Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-17 / 239. szám, péntek
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 17. KOMMENTÁR Légszomjas koalíció TÓTH MIHÁLY Noha tudjuk, hogy politikai elitünk számol a választópolgár memóriájának elkorcsosulásával, javaslom, most, a 2. Dzurinda-kormány megbízatási ideje első negyedének leteltekor helyszűke miatt ne soroljuk fel emlékeztetőül, hogy 12 hónap alatt hányszor pirultunk el a koalíció viselt dolgai láttán. Azt se részletezzük, hogy kormányfőnk miként erőszakolta ki a védelmi miniszter és a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője leváltását; Tény, hogy elpirulunk, mert tavaly, hozzájárulásunkkal (szavazat) lett M. D. az ország miniszterelnöke. „Mindössze” két veszély fenyegeti most Szlovákiát: 1. Infarktusközeli állapotban még három évig hatalmon marad ez a garnitúra; 2. Valamilyen módon távozik ez az adminisztráció, és felkészületlenül, az egységet teljesen nélkülözve baloldali kormány kerül hatalomra. Megismétlődhet, ami az elmúlt öt évben is lépten-nyomon bekövetkezett: az értékek és az érdekek versenyében az utóbbiak kerülnek fölénybe, az előbbiek pedig marginalizálódnak. A kormányzás első évének értékelésekor gyakran elhangzik a kérdés: minek a következménye, hogy az 1998 és 2002 közötti szolid Dzurinda a tavaly őszi választási győzelmet követő egy év alatt politikai ragadozóvá vált. Miért engedheti meg magának? Jelentős szerepet játszik, hogy még a kormányfő vagy az egész kabinet leváltását leginkább szorgalmazó ellenzékiek is tudják, mekkora kockázatot jelentene, ha néhány hónappal 2004. május 1-je előtt kormányválság robbanna ki annak összes velejárójával együtt. A miniszterelnök ezt bekalkulálja számításaiba, és - visszaél a helyzettel. Talán még ennél is nagyobb mértékben növeli Dzurinda mozgásterét, hogy tudja: a baloldalnak vagy sikerül kormányképessé válnia, vagy nem. Az apró és még kisebb baloldali képződmények vezetői valamennyien a Demokratikus Baloldal Pártjából kerültek ki. Mindannyiunk szeme előtt játszódott le Weiss, Ftáčnik, Schmögnerová és mások szalonszocialistává válása, illetve Ľupták minősíthetetlen produkciója. Ezek a - már elnézést a minősítésért - baloldali vezetők kezdettől fogva idegenkedve, féltékenykedve szemlélték a tehetséges Robert Fico működését. A szó szoros értelmében kiutálták őt az SDL-ből. Ez a Fico most a lassan már féltucatnyi SDĽ törmelék utódpárt mellett elhúzva eredményesen szervezi a számottevő baloldali erőt jelentő Smert. A Weiss köpönyege alatt politikai törpévé korcsosult álbaloldaliak most már szerepet vállalnának egy szociáldemokrata irányultságú pártban. Lehetőleg minél magasabb tisztségben. Elsősorban az ő szerénytelenségük gátolja a szlovákiai baloldalnak a jobboldali koalíció alternatívájává válását. Ezzel Dzurinda miniszterelnök is tisztában van, és él is a baloldali egység létrejötte késésében rejlő lehetőséggel. Vajon nem árt Szlovákiának, hogy eseüeg még három évig egy légszomjban szenvedő koalíció intézi az ügyeit? Elképzelhetetlen, hogy az MKP, a KDH és az ANO vezetőit ez ne érdekelné. A választópolgár egyelőre azt látja, hogy Dzurinda a taktikázásban felülmúlhatatlan. A három koalíciós párt közül mindig be tud szervezni egyet, amely „szájból szájba lélegeztetéssel” enyhíteni tudja a miniszterelnök légszomját. Most éppen a Rusko vezényelte ANO-ra hárul ez a kétes dicsőséget jelentő feladat. JEGYZET Hány az óra, Bajlcon úr? RÁCZ VINCE Régtől sejtem én, a gravitáció humbug, csak a Föld szívat minket, meggyőződhetett erről a kínaiak Skywalkere is, amint honi fejlesztésű űrriksáján a hajdanán kitűnően szagképzett Lajka nyomában, orbitális pályára lépve a napokban tizennégyszer is körberepülte bolygónkat, ahonnan ez alkalommal az átlagosnál több ferde szempár fürkészte az égboltot. Mennyei, súgjuk egymásnak, amint ámulunk a kínaiak teljesítményén, melynek köszönhetően ezennel kiérdemelték megtisztelő űrklubtagságukat. Gagarin és Armstrong útó- dai egyébként is nagyon unatkozhattak már a túlságosan is exkluzív és szűk körű klubban. Hogy a taikonauta sikerének valóban csiUagfelhőtlenül örülneke, csak a jó ég tudja. Ja, kérem, az utóbbi időben elfelejtettük, az űrutazás bizony hatalmi kérdés, és a szuperhatalmi vágyakat dédelgető Kína számára presztízs, hogy a jelek szerint lassan újraéledő űrversenyben ne öntse el sárga orcáját a szégyen vörös pírja. Aligha hihető el, hogy a távol-keleti óriásbirodalom megelégszik egy - a Mennyei Hajó kilövéséről tudósító tévéközvetítések tanúsága szerint - eléggé régimódinak tűnő űrrakéta fellövésével. Nem tudok szabadulni a gondolattól - a cukorsüveghe- gyek árnyékában trónoló kínai pártvezetés kínjában szőtt mega- lomán álmairól hallva -, a pagodák és rizsföldek mellől előbb- utóbb Made in China felirattal roppant külsejű, rakterűkben megfelelő mennyiségű követ szállító űrszekerek is az égbolt felé törnek, hogy utasaik, mondjuk, a lélegzet-visszafojtást jól tűrő buzgó kínai iparosok a Holdon építsék fel az űrből is látható nagy fal mását. TALLÓZÓ PHILELEFTHELOSZ Az EU-hoz jövőre csatlakozó Ciprusnak a bruttó hazai terméke több mint kétszeresét meghaladó kiadással kell szembenéznie, ha egy béketerv révén sikerül újraegyesíteni a szigetet, és annak mindkét része tagja lesz az uniónak. A görög nyelvű ciprusi lap szerint a ni- cosiai kormány szakértői kiszámították, hogy az újraegyesítés költségei elérhetik a 16,6 milliárd ciprusi fontot; ez 33 milliárd amerikai dollárnak felel meg. Az újraegyesítés költségeire vonatkozó eddigi becslések 5-től 15 milliárd fontig terjedtek, s heves vitákat gerjesztettek arról, hogyan és ki állja a megosztott sziget egyesítésének költségeit. A kevesebb mint egymillió lakosú földközi-tengeri sziget- ország görög és török lakossága nagyon különböző gazdasági feltételek között él. A görög ciprióták egy főre jutó hazai összterméke meghaladja az Európai Unió átlagának 80 százalékát, a török ciprióták egy főre jutó jövedelme csak egyhar- mada a görög cipriótákénak. Több mint 300 millió gyerek - főleg lány - nem jut ételhez rendszeresen, avagy a jóllakott fogyasztók felelőssége Élelmezés és éhezés a világon Rohanó világunkban szinte mindig valamilyen világnapot ünnepiünk, ezért hajlamosak vagyunk arra, hogy közönyösen kezeljük őket. Pedig e napok segítenek - évente egyszer - egy-egy adott problémára irányítani a közvélemény figyelmét. PÉTERFI SZONYA Különösen fontos az élelmezési világnap (október 16-a), illetve szegénység elleni küzdelem világnapja (október 17-e). Mert az utóbbi évek állítólagos gazdasági növekedése ellenére a társadalom egyes rétegei között egyre nagyobb szakadék tátong. Ne áltassuk magunkat, közönyössé váltunk, elfogadtuk a szélsőséges szegénység legkirívóbb megnyilvánulásait is. Hisz többnyire szótlanul megyünk el az utcán ülő-fekvő hajléktalanok mellett, nem visel meg bennünket a guberáló nyugdíjasok, az aluljárókban kéregető gyermekek látványa. Pedig kiszolgáltatott helyzetük miatt őket talán még kegyetlenebből, még kirívóbb módon érinti a szegénység, mint más sorstársaikat. A sajtóban gyakran jelennek meg tényekkel és számokkal alátámasztott írások az éhezőkről. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), valamint a Világélelmezési Program (WFP) jelentéseiből kiderül, hogy a nemzetközi közösségnek aligha sikerül megvalósítania célkitűzését, és 2015-re a felére csökkenteni az éhezők számát a vüágon. Nem tudom, újabban készültek-e felmérések, de a régebbiek szerint 1997-1999-ben a világon 815 millió alultáplált ember élt, 777 millió a fejlődő országokban, 27 millió a rendszerváltó államokban, 11 millió a fejlett ipari országokban. Csupán gyerekből több mint 300 millió éhezik a világon, többségük kislány. Talán nem véletlen, hogy az ENSZ egymás mellé helyezte a két napot. Ugyanis a világszervezet egyik fontos feladata az, hogy a jóllakott fogyasztók emlékezetébe vésse: gondoljanak arra, mi a kötelességük a szerencsétlenekkel szemben. A szánalom biztosan kevés, igaz, szükséges a segítő szándék is, de nem könnyű ennek hatékony formáját megtalálni. Rá kell döbbenni arra, hogy olyan gonddal állunk szemben, amely alamizsnával nem orvosolható. Kormányoknak kell cselekedniük, mindegyiknek másképpen, attól függően, hol a felelősségük. Szociológusok mutatták ki a világnap alkalmából tartott konferenciákon, hogy rosszabbul állunk, mint valaha. A kormánypolitika görcsösen - inkább politikai, mintsem szociális megfontolásból - középosztályi fölemelkedésről beszél, miközben az elfelejtett és mellőzött rétegek mind jobban elsüllyednek a szegénységben. Akinek föl kellene emelkednie, nem tudja igénybe venni a támogatásokat, ha egyáltalán vannak. A népesség elöregedése is óriási tehet a társadalom számára, a mai közép- osztályra idővel szegénység és rossz egészségügyi ellátás vár. Mert az egészségügy nincs felkészülve üyen nagyszámú idős ember ellátására. A szegénységgel foglalkozó tanulmányok leszögezik: a most születő gyermekek 30-35 százaléka szegény családban látja meg a napvilágot. Ezeknek a gyerekeknek nag> az esélyük arra, hogy generációkon keresztül átörökítsék a szegénységet. Az uniós csatlakozás lázában égő hazai politikai elit hajlamos megfeledkezni azokról, akik a mindennapos megélhetésért folytatoti küzdelmükben napról napra távolabb kerülnek Európától. I VISSZHANG Várjuk a kassai színészeinket A Pozsonyi Városi Kulturális Napok nyitónapján, október 20-án a kassai Thália Színház előadását nézhetjük meg a Hviezdoslav Színházban. Ma ennek nagyobb a jelentősége, mint eddig bármikor. Mert amikor a szervezők a műsort összeállították, nem tudhatták, hogy ez az előadás egyfajta demonstráció lehet a kassai színházunk mellett. Kassa megye hivatalnokai szerint ugyanis nem helyes, hogy a megyei szűkös költségvetésből a színészeink más megyék lakosait is „gazdagítják”. Azokban a naplókban, amikor az Új Szó hasábjain erről olvastam, a Thália Színház épp egy fergeteges előadással örvendeztette meg több nyugat-szlovákiai település közönségét. Somorján a Zorba óriási sikert aratott. Az előadás estéjén sikerben fürödhettek színészeink: igazán megérdemlik. Felejthetetlen élményben volt részük a nézőknek: ezért váltottak jegyet az előadásra. És meggyőződésem, hogy Kassa megye is jól járt, hiszen a város, a térség jó hírnevét öregbítették a Thália színészei. A kassai színház missziója arról is szól, hogy a távolságot az ország keleti vége és a Csallóköz között le lehet küzdeni. Amikor a megyei hivatalnokok méltatlankodásáról olvastam, igyekeztem magam nyugtatni, hiszen gondolkodásuk lehet szűklátókörű: a költségvetés szabályai kötik őket. Nagyobb a gondom azzal, hogy a szlovák miniszterelnök magyar helyettese is „megrótta” a Thália vezetőjét a rossz gazdálkodás miatt. Úgy sommázta a véleményét, hogy sokba kerül a tájolás, nincs rá pénz, miért akarnak a kassaiak mindenáron utazgatni. Még arra is utalást üli tett, hogy az igazgató rossz hírét kelti a demokratikus kormánynak azzal, hogy a vészharangot kongatja. Attól félek, Kolár Péter azért kerülhetett ilyen helyzetbe, mert hozzászoktatta környezetét ahhoz, hogy a semmiből is csodát tud teremteni, hogy a jég hátán is megél. Tehát most is arra várnak az ületékesek, hogy majd egymaga kikaparja magát és színházát a gödörből. Legalább mi, a színházat szerető közönség ne hagyjuk őt magára. Várjuk a kassai Thália Színház előadását Pozsonyban! Pogány Erzsébet Somolja szórakozás információ kommunikáció A UPC kábelhálózatain továbbra is elérhető az mtv P Ezúton is szeretnénk megnyugtatni az Új Szó olvasóit: nem kell attól tartaniuk, hogy esetleg megszűnhetne a magyarországi közszolgálati ml televízió adásának továbbítása a UPC szlovákiai hálózatain. A UPC szlovákiai kábeltársasága több százezer szlovákiai magyar családnak teremtett lehetőséget a magyarországi közszolgálati tévéadás és a két országos kereskedelmi tévéprogram jó minőségű elérésére. A szolgáltató tisztában van azzal, mennyire fontos a szlovákiai magyarság számára ez a lehetőség, ezért azt természetesen a továbbiakban is fent kívánja tartani, és egyik magyar tévéadás továbbításának a megszüntetése sem áll szándékában. A UPC szolgáltatásának köszönhetően Szlovákiában a mai napig is 12 településen - köztük Pozsonyban, Besztercebányán, Lőcsén, Dunaszerdahelyen, Érsekújváron és Kassán is - nézhetik a csallóközi és más magyarlakta régiók nézői a számukra más módon elérhetetlen magyarországi földi szórású nemzeti tévéadásokat. Valójában egyedül a pozsonyi mikrohullámú - tehát nem kábeles - hálózatán kényszerült arra szándékai ellenére és legnagyobb sajnálatára a társaság, hogy öt másik külföldi tévécsatorna mellett a Magyar Televíziót (mtv) is nélkülözze kínálatában. Újabb frekvenciasávok mobiltelefon-szolgáltatók részére történő állami értékesítése miatt ugyanis ez a szolgáltatás elvesztette a rendelkezésére álló frekvenciahelyek egy részét, ezért jelentősen csökkentenie kellett a továbbított tévécsatornák számát. Döntését a vállalat hivatalos közvélemény-kutató cég bevonásával hozta meg és a fogyasztók elvárásait tükröző felmérésre alapozta, miként erről az érintett előfizetőit is levélben tájékoztatta. Mivel igyekszünk folyamatosan nyomon követni fogyasztóink elvárásait, készek vagyunk arra, hogy - akár az Új Szó című lap segítségével - közvetlenül, külön a magyar tévéadásokra vonatkozóan is megismerjük érintett előfizetőink igényeit és szükség esetén ennek megfelelően módosítsunk jelenlegi szolgáltatásunkon. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a mintegy tízezer előfizetőt érintő kényszerű változás ellenére a UPC kábelhálózatai Szlovákia- szerte - így 140 ezer pozsonyi háztartásba is - változatlanul továbbítják most is és a jövőben is a magyar közszolgálati tévéadást. UPC Közép-európai Csoport- Azonnal menj szoláriumba, mert a szomszédok nem tudják, hogy börtönben kuksoltál! Azt mondtam nekik, hogy vendégmunkás vagy Olaszországban... (Lehoczki István rajza)
