobbizzák, de ha érvénybe lép az új szabály, akkor majd betartják. Érdekes viszont, hogy míg a multik ügyesen elbújtak különféle szervezetek álcája mögé, saját neve alatt egyedül csak a Jednota Coop vállalta a miniszter sértegetését. Pont az a cég, amely csak nálunk csinál bizniszt, és adott esetben nem tudja venni a sátorfáját. Igaz, a Jednota boltjainak színvonala nem minden esetben felel meg a szomszédos multiénak, de hát hazaiként ezt-azt elnézünk nekik, és náluk vásárolunk. Ellenszolgáltatásként elvárnánk, hogy ha már az erősebbek által hagyják is rábeszélni magukat a csínytevésre, legalább ne járjanak úgy, mint a falusi gyerek, akinek gyümölcsdézsmálás után szétszalad a bandája, és csak őt kapják rajta.
