Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-07 / 256. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 7. Kitekintő hirdetés Matthias Brandt Günter Guillaume-ot, azt a keletnémet Stasi-ügynököt alakítja, aki beépült Brandt környezetébe, és végül a legendás nyugatnémet kancellár bukását okozta Willy Brandt fia játssza az NDK ügynökét Ha másnak nem, reklámfo­gásnak bevált: a kém szerepé­ben Willy Brandt fia. Nem is akármilyen kémet játszik: azt a Günter Guillaume-ot, aki a keletnémet rezsim biztonsági szolgálata, a Stasi kiküldöttje­ként beépült Brandt környe­zetébe, és végül a legendás kancellár bukását okozta. INOTAI EDIT A 42 éves, színészként nem különö­sebben ismert Matthias alakítása nagyon élethű volt, maga Egon Bahr, Brandt egykori közeli barátja és munkatársa is elcsodálkozott. A hatalom árnyékában című kétré­szes német tévéfilm példátlan ér­deklődést keltett a Brandt-éra iránt Németországban. Egymás után nyi­latkoznak a kortársak és a családta­gok, próbálják megvilágítani, mi is történt az alatt a végzetes 14 nap alatt, 1974 tavaszán. A kancellár ek­kor már túl volt nagy külpolitikai si­kerein: meghirdette a keleti politi­kát, térdre borult Varsóban, első né­met kancellárként elutazott Izrael­be, az európai enyhülés jegyében tárgyalt keletnémet és szovjet ve­zetőkkel, megkapta a Nobel-békedí- jat is. 1974 április végén Egyiptom­ból tért haza, amikor már a re­pülőtéren közölték vele: őrizetbe vették közeli munkatársát, Günter Guillaume-t, akit azzal gyanúsíta­nak, hogy az NDK-nak kémkedett. Guillaume már két éve dolgozott a kancellári hivatalban, sima modorá­nak, munkabírásának köszönhető­en egyre nélkülözhetetlenebbé tette magát. Maga Brandt is úgy hívta: az ember, aki mindent tud. Azt viszont máig senki sem tudja, miként ma­radhatott Guillaume még több mint egy évig a kancellár környezetében, miután a nyugatnémet állambizton­sági szervek már 1973-ban gyanítot­ták, hogy a Stasinak dolgozik. De mivel nem volt ellene bizonyíték, hagyták, hadd „működjék” tovább. A kormány belbiztonsággal megbí­zott tagjai „képben voltak”: Hans- Dietrich Genscher, az akkori SPD-FDP koalíció belügyminisztere (később a Kohl-kormány külügymi­nisztere) a film egyik fő intrikusa: lomha, nagy testű, ellenszenves em­ber benyomását kelti. Mintha a fél kormány Brandt megbuktatására játszana: mindenekelőtt a cinikus SPD-frakcióvezető, Herbert Weh- ner, és a meglehetősen nyegle pénz­ügyminiszter, Helmut Schmidt, ké­sőbbi kancellár is. Mindketten meg voltak győződve róla, hogy Brandt- nál jobb munkát végeznének. A le­tartóztatott Guillaume egy percig sem tagadta a vádakat. Mára szálló­igévé vált, ahogy a rendőröket fo­gadta: én az NDK állampolgára és tisztje vagyok, ezt kérem vegyék fi­gyelembe! Ezután megpróbálták az asztal alá söpörni, és jelentéktelen­né tenni a kémvádakat. Brandt le­mondása szóba sem került, egészen addig, míg ki nem derült: Guillaume nemcsak politikai ügyekben, hanem a magánéletben is segített a kancel­lárnak. Történetesen hölgyeket sze­rezni. A családjában idegenként mozgó kancellár fiatal szeretőkkel vezette le a feszültséget. Felesége egyszer vonta kérdőre, Brandt akkor egyetlen nőügyet vallott be. A film (és a történelemkönyvek) viszont azt sugallják, ennél jóval több volt. A hosszas vívódást - maradni vagy le­mondani - végül a nőügyek kipatta­nása „oldja meg”: Brandt így nem a hivatalos iratok „hanyag kezelése”, hanem a titkos nőügyek miatt válik támadhatóvá. Brandtnak mennie kell: még legközelebbi barátja, Bahr is erre biztatja: ha nem mondasz le, kiűznek a kancelláriáról. A film vége patetikusra sikerült. Riválisai kö­nyörögnek Brandtnak, maradjon, de a kancellár végül lemond. Min­denki könnyezik, a nézővel pedig éreztetik, hogy az országnak soha többé nem lesz ilyén nagy politiku­sa. Van benne valami: Brandt úgy távozott, hogy része maradt a német és főként a nemzetközi politikai életnek. Megélte a Fal leomlását is, és 1992-ben, 79 évesen halt meg. Most jó esélye van a „legnagyobb német” címének elnyerésére. A kortársak most nem is a tények meghamisítása, inkább Brandt jelle­mábrázolása ellen tiltakoznak: a nemzeti hőst ugyanis gyenge, tépe- lődő emberként ábrázolták. Vissza­térő depresszióval küzdött, a máso­dik választási győzelem (1972) után hosszabb időre eltűnt, saját kormá­nyát sem ő állította össze. így ér­hető, hogy a kabinettagok közül jó néhányan úgy gondolták: ezt a munkát én is meg tudom csinálni. Paradox módon Brandt eltávolításá­nak lehetőségét éppen azok ajánlot­ták, akiknek nem is állt érdekükben. Markus Wolf vezérezredes, a Stasi akkori egyik vezetője (aki a rend­szerváltás óta vidáman él emlékira­tainak jogdíjaiból) készséggel el­árulja, hogy ők addig voltak elége­dettek Guillaume-mal, amíg a kan­cellárián dolgozott. Eszük ágában sem volt megbuktatni azt a nyugat­német politikust, akivel eddig a leg- normálisabb viszonyt tudták kiala­kítani. Brandt volt az első kancellár, aki elismerte a két Németországot, tárgyalt az NDK vezetőivel: egykori berlini főpolgármesterként sokkal érzékenyebb volt a keletnémet prob­lémára. De hiába rajongott érte egy ország, Brandt a családjában idegen maradt. „Ha közelebbi viszonyban lettem volna apámmal, valószínűleg eszembe sem jut Guillaume-ot ját­szani a filmben. De olyan kevés időt töltöttünk együtt, és annyira nem volt közös nyelvünk, hogy inkább idegenként tekintek rá. Guillaume állítólag még a börtönből is írt Brandtnak, hogy elnézést kéijen, amikor értesült lemondásáról, ideg­összeomlást kapott” - mondta Matt­hias. Jellemző, hogy fia születésekor a kancellár egyvalamit jegyzett be naplójába: jól sikerültek a tárgyalá­sok Kennedyvel. Az általános múlti­dézés közepette előkerült Guillau­me fia, Pierre Boom újságíró is, aki most könyvet ír apjáról. Pierre tizen­hét éves volt, amikor szüleit letar­tóztatták. A fiú jobb híján áttelepült az NDK-ba, hiszen nyugaton nem voltak rokonai, szülei bankszámlá­ját zárolták, keleten pedig valóságos hősként fogadták. Szüleit igazi ha­zafiként emlegették, ő pedig gyak­ran átjárhatott a Bonn melletti bör­tönbe, családlátogatásra. Ezekről az utakról farmerokkal, lemezekkel és újságokkal tért vissza, társai legna­gyobb örömére. A szülők 1981-ben, fogolycserével szabadultak, de hiá­ba volt Guillaume hős, hiába tüntet­ték ki jeles békeharcosként, munká­jára nem volt szükség. A Stasi már nem bízott benne, túlságosan „el- nyugatosodott”. 1995-ben, mint a potsdami jogi főiskola tiszteletbeli doktora hit meg - fia megváltoztat­ta a nevét, mert akármi is történt 1974 óta, Guillaume-ként csak Stasi- ügynöknek nézhetik az embert. Berlin, 2003. november Cí Z # && A STAVOINVESTADS spot. sr.o. és a TMSTAVspof. s r o. már építi az Ön öröklakását Dunaszerdahelyen, a Keleti lakótelepen. Ail Ac 4> m*9 az idei feltételek mellett veheti igénybe a IVI OS l Lakásfejlesztési Alap által nyújtott kölcsönt és ezt kiegészítve saját megspórolt pénzével, 1,2, vagy 3 szobás ÖRÖKLAKÁSHOZ JUT! Bővebb információ: STAVOINVESTA DS., spol. s r.o., Trhovisko 237, Dunajská Streda, teľ: 031■ 552 55 10, 552 45 87 UP 1354 auto emóción Nálunk mindezt ajándékb 2003. XII. 31-ig tart! És ne www.seat.sk jetlen fűtés ányítóval. HAROfo NY0M0S OK Új SEAT ALHAMBRA. 3. Pirelli teli gumiabroncskészlet — ;*• - : t. Ingyenes szerviz három éven keresztül vagy 90 000 km megtételéig. S15 48306

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents