Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-31 / 251. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 31. Gondolat 17 Egy ukrán Orwell a XIX. századból: Nyikolaj Kosztomarov. Az ukránok egyenesen legkiválóbb költőjük, a nemzetébresztő Tárász Sevcsenko jelentőségéhez mérik szerepét Az állatok lázadása és az Állatfarm E. FEHÉR PÁL idén a művelt és gondolkodni akaró világ sok­szor idézi George Orwell műveit. Azért is, mert születésének 100. évfordulójára em­lékeznek és azért is, mert a szerző halála után 53 esztendővel szinte minden mondata aktuálisnak tűnik, pedig hát azok a konkrét politikai­társadalmi jelenségek, amelyek az angol írót foglalkoztatták, vagy el­tűntek, vagy a felismerhetetlenségig megváltozott formában károsítanak manapság is. Politikus író volt Or­well. 1947-ben, a Miért írok? című esszéjében nyíltan megvallotta: „Ha visszatekintve megpróbálok eddigi munkáimon keresztülnézni - mint az üvegen - azt látom, hogy mindhi­ába, ha hiányzott a politikai cél, ak­kor élettelen könyveket írtam...” Ez a megállapítás természetesen vonat­kozik arra a regényre, amely egyik legnépszerűbb alkotása, az Állat- farmra, amelyet 60 évvel ezelőtt, 1943 novemberében kezdett papír­ra verni. Élete vége felé előszót írt az Állatfarm ukrán fordításához, amely, persze, Ukrajnában vagy hat évtizedig a tiltott művek listáján sze­repelt, s olvasásáért, terjesztéséért akár évekig tartó börtönre is számí­tani lehetett. Ebben olvasható: „Semmi nem járult hozzá jobban a szocializmus eredeti eszméjének le­járatásához, mint az a hiedelem, hogy Oroszországban szocializmus van, és ezért vezetőinek minden tet­tét mentegetni kell, sőt, esetleg utá­nozni is. Ennek következtében ala­kult ki bennem az utóbbi tíz év so­rán az a meggyőződés, hogy a szoci­alista mozgalom újjászületése érde­kében a szovjet mítosz lerombolása a legfontosabb...” Az Állatfarm ismertetése - gondo­lom - felesleges, hiszen filmek ké­szültek meséje alapján (ne feledjük, hogy Orwell nem csekély iróniával „tündérmeseként” jelölte meg regé­nye műfaját), és tartósan beleépült a közgondolkozásba, sőt a közbeszéd­be. (Például mennyiszer használjuk ezt a fordulatot: „minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek” - anélkül, hogy eszünkbe jutna Or­well vagy az Állatfarm.) De hát én nem is az Állatfarmról ír­nék, hanem egyik méltatlanul elfe­lejtett előképletéről, amelyről az an­gol író egyáltalán nem tudhatott, mint ahogyan nem tudtak róla sem az ukránok, sem az oroszok, noha a szerző, Nyikolaj Kosztomarov (1817-1885) ugyancsak jeles sze­mélyisége mind az orosz, mind az ukrán kultúrának. Az ukránok egye­nesen legkiválóbb költőjük, a nem­zetébresztő Tárász Sevcsenko jelen­tőségéhez mérik szerepét. Koszto­marov egyébként egy orosz földbir­tokos és egy ukrán jobbágyasszony törvénytelen gyermeke volt, akit ap­ja ugyan a kastélyába be nem enge­dett, de azért pénzt adott taníttatá­sára. A harkovi egyetemet azonban nem tudta elvégezni, noha tehetsé­ge korán megnyilatkozott, de a cári birodalomban az ukrán nyelv és kul­túra tiltott dolog volt, Kosztomarov pedig éppen az ukrán népi hagyo­mányokat gyűjtötte, az akkor telje­sen ismeretlen és főleg erőszakosan eloroszosított ukrán történelem ta­nulmányozását kezdeményezte. Az egyetemi diploma helyett a rettene­tes petropavlovszki erőd kazamatái­ba került, majd hosszú éveket töltött száműzetésben Szibériában. A meg­félemlítés ereje olyan legyűrhetetlen volt, hogy Kosztomarov harminc­éves korától, 1847-től nem is hasz­nálja anyanyelvét, hanem kizárólag oroszul írja történeti összefoglalóit. Nagy Péter kortársáról, Mazeppáról, az ukrán hetmanról, Bohdan Hmel- nickijről, a másik ukrán nagyúrról, éppen arról, aki választásra kény­szerült: a lengyel vagy az orosz ural­mat fogadja-e el népe. Legnépsze­rűbb és az orosz történetírás fejlődé­sére döntő hatást gyakorló műve egyike az a 13 (!) kötetes összefogla­lása, amely a kiemelkedő személyi­ségek életrajzában adja az orosz his­tória addigi legteljesebb áttekinté­sét. És nem lett hűtlen a néprajz tu­dományához sem. A nagyorosz nép otthoni élete és erkölcsei a XVI. és a XVII. században című monográfiá­ját az etnográfia tudományának klasszikus teljesítményeként tartják számon. Viszont egyáltalán nem tartották számon egyetlen szépirodalmi mű­vét, Az állatok lázadását, amelyet élete alkonyán, 1879-80-ban írt, s amely egészen 1917-ig kiadatlan maradt. Az 1917-es februári forra­dalom után, amikor az ukrán füg- getíenségi mozgalmak felerősödtek, sőt rövid időre Ukrajna államilag is független lehetett, Kosztomarov re­génye megjelent, hogy aztán újra el­tűnjön és vagy 70 évig a címét se merjék leírni a Kosztomarowal fog­lalkozó tudományos munkákban, de még a lexikonban sem. Az állatok lázadása arról szól, hogy egy ukrán falucskában a háziállatok elégedet­lenek sorsukkal és forradalomra ké­szülnek. Át akarják venni a hatalmat az emberek, azaz a gazdáik felett. A legtekintélyesebb állat, egy tenyész­bika lángoló beszédben hívja fel tár­sait a harcra: „Ökör-testvéreim, te­hén-nővéreim! Tisztelt állatok, akik a sors kiszámíthatatlan akaratából a zsarnoki ember rabszolgái vagytok és a mostaninál jobb sorsot érdemel­tek! Réges-régen, olyan régen, hogy állati emlékezetünk nem is tudja fel­fogni, a nyomorúság dézsájából iszunk és még nem ürítettünk fené­kig... Oh, ökörtestvéreim, tehén-nő­véreim! Sokáig voltunk zöldfülű if­jak. De most már más idők járnak. Felnőttünk és okosabbak lettünk. El­érkezett az idő, hogy lerázzuk undo­rító rabságunkat és megbosszuljuk őseinket, akiket munkával kínoztak, rossz koszttal és éheztetéssel kerget­tek kétségbeesésbe, akik igába fog­va, ostorcsapások alatt hullottak el, akiket vágóhídra hajtottak és dara­bokra szaggattak kínzóik. Nemcsak mi, szarvasmarhák indulunk meg az emberek ellen, velünk tartanak a lo­vak, a kecskék, a juhok és a disznók is. Minden itteni teremtmény, akiket az ember dolgoztat, fellázad a közös zsarnok ellen. Adjuk fel ellentétein­ket, viszályainkat és minden’ pilla­natban emlékezzünk arra, hogy kö­zös az ellenség!...” A beszéd hatásá­ra, a bika és egy csődör vezénylete alatt megtámadják a falubeli embe­reket és - győznek. A győzelem első haszonélvezői a disznók, akik azon­nal legázolják a virágoskerteket. Ha­marosan kiderül, hogy az állatok nem tudnak mit kezdeni győzel­mükké. Lázadásuk magától omlik össze és önként térnek vissza az em­berek rabságába. A történet ugyancsak közelít Orwell Állatfarmjához, noha az angol író­nak még Kosztomarov létezéséről sem lehetett fogalma, nemhogy er­ről a regényéről. Ha Orwell érdeklő­dött is az orosz szellemi élet iránt, Kosztomarov a XX. század harmin­cas-negyvenes éveiben olyan mé­lyen felejtésre volt ítélve, hogy a Szovjetunió összeomlása után is ne­hezen megy emlékének feltámasz­tása. A hasonlóság bizonyításaként hadd idézzem az Állatfarmból példaként a fehér kandisznó, az öreg Őrnagy beszédének néhány passzusát, Szíjgyártó László fordítá­sa szerint: „Nézzünk szembe vele: a mi életünk nyomorúságos, fáradtsá­gos és rövid. Megszületünk, éppen csak annyit kapunk enni, hogy ki ne leheljük páránkat, de aki képes rá, azt ereje végső fogytáig dolgozni kényszerítik; s abban a pillanatban, amikor már nem tudják hasznunkat venni, förtelmes kegyetlenséggel le­mészárolnak bennünket... Csak az Embertől kell megszabadulnunk, és a miénk lesz, amit a munkánk hoz. Egyik napról a másikra szabadok és gazdagok lehetünk. Mit kell hát ten­nünk? Nos, éjjel-nappal, testünkkel- lelkünkkel az emberi faj megdönté­sén kell dolgoznunk...” Az indíték mind Kosztomarov, mind Orwell esetében azonos: keserű ki­ábrándulással vették tudomásul, hogy az egyenlőségre épülő emberi társadalomra vonatkozó ideológiák nemcsak öncsalásra épülnek és be­látható időn belül megvalósíthatat­lanok, hanem azt is, hogy legszebb álmaikat csalták meg. Kosztomarov sokáig hitt abban, hogy az ukránok számára a szláv népek testvériségét hirdető politika és ideológia hozza meg a felszabadulást, a nemzeti új­jászületést. A szlavofil ideológia azonban - és erre éppen az orosz történelem alapos tanulmányozása közben kellett rádöbbennie - füg­getlenül az alapítók szándékától, az orosz cárizmus nagyhatalmi imperi­alizmusának egyik eszköze lett. És nemhogy szabadulást jelentett vol­na a ukránoknak, hanem az egyre agresszívebb oroszosítást. A szlavo­fil ideológia utópia volt csupán és ugyanúgy torz zsarnoksághoz veze­tett, mint Orwell tudatában a szoci­alizmus nemes eszméjének sztálini megvalósítása. Kosztomarov állatai a szláv nacioanlizmustól megcsala­tott ukránok is lehettek volna. Vélet­len Az állatok lázadása és az Állat­farm tematikai hasonlósága. Nem véletlen azonban az a keserűség, amely az utópiák híveit a valóságra döbbenés után hatalmába kerítette. És ha Kosztomarov elfelejtett regé­nyére figyelünk, éppen Orwell mű­vészetének erejére figyelmeztetünk. Kosztomarov - mint később Orwell - kora vezető értelmiségei között ta­lálható. Az állandó keresők és a szüntelen kételkedők között éltek. Kosztomarov megjárta a börtön és a száműzetés poklait, Orwell végig­harcolva a spanyol polgárháborút, nem kevésszer tette kockára az éle­tét. „Bizonyos fokú szenvedés talán kiirthatatlan az emberi életből, az ember választási lehetőségei talán mindig a gonosz és a gonosz közti választások, talán még a szocializ­mus célja sem az, hogy tökéletessé tegye, hanem csak az, hogy egy ki­csit javítsa a világot” - írta 1944-ben Orwell és írhatta volna néhány évti­zeddel korábban akár Kosztomarov is, miután szembesült a szlavofil ide­ák kiábrándító valóságával. THE WORLD'S GREATEST GOSPEL SENSATION! Az egyetlen napilap, amelyben ingyen hirdethet. BÖRZE Az egyetlen melléklet, amely kíméli a pénztárcáját. 2003. november 26.-án, 1900, Pasienky sportcsarnok, Pozsony JEGYELŐVÉTEL: • DOM KULTÚRY RUŽINOV, TEL.: 02/4342 7055 • ADA II. - DOM ODIEVANIA DUNAJ, 1. POSCH.. TEL.: 0903 403 856 • KNÍHKUPECTVO KULTÚRA NAM. 1. MÁJA, TEL.: 02/5296 2065 • SH PASIENKY, TEL.: 02/4437 1633 • DR. HORÁK, MEDENÁ 19, TEL.: 02/544 35 667 • AGENTÚRA KOVÁČOVA. RADLINSKÉHO 27, TEL.: 02/5249 1378 • VO VŠETKÝCH POBOČKÁCH SATUK TRAVEL • BIS - BRATISLAVA INFORMATION SERVICE, KLOBUČNICKA 2. TEL.: 02/5443 4059 . MOBILON: 0903/445 710,0907/477 777 • WWVZ.TICKETPORTAL.SK, TEL.: 02/529 33 .323 médiá- täUD partnerek: rw/grr SME OlrtTO rekiám­piirtncveb VefkíxtiMnlxkia Uekov. «imvoinickflio materiáli) * liečebnej kozmetiky ŕjftyóa o ir **v r~\r A:"t* UU1N UVJLA1 Szerkesztők: Mislay Edit (tel. 02/59233430), Szilvássy József, Tallósi Béla. / Munkatársak: Brogyányi Judit (Budapest), Gál Jenő (Prága), Gálfalvi Zsolt (Bukarest), Kőszeghy Elemér (Ungvár), Sinkovits Péter (Újvidék). Levélcím: Gondolat, Petit Press Rt., Prievozská 14/A, P. O. Box 49, 820 06 Bratislava 26

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents