Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-07 / 256. szám, péntek

14 IZVILÁG ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 7. Ügynökmenü II. HIZSNYAI ZOLTÁN Akkoriban, a munkásosztály utolsó kétség- beesett világhatalmi nekirugaszkodásának ide­jén, de még később, a proletár hatalmi étvágy drámai gyöngülésének korában, a nyolcvanas évek második felében sem sejtette az ember, hogy az igazi csemegék nem szerepelnek a nyilvánosság számára készített étlapokon. Pe­dig való igaz, a nagy halak (akiknek lepedőnyi képeivel a lapok akkortájt tömve voltak) in­kább csak a szemet ingerük, zamatuk meg sem közelíti az apró halakét. Nem is beszélve a til­tott gyümölcsben ősidők óta ott lappangó hatványozott élvezetekről, amely élvezeteket szintén csakis a történelmi folyam(at)ok padmalyai alatt megbúvó kisebb kopoltyúsok képesek kiváltani. No de, mondom, erről az egyszerű ember annak idején még mit sem tudott. Csak utó­lag, a bársonyos folyamelterelés idején derült ki, hogy a letűnt korszak gasztronómiai rétegzettsége jóval összetettebb volt, mint gondoltuk. Hát, bizony, bonyolult időket éltünk akkor is, amikor ezeket a bonyo­lult időket éltük, de mi ez ahhoz a bonyólultsághoz képest, ami a bo­nyolult idők lezárulta utáni korszakot jellemezte. Az ügynöklisták napvilágra kerülésének idejét. Az akkor már egyszerre pletykaéhes és bosszúszomjtól fuldokló közvélemény rögvest elfordult a hosszú évti­zedek óta tukmált nagy halaktól, és rávetette magát a korábban csu­pán nagy halak számára hozzáférhető spájzcédulák zsenge csemegéi­re. Ezzel aztán a pártállami tápláléklánc hál’ istennek végre felbom­lott, ami viszont egyáltalán nem jelentette azt, hogy a természetes ki­választódás azon nyomban helyreáüt volna. Sőt, tovább bonyolódtak a dolgok: a fejétől büdösödő sok-sok vízi jószág most már fejedenül falta egymást. Persze az ízletes húsú piciny halacskák is egymásnak estek, s miközben egyre fokozódó étvággyal rontottak egymásra, az egyszeri választópolgár tányérján akkora piranhás ramazúri támadt, hogy inkább már csak szemlélőként csemegézhetett. Aztán megcsö- mörlött a puszta látványtól is. De még mielőtt megcsömörlött volna, azt kellett látnia, hogy az agresszívabb példányok politikai tőke tekin­tetében rendkívüli módon fölhíznak (ezekből lenek később a tőkeha­lak), miközben kezdenek csoportokat alkotni, tömbösödni, s ezek az új, jól szervezett formációk aztán már tervszerűen cserkészik be egy­mást, és az eüenlábas harci halrajokból igyekeznek kiragadni egy-egy egyedet - és viszont. A felbőszült halfalkák e tekintetben azóta is kivé­tel nélkül sikerrel járnak. A világ még mindig ennyire bonyolult. Persze mi, egyszeri választópolgárok sem elégedtünk meg azzal a kis hamuban sült csömörrel, amellyel a bővített újraelosztás korszakának hajnalán minket is úrnak indítottak a szebb világ felé. Eleinte nem volt egészen világos, merre is induljunk, de egy kis habozást követően hamarost megtaláltuk a helyes irányt. Nem csoda, hiszen immáron demokrácia lévén nem egy, hanem mindjárt két zsákutca is kínálko­zott. Vagy hagytuk magunkat tömbösíteni, s függőségbe kerülve ma már remegő ajakkal, vérben forgó szemmel epedezünk a riváüs hal­hordából számunkra felhajtott mámorító csemegék után, vagy öklen­dezésre ingerlő undor lett a csömörünkből, lelki egyensúlyunkat meg­őrzendő amolyan derűs letargia uralkodott el rajtunk, és már réges- rég csak a szemünk sarkából követjük a terítékünk környékén zajló baljós eseményeket. Bezzeg a daliás időkben! Amikor még a besúgókból is hasznot lehetett húzni! Igaz, akkoriban édeskevés dologból lehetett hasznot húzni, de a spiclik egy része feltédenül ilyen volt. Ezek majdnem kizárólag a vendéglátó-ipari informátorok népes családjába tartoztak; koruk öt­ven vagy több, szomjuk (nem csak tudásszomjuk) kiapadhatatlan. Ta­lán szebb napokat is megéltek, nemesebb vadak felhajtásából is kivet­ték a részüket, de amikor megközelítették a félszázat, menthetedenül megindult velük a föld, egyre lejjebb csúsztak, míg végre egy lerob­bant vendéglőben találták magukat, s noha pislákolt még bennük a szakmai önérzet, és lelkűk mélyén soha nem adták fel életük nagy fo­gásának reményét, be kellett érniük holmi borgőzös kommunistázá- sokkal és az egyre megkopottabb Brezsnyev- és Husák-adomákkal. Annyi tény, mind egy szálig az akusztika mesterei voltak, úgy tudtak asztalt, széket, sőt fejtartást választani, hogy a helyiség legtávolabbi sarkaiból is minden hang eljusson hozzájuk. Rendkívüli képességük volt még a lassú evés és ivás tudománya. Különösen az evés igényel különlegesen kifinomult technikát, mivel rágás közben zavaró hang­hatások képződhetnek a hallójáratokban. Ráadásul az emésztés is ön­fegyelmet követel, ilyenkor ugyanis az ügynöki eszköztár legfonto­sabb eleme, a célszemélyre kihegyezett figyelem hajlamos tompulni. A széles körben ismert vendéglátó-ipari informátoroknak azonban ál­talában nem volt szükségük a cizelláltabb szakmai eszközök bevetésé­re. Az ügynök cechjét ugyanis az államkasszából fizették^ jól tudták ezt a célszemélyek is. Köréje gyűltek, fizettettek maguknak, és szinte a szájába rágták a zaftosabbnál zaftosabb történeteket. Nyelhette, mint kacsa a nokedlit. Rágni se kellett. És félni se kellett. Még majdnem szeretni is lehetett. Azért célszerű volt leitatni, hogy felejtsen. És az egy ültő helyben felfogható információknak a többszörösével kellett elárasztani. Az sem volt baj, ha ezek egy része kibogozhatadan ellent­mondásokat tartalmazott. Lehetett hadarni, dadogni, nyújtani, bele­gabalyodni. Štb. És közben jóízűen fogyasztani az államkincstár terhé­re. Rég volt, szép volt, igaz is volt. (Még ha nem mindig úgy volt is, ahogy ma sokan szeretnék láttatni.) A bor nem mint táplálék, nem mint energiaforrás szerepel az ember életében, sokkal fontosabb kedvező étrendi hatása Bor és egészség ITALLAP A bor jelentős energia- forrás. Egy liter 9-10% alkoholtartalmú bor : 2500-3000 kJ-t (600- 700 kcal-t) termel az emberi szervezetben, ami a napi energiaszükséglet mint­egy 25%-át teszi ki. Energia szempontjából egy liter bor 0,9 1 tejjel, 300-350 g kenyér­rel, 585 g hússal, 5 tojással vagy 1 kg burgonyával egyenértékű. Az energiamennyiség legnagyobb ré­sze az alkohol. A bor azonban elsősorban nem mint táplálék, nem mint energia- forrás szerepel az ember életében. Sokkal fontosabb az étkezéshez fo­gyasztott bor kedvező étrendi ha­tása. A termogén hatású anyago­kon (alkohol, cukor) kívül a bor ér­tékes biogén anyagokat, szerves savakat, cserzőanyagokat, vitami­nokat, enzimeket, aminosavakat és a szövetek regenerálódásában je­lentős ásványi sókat tartalmaz. A húsos ételek fogyasztásánál külö­nösen nagy szerepük van a szerves savaknak. Az alkoholos italok kö­zül a bor pH-értéke áll legközelebb a fehérjék lebontását végző gyo­mornedv pH-jához. A savasabb fe­hérboroknak és a fanyar vörösbo­roknak az étvágyfokozó hatása is jelentős. Gyomorsavhiány és ét­vágytalanság esetén a savas fehér­borok, valamint a fanyar vörösbo­rok a felnőtt ember számára való­ban gyógyszernek tekinthetők. A fanyarkás vörösborok bélbántal- mak esetén is hasznos gyógyszer­nek bizonyulnak. De nemcsak a gyomor, ha­nem a szívbántalmak ellen is előnyös hatású a mérsé­kelt borfogyasztás. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a bor viszonylag csekély al­koholtartalma (12%) elő­nyösen hathat az idegekre, a szívre és az érrendszerre, csökkenti a lelki feszültsé­geket, tágítja az ereket, és hozzájárul ahhoz, hogy a szívizom több vér­hez jusson. Időváltozás esetén a vérnyomás inga­dozása miatti rossz közérzeten és a stresszhatásokra érzékenyeken is se­gíthet a mérsékelt borfogyasztás. Ér­szűkületben, érel­meszesedésben szenvedő idős em­berek számára hasznos, „nem ke­serű orvosság” a napi adag 1-2 po­hár bor. Bármily hasznos le­het is az étkezések alkalmával elfo­gyasztott 1-2 pohár bor étrendi hatása, bármennyire elő­nyös lehet is a mér­sékelt borfogyasz­tás fiziológiai hatá­sa - és esetenként a bor mint gyógyszer sem lebecsülendő ­A bort kellemes érzést kiváltó hatásáért fogyasztjuk nem tekinthető nélkülözheteden italnak. Elsődlegesen élvezeti cikk. A kellemes érzést kiváltó hatásáért fogyasztjuk. Ez a hatás többféle is lehet (doppingoló, élénkítő, má­morító vagy éppen nyugtató, fe­szültségcsökkentő, gádásoldó). A borban levő alkohol ugyanis a gyo­morból rövid idő alatt felszívódik, és a véráramba kerülve a szervezet minden részébe, a többi között az agyvelőbe is eljut. Ott a sejtek felü­letén levő lipoidokat oldja, és ezál­tal lehetővé válik, hogy az idegsej­tekbe is benyomuljon. Az ilyen­kor jelentkező pszichikus hatá­sok abban nyilvánulnak meg, hogy először az agykéreg azon központjai csökkentik működé­süket, amelyek a kritika, a mér­legelés körébe tartoznak. Szám­talan körülmény barátságosabb megvilágításba kerül, a tervek végrehajtása könnyebbnek lát­szik. A gátlások elmaradása következtében meggyorsul a szellemi tevékenység, emelkedik a hangulat, csökken az idegek fe­szültsége, fokozódik az életkedv. A fáradt embe­ri szervezetre tehát 1-2 pohár bor gátlásoldó, frissítő, serkentő hatást gyakorolhat. Ez a hatás azonban csak átmeneti jellegű. Az alko­hol nem­csak a kritikai képességet befolyá­solja, hanem a nagy figyelmet igénylő teljesítőképességet is. Még a kisebb mennyiségű sze­szes ital is csökkenti az izmok finom, mecha­nikai tevékenységét, aminek különösen a közlekedésben van nagyjelentősége. Tel­jes mértékben indo­koltak tehát a gépjár­művezetők alkohol- fogyasztását tiltó szi­gorú rendszabályok. Az alkoholnak a szer vezetre irányuló hatás­erőssége különböző ténye zőktől függ. Az alkohol nagy része (0,015%-a) a szervezet­ben egy óra alatt elég a testben levő vér és szövetnedvek meny- nyiségétól és attól függetlenül, hogy mennyi alkohol került a vérbe. Egy 75 kg-os emberben a vér és szövetnedvek tömege kb. 50 kg. Eszerint, ha az alkohol- tartalom óránként 0,15 ezre­lékkel csökken, akkor 50 kg 0,15 ezreléke megfelel 7,5 g al­koholnak (1 dl 10%-os bor al­koholtartalma 7,89 g), így érthető, hogy egyenletesen el­osztva, különösen a nehéz fizikai munkát vég­ző ember, napjában elfogyaszthat egy liter bort anélkül, hogy a szervezetbe bekerült alkohol ré­szegítő, hódító hatása a legcseké­lyebb mértékben is jelentkezne. Fontos körülmény, hogy az alko­holt, a bort éhgyomorra fogyaszt- juk-e, mivel az étel az alkohol egy részét felszívja, így ez a ménnyiség nem kerül a véráramba. A különbö­ző ételek különböző mértékben kö­tik le az alkoholt. Nagyobb mennyiséget köt le például a hús, a tej és a tejtermékek, kevesebbet a kenyér vagy a burgonya. Más anyagok viszont - mint pl. a szén­sav - serkentik a felszívódást. Ez az oka annak, hogy pezsgőfogyasztás után gyorsabban jelentkezik az al­kohol hatása. í (Szőcs Hajnalka felvétele) A vérben levő alkohol hatása rendkívül különböző. JK vér egy­ezrelékes alkoholtartalma (75 kg- os testtömegnél 50 g alkohol) körülbelül a fogyasztók felét befo­lyásolja. Körülbelül 6 pohár asztali bor vagy 5 pohár tüzes pecsenyebor és 3-4 pohár csemegebor tartalmaz 50 g alko­holt. Ha ez a mennyi­ség másfél ezrelékre emelkedik, akkor az emberek háromnegye­dénél vehetők észre az al­kohol okozta tünetek; 2 ez­reléknél közepes, 2,5 ezrelék­nél erősen befolyásolt állapot, a vér háromezrelékes alkoholtar­talmánál pedig rendszerint ré- szegségi állapot lép fel. A vér 5 ezrelék feletti alkoholtartalma az egyén életét veszélyezteti. Mennyi bort fogyaszthatunk károsodás nélkül? A Mosel menti barátok például már ezer éve megtalálták a kívánt mértéket. Karoling kupájukba 250 köbcenti folyadék fér. Trier ke­gyelmes érseke napon­ta három kupát enge­délyezett, napjaink mértéke szerint 7 decit. A jelenlegi kutatások szerint is az egészséges ember mája napi 80 g alkoholt képes lebontani károso­dás veszélye nélkül, tehát ennyi alkohol a májra nézve még ártal­matlan. (Ez 1 liter asztali bornak vagy 7-8 deci tüzes pecsenyebor­nak felel meg.) Ennél nagyobb mértékű fogyasztás azonban már káros; nemcsak a májat, hanem a szívet és az idegrendszert is sú­lyosan károsítja. A bor négy arcát (táplálék, gyógy­szer, élvezeti cikk, méreg) ismer­nie kell a fogyasztónak, és tudnia kell, mi az a mennyiség, ami való­ban az egészségére válik. (Török Sándor-Mercz Árpád Magyar borkultúra című könyvé­ből válogatta Kop-ska) Lelkiismeret-furdalás nélkül nassolhatunk, a csokitabletta hozzájárul kedélyállapotunk javításához, energiát ad - mégsem hizlal, mint a liba, s nem részegít, mint a bor Márton-napi desszertnek csokoládépirulák PÉTERFI SZONYA Megszoktuk, hogy a síró gyermeket édességgel vigasztaljuk, a toporzé- kolót csokival, cukorkával nyugtat­juk. Később viszont csodálkozunk azon, hogy étvágytalan, visszauta­sítja a hagyományos étkeket, illetve nap mint nap követeli az édességet. Nem egy édesanya úgy oldja meg a tízórai-készítés gondját, hogy ami­kor végképp kifogy az ötletekből, csokoládét, nápolyit csomagol gyer­mekének. Akkor is, ha tudatosítja, hibázik. Úgy tűnik, mintha az élel­mezési szakértők intelmei célt té­vesztenének, egyre emelkedik ugyanis a túlsúlyos iskoláskorúak száma. Dr. Ivana Sedliačiková besz­tercebányai orvos egy felmérés eredményeire támaszkodva az anyák felelősségére apellál: figyelje­nek jobban oda a gyermekek táplá­lására, kicsi koruktól szoktassák őket az egészséges (ebb) ételek fo­gyasztásához. - Nem nagy tudo­mány, csak mellőzni kell bizonyos ételek készítését. Nem kell a boldog­sághoz a fehér kenyér és a péksüte­mény, a kalóriadús zsíros hasábbur­gonya vagy az édes szénsavas üdítő sem. Kiváló édességpótló készülhet tejből és gyümölcsből, a kicsik és a nagyok általában kedvelik a turmix­italokat. S ha megszokják a tejivást, a későbbiekben sem mondanak le a fontos tápanyagról. A tények, sajnos önmagukért beszélnek, országos méretben évente 50-60 Uterrel csök­kent a tejfogyasztás. Pedig a fejlődő szervezet számára nélkülözhetetlen a tejben lévő kalcium - hangsúlyoz­za a doktornő. Sokan azt mondják, hogy a csoki a bánatos, magányos nők szinte egye­düli vigasza. Vagy azt, hogy a csoko­ládé gyártása a legjobb dolog, ami a kakaóbab felfedezése óta történt az emberiséggel. Tény, hogy szeretik a gyerekek, a nők, a férfiak, az idősek egyaránt. De - figyelmeztetnek az élelmezési szakértők - mértékkel fo­gyasszuk. Nem tiltanak el tőle telje­sen, mert bizonyítást nyert, hogy hasznos a szervezet számára. Példá­ul a szívbetegségek megelőzésében. Mert a csoki keserű anyagai, a poüfenolok, ame­lyek a kakaó­bab csíralevelei­ben találhatók, és feldolgozás után is meg­maradnak a kakaóban, így a csoko­ládéban is, megakadályozzák a txombociták egyesülését a vérben. És mivel megelőzik az ereket károsí­tó véralvadék képződését, ha mér­tékkel fogyasztjuk, akár gyógyszer­nek is beválik. Ä poüfenolok további jó tulajdonságai közé sorolható, hogy csökkentik a rossz koleszterin, az LDL vérzsírok oxigénnel való re­akcióját, meggátolva az érelmesze­sedést, az ebből eredő szívinfarktus, illetve agyvérzés kialakulását. És megkötik az egészségre ártalmas szabadgyököket is, amivel a kutatók a rák­megelőző hatását szeretnék bizonyítani. Ami viszont káros, az a csoki magas zsírtartalma. De semmi baj, a kutatók ezt is megol­dották, ezentúl nem keü lemonda­nunk a csoki kesernyés-édes ízéről. - A piacon megjelenő újdonság, a csokipirula depresszió- és stresszel- lenes hatása meüett hozzájárul a boldogsághormon-szint emelésé­hez, serkenti az agyműködést, s ez­által a teljesítőképességet is növeli. A Fytofontána termékcsaládot gya­rapító tabletta fehéije- és rostanyagtartalma az emésztést se­gíti, előnye, hogy az édességet a túl­súlyos emberek és a cukorbetegek is élvezhetik, ugyanis szinte zsír-, te­hát kalóriamentes. Nagy előnye, hogy kielégíti a gyerekek édesség­igényét, viszont egészségesebb, mint a hagyományos csoki - magya­rázza a táplálékkiegészítőként for­galmazott, kakaóbabból gyártott szopogatható csokipirulák előnyét Pavol Stefaňák szakelőadó. NYERŐ Egy kérdéssel hárman kipróbálhatják 1. Milyen hasznos adalék­anyagokat tartalmaz a csokipirula?

Next

/
Thumbnails
Contents