Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-14 / 236. szám, kedd
20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 14. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A takarmány kiválasztása a szárnyasoknál a látó- és tapintóérzék szerint történik. A fogatlan csőrüregben a takarmány csak kevés nyállal keveredik, és azonnal a begybe jut, ami emésztőnyálként szolgál. A mirigyes gyomorban a takarmány gyomornedvvel keveredik és az izmos gyomorban felap- rítódik. Az enzimatikus emésztés és a tápanyagok felszívódásának fő helye a vékonybél A takarmánynak egy kis része a vakbélben baktériumok segítségével emésztődik és alakul át. Ezeknek a tápanyagoknak a felszívódása azonban csekély. Az állatok optimális teljesítményének érdekében könnyen emészthető és alacsony nyersrost tartalmú takarmánnyal kell etetni őket. Az adag fehérje-tartalmának összhangban kell lennie az energiatartalommal. Ismeretes, hogy a baromfiak emésztőcsatornájának hossza a testhoszukhoz képest jelentősen rö- videbb, mint például a kérődzőké. A szárnyasok emésztőcsatornájának teljes hossza csak hatszorosa az állat testhosszának, míg a juhok esetében ez az arány 25-30-szoros, a sertéseknél 15-szörös. A baromfi ........... emésztőcsatornájának jellegzetessége, hogy a begy a nyelőcső mirigyek nélküli, zsákszerű tágulata, amit a vékonybél előrehozott mirigyes és izmos gyomorrendszere egészít ki. A csibe és jércene- velés során a tojóteljesítmény előfeltételeit alapozzák meg. A tojók genetikai potenciálja a nevelési periódusban alacsonyabb mint a brojlereké, ezért a ta- karmány- adagban kisebb fehéije- és energiatartalomra van szükség. A tojóidőszak kezdetéig ugyanakkor az állatoknak általában el kell érniük a 1,5 kg-os élősúlyt, ami napi 10 grammos tömeggyarapodásnak felel meg. Ehhez a takarmányadagnak 1,8 g fehéijét, 3,3 g nyersfehérjét és 125-290 kJ metabolizálható energiát kell tartalmaznia. A kikelést követő napokban a csibék elegendő táplálékhoz jutását a szikzacskó is segíti. Ekkor a szikzacskóban és a májban található ásványiFontos szempont a kocák megfelelő takarmányozása A malacnevelés hatékonysága ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A sertéstenyésztés hatékonyságának növelésében a malacnevelés eredményessége fontos szerepet kap. Ebben a folyamatban a sikeres gazdálkodónak vagy sertéstelepeknek ma már 20-22 malacot kell elválasztaniuk ahhoz, hogy verseny- képesek legyenek. A jelenlegi feltételek között a tenyészállatok biológiai paraméterei alapján egyértelmű, hogy ezt a mutatót csak minimális elhullás esetén lehet teljesíteni. Ahhoz, hogy a választási folyamat minimális veszteség és a lehető legjobb gyarapodás mellett a gazdaságos termelés alapja legyen, szakszerűen megtervezett takarmányozási technológiára, következetes munkára, műszaki, higiéniai és állategészségügyi feltételek megteremtésére van szükség. A sertéstenyésztésben az elmúlt években a genetikai fejlesztés iránya a soványhús-termelés mellett a szaporulat és a kocák tejtermelésének növelésére irányult. Az elért eredmények nyomán csökkent a választási idő is. Ennek lerövidülése azonban gondot okozhat a malacok választást követő szilárd táplálékfelvételében. Ebben ugyanis az állatok tulajdonságai nagyon eltérőek, némelyik már a választást követő öt órán belül felvesz bizonyos mennyiségű takarmányt, vannak azonban olyanok is, amelyek csak több mint ötven óra múlva vesznek magukhoz szilárd táplálékot. Az utóbbi évek szakmai tapasztalatai alapján a sikeres malacnevelésben egyre nagyobb szerep jut a vemheskoca megfelelő takarmányozásának is. Ez a takarmányozás ugyan kisebb jelentőséggel bír a születendő malacok testtömegére, mint azok genetikai tulajdonságai, azonban a malacok születési súlya döntően meghatározza későbbi sorsukat, és az elhullási százalékon túl a későbbi növekedésükre is hatással van. A szoptató kocák tejtermelése és utódaik növekedési üteme között egyértelmű az összefüggés. A modem fajták ma már 10-12 kg tejet termelnek naponta, ez duplája annak, amit a hagyományos fajták az utóbbi évtizedekben produkáltak. Az anyatej azonban csak mintegy 7- 10 napig biztosít megfelelő táplálóanyagot a malacok számára, ezért fontos, hogy már idejekorán hozzászoktassuk őket a tápfelvételhez. A mérések és tapasztalatok azt mutatják, hogy a mesterségesen táplált malacok növekedése messze meghaladja a természetes körülmények között fejlődőkét. A szilárd takarmányra való szoktatás azonban nem elsősorban a gyorsabb fejlődést szolgálja, hanem az emésztési- élettani érési folyamatok serkentése révén váltja ki a választási folyamatra meghatározó hatását. A választási testömeget kevésbé befolyásolja, de ezt követően komoly előnyt jelent a termelési paraméterek alakulásában. A malacok választását nem egy adott napra kitűzött eseménynek, hanem egy terveszerűen felépített folyamat részének kell tekinteni, amelyet több tényező megfelelő előkészítésével és biztosításával lehet csak megvalósítani. Az utónevelő épület előkészítése, fertőtlenítése, a kellő hőmérséklet és a jó minőségű ivóvíz biztosítása, a kutri- cák műszaki állapota, az alkalmazott etetők és a kellő férőhely biztosítása mind fontos tényezője az említett feltételrendszernek. A malactápok összeállítása is komoly felkészültséget igényel. A kezdeti időszakban a táplálóanyagok mennyiségi biztosítása kisebb jelentőséggel bír, mint a könnyen emészthető, az emésztőrendszer strukturális és funkcionális fejlődését biztosító alapanyagokkal való ellátás. A humán minőségű alapanyagok felhasználása ezen a területen kedvező eredményeket hoz, az árban rejlő különbségek a későbbiekben megtérülnek. Az olcsó, emésztésélettan követelményeinek nem megfelelő termékek hatása az elhullásokban, a hasmenésekben, jobb esetben pedig csak a kisebb fejlődési ütemben nyilvánulnak meg. Kétségtelen azonban, hogy a legjobban összeállított táp, vagy tápsor is elvárja a gazda hozzáértő gondosságát. A szakértelem mellett a precíz végrehajtás, a folyamatos alapos munka és ellenőrzés nélkülözhetetlen. (Agrárágazat nyomán -sz) (Illusztrációs felvételek) Az idei aszály óriási károkat okozott, ennek ellenére mégse sikerült orvoslást találni a károk enyhítésére POMICHAL ISTVÁN Kisebb fehérje- és energiatartalom szükséges A tojóbaromfi takarmányozásáról - könnyen emészthető és alacsony nyersrost tartalmú takarmánnyal etessük őket nem működik nálunk a piacszabályozási rendszer, miközben az EU- ban szigorúan szabályozzák az agrárpiacot? Miért nem jut a támogatás az unió által jóváhagyott 55 %-os szinten? A történelemből ismert, hogy régen is voltak válságos időszakok, mikor a gazdák vagy könyörgőre fogták a dolgot, vagy fellázadtak, tiltakoztak, esetleg személyesen is áldozatot hoztak jogaik érvényesítése érdekében. Ma nálunk a gazdák már nem lázadnak, nem tüntetnek, jámbor birka módjára hagyják magukat (félre)vezetni és ballagnak egyesével a vágóhídra. Az érdekvédelmi szervezetek tárgyalások útján nem tudták elérni céljaikat. Csalódottság vett rajtuk erőt. Elvesztették önbizalmukat úgy, hogy már arra sem képesek, hogy érdekeiket az erő demonstrálásával érvényesítsék. Hol történt hiba? Mit kell még kibírnia a szlovákiai agrárvállalkozónak? Csak azért kapta vissza a gazda ősei földjét, hogy azt ismét elveszítse? Nem olyan régen arról szavaztunk, hogy akarunk-e az EU tagjai lenni. Akkor e cél érdekében az agrárérdekeket képviselő szervezetek - bízva a kormány ígéreteiben - követeléseinknek nem adtak nagyobb hangot, tekintettel a referendum fontosságára. A szomszédos országok mezőgazdászai viszont kivonultak az utcákra, és minden jel arra vall, hogy elérték céljaikat. Nálunk viszont alamizsnát készülnek osztani a gazdák között azért, mert betartották az egyességet. Ki érti ezt? Sajnos, ismert az álláspont: ,jelenleg nincs több pénz a mezőgazdászok számára”. Azt hiszem ebben a fázisban már fölösleges érvelni az mellett, hogy miért kellene, hogy legyen. Az aszály és a kedvezőtlen (Illusztrációs képmontázs) gazdasági helyzet koldusbotra juttatta az ágazatot. Most már csak abban bízhatnak a gazdák, hogy az állam a jövő évi költségvetésében nem fog olyan adóterheket kiróni, mint amikor minden rendben volt! Olyan mértékű adókedvezményeket kellene törvényerőre emelni, amellyekkel utólag kártalanítani lehetne a gazdákat, és egyben meg lehetne teremtem az esélyegyenlőséget az EU csatlakozás idejéig. Itt az október. Eljött újra a vetés ideje. Tervezni kell a jövőt, olyan helyzetben, amikor ismételten a rossz és a rosszabb döntések között kell választani. A földműves nem tehet mást, - mint mindig - most is elvetheti a kenyémekvalót, és bízhat a „szebb jövőben”, az aszálykárok utólagos rendezésében, és főleg abban, hogy jövőre már EU tagként arathat. Ha túléli, talán majd rendezni tudja felhalmozott adósságait is. és hatóanyagok határozók meg az állatok fejlődését, mert ebben az időszakban a takarmányfelvétel még alacsony. A tojócsibék optimális tápanyagellátásához az állatok takarmányának életük első két hete alatt 22 százalék nyersfehérjét és 11,7 MJ energiát kell tartalmaznia kg- onként. Azért, hogy az indulás után az állatok túl gyors és károsan hirtelen fejlődését elkerüljük, az energiaszintt 11,3 MJ-ra, majd a kor előrehaldtával 10,9 MJ-ra csökkentjük. Ezzel együtt a takarmány fehérjetartalma is csökken, előbb 17%-ra, majd 12 %-ra. Természetesen a nevelőtakarmányban elengedhetetlen a kiegyenlített fehérje-energia arány betartása. A jércék tojókká nevelése 3 különböző takarmányozási fázisból áll. A naposcsibét a 10. hétig indítótáppal, a 10. héttől a 16. hétig I-es nevelőtáppal, az ezt követő tojóelőkészítő időszakban Il-es táppal etetik. Az egyes takarmánygyártók által előállított tápkeverékek az említett fázisok- fehéije- és energiaszükséglete alapján tartalmazzák a szükséges táp- és alapanyagokat. (Feld.-sz) (Illusztrációs felvétel) eptember végére az agrárvezetők és a szakemberek számára már körvonalazódnak az év végén várható gazdasági eredmények. Az már most nyilvánvaló, hogy agrárszférában (még) működő vállalkozások fennmaradása komoly veszélybe került. Aki csak egy kicsit is belelát a dolgok menetébe, az előtt teljesen világossá vált, hogy már nem a szakadék előtt áll az ágazat, hanem zuhan lefelé. Ma már szinte értelmetlennek tűnik azzal foglalkozni, hogy miért is került válságba a mezőgazdasági termelés Szlovákiában, hiszen sokak számára a helyzet amúgy is kilátástalanná vált. Negyedik éve sújtja az aszály az országot, negyedik éve szenvedi el ennek minden következményét elsősorban a agrárágazat. S annak ellenére, hogy a 2003-as szárazság bizonyítottan óriási károkat okozott, mégse sikerült kellő orvoslást találni a károk enyhítésére. Miközben az agrárolló még jobban kinyílt, ugyanakkor az illetékesek nem hoztak enyhítő intézkedéseket a károk mérséklésére. A jelenlegi helyzetben legalább olyan mértékű támogatásra lenne szükség, hogy a vállalkozások talpon maradhassanak. Tudni kell, hogy a vállalkozások az aszályos években teljesen felemésztették a tartalékaikat, ezért most már az alapva- gyonhoz kell nyúlniuk, ami sokak számára a vég kezdetét jelentheti. Felmerülnek a kérdések: vajon miért a mezőgazdaságban a legalacsonyabbak a bérek? Európa más országaihoz viszonyítva miért kell Szlovákiában a legalacsonyabb áron értékesíteni csaknem minden agrárterméket? Miért olyan drágák az agrárszférába belépő áruk? Miért fizet jóval több adót és egyéb elvonásokat ezekben a válságos időkben a mező- gazdaság, miközben a támogatások mértéke elmarad a környező országokhoz képest? Miért gátolják az agrártermékek kivitelét adminisztratív intézkedésekkel, miközben szabadon importálható a legtöbb agrártermék és élelmiszer, akár dömpingárakon és -mennyiségben is? Miért Rossz és rosszabb között A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
