Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-22 / 243. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 22. Közélet 5 Tokár Adriánnal, a Kalligram Alapítvány Jogelemző Csoportjának tagjával az antidiszkriminációs törvényről Esélyt az esélyegyenlőségnek Tokár Adrián: „Egyszerűbb egy átfogó törvényt elfogadni, mint több tu­catnyi jogszabályt módosítani." (Somogyi Tibor felvétele) Az esélyegyenlőségről szóló jogszabály kérdését sokan le­szűkítik a szexuális irányult­ság problémájára. A keresz­ténydemokraták szerint a tör­vény lehetővé tenné, hogy ho­moszexuálisok gyerekeket fo­gadhassanak örökbe. Tokár Adrián, a Kalligram Alapít­vány Jogelemző Csoportjának tagja, a törvény koncepciójá­nak egyik kidolgozója nem ért egyet a kérdés ilyetén po­pulista megközelítésével. B. SZENTCÁLI ANIKÓ A KDH-nak köszönhetően soka­kat foglalkoztat a kérdés: az esélyegyenlőséget biztosító tör­vény valóban a homoszexuálisok­nak biztosítana pluszjogokat? Nem. A törvény főleg a következő kérdéseket érinti: foglalkoztatás, munkaviszony, az egyes szolgáltatá­sokhoz való hozzáférés, közterekre lépés, közhatalommal való kapcso­lattartás. A jogszabály célja tovább­fejleszteni és az uniós normákkal összhangba hozni a törvényi szabá­lyozást azokon a területeken, me­lyekkel kapcsolatban sok esetben már ma is létezik valamiféle véde­lem a diszkriminációval szemben. Tehát amikor a KDH azt mondja, a törvény első lépés afelé, hogy ho­moszexuálisok gyerekeket fogad­hassanak örökbe, nem mondanak igazat? Ez csúsztatás. A törvény valójában nem érinti a családjogi kérdéseket, tehát sem regisztrált párkapcsolato­kat, sem az örökbefogadást nem te­szi lehetővé, azt más normáknak kell szabályozniuk. A tervezet a homo- szexualitást olyan tulajdonságként említi, mely alapján tilos a diszkrimi­náció - de csak olyan helyzetekben, melyekben valamilyen formában je­lenleg sem megengedett a hátrányos megkülönböztetés. A törvény az ösz- szes kisebbséget védené. Valójában a homoszexuálisokról szóló vita a szlovák közvélemény állapotát tük­rözi, ez politikai kérdés. A törvény ellenzői szerint azért sincs szükség antidiszkriminációs normára, mert alkotmányunk ha­tározottan tiltja a hátrányos meg­különböztetést. Ez az érvelés azon alapszik, hogy vannak szervek, melyek kötelesek az alkotmányt tiszteletben tartani, a törvénysértőket felelősségre vonni. Elméletben nincs akadálya annak, hogy a bíróságokon kialakuljon egy esetjog, mely az alaptörvényünkben » Ez csúsztatás. A tör­vény valójában nem érinti a családjogi . kérdéseket. \> a diszkrimináció tiltásáról szóló egyetlen mondatot továbbfejlessze, kiterjessze különböző helyzetekre. Amióta az alkotmány létezik, ez nem valósult meg megfelelő mér­tékben. Kevés jel utal arra, hogy a közeljövőben erre sor kerülhet. Szükséges egyáltalán? A KDH sze­rint nincs diszkrimináció Szlová­kiában. Ezt nem merném állítani. Bíróság csak akkor hozhat ítéletet, ha valaki pert indít. Szlovákiában az emberek nem szívesen pereskednek, ami kor­látozza az esetjog kifejlődését. Az USA-ban színvonalas esetjog létezik; de ott sokan próbálják bíróságon ke­resztül érvényesíteni jogaikat. Ná­lunk a polgárok bizonytalanok, ta­lán félnek is, nem elég erős a jogtu­datuk, néhányan nem is tudatosítják a hátrányos megkülönböztetést. Va­gyis valószínűleg - és ezt több em­berjogi szervezet is állítja - nagyobb a diszkrimináció mértéke, mint amennyi ilyen jellegű ügy a bírósá­gokig eljut. A szlovák kormány ezzel tisztában van: átfogó programja van a diszkrimináció valamennyi formá­ja elleni harcra. De nem elég elfo­gadni egy törvényt, olyan társadal­mi hangulatot kell teremteni, mely­ben azt érvényesíteni lehet. A jog­szabály csak egy eleme a sikeres stratégiának. A KDH a homoszexuálisok kap­csán olyan hangulatot gerjeszt, hogy egyáltalán nincs szükség a törvényre. Nem lenne okosabb egyelőre kihúzni a homoszexuali­tás szót a törvényből? Ezt meg lehet tenni, viszont a strasbourgi emberjogi bíróság, amely az Európa Tanács által elfoga­dott emberjogi egyezményt érvé­nyesíti, régóta elismeri, hogy a sze­xuális irányultság miatt sem szabad senkit hátrányban részesíteni. Az Európai Unió 2000/78-as irányelve pedig kimondja: a homoszexuáliso­kat védeni kell a diszkriminációval szemben a foglalkoztatás terén. Szlovákia felvállalta ezeket a nem­zetközi kötelezettségeket, és ha bár­milyen okból úgy döntenénk, hogy nincs szükség a homoszexuálisok védelmére, az irányelvet be kell tar­tanunk. Ellenkező esetben nemzet­közi bíróság elé kerülhetünk. Nem lenne elég a munkatörvény­könyvet módosítani? Elméletileg elég lenne ezt és néhány ehhez kapcsolódó normát megvál­toztatni. Sokan úgy tekintenek a diszkriminációellenes intézkedések­re, mint valami szükséges rosszra, amit azért kell jogrendünkbe iktatni, nehogy az Európai Unióban problé­máink legyenek. A szlovák társada­lomban szembetűnőek a diszkrimi­nációból fakadó gondok. A leglátvá­nyosabb a romakérdés, de a romá­kon kívül számos más kisebbség él még Szlovákiában, gondoljunk csak a nők egyenjogúságának kérdésére! Összetett problémáról van szó, ezért sem jó, ha a kérdés komplex rende­zése helyett csak azt akaijuk megol­dani, amit Brüsszel mindenképpen elvár tőlünk. Az antidiszkriminációs témát egyesek populista módon csak egyfajta uniós minimumra és a homoszexualitásra szűkítik le. Amikor vállalták a törvény első változatának kidolgozását, bizto­san elemezték, mi a jobb: egy jog­szabály elfogadása vagy sok nor­ma módosítása. Miért döntöttek az egytörvényes megoldás mel­lett? Egyszerűbb volt? Kétségkívül egyszerűbb, mint nyolc­vanat módosítani, de nem ez volt a fő ok. Az egytörvényes megoldás át­láthatóbb helyzetet teremtene. Egy normában összegződnének az alap­vető elvek, az egyes fogalmak ma­gyarázatai, miközben lehet utalni to­vábbi törvényekre, például a foglal­koztatással, művelődéssel, szolgálta­tásokkal és egyéb területekkel össze­függő szabályokra. Ezenkívül a 2000. év jelentős esztendő volt a diszkrimináció elleni harcban: ekkor született meg az európai emberjogi egyezmény 12. kiegészítő jegyző­könyve, mely a diszkrimináció elleni védelmet kiterjesztette a jogrend ál­tal garantált összes jogra, kivéve a tisztán magánjellegű viszonyokat. Ez forradalmi áttörés. Ahhoz, hogy ér­vénybe lépjen, tíz államnak kell rati­fikálnia, ám idáig ezt mindössze há­rom tette meg. Valószínűleg rövid időn belül nem lesz meg a szükséges tíz ország, mindenestre a dokumen­tum elfogadása nagyon fontos pilla­nat volt, és Szlovákia az elsők között írta alá. Úgy tűnt, az ország elköte­lezte magát a probléma rendezésére, a nemzetközi klíma is kedvező volt, az uniós politikusok gyakran látogat­tak ide, a romakérdés állandóan na­pirenden volt. Úgy éreztük, többre van akarat, mint az uniós minimum teljesítésére. Az akkor volt. Mára változott a helyzet. Mai szemmel nézve nem jobb, ha legalább az uniós mini­mum meglesz? Ma is egyszerűbb egy átfogó tör­vényt elfogadni, mint több tucatnyit módosítani. Időt és energiát spóro­lunk meg, a bírói gyakorlat is egysé­ges lenne, hiszen mindig ugyanazon törvény rendelkezéseit kellene fi­gyelembe venni. Az EU is ajánlja a diszkriminációellenes norma elfo­gadását, még ha a nemzeti jogba va­ló átültetés módját a tagállamok ha­tározzák is meg. A kormányhivatalban porosodó törvénytervezet szerint létrejönne egy esélyegyenlőséget biztosító központ, ahová konkrét pana­szokkal lehetne fordulni. Ez lenne az első szűrő, mielőtt az ügy bíró­ságra kerülne. Sokan attól tarta­nak, a bíróságokat majd ellepik a diszkriminációs ügyek. Van, aki­nek az sem tetszik, hogy bíróság előtt már a megvádolt személynek kellene bizonyítania, hogy nem diszkriminálta a felperest. Mit vá­laszol ezekre az aggályokra? A bizonyítási folyamat megfordítása uniós elvárás, és több ország jog­rendjében megtalálható. Arról van szó, hogy ha valaki bizonyítani tud­ja, hogy voltak olyan körülmények, amelyek alapján fennáll a diszkrimi­náció gyanúja, akkor azt a gyanúba keveredett személynek kellene el­oszlatnia. Példát mondok: valaki je­lentkezik egy álláshirdetésre, és a te­lefonbeszélgetés alapján úgy érzi, van esélye, teljesíti a feltételeket. Amikor azonban személyesen el­megy, hirtelen kifogásokat keres­nek, már nincs rá szükség. Az illető nem tud másra gondolni, csak hogy sötét bőre nem tetszett a munkaadó­nak. Vagy egy hölgytől megkérde­zik, nem készül-e a közeljövőben gyermeket szülni, és ha kiderül, hogy igen, már nem alkalmazzák. Amit nem mondanak ki hangosan, \\ A társadalomban ' szembetűnőek a diszkriminációból . „ fakadó gondok. \\ de a hölgy mással nem tudja magya­rázni az elutasítást. Ilyen esetekben a munkaadónak kellene bizonyíta­nia, hogy nem a bőrszín vagy a hölgy családtervei miatt volt elutasí­tó. Egyébként ez a fajta bizonyítási mód mélyen érinti az igazságszol­gáltatás alapelveit, és érdekes mó­don az igazságügyi minisztérium ezt kifogásolta a legkevésbé, a törvény­nek nem ezt a részét támadja... Nem csoda, hiszen a vagyon ere­detéről szóló törvénytervezet is erre épül. Ezért aztán a jogszabálynak az alap- filozófiáját ellenzi. Csakhogy a diszkrimináció egész Európára jel­lemző probléma. Némely uniós tag­állam sem fogadta kitörő örömmel az európai emberjogi egyezmény ki­egészítő jegyzőkönyvét, nem igye­keznek rendezni a kérdést, viszont ez a jövőben elkerülhetetlen lesz - és a folyamat már elindult, gondol­junk csak Nagy-Britanniára vagy Hollandiára. El kell ismernünk , hogy Szlovákiának problémái van­nak az emberi jogok tiszteletben tartásával, és nem várhatunk ölbe tett kézzel a külföld figyelmezteté­sére. Amerikában sem azért igye­keztek megoldani a színes bőrűek problémáját, mert a környező or­szágok nyomást gyakoroltak az USA-ra, hanem mert ezt a társada­lom maga igényelte. Nagy-Britanni- ában a hetvenes években szintén külső nyomás nélkül születtek a máig érvényes diszkriminációelle­nes jogszabályok. Alibista hozzáál­lás, hogy majd akkor teszünk az ügy érdekében, amikor a külföld már noszogat minket. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül jóváhagyna egymilliós prémiumot is, ha a kórházigazgató megtakarít 10 milliót Zajac: befejeződött az egészségügy stabilizálása LAJOS P. JÁNOS Pozsony. Befejeződött az egész­ségügy stabilizálása, a következő lépésben a rendszer átalakítása kö­vetkezik - a szakminisztérium no­vemberben hat törvény tervezetét terjeszti a kormány, majd jóváha­gyás esetén a parlament elé. „Az el­fogadás során a szívizomelv alap­ján szeretnénk eljárni - mondta Rudolf Zajac miniszter. - A szív­izom vagy működik, vagy nem, köztes állapota nincs, az előkészí­tett jogszabályok szintén csak ak­kor működőképesek, ha mindet el­fogadja a törvényhozás. Olyan szo­rosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy ha csak egyiket is elutasítja a parlament, a többi is használhatat­lanná válik.” Kisebb módosítások­kal természetesen számol a minisz­térium, de 2004-ben valamennyi jogszabálynak életbe kell lépnie ahhoz, hogy a rendszer 2005 janu­árjától új alapokon működhessen. „A diagnózisokban fontossági sor­rendet állítottunk fel, a komoly be­tegségek teljes egészében, a köny- nyebb megbetegedéseket, melyek gyógyítása kisebb kiadásokkal jár, csak részben térítik majd a biztosí­tók” - mondta Tomáš Szalay, a re­form egyik kidolgozója. A minisz­ter szerint az új jogszabályok hoz­zájárulnak majd az egészségügyi intézmények irányítói posztjain je­lenleg uralkodó „kollektív felelőt­lenséget” megszüntetéséhez, mely nagyban hozzájárult az ágazat je­lenlegi eladósodásához. Példaként említette a tárca hatáskörében ma­radt kórházakra vonatkozó új in­tézkedéseket, melyek szerint az igazgatók az intézmény gazdálko­dásában elért megtakarítás ará­nyában kaphatnak prémiumot. „Minden lelkiismeret-furdalás nél­kül jóváhagynék akár egymilliós prémiumot is, ha az igazgató meg­takarít 10 millió koronát” - mond­ta Zajac. RÖVIDEN Schuster már nyolc nyelven olvasható Budapest/Szarvas. Rudolf Schuster már azok közé tartozik, akiknek műveit a legtöbb idegen nyelvre fordították le. Az államfő Ultimátum című művét most adták ki magyarul is, így az már nyolc nyelven olvas­ható. Bár a könyv hivatalosan csak tegnap jelent meg Magyarorszá­gon, Mádl Ferencnél már hétfőn volt egy példány, melyet Schuster azonnal dedikált is. Tegnap a két köztársasági elnök a felújított szarva­si szlovák iskolát adta át; az oktatási intézmény rendbehozatalára 721 millió forintot költött a magyar állam. Schuster kiemelte: ígéretet ka­pott Medgyessy Pétertől arra, hogy a jövőben növekedni fog a szlovák műsorok aránya a magyar közszolgálati tévében és rádióban, (s, t) Az ügyészséget szidta a miniszter Pozsony. Vladimír Palkó tegnapi éves értékelőjében komoly kritiká­val illette az ügyészséget. A belügyminiszter szerint a pénzügyi szol­gáltatókkal kapcsolatos nyomozások jól folynak, de ha az ügyben külföldről kell segítség, ahhoz az ügyészség közbenjárására van szükség, de az nagyon lassan dolgozik. így az egész ügymenet is le­lassul. Jelezte, hogy inkorrekt a kapcsolat egyes politikusok és az ügyészség munkatársai között. Példaként említette, hogy ha a mi­nisztérium és az ügyészség nem egyezik meg egy törvénymódosítás­ban, az Utóbbi munkatársai a képviselőknél lobbiznak, s főleg annak a pártnak a képviselőit keresik meg, amelynek tagjain nemrég „segí­tett” az ügyészség, amikor nem kérte mentelmi joguk megvonását. Milan Hanzel legfőbb ügyész beteges gyanakvásnak tartja a minisz­ter szavait a lobbizással kapcsolatban, de azt elismeri, hogy a BMG Invest és a Horizont ügyében lassan dolgoztak az ügyészségen, (s, t) Új választójogi törvény Pozsony. A törvény-előkészítő tanács a kormánynak tegnap java­solta a választójogi törvény módosító tervezetének elfogadását. A javaslatot Vladimír Palkó belügyminiszter még a nyáron dolgozta ki, akkor a koalíciós partnerek óvatosan nyilatkoztak, mivel még nem olvasták. Úgy tűnik, a kormánypártok közül főleg az ANO-nak okoz gondot az új törvény, az MKP nem nehezményezte a négy vá­lasztókerületjavasolt bevezetését, (sza) Amerikaiak lépnek be a Twistbe Pozsony. Hamarosan amerikai befektető lép be a TWist rádióba, jelen­tette be a frekvenciatanács tegnapi ülésén Andrej Hryc, a rádió igazga­tója. Az I Europe Capital 76 százalékos részesedést kíván szerezni, ezzel Hryc tulajdonrésze 24 százalékra csökkenne az eddigi 50-ről. Az ameri­kai befektető egy régiókon átnyúló rádióhálózatot kíván létrehozni az Európai Unió területén, s ehhez tökéletesen megfelel a Twist rádió, mi­vel Szlovákián kívül Csehországban is van sugárzási joga. (SITA) Csáky Pál miniszterelnök-helyettes jelentést terjeszt elő Nem sterilizáltak senkit ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Nem igazolódtak be a ro­ma nők állítólagos sterilizálásáról szóló hírek - derül ki Csáky Pál mi­niszterelnök-helyettes jelentéséből, melyet hamarosan a kormány elé terjeszt. A Test és lélek című kiad­vány megjelenése után Csáky testi sértés gyanújával feljelentést tett a feltételezett törvénytelen orvosi be­avatkozás miatt, a másik beharan­gozott feljelentést azonban még nem tette meg. A miniszterelnök-he­lyettes ugyanis leszögezte: ha való­ban megtörtént a sterilizáció, azért kezdeményez eljárást, ha viszont nem történt semmi, rémhírterjesztés miatt tesz feljelentést a kiadvány szerzői ellen. „Az ügyészséggel és a vizsgálatot lefolytató szervekkel kon­zultál a további teendőkről, az ered­ményről valószínűleg már a jövő hé­ten tájékoztatja a kormánytagokat, és majd utána dönti el, tegyen-e to­vábbi feljelentést” - magyarázta la­punknak főnöke álláspontját Martin Urmanič szóvivő, (sza) A miniszter szerint a kórház súlyos hibát követett el Egy hajléktalan halála ' ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. A nagyszombati kórház a felelős annak a hajléktalannak a ha­láláért, akinek kezelését napokig ha- lasztgatta az intézmény - állítja az egészségügyi minisztérium. „A vizs­gálat még nem fejeződött be, de már ma állíthatom, hogy a kórház nem teljesítette kötelességét, mind embe­ri, mind egészségügyi szempontból minősíthetetlenül járt el - mondta lapunknak Rudolf Zajac tárcaveze­tő. - Súlyos hibát követett el, és a sú­lyos hibákért fizetniük kell.” A kór­házat a nagyszombati városi rendőr­ség jelentette fel, miután az általuk többször kezelésre beszállított Cyril K. múlt pénteken meghalt a kórház rendelőjében. A 61 éves hajléktalan­hoz először hétfőn este hívtak men­tőt, az orvos megállapította, hogy kórházi kezelésre szorul. Ott azon­ban csak ellátták és elengedték, de az éjszakát a kórház területén töltöt­te, mert egészségi állapota miatt jár­ni sem tudott. Kedden a rendőrök és egy szociális munkás próbálta meg elérni, hogy valamelyik osztályon kivizsgálják, és megkezdjék kezelé­sét. A sebészet egyik orvosa muta­tott erre hajlandóságot, ezért a szo­ciális munkás és a rendőrök rábízták a beteget. A következő nap azonban újra a váróteremben találták Cyril K.-t. Az egyik orvos írásban igazolta, hogy a beteg nem szorul kórházi ke­zelésre, így az egyik menhelyen he­lyezték el . Állapota miatt azonban már másnap, csütörtökön mentőt kellett hozzá hívni, mely újra kór­házba szállította, a baleseti sebésze­ten megállapították, hogy dehidra- tált állapotban van és a szervezet tel­jes összeomlása fenyeget, de mindez nem volt elég ok arra, hogy azon az osztályon hospitalizálják. A belgyó­gyászatra küldték, onnét újra a bal­eseti sebészetre került, ahol pénte­ken reggel, a rendelőben meghalt. Rynaldo Simanský, a kórház igazga­tója korainak tartja a felelősség egy­értelmű megállapítását, szerinte a beteg hétfőn még nem volt olyan ál­lapotban, mely kórházi kezelést igé­nyelt volna. „Nem igaz az a sajtóban megjelent hír, hogy a beteg a váróte­remben halt meg. Csütörtökön a baleseti sebészeten helyeztük el, ahol a szervezete, feltehetően a ko­rábban elszenvedett túlzott lehűlés miatt felmondta a szolgálatot - mondta lapunknak az igazgató. - A felelősség megállapításával meg kell várni a nyomozás végét.” A kórház arra is hivatkozik, hogy elsősorban a körzeti orvosnak kellett volna ellát­nia a beteget, tehát a felelősség nem­csak őket terheli. A nagyszombati kórház igazgatója egyébként az ügy lezárásáig szabadságon lesz. A mi­niszter szerint a hajléktalanok ugyanúgy jogosultak ellátásra, mint bárki más, az egészségbiztosító megtéríti kezelésük költségeit. Az Általános Egészségbiztosító tavaly 149 hajléktalan kezeléséért 4,3 mil­lió koronát fizetett ki. (Ipj, s, t)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents