Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-21 / 242. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 21. KOMMENTÁR Minden, ami eladható PÁKOZDI GERTRÚD Pavol Rusko gazdasági miniszter nem tétlenkedik. Újabbnál újabb ötletekkel áll elő, hogy miként lehetne pénzt szerezni az államkassza részére. A múlt héten azt dobta be a köztudatba, hogy hat fontos város fűtőművét magánosítaná. Az érintett városi önkormányzatok értetlenül állnak az elképzelés előtt. Nem ezt várták, hiszen Robert Nemcsics, a néhány hete eltávolított gazdasági miniszter idején még arról volt szó, hogy a fűtőművek a városok tulajdonába kerülnek. Ezt az ötletet az ugyancsak örökösen pénzhiánnyal küszködő önkormányzatok azért is tartották elfogadhatónak, mert így legalább némi esélyt láttak a városi kassza feltöltésére. Ha Pavol Ruskónak most sikerül a parlamenttel elfogadtatnia javaslatát, a kassai, pozsonyi stb. fűtőmű eladásából származó bevételből az államadósságot csökkentik. A városok meg teremtsenek maguknak pénzt, ahogy tudnak. Csakhogy ahol nincs értékesíthető ingatlan vagy egyéb önkormányzati vagyon, ott legfeljebb saját szolgáltatásaik árát emelhetik. Fejlesztésre, korszerűsítésre aligha gondolhatnak. Mint ahogy arra sem, hogy a városi fűtőmű többségi tulajdonosaként beleszóljanak a fűtési díjak alakulásába. Majdani kívülállóként legfeljebb imádkozhatnak, hogy az új tulajdonos a lakosság érdekeiről se feledkezzék meg. A gazdasági miniszter szerint az új stratégiai befektetők azzal segítenék a városokat, hogy korszerűsítenék az elavult fűtőműveket, és míg a városoknak pillanatnyilag semmilyen részesedésük sincs a szóban forgó létesítményekben, a jövőben 34-49 százalékos tulajdonrészt tudhatnának sajátjuknak. Mintha soha nem hallott volna arról, hogy egy kisebbségi tulajdonos bármikor leszavazható... Az államkasszának pénzre van szüksége. A kormány megpróbálja mozgósítani a stratégiai vállalatok eladásában rejlő tartalékokat. Hamarosan kiderül, a parlamentben meglesz-e az akarat a kormány kezét megkötő privatizációs jogszabály módosítására. Ha a törvényhozók rábólintanak a kormányjavaslatára, a természetes monopóliumoknak - például a gázmüveknek, villamos műveknek, vízgazdálkodási vállalatnak, vasútnak stb. - nem csupán a 49 százaléka lenne eladható, hanem a parlament megkérdezése nélkül minden egyes esetben a kormány döntene arról, mekkora tulajdonrészt hagyna meg magának az állam. A javaslat értelmében a fűtőművek kikerülnének a stratégiai vállalatok kategóriájából, mivel azok - úgymond - nem természetes monopóliumok. Mindenesetre furcsa, hogy a monopóliumok felszámolására törekvő állam a fűtőművek esetében miért nem bízza a döntést az érintett városokra. Garantálható, hogy jobb gazdák lennének, és nem hoznának rosszabb döntést az államnál. Főképp azért nem, mert lényegesen közelebb vannak azokhoz, akik előtt felelniük kell tetteikért. Meg a helyi költségvetés mindenkori alakulásáért. Végül is erről szólnának a reformok? Vagy mégsem? Az új gazdasági miniszter cáfolni se próbálja, hogy a kormány (gazdasági) túlhatalma növelésére törekszik a törvényhozás rovására. JEGYZET Repedező jégpáncél JUHÁSZ KATALIN „De kár, hogy nem tudok magyarul! Szívesen váltanék egy két szót ezekkel a kiváló táncosokkal” - mondta a Szegedi Kortárs Balett kassai előadását követő fogadáson egy színszlovák csúcshivatalnok, aki fiatal korában néptáncos volt, és mint ilyen, szakmai szemmel látta meg a világszínvonalat Juronics Tamás Carmina Buranára kreált koreográfiájában. Tegyük hozzá, hogy Carl Orff dalciklusa valami olyasmi a komolyzenében, mint a könnyűműfajban a Yesterday, a fümvásznon a Casablanca, vagy a gasztronómiában az őszibarackkal töltött rántott pulykamell. Talán pont ezért tűnik első hallásra merész vállalkozásnak balettzenét „csinálni belőle”, bár ezt annak idején már Markó Iván is megtette. A szegediek viszont minden eddiginél lenyűgözőbb, ötletgazdagabb és közérthetőbb formában prezentálták az őskáoszból kikászálódó véglények emberré cseperedését. Az érzelmeknek, a babonáknak, a szerelemnek és a halálnak nincs nyelve, illetve a tánc nyelve mindenütt egyformán érthető. Juronics jelenleg Pozsonyban rendez balettet Bartók zenéjére, egy komoly érdeklődőt már tudok, az említett csúcstisztviselő ugyanis autóba fog ülni, és elmegy a bemutatóra. Nagyon halkan azt is megjegyezte, hogy reméli, a kassai Állami Színház baletttáncosai közül sokan látták a magyarok előadását, mert bizony lenne mit tanulniuk tőlük. Alig hittem a saját fülemnek, az illetőt ugyanis mindeddig tipikus „magyarfalónak” tartottam, aki nem iszik Unicumot, nem eszik Pick szalámit, nem ugrik át lottózni, gyermekkorában nem játszott Rubik-kockával, és véletlenül sem mondana jót egy magyar művészeti produkcióról. Ám még ha tévednék is mindezeket illetően, egy biztos: nyilvánosan sosem sajnálkozna amiatt, hogy nem beszél magyarul. Úgy látszik, az a bizonyos jégpáncél az elmúlt hét vasárnapján repedt meg, és én tanúja lehettem ennek. Már csak ezért is érdemes volt Kassán rendezni a Magyar Kulturális Napokat. FELHÍVÁS A Csemadok Kassai Városi Választmánya megtárgyalta a UPC társaságnak azt a döntését, amely alapján kínálatából törölte az ml magyar közszolgálati televízió műsorát. Nem tartja kielégítőnek az UPC Közép-európai csoportjának tájékoztatását, mely szerint a jövőben az érdeklődők változatlanul nézhetik az ml-es adását. Ennek oka az, hogy a kassai háztartásokba eljuttatott, 22 adót felsoroló kínálatban a magyar adók közül kizárólag a TV 2 szerepel. Az sem felel meg a valóságnak, hogy az ml-es mellett további két magyar kereskedelmi tv műsor vételét biztosítja az UPC 12 magyarlakta város és környéke számára. A kassai előfizetőknek eddig sem volt lehetőségük az RTL Klub vételére. Felhívjuk a szlovákiai magyar polgárokat, amennyiben az UPC vállalat nem teljesíti az Új Szó okt. 17-i számában közzétett ígéretét - nevezetesen az ml műsorának a kábeles hálózaton történő teijesztését - valamint a közvélemény-kutatás megszervezését - mondják le előfizetésüket, amellyel gazdasági és erkölcsi kárt okozhatnak a szlovákiai magyarságot semmibe vevő társaságnak. A Csemadok Kassai Városi Választmánya TALLÓZÓ G AZ ETA W YBO RCZA A svájci populisták mindent egy lapra tettek fel és nyertek - kommentálta a svájci választások eredményét, a jobboldali-populista Svájci Néppárt (SVP) győzelmét a Gazeta Wybor- cza. Kihasználva azt, hogy a svájciak hangulata nem a legjobb a gazdasági gondok és a tervezett radikális nyugdíjreform miatt, az EU-ellenes szélsőjobboldali párt a problémák zömét a bevándorlók nyakába varrta. Egyben ígéretet tett a szerinte túlságosan liberális menekültpolitika szigorítására is - írta a liberális lengyel napüap külpolitikai szakértője. Az SVP győzelme alapjaiban ingathatja meg az 1959 óta kifogástalanul működő, kipróbált koalíciós kormányzási rendszert Svájcban, amelyet „varázsformulának“ neveznek. Á német konzervatív lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung megállapította, hogy „az Európa-ellenes Blocher nemzeti-konzervatív pártjának tábora megduplázódott. Most a közép szavazóiért szállt harcba, populista jelszavait, patriotizmusát itt is jól fogadják. A svájciak szívesen vetik össze magukat a németekkel, tudják tehát, hogy jobban megy soruk. Minden, pénzét Svájcba menekítő német növeli öntudatukat.- Tudod, fiam, kell egy kis keresetkiegészítés. Ezért válaszolj arra a kérdésemre, hogy mennyi pénzt szánsz karácsonyi ajándékokra, s nyerhetsz akár pénzesutalványt is! (Lehoczki István rajza) Maradnak az aggodalmak „Boldog, erős nemzet, ahol az igazmondók is könnyű szívvel mennek börtönbe azért a bűnükért, hogy igazmondásukkal ártottak nemzetük cézári céljainak.” Ady Endre magyar költő egyik publicisztikai munkájából vettem ezt az idézetet abból az alkalomból, hogy egy magas rangú politikus nyilvánosan megfenyegetett, bíróságra ad a földügyekben nyilvánosságra hozott publicisztikáim miatt. SOÓKY LÁSZLÓ Amennyiben ettől megtisztul a lelkiismerete, tegyen úgy. Azt azért engedje meg, hogy ne értsek egyet egy törvénytervezettel, amely hátrányos helyzetbe hozhatja a magyar és nem magyar földtulajdonosokat, mely elbirtoklás útján államosít, s engedje meg azt is, hogy ne ujjongjak amiatt, hogy az elkobzott földek az önkormányzatok vagyonába kerülnek. Még a nyilvánosságra hozott magyarázatok ismeretében sem tehetem ezt. Ugyanis az a törvénytervezet, amely I. cikkelyének első nyolc paragrafusában megnyitja egy behatárolt időszak konfiskált földva- gyonának visszaigénylési lehetőségét, a II. cikkelyben pedig módosítja a 180/1995-ös, a föld rendezéséről szóló törvény 15. paragrafusát azzal a lényegi változtatással, hogy az államosított termőföldet egy éven belül azon községek vagyonába utalja, amelynek a köz- igazgatási területén található. A tervezet, amennyiben a parlament elfogadja és törvényerőre lép, szerintem nagyobb horderejű lesz, mint az 1919-es és 1945-ös földreformtörvény, valamint a 47/1948-as, a föld rendezését előirányzó törvény együttesen. Ahelyett, hogy az elemzőket, a kérdést másként értékelőket, s az alapvetően jó szándékú bírálókat hatalmi fölénnyel megszégyenítenék és ellehetetlenítenék, a törvénytervezetet társadalmi vitára kellett volna bocsátani. Az emberek ugyanis nem tudják, hogy miről van szó. Az emberek ugyanis félnek, mert a földvagyo- nuk miatt meghurcolták őket, ku- láklistára tették, megverték, kitelepítették, déportálták, megszégyenítették. Sok személy ma is fél, mert amikor a rendszerváltozás után elindultak, hogy visszaigényeljék a földjeiket, akkor ravasz és fölényeskedő földhivatalnokok alázták porig őket és küldték hanyag eleganciával a bíróság elé, hogy visszapereljék saját vagyonukat. Az emberek bizonytalanok, mert a politikusok eredményként könyvelnek el olyan dolgokat, hogy 2003-ban Európa közepén, Szlovákia államosítás útján elkobozhatja saját állampolgárainak a földvagyonát. A 180/1995-ös törvénynek a módosításra váró 15. paragrafusán kívül több olyan bekezdés is van, amely már eleve meghatározza az „isme- reden tulajdonosok” kilátástalan helyzetét (13.-14. paragrafus), ennek ellenére összpontosítsunk az ominózus 15. paragrafusra, annak is a magyarázatára. „Ezek a határozatok áttörést jelentenek a tulajdoni viszonyok szerkezetében, a szlovákiai jogrend területén. Teljesen új értelmezést jelent a tulajdoni viszonyok eddigi értelmezéséhez képest: a törvény által változik a tulajdonos azokon a parcellákon, amelyekre a parcellák új jegyzéke rögzítésekor az eddigi tulajdonos nem regisztráltatja magát, tételesen:- ha az eljárás során egyáltalán nem jelentkeznek és a létezésük nem nyert megállapítást- vagy az igénylési dokumentációjuk nem elégséges.” Ki tehát az ismeretlen tulajdonos? Az, akinek van sapkája, vagy az, akinek nincs? S mi a helyzet a polgári törvény- könyv vonatkozó + 460 §-aival? Mi van az örökösödéssel, mi van azokkal, akik örököltek, de az örökségüket nem rendezték? Miért nem módosítja a törvényalkotó a 180/1995-ös törvény 8., a szlovákiai viszonyokban is tragikomikus paragrafusát, mely briliánsán megoldja a kettős tulajdonlás kér2003-ban Európa közepén, Szlovákia államosíthatja polgárai földjét. dését azáltal, hogy aki hamarabb bejegyezteti magát, azé a föld? Miért nem módosítja a törvényalkotó a 180/1995-s törvény 11. paragrafusát, amely a polgári törvénykönyv 134. §-a segítségével számtalan esetben megfosztotta vagyonuktól a gazdaközösségeket? Amikor az írásaimban kételyeimnek adtam hangot, arra vártam, hogy szakmai elemző válaszokat kapok, időközben viszont több magyar és nem magyar parlamenti képviselővel beszélgetve rádöbbentem, hogy nincs kitől várnom a választ. Ez a féligazság másik fele, mert megrendítő volt az a felkészületlenség, amelynek alapján a témáról vitáztak, lett légyen az miniszter, kormányalelnök vagy parlamenti képviselő. Szlovákiában 13 millió tulajdonossal rendelkező parcella található, és több millió a résztulajdonosú parcellák száma. Független szakértők két lehetőséget mutattak fel a földvagyon rendezésének alapjául, úgymint a tagosítási jegyzéket, vagy a telekkönyvi állapotot. Akár az egyiket, akár a másikat választotta volna a törvényalkotó, tisztességes eredményre vezetett volna. A jelenleg folyamatban lévő földrendezés viszont károsítja mind a szlovák telepest, mind a magyar tulajdonost. A tagosítási jegyzék ugyanis a birtokosok névsora nélkül nem vethető össze a telekkönyvi állapottal, ha erőltetve mégis megvalósul, jogi ellentéteket idéz elő. Kit érdekel? Megvalósul a kormányprogram és ez a lényeg. Gaisbacher úr, a törvénytervezet szellemi atyja, aki már Baco, Kon- coš miniszter urak idejében is számos esetben teljesítette a felvidéki magyarság fiskális hóhérjának a szerepét, most Simon Zsolt miniszter úr idejében is érvényesíthette sanda szándékait. Tehette, mert nem volt, aki szakmai szempontok alapján a körmére nézzen, tehette, mert valamüyen értheteden okból a jelenlegi vezetés bizalmát is élvezi. A magam részéről sajnálom, hogy a sajtó erejével nem sikerült ezt a szakadék felé rohanó vonatot megállítani. Sajnálom azt is, hogy az MKP illetékesei figyelmen kívül hagyták a civü társadalom ide vonatkozójó szándékú jelzéseit, nyilván azért hogy a tekintélye csorbát ne szenvedjen. Végezetül, más lehetőség híján, arra bíztatnék mindenkit, hogy jegyeztesse a vagyonát, rendezze az örökségét, mert jövőre, egy nappal az uniós csatlakozás előtt beindul a nevesíteüen földek privatizációja, melynek időhatáros jogi lehetőségeit már körmöli a felejthetetlen Gaisbacher úr. Csehszlovákia megerősítette a szlovák-magyar határszakasz őrzését, s teljes gőzzel beindult a propagandagépezet is Prága állítólag 1956-ban kész volt beavatkozni MTI-JELENTÉS Egy cseh lap szerint Csehszlovákia 1956 októberében kész volt fegyveres erővel is beavatkozni Magyarországon és segítséget nyújtani a magyar kommunistáknak a felkelők elleni harcban. A cseh társadalom az egész 20. század folyamán előszeretettel állította magáról, hogy nem rendelkezik semmiféle támadó jelleggel. Állítólag sosem támadta meg szomszédait, mindig csak az ő támadásuk ellen védekezett. Ez ugyan szép mítosz, de a történelmi levéltárak mást mondanak - írja a Respekt című politikai hetilapban Jan Adamec cseh történész. A Cseh hősök Budapest ellen vonulnak című írásában rámutatott: ezen a héten lesz 47 esztendeje, hogy Csehszlovákia kommunista vezetése nagy igyekezettel készülődött a kommunista diktatúra ellen felkelt Magyarország megtámadására. A csehszlovák tankok végül is csak ezért nem indultak el Budapestre, mert a Szovjetunió másképpen döntött. A történész szerint a magyarországi eseményeket az akkori csehszlovák vezetés nagy nyugtalansággal fogadta, mert attól tartott, hogy a kommunista rendszer kritikája Csehszlovákiában is lábra kaphat. Ennek következménye az volt, hogy Antonín Novotný Moszkvába utazott azzal a javaslattal, hogy a magyar kommunisták megsegítésére alakítsanak önkéntes csapatokat. A józanabbul gondolkodó Hruscsov azonban a kivárás mellett döntött, s nem kívánt más országokat is bevonni a konfliktusba - írta a szerző. A magyarországi események miatt Csehszlovákia gyorsan megerősítette a szlovák-magyar határszakasz őrzését, s teljes gőzzel beindult a propagandagépezet is, amelynek sokan bedőltek. Ennek ellenére sokan voltak olyanok is, akik nem hittek a hivatalos magyarázatoknak, s másképpen látták a magyarországi fejleményeket. November 5-ig például 655 büntetőeljárást kezdeményeztek a hatóságok azok ellen, akik szimpátiájukat fejezték ki Budapest iránt. Adamec leszögezi, hogy Moszkva katonai akciója a magyai felkelők ellen a csehszlovák vezetés teljes támogatásával találkozott. „Ez a sztálinista álláspont gyökeres ellentétben volt a lengyelek szolidáris hallgatásával és Magyarországon az egyszerű emberek körében is éles gyűlöletet váltott ki minden ellen, ami cseh és szlovák volt” - jegyezte meg. Kreml nem feledkezett meg Csehszlovákia hűségéről, s Prága a szovjetek kedvence lett. Ennek el lenére Csehszlovákia 12 évvel később, 1968-ban a saját bőrén is megérezhette, milyen a megszállás A történelem iróniája, hogy a megszállásban a magyar néphadsereg is részt vett - mutat rá a szerző. Ahelyett, hogy a jó szándékú bírálókat hatalmi fölénnyel megszégyenítenék, vitára kellene bocsátani a tervezetet
