Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-20 / 241. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 20. Közélet 5 Rudolf Schuster államfő szerint Ďzurinda nem változott meg, mindig ilyen volt, csak az újságírók gondolták másképp Nyissuk meg, tegyük átjárhatóvá a magyar-szlovák határt Nem lehet pozitív az országértékelésem. Két minisztert váltottak le politi­kai és nem szakmai okokból, ami nem vet ránk jó fényt. (Somogyi Tibor felvétele) RÖVIDEN Újraállamosítana a KSS Pozsony. Ha mi jutnánk hatalomra, a KSS újraállamosítaná a priva­tizált vállalatokat, jelentette ki tegnap Jozef Ševc pártelnök a Markíza Testre szabva című műsorában. A kommunisták egy újfajta szocializmust akarnának kiépíteni Szlovákiában, Kína és Vietnam példája lebeg a szemük előtt. Ševc az 1968-as szovjet bevonulást to­vábbra is testvéri segítségnek tartja, s a külföldi beavatkozásra sze­rinte azért volt szükség, mert az állam akkori vezetői nem tudtak rendet teremteni. A volt ŠtB-s ügynökökre mint szakértőkre tekint, akiket az államnak meg kellett volna védenie, (s, t) Az SDKÚ nem ad, az MKP még keresne Pozsony. Az SDKÚ nem hajlandó tovább növelni a költségvetési de­ficitet, így nem támogatja az MKP javaslatát a mezőgazdasági támo­gatások megemelésére, jelentette ki szombaton Ivan Mikloš pénz­ügyminiszter egy rádióműsorban. Komlósy Zsolt úgy látja, a deficit megemelése csak egy a több lehetőség közül. Az MKP képviselője szerint enélkül is lehet még pénzt szerezni, de a műsorban a forrást pontosan nem fejtette ki, csak annyit mondott, hogy nem a többi minisztériumtól vennék el a támogatást. (SITA) Az SDKÚ is Šimulčík mellé állhat Pozsony. Az SDKÚ elnöksége ma dönt Mikuláš Dzurinda javasla­táról, mely szerint visszavonnák Milan Ježovica jelölését a Nemzet- biztonsági Hivatal (NBÚ) élére. Ezzel párhuzamosan azt is beter­jesztené a miniszterelnök, hogy támogassák az MKP állítólagos jelöltjét, Ján Šimulčíkot. Dzurinda azt állítja, ha a többiek meg­egyeznek, ő elfogadja más jelöltjét is, de továbbra is úgy gondolja, hogy Ježovica lett volna a legmegfelelőbb ember a leváltott Ján Mojžiš helyére. (SITA) Robbanhat a Nokia, ha nem eredeti a töltő Pozsony. A mobiltelefonokat gyártó finn Nokia cég a hétvégén köz­leményben hívta fel a mobiltulajdonosok figyelmét, hogy az általa gyártott készülékekhez csak eredeti töltőket használjanak, egyéb­ként felrobbanhatnak a telefonok. Az elmúlt hónapok során több vásárló fordult a céghez azzal, hogy töltés közben egyszerűen szét­robbant a telefonja. A vizsgálatok megállapították, hogy az összes készülékhez vagy nem Nokia gyártmányú akkut, vagy nem Nokia töltőt használtak. (TASR) Nőtt a rendőrség hitele Pozsony. Vladimír Palkó belügyminiszter örömmel nyugtázta, hogy a lakosság is elismeri a rendőri testületnél zajló pozitív változáso­kat. A Focus és a közéleti kérdésekkel foglalkozó intézet (IVÓ) szep­temberi felmérése szerint a lakosság 33,7 százaléka bízik a rendőr­ségben, ez 10 százalékos növekedést jelent a 2002 júniusában vég­zett közvélemény-kutatáshoz képest (24,2%). A kedvező fordulatot olyan időszakban sikerült elérni, amikor drámaian megingott és zu­han a lakosság bíróságokba, valamint a kormányba és parlamentbe vetett bizalma. (SITA) Fico árnyékkormányt alakított Pozsony. A Smer tegnap létrehoz­ta árnyékkormányát, így részben teljesülhetett Robert Fico régi ál­ma, hogy miniszterelnök legyen. A külügyminiszteri posztot Moni­ka Beňová kapta, aki valószínűleg a párt európa parlamenti válasz­tási listáját is vezetni fogja. Az el­nökség 18 miniszteri posztot ho­zott létre, szerintük ugyanis ennyi tárca kell a Dzurinda-kabinet hi­báinak kijavítására. A párt támo­gatja a szakszervezetek előreho­zott parlamenti választásokért in­dított aláírásgyűjtési akcióit, de saját kampányt is indít. (SITA) „A kormány egy év alatt elvesztette a lakosság bizalmát" Dzurinda és Mečiar televíziós vitája Árnyékban (TASR-felvétel) Rudolf Schuster köztársasági elnök december elején mond­ja el országértékelő beszédét a parlamentben. Erről és más időszerű kérdésekről faggat­tuk ma kezdődő budapesti lá­togatása előtt. MOLNÁR NORBERT SZILVÁSSY JÓZSEF Elnök úr, mikor és hol tanult meg magyarul? Szülőfalum, a Kassához közeli Mecenzéf gyermekkoromban jó­részt német ajkú volt. Először én is az itteni nyelvjárást, a mániát tanul­tam még. Játszótársaim között azonban szlovákok és magyarok is voltak. Szüleim pedig ha valami tit­kos dolgot akartak megbeszélni, egymás között rendszerint magya­rul beszéltek. Fogalmuk sem volt ar­ról, hogy én napról napra jobban ér­tem őket. Ez akkor derült ki, amikor egyszer megcsípett valami rovar. Iszonyatosan bedagadt a lábam, fel­szökött a lázam. Szüleim ijedten is­mételgették magyarul, hogy vagy kórházba kell szállítani engem, vagy orvost kell hívni a szomszéd faluból, hogy adjon egy injekciót. Mire ijed­ten kiáltottam fel ugyancsak magya­rul, hogy egyiket sem, meggyó­gyulok én magamtól. Aztán Kassára kerültem, s amikor polgármester let­tem, már csak azért is könnyű volt szót érteni miskolci és magyarorszá­gi barátaimmal, mert jól beszéltem anyanyelvükön. Négy éve vastapsot kapott a buda­pesti Országházban is, amikor magyarul fejezte be a beszédét. Akkori partnerem, Göncz Árpád, akihez azóta is mély barátság fűz, jó előre nyugtatgatott, hogy ne lepőd­jek meg, ha netán akadnak hon­atyák, akik nem hallgatnak végig. Szívügyem volt ez a beszéd, s arra építettem, amit mindig is vallók, hogy ezeréves együttélésünk során ezernyi szállal kötődtünk egymás­hoz. Akadtak tragikus események is közös történelmünkben, amelyekről ma sem hallgathatunk. De nem fe­ledhetjük a sok-sok pozitívumot sem. Például azoknak a magyar és szlovák személyiségeknek az élet­művét és intelmeit, akik sokat tettek a két nemzet tényleges megbékélé­séért. Beszédemet magyarul fejez­tem be, s valamelyik újságíró azt ír­ta, hogy abban a percben mattot ad­tam a nacionalistáknak. Hát nem egészen, mert a pozsonyi közszolgá­lati tévé például célzatosan csak a beszéd záró részét sugározta. Azt sugallva, hogy csak magyarul be­széltem. Fel is horkant a Szlovák Nemzeti Párt. » A szlovák-magyar határszakaszon sok­kal nagyobbak a lehető­ségek, mint mondjuk a szlovák-lengyel . . szakaszon. NN Mindkét nemzet és ország törté­nelmi esemény, az uniós tagság küszöbén áll. A csatlakozás előtt és után miként lehet hasznosítani ezer éves együttélésünk pozitívu­mait? Szerintem legelőször azzal, amit most Mádl Ferenc elnök úrral sze­retnénk szorgalmazni. Vagyis hogy ne váljunk jövő májusig vagy a schengeni rendszer bevezetéséig. Tegyük már most teljesen átjárható­vá a mintegy hatszáz kilométeres közös határt, teremtsünk meg min­den szükséges politikai és egyéb fel­tételt ahhoz, hogy a szlovákiai és a magyar vállalkozók, önkormányzat­ok, Idstérségek összefoghassanak és jobban kihasználhassák adottságai­kat, hogy még felkészültebben lép­hessenek az Unióba. így lehet még jobb esélyük a talpon maradásra, boldogulásra. Ehhez a szlovák­magyar határszakaszon sokkal na­gyobbak a lehetőségek, mint mond­juk a szlovák-lengyel szakaszon. Ta­lán jobban is ismerjük egymást. Nem csupán szép szavak ezek? Ön még kassai polgármesterként szorgalmazta a Miskolc és a kelet­szlovákiai kerületi központ közöt­ti gyorsforgalmi út felépítését. Az M3-as és a csatlakozó autópálya nemsokára elér Miskolcra, vi­szont a szlovák oldalon, a Kassá­tól húsz kilométerre levő határát­kelőhöz vezető gyorsforgalmi út­nak még a terve sem készült el. Mit szól ehhez? Szomorúan tapasztalom mindezt, de továbbra is minden erőmmel szorgalmazom a szlovákiai útsza­kasz mielőbbi megépítését. Nem­rég Horvátországban jártam, ahol nyugati kölcsönből már százhatvan kilométernyi új autópályát építet­tek, méghozzá jórészt kanyargós, hegyvidéki terepen. Lenne mit ta­nulni tőlük. Több szeplő éktelenkedik a szlov­ák-magyar kapcsolatokon is. Hadd említsük a kedvezménytör­vény ügyét. Már megszületett az egyezség Romániával is a jogsza­bály alkalmazásáról, de Szlováki­ává csak nem sikerült zöldágra vergődni. Miért makacskodik ennyire Szlovákia? A döntés a kormány kezében van, jómagam azt hangsúlyozhatom, hogy csak kölcsönös engedmények­kel és egymás érzékenységét is te­kintetbe véve érhetünk el eredmé­nyeket. Kiváló példa erre a Mária Valéria híd. Sokan berzenkedtek. S lám, ma már nemcsak az esztergo­miakat és a párkányiakat szolgálja a felújított műremek, hanem a határ menti régiók gazdasági fejlődését és emberi kapcsolatainak gyarapodá­sát is. Ki kellene végre kapcsolni a napi politikát és az indulatokat a bősi vízlépcsőrendszer ügyéből is, hogy végre csak a szakemberek dönthessenek a hágai verdikt valóra váltásáról. Őszintén szólva érthetet­lennek tartom, hogy hosszú hóna­pok óta nincs magyar dunai kor­mánybiztos, nincs hát kivel tárgyal­nunk erről a problémakörről. Való­ban egyezségre kellene már jutni a kedvezménytörvényről is, miként annak is nagyon örülnék, ha a ma­gyarországi szlovákságnak, s a déli szomszédunknál élő többi nemzeti kisebbségnek lenne végre parla­menti képviselete. Támogatja a visegrádi országok szorosabb együttműködését az Unióban? Az Európai Unión belül óriási kon­kurenciát látok. A csatlakozó orszá­goknak szükségük lesz a szűkebb együttműködésre. Szerintem a vi­segrádi négyeknek van jövője. Köz­vetlen partnereink lehetnek a Bene- lux-államok. Pontosan annyi szava­zatunk lesz, mint Németországnak vagy Franciaországnak, ettől az Uni­óban is félnek. Éppen ezért nem kel­lene a jó és szükséges együttműkö­désünket terhelni, hanem kölcsönös kompromisszumok árán kellene egyezségre jutnunk. Nem örülnék, ha mindig függőben maradna vala­mi a két ország közti kapcsolatok­ban, amit a nacionalista pártok mindkét oldalon kihasználnának. Kassai polgárként erőteljesen tá­mogatja azt a legújabb közadako­zást, amelynek céíja, hogy Márai Sándornak végre legyen szobra szülővárosában. Eredményes lesz ez a kezdeményezés? Biztosra veszem. Márai életművére, szellemiségére minden kassai büsz­ke lehet. Egyébként még ottani pol­gármesterként szorgalmaztam a he­lyi Márai-ház tatarozását, továbbá azt, hogy emléktábla jelölje azokat a helyeket, ahol Kazinczy Ferenc és Batsányi János városunkban örök­becsű szellemi értékeket alkotott. Mindig a szellemi hídépítés, az egy­máshoz vezető közös utak építésé­nek a híve voltam és vagyok. Sosem a rombolásé. A szlovák-magyar kapcsolatokban, de más vonatkozá­sokban is. Ezért bírálja a szüntelenül viszály- kodó szlovák kormánykoalíciót? Nem helyénvaló, ha a négypárti ko­alíció minduntalan két vagy még több táborra szakad, s egymást akarja legyőzni. Az sem szerencsés, ha a kormányfő külföldi elismerés­sel, makrogazdasági eredményekkel kérkedik, miközben egyre nő a pol­gárok elégedetlensége. Hogyan értékeli Mikulás Dzurin­da második kormányának első évét? A külföld dicsér bennünket, az em­berek pedig egyre élesebben kriti­zálják a kormányt. Az igazság vala­hol a kettő között van. A makrogaz­dasági mutatók jók, de szerintem ami a koalíción belül működik, nem egészséges. Mindezt a külföld gya­korlatilag szótlanul szemléli, ami szintén nem jó. Mit gondol, miért ezek az ellenté­tek? Dzurinda kormányfő tényleg megváltozott, ahogy azt koalíciós partnerei állítják? Nem, nem változott meg, ő mindig ilyen volt, csak az újságírók ítélték őt meg másképpen. 2001-es parlamen­ti országértékelő beszédemben e- zekre a dolgokra figyelmeztettem, csak akkor az újságírók nem értettek meg engem. Az emberek viszont ér­tették, miről beszélek. Akkor még le­hetett volna módosítani a dolgokon, de mostanra elhatalmasodtak az el­lentétek. Nem működhet úgy egy ko­alíció, hogy a nagyok leszavazzák a kicsiket, főleg, ha például a költség- vetésről van szó. Teljesen egyetértek a Magyar Koalíció Pártjával, hiszen a kormány a mezőgazdászoknak nem akarja megadni azt a támogatást, amit a miniszterelnök úr maga ígért meg, de most ezt a lépését mindenfé­le érvekkel próbálja magyarázni. Márpedig így az Európai Únióban még a szomszédos országokkal sem leszünk versenyképesek. Másik fon­tos kérdés az árvízvédelem. Ha árvíz van, pénzeket keresünk a tartalék- alapban, miközben a költségvetésből lehetne biztosítani ezeket a tételeket, mégsem kapta meg Miklós László környezetvédelmi miniszter a szük­séges összeget. Hangsúlyozzuk a környezetvédelem fontosságát, kere­tet azonban nem biztosít rá a kor­mány. A nemzeti össztermék két szá­zalékát ígértük védelmi kiadásokra, csak hogy vegyenek fel minket a NATO-ba, most pedig azzal érve­lünk, hogy más tárcákon keresztül biztosítjuk ezeket az összegeket. Ez­zel én nem érthetek egyet. Milyen lesz az idei országjelen­tése? Olyan, amit a szakembereim és az emberek mondanak. Ezért járom az országot. Sose jó, ha a külföld elége­dett, a belföld elégedetlen. Nem ér­tékelhetek pozitívan. Két minisztert váltottak le politikai és nem szakmai okokból, ami nem vet ránk jó fényt. Mi a véleménye a Magyar Koalíció Pártjának politizálásáról? Az egyik legstabilabb kormánypárt­nak tartom. Évekkel ezelőtt nagyon sok szlovák elképzelhetetlennek tar­totta, hogy a magyarok kormányzati tényezők legyenek országunkban. Öt éve ugyancsak ezek az erők elle­nezték, hogy magyar legyen az ag­\\ Csak februárban ~ adok választ arra, indulok-e újra az elnök- választáson. Jó j* okom van erre. NN rártárca vezetője. Ma ezek már nem­csak megvalósult, hanem a szlovák­ság döntő többsége által is elfoga­dott tények, amelyek leginkább az MKP politizálását fémjelzik. Jövő áprilisban elnökválasztás lesz Szlovákiában. Újra jelölteti magát? Erre csak a törvényben megszabott határidőben, vagyis februárban adok választ. Jó okom van erre, mert ha most igennel felelek, ak­kor politikai ellenfeleim vagy az új­ságírók azt vághatják a fejemhez, hogy elhanyagolom az államfői kö­telességeimet, mert csak az idő előtti kampányolással törődöm. Ha meg nemmel válaszolnék, akkor ugyanazok az érdekcsoportok eset­leg azt vághatnák a fejemhez, hogy immár semmi sem fontos nekem, csak tétlenkedem egészen júniu­sig, a megbízatási időszak végéig. Ezért teszem a dolgom, s a szünte­lenül visszatérő faggatózásokra majd kellő időben adom meg a végső választ. Tavaly egy magyarországi lap kö­zölt olyan fotót, amelyen rangrejt­ve falatozott a miskolci piacon. Gyakran jár oda? Sajnos nem, pedig olyan fenséges tejfölös lángost sehol sem ettem még, mint legutóbb ott, az unokám­mal. Azóta nem volt időm felkeresni ezeket a hangulatos helyeket, de előbb-utóbb, kassai polgárként min­denképpen szeretnék minél több­ször visszatérni Miskolcra is. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Mikuláš Dzurinda kor­mányfő népszerűsége csökkenését a reformok elindításával, a koalíción belüli feszültséggel és az újságokban róla megjelent írásokkal magyaráz­ta a JOJ televízió tegnap déli politi­kai vitaműsorában. Vitapartnere, Vladimír Mečiar HZDS elnök szerint a kormánynak egy év alatt sikerült végképp elveszítenie a polgárok bi­zalmát és parlamenti többségét, rá­adásul a miniszterelnöktől még a koalíciós partnerek is sokszor elha­tárolják magukat. Dzurinda erre azt válaszolta: az MKP és a KDH elnöké­nek más érdekei vannak; Bugár Béla például a státustörvénnyel, illetve a kollektív jogokkal kapcsolatos állás­pontja, valamint az agrártámogatás miatt bírálja őt. Mečiar szerint Dzu­rinda nagylelkű a magyarokkal szemben, amire a kormányfő leszö­gezte: a magyar egyetem ügyében azért sikerült megegyezni, mert Szlovákiának érdeke, hogy a fiata­lok itthon, ne pedig Budapesten ta­nuljanak. Mečiar úgy véli, a kor­mány már csak a HZDS-ből kivált, 11 parazita honatya támogatásában bízhat, egyébként csak 74 képviselő­re támaszkodhat a parlamentben. A HZDS hajlandó lenne támogatni egy kisebbségi kormányt, de csak rövid ideig. Dzurinda viszont nem kér Mečiar támogatásából - egyebek mellett a programbeli különbségek miatt sem. „On kormányzása alatt védte a tolvajokat, én harcolok elle­nük, most sújtottam le egy erős lobbicsoportra” - tette hozzá az SDKÚ elnöke, aki állítja: mindig kon­krét, lényegretörő válaszokat adott az újságírói kérdésekre, csak az ál­lam lejáratásán dolgozó titkos cso­porttal kapcsolatban nyilatkozott óvatosan. A miniszterelnök a jövő évi költségvetés parlamenti szavazását nem hajlandó összekötni a kormány­nyal szembeni bizalmi voksolással, mert ha megbukna a kabinet, nem lát helyette alternatívát. „De csak azért, mert Fico nem hajlandó belép­ni a kormányba” - jegyezte meg Mečiar, aki a parlamentben megsza­vazza az agrártámogatások és a pe­dagógusfizetések emelését. (sza)

Next

/
Thumbnails
Contents