Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-16 / 238. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 16 Kiállításmegnyitó a pincegalériában Pozsony. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pincegalériá­jában ma 17 órakor nyitják meg Karol Pichler nyelvvel (a nyelvtudás és az identitástu­dat összefüggéseivel) foglalko­zó installációját, valamint Németh Ilona videoinstallá- cióját, amely a magán- és a nyilvános szféra átfedéseit igyekszik tetten érni, vagyis azt kutatja, miként avatkozik be a nyilvános a magánszférába. A kiállítást Hushegyi Gábor nyitja meg. (tébé) Fesztiváldíjas film a magyarokról Kassa. Kerekes Péter rendező szlovákiai magyarokról szóló dokumentumfilmje nyerte az olmüci Academia film fesztivál fődíját. Az október elején tartott nemzetközi seregszemlé­re hetven filmet neveztek be, köztük a kassai ATARAX Kerekes Péter díja (Képarchívum) stúdió említett alkotását is, amely egy nemzeti kisebbségek­ről szóló tízrészes sorozat egyik epizódja. Éva Kratochvílovától, a film producerétől megtudtuk: a nemzetiségileg vegyes terüle­ten élő magyarok és szlovákok több százados együttéléséről szóló alkotás az ismeretteijesztő kategóriában lett első. A forgatókönyvet Miroslav Kusý professzor írta, a fiatal rendező pedig maga is vegyes nyelvi környezetben, Kassán nőtt fel. A zsűri főleg a téma rendhagyó, kliséromboló feldol­gozását díjazta. A szereplők visszaemlékezéseiből nem a történelem során kialakult sztereotípiák bontakoznak ki, hanem elsősorban a magyar nemesség fontos szerepe, a török és a Habsburg elnyomás elleni hősies küzdelem, valamint a magyarság kultúrá­jának egyetemes értékei, (juk) Könyvbemutató: Cápafogak között Dunaszerdahely. Ma 18 órá­tól mutatják be a Vámbéry Iro­dalmi Kávéházban Fehér Sán­dor Cápafogak között című verseskötetét, amely a Plectrum Kiadó gondozásában jelent meg. Az estet megnyitja és a szerzőt, valamint az illusztrá­tort bemutatja: Ardamica Zorán kiadóvezető. A kötetet Szászi Zoltán méltatja. Dedikál Fehér Sándor költő, a kötet szerzője, valamint jelen lesz Cselényi Ár­pád képzőművész, a kötet il­lusztrátora. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Falstaff 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Csalódások 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Ibusár 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: David Gale élete (amerikai) 18, 20.30 MLADOSŤ: Órák (amerikai) 15.15, 17.30, 20 MÚZEUM: 101 Reykjavík (izlandi-dán- francia-norvég) 17, 19 AU PARK - PALACE: Kill Bill (amerikai) 14.25,16.50, 19, 20, 21.20, 22.15 Trükkös fiúk (amerikai) 14.30, 17, 19.30, 22 Vágta (amerikai) 16, 18.50, 21.40 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14.50, 17.40, 20.30 A Mindenóó (amerikai) 15.45,18.10 Köztünk marad (szlovák) 20.20 Bad Boys 2- Már megint a rosszfiúk (amerikai) 16.10,19.10, 21.40 Oviapu (ame­rikai) 14.55,15.50,17.10,18 Hasrapacsi (cseh) 19.20, 22 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 14.20, 16 Doktor Szöszi 2 (amerikai) 15.30, 17.30, 19.40 A Szövetség (amerikai-német) 14.40, 17.20, 22.20 Ying xiong (hongkongi-kínai) 19.50 Istenek városa (brazil) 22.10 Órák (amerikai) 14.20,16.45,19.10, 20.10, 21.35 David Gale élete (ameri­kai) 22.20 PÓLUS - STER CENTURY: Órák (amerikai) 18.45, 21.10 Oviapu (amerikai) 15.20,17.20 Trükkös fiúk (amerikai) 19.55,22.25 David Gale élete (amerikai) 16.20, 21.30 Vágta (amerikai) 19.20, 22.10 Doktor Szöszi 2 (amerikai) 14.10, 16.15, 18.20, 20.25, 22.30 Kill Bill (amerikai) 14.30,15.25,16.45,17.40, 19, 21.15 A Mindenóó (amerikai) 14.35 Hasrapacsi (cseh) 18.55 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 14.40,17.30, 20.20 Pinocchio (olasz) 14.05 Pokolba a szerelemmel (amerikai) 16.40 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 14.45,17.35, 20.30 KASSA TATRA: Trükkös fiúk (amerikai) 15.45,18,20.15 CAPITOL: Kill Bill (amerikai) 15.45,18, 20.30 ÚSMEV: Oviapu (amerikai) 16 A Karib- tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 18, 20.30 IMPULZ: City of Ghosts (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Chihiro Szellemországban (japán) 17,19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Csaó, Lizzie!(amerikai) 19 LÉVA - JUNI­OR: Hasrapacsi (cseh) 16.30 Reggel Velencében (német) 19 IPOLY­SÁG - IPOLY: Femme Fatale (amerikai-francia-német) 18 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Doktor Szöszi 2 (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Amerikai pite 3 - Az esküvő (amerikai) 14, 16, 18, 20 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (amerikai) 13.45,16.30,19.15 Dok­tor Szöszi 2. (amerikai) 14.45 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (amerikai) 16.45, 19.30 Kill Bill (amerikai) 13.15, 14.30, 15.30, 16.45, 17.45, 19, 20 A Mindenóó (amerikai) 13.15, 15.30.17.30, 20.15 Az olasz meló (amerikai) 17.15,19.30 Pokolba a szerelemmel (amerikai) 16.15, 18.15, 20.30 Segítség, hal lettem! (dán-ír-német) 13.45, 15.30 A Szövetség (amerikai-német) 13.30, 15.45,18, 20.15 Terminátor 3.-A gépek lázadása (amerikai) 15.15, 19.45 Trükkös fiúk (amerikai) 13,17.30 Ma a plutokrata hatalomtól és a napi politika pragmatikus érdekeitől független művészet kínál gondolkodási alternatívát Világunk a labilitás állapotában Több mint két éve, az ezer­éves magyar államiság bom­basztikus, neobarokkos és giccsbe torkolló hivatalos ün­nepségei, a több mint száz kö­zépszerű köztéri művészeti alkotás leleplezése idején egy mindezt feledtető, megrendí­tő erejű performanszot lát­hattunk a komáromi Monos­tori Erődben megrendezett ArtFort Fesztiválon. Bartusz György Visszhang című elő­adásában tömören fogalmaz­ta meg a nagy történelem, a régió és az egyén magántörté­nelmének egymástól elvá­laszthatatlan kölcsönösségét. HUSHEGYI GÁBOR A magyar történelem ezer évének szubjektív értelmezését nyújtotta a honfoglalástól az ezredfordulónkig, katonai vezényszavak zuhatagából építette fel akcióját, jelezve, hogy az önimádat vagy az önsanyargatás mellett a lényegére csupaszítva is gondolkodhatunk saját történel­münkről. Valóban csak nézőpont kérdése, hogy ugyanaz a történelmi esemény az egyik nemzetnek győze­lem, a másiknak vereség, az egyik­nek megdicsőülés, a másiknak meg­aláztatás. Ám ha a lényegre össz­pontosítunk, Bartusszal érthetünk egyet, hogy az elmúlt évszázadain­kat hol a balra vagy a jobbra át, hol a hátra arc és az előre vezényszavak határozták meg, mikor melyik volt számunkra előnyösebb, illetve mi­kor melyik külső és belső nyomás­nak, ideológiának vetettük alá ma­gunkat önként, túlbuzgóan vagy ép­pen belső vagy külső erőszak alatt. S „Isten áldd meg ...” nem csak a ma­gyart, hogy tanuljon ebből és jelenét önmaga irányítsa már. Ha mindezt egyeden köztéri műben kellene kife­jezni, akkor ennek legjobb formáját is Bartusz kínálja az 1976-ban ké­szült Tér-idő-plasztikájával, ez a szo­bor ugyanis tengelye mentén külső hatásra forgatható - tetszés szerint. S mindez hogyan tükröződik lel­kűnkben? Egyensúlyhiányt, káoszt, talajvesztettséget eredményez. Már- már önmagunk csapdájába esett tér­idő-plasztikákhoz kezdünk hasonlí­tani, a labilitás állapotában élünk, számtalan kétely és bizonytalanság között. Bartusz György új installációja, a La- büitás egy hosszabb ideje érlelődő gondolat vizuális megfogalmazása. Az elmúlt évek történéseinek terhe alatt alakult ki a fóliából „épüld’ ko­runk új szimbóluma, a New York-i Ikrek, annak kátránypapírból meg­alkotott hosszú árnyéka, valamint ellenpólusa, az éhező harmadik vi­lág. Talán csak az elmúlt két évben engedtük tudatunkig, hogy a min­denki számára széles pályát nyújtó posztmodem kor végérvényesen a Bartusz György: Labilitás múlté. 2001. szeptember 11. azon­ban csak szimbolikus határkő, már az 1990-es évek is jelezték, hogy mind a filozófia, mind a művészet perifériára szorul, csupán egy szűk réteg közbeszédévé zsugorodott, ennek helyét a plutokrata hatalom vette át, amely korábban elképzel- heteden arroganciával érvényesíti akaratát az élet és vüág minden te­rületén. Ennek következtében eltűn­tek azok a bizonyosságok, kapaszko­dók, amelyek évtizedeken át egyér­telművé tették számunkra a jó és a rossz, a háború és a béke, a hasznos és a káros, a haszon és a kisemmizés közötti különbséget. Szó szerint egyik napról a másikra egy érték- vesztett világban találtuk magun­kat, amiről a filozófus Jean Baud- rillard mint a mondializált vüágról értekezik, amelyben a korábbi kate­góriák, ellentétes polaritást képvise­lő értékek elveszítették eredeti je­lentésüket. A legújabb ilyen sarokkő a háború és a béke fogalmak újraértelmezése, ami nemcsak a média és a politika témája. A művészetben is szemlél­tethető a változás, például az Atlan- ti-fal feldolgozása kapcsán. Paul Virilio az 1950-es és 1960-as évek mezsgyéjén fotózta a hadiépítészet­nek azt a korabeli csodáját, hogy an­nak esztétikai, formai oldalára hívja fel a figyelmet, majd 1975-ben a bunkerek archeológiájáról írott könyvében ennek elméleti, filozófiai feldolgozását kínálta. A háború esz­köztárát alkotó építmény eredeti rendeltetésétől függetíen bemutatá­sa, mintegy talált tárgy művészetbe való emelése nagy hatást fejtett ki a neovantgárd alkotókra, s hatása érezhető mind a mai napig. E művé­szeti platform egyik legújabb köve­tője Erasmus Schröter, akinek Bun­ker című, 1990 és 2003 között ké­szült fotósorozatát a nyár folyamán a bécsi Kunsthalle Attack! kiállítá­sán láthattuk. A mindent esztéti­kummá formáló eszköztár azonban nem volt kizárólagos már e színes fotográfiák születése idejében sem. A cseh emigráns művésznő Magda­lena Jetelová azonos tárgyú soroza­ta már a ’90-es évek során az erő­szak és az emberiség közötti törés­vonalról elmélkedett a katonai épít­mények kapcsán. Fokozatosan el­múlt Virilio 3-4 évtizeddel ezelőtti modernista optimizmusa, amit leg­inkább elméleti munkássága bizo­nyít, így például a Krieg und Fern­sehen című 1997-es könyve (magya­rul: Háború és televízió, 2003), amely a háború és média vizualizá- lásának kapcsolatát tárgyalja ke­gyeden őszinteséggel. Az új helyzet, a média hatalmi pozíciója, az egye­nes adásban közvetített háború (k) késztették Paul Viriliót arra, hogy módosítsa korábbi nézeteit, s mára a plutokracia egyik legkérlelhetetie- nebb bírálójává vált. Egyik legutób­bi a Le Nouvel Observateur áprilisi számában megjelent Clausewitz aí Invalidusok templomában (magya rul lásd Kritika, 2003/7-8,27.) címí esszéjében új vallási fundamentaliz mussal felérő politikusi szektás filo zófiaellenességet emleget, s ki mondja a kép szerepének végérvé nyes átalakulását. Virilio szerini „nem Bagdad felé nyomulunk, ha nem Bábel irányába, a nyelvek és í képek konfúziója felé. A média élő erőit küzdjük le, nem a katonait; í győzelem a képernyő uralása”, a kép tudatos tartalmi összezavarásának a kép feletti uralom - a „teleevan gelizmus” - korszakába kerültünk. Valóban minden a szemünk láttán változott meg, ennek következtéber újrafogalmazódik a művész és az ér telmiség társadalmi pozíciója, ám e 2 nem az 1980-as évek nyugat-euró pai művészetének újrakeltése, eg} új politkunst, de nem is az 1970-e: és 1980-as évek közép-európai til tott művészet stratégiája, a szimbó lumok és jelképek kettős (egyszerre szarkasztikus és rendszerbarát) ér telmezési világa. A helyzet ugyani: radikálisan eltérő, a művész (ponto sabban többségük) ma már nen avantgardista, netán akcionista po zícióból fogalmazza meg álláspont ját, hanem mélyebbre hatol. Az ak tuális lokális és globális témák eile nére emancipálódik a politikától egy pártideológiáktól függeden, au tonóm, gondolkodásra készteti platformot kínál. Ez mondható e Bartusz Labilitás című installációjá ról is, amely több korábbi művéhe: kapcsolódva, mint pl. a „... minden napi kenyerünket’? (2001, Lime: Galéria, Komárom), a Kvázi terel (2000-01) témájának és eszköztáré nak aktualitása mellett a kortár: művészet egyik ma meghatározd stratégiáját vállalja fel. A szimbólu mok és metaforák alkalmazásává immár nem a társadalom átalakító sát, nem „sorok közötti” olvasatot ki nál, hanem nyíltan felvállal egy min denkori hatalomtól függeden mű vész-értelmiségi platformot, amely nek fundamentuma az emberi éle! értéke a konfliktus mindkét oldalán A korábban szakrális közegber konfrontált fizikális és mentális te rét (térszerkezetek), az egyén medi tációra való késztetését, illetve el mélyülés iránti igényét (labirintus) új művében a letisztult forma, egy szerű, ám jelentéstartalommal fel ruházott anyaghasználat, az idő (vé szes) múlásával akusztikusán kitől tött tér váltja fel, hogy alternatívái kínáljon elmélkedésre. Ez Bartusz György és a kortárs művészet egyii platformja, amely immár nem kivár hanem napjaink valós kérdéseivel konfrontálja a tárladátogatót, s egy értelmű álláspontot fejez ki a ma: mondializálódó, azaz értéksemle gességbe zuhanó világunkban. (Galéria a Brämer-kúriában, A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeu­ma - SZNM, Zižka u. 18, Pozsony 2003. október 7.-november 2.) Felvidéki lagzi Budapesten - a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes fellépésének sikere a Budai Vigadóban „Ha gyünnek - lesznek, ha hoznak - esznek” ZÁHONYI ANDRÁS Akik úgy gondolták, hogy októ­berben nézik meg a Szőttes legújabb műsorát, azoknak a Párkány kör­nyéki turnén nyílt erre lehetőségük. A budapestiek október 10-én enge­delmeskedhettek a címben szereplő felszólításnak: „Jöjjenek a lagziba!” AUTENTIKUS HAGYOMÁNYŐRZÉS A lakodalom táncai bizonyították, hogy a Szőttes máig hű maradt alap­felfogásához: ugyanúgy az autenti­kus néptáncra építi előadásait, mint a rendszerváltás előtt. Fő támogató­ja is a régi,- a sok próbatételt megélt Csemadok ma is saját együttesének tekinti a Szőttest. Jóleső érzéssel nyugtázhattuk, hogy a táncosok kö­zött is felfedezhettünk régről ismert arcokat. Úgy tíz évvel ezelőtt, egy­kori Szőttes-rajongóként magam is több éjszakát végigbeszélgettem a megszállott táncosokkal a késő estig tartó próbák után. Akkoron a Szőt­tes az összetartó közösség élő példá­ját jelentette, s nem volt könnyű be­kerülni a „csapatba”. A Vigadó szín­padán még többen aktívan táncol­tak a „régiek” közül. A keleti együt­tesekből (Bódva, Búzavirág, Ilosvai) származó táncosok ma is meghatá­rozó személyiségei az együttesnek. Balta Aranka, Nagy Myrtil, Füzék György és Konkoly László mellett a dunaszerdahelyi Oláh Attila és a pozsonypüspöki Reicher Richárd is kiveszi a részét a próbák vezetésé­ből, a koreográfiák elkészítéséből. MAGAS SZINTŰ ÉNEKTUDÁS és zenei kíséret A Szőttes erőssége továbbra is a ki­váló énektudás. A hivatásos együtte­sek is megirigyelhetnék, ahogy a lá­nyok és a fiúk szólóéneke megszólal. A zenekari kíséret pedig remekül il­leszkedik az együttes „érzésből”, s nem csak betanulásból táncoló egyéniségeihez. A Cseh testvérek ze­nekara, kiegészülve Halmos Attilá­val, a szatmári és gömöri dallamok specialistájával, ezen az estén igazi lakodalmi hangulatot teremtett. Egyedül a zenekari számokban en­gedtek valamennyit a műsor össze­állítói az autentikusságból. A közön­ség tapsa igazolja, hogy nem tették rosszul: a cimbalomszóló és a ci­gányprímásokra jellemző felgyorsí­tott ütem, valamint a virtuóz díszíté­sek jobban lekötik a közönség figyel­mét, mint a tiszta forrásból szárma­zó dallammenetek. A koreográfusok - Nagy Myrtil és Konkoly László - különleges hangulatot adtak a mű­sornak az alsóbodoki fúvószenekar meghívásával. A tíz „trombitás” és a dobos a zoboralji táncok zenei kísé­retét biztosította. A LAGZI A természettel mindennapi .kapcso­latban álló falusi emberek őszinte szókimondását nem csak a hangfel­vételről bejátszott kommentár, ha­nem a násznagy ízes beszéde is re­mekül szemléltette, amikor a lako­dalomba készülőknek megjegyezte: „Ha gyünnek - lesznek, ha hoznak - esznek!” A menyasszony-búcsúztató után a lagzi a vőlegény házánál foly­tatódott, ahol már rendszerint „ví­gabb” a hangulat. Ipoly menti é: tardoskeddi táncok jelenítették mej a menyasszonyos házhoz vonulást valamint a menyasszony kikérését A stációtáncra kíváncsiak ilyenkoi kiszaladnak a kapuba „csudálkoz nyi”. A csallóközi polgári táncok, i rábaközi dús és csárdás is jól szem léltették a lakodalmi menet hangu­latát. A rimóci sarkantyús eszünkbe juttatta, hogy a hagyományok nerr érnek véget a mesterségesen kiala kított határoknál. A menyasszony- fektetést a Dunaszerdahelyhez kö­zeli Vásárát, a kontyolás előtti pár taköszöntést pedig Ipolyvarbó szo­kásrendjéből ismerhettük meg. A menyasszonytánc után „kivilágos ki- virradtig” járja a nép a csárdást. Per­sze minden jónak vége szakad egy­szer. A kartaliaknál a takarodóleves - no meg az asszonyok döfködése e kásás kanalakkal - meggyőzően jel­zi, „megdöglött a lagzi”, ideje haza- indulni. Az együttes vezetőinek, Né­meth Ildikónak és Szabó Szilárdnál ez a nagyszerű záró képe nemcsak s lagzi, hanem egyben a Szőttes mű sorának végét is jelentette.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents