Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-14 / 236. szám, kedd

2003. október 14., kedd 7. évfolyam, 10. szám A közvetlen kifizetések fél hektár összterület után lesznek igényelhetők, az ellenőrzések alapjául a mezőgazdasági földterület nyilvántartási rendszere (LPIS) szolgál majd Harminc ár az alap Légi felvételek alapján kialakított térkép (TTK archívumi felvétel) ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ int ismeretes, Szlová­kia az Európai Unió­ba való belépés után az agrárágazat szá­mára folyósított köz­vetlen kifizetések rendszere által felkínált változatok közül az egyszerűsített kifizetések mellett döntött, ami lényegében annyit jelent, hogy a támogatásra jo­gosultak nem a termékek kvóták ál­tal megszabott mennyisége alapján kapják majd a támogatást, ami szi­gorú ellenőrzési rendszerhez kötött, hanem az általuk művelt nyilvántar­tott földterület nagysága alapján igé­nyelhetik a gyakorlatilag alanyi jo­gon járó uniós pénzeket. Természe­tesen az unióban ennek a változat­nak is megvannak a maga szabályai. Az egyszerűsített kifizetések rend­szerében (SAPS) működő uniós gaz­dák a jelenleg érvényes jogrend sze­rint 0,3 hektár művelt terület után már igényelhetik a támogatást, a tagországoknak további feltételként a kifizetendő támogatás minimális összegének meghatározásával is le­hetőségük van a kifizetések szabá­lyozására. Jelenleg az unióban ez a javasolt szült 50 euro, tehát az a gaz­da, aki a terület nagysága alapján ugyan jogosult lenne a támogatásra, de az általa igényelt kifizetés összér­téke nem éri el az említett összeget, nem kapja azt meg, mivel a kifizeté­sek adminisztrálása és az ellenőrzé­se ilyen alacsony tételek esetén rend­kívül költségessé válna, gyakorlati­lag többe kerülne a leves, mint a hús. Szlovákia számára az unió illetéke­sei 0,3 - 1 hektárig teijedő tarto­mányban szabták meg területalapú egyszerűsített kifizetések igénylésé­nek alapvető feltételeit. A tárca itt­honi ületékesei dönthettek arról, hogy ezen értékek között hol húzzák meg a határvonalat. A javaslat lehe­tőséget kínált arra is, hogy a kifize­tések igénylésének határát akár 1 A jogosultak az általuk művelt nyilvántartott földterület nagysága alapján igényelhetik a gyakorlatilag alanyi jo­gon járó uniós támogatást. hektár területnagyságban szabják meg. A tárcavezetés végülis komp­romisszumos megoldást hagyott jó­vá. Nevezetesen a belépés után azok a nyilvántartott gazdálkodók igé­nyelhetik majd a közvetlen kifizeté­seket, akik legalább 0,5 hektár terü­letet művelnek, s a legkisebb parcel­lájuk nagysága meghaladja a 0,3 hektárt, tehát a harminc árat. Elmé­letileg elképzelhető az is, hogy az a gazdálkodó, aki például több mint száz hektárt művel, de ha ezeknek a parcelláknak a nagysága egyenként nem haladja meg a harminc árat, nem igényelhet, .s nem is kaphat majd támogatást. A közvetlen kifizetések ellenőrzé­sének alapjául nálunk is a mező- gazdasági földterület nyilvántartá­si rendszere (LPIS) szolgál majd, amelyet a Talajvizsgálati és Talaj- védelmi Kutatóintézet dolgoz ki rohamléptekben, hogy az időben készen álljon az adatszolgáltatás­ra. A rendszerben a parcellák nyil­vántartását a légi felvételekkel ké­szített ún. digitális ortofoto­térképek adatai és a tényleges ka­taszteri ellenőrzések adatai szerint elvégzett azonosítások alapján ala­kítják ki. A minisztérium regionális osztályain végrehajtott ellenőrzé­sek során első lépésében a nagy­üzemi gazdaságok által művelt te­rületeket azonosították, ezek te­szik ki ugyanis az országban mű­velt mezőgazdasági termőterület­nek több mint a 90 százalékát. A két éve végrehajtott agrárcen­zus adatai alapján kiderült, hogy az országban hozzávetőlegesen mintegy 32 ezer fél hektárnál na­gyobb területen gazdálkodó egy­ség van, akik szintén potenciális várományosai az egyszerűsített rendszerű közvetlen kifizetések­nek. Nekik szintén be kell kerül­niük a nyilvántartásba, hogy a tá­mogatásra jogigényük keletkez­zen. A Talajvizsgálati és Talajvé­delmi Kutatóintézet adatai alap­ján közülük egyelőre mintegy 18 ezret azonosítottak, miközben a mezőgazdasági földterületnek mintegy 90 százalékát már szin­tén végrehajtották az összehason­lítást és az azonosítást. A legna­gyobb elmaradások egyelőre az északi járásokban vannak. Egyelőre nem teljesen tisztázott, hogy a megszabott feltételeknek megfelelő harminc árnál nagyobb alapterületű és több műit fel hektár összterületen termelő kertészkedők is jogosutak lesznek-e a támogatás­ra. Annyi azonban már most bizo­nyos, hogy a nyüvántartási rendszert pontos és részletes adatokra alapoz­va kell kiépíteni, hogy a későbbi el­lenőrzések során egyértelműen iga­zolható legyen a támogatások kifize­tésének jogosultsága. (sz) Mi az LPIS? Az LPIS (Land Parcel Identification System) - a mezőgazdasági ter­mőterületek azonosítási (identifikációs) nyilvántartási rendszere, amely meghatározó eleme az agrárágazatban kifizetésre kerülő uniós források merítésének és felhasználásának ellenőrzését szol­gáló ún. Integrált adminisztratív és ellenőrzési rendszernek. Ez az ellenőrzési rendszer elsősorban a rövidítése, az IACS (ajax) néven került be az agrátermelők köztudatába. Az európai mezőgazdasági biztosítási és garanciós alap, tehát az uniós források folyósításának alapvető feltétele minden országban egy ilyen ellenőrzési rendszer felállítása és működtetése. Az LPIS szempontjából lényegtelen, hogy az egyszerűsített kifizetési rendszert vagy a teljes közvetlen kifizetési rendszert valósítják meg. A parcellák digitalizált azonosí­tási rendszerének alkalmazása mindkét változatnál szükséges és kötelező. Az idevonatkozó uniós rendeletek minden tagország szá­mára kötelezővé tették a digitalizált adatnyilvántartás alkalmazá­sát. A LPIS azonosítási rendszerben 1 m léptékű légi felvételek alapján kialakított digitális térképeken ún. termelői blokkokat hoznak létre, amelyeket a minisztérium regionális osztályain a parcellák művelői pontosítanak, behatárolnak és azonosítanak. Az így létrehozott azonosítási és nyilvántartási rendszerbe belefoglalják a gyümölcsö­sök, szőlők, komlóültetvények, az ökológiai mezőgazdaság és az öntözőrendszerek önálló nyilvántartását is, s az uniós előírások sze­rint csupán az említett rendszerben szereplő hitelesített parcellák művelői és tulajdonosai lesznek jogosultak a támogatások igénylé­sére és merítésére, (sy) Az agrárágazatban a termékek betakarítás utáni feldolgozására szolgáló gépekkel és berendezésekkel való ellátásban jelentős a lemaradásunk A mezőgépgyártók termeléscsökkentésre és leépítésekre kényszerültek ÚJ SZC^SSZEFOGLALÓ Míg 1996-ban a termelők használa­tában levő mezőgazdasági gépek és berendezések 77 százaléka volt a 8 évnél idősebb, három évvel később ez az arány nem csökkent, hanem tovább növekedett, s már a 88 száza­lékot is meghaladta, sőt ez a „fejlő­dési hány” máig is tart, állítják a ha­zai mezőgépgyártás szakmai szerve­zetének, az Ágrionnak a képviselői nemrég közzétett értékelő felméré­sükben. A gépek fokozatos elöregedését és számuk csökkenését az új gépek vá­sárlásával csak részlegesen tudják ellensúlyozni a termelők, mivel ezek ugyan magasabb műszaki szinten képesek az elöregedett gépek mun­kájának kiváltására, ugyanakkor jó­val drágábbak is. Az egyes területe­ken különböző mértékű a géppark felújításának és átalakításának szintje. A gabonafélék, a takarmá­nyok és a cukorrépa termelésében jelentős előrelépés történt, a termé­kek betakarítás utáni feldolgozására szolgáló gépek és berendezések - tisztító gépsorok, osztályozok, szárí­tók, csomagolok stb. - üzembe állí­tásában azonban jelentős a lemara­dásunk, ez főleg a zöldségtermesz­tésben érzékelhető. A termelők anyagi-pénzügyi helyze­te nem teszi lehetővé, hogy a gép­parkjuk megújítására folyamatosan forrásokat különítsenek el és hasz­náljanak fel, a hazai mezőgépgyár­tás számára ezáltal a termékértéke­sítési lehetőségek is jelentősen be­szűkültek, ami magával vonta a gyártások leépítését, megszünteté­sét. A mezőgazdasági gépek és be­rendezések gyártása nálunk jelenleg elsősorban a 60 -140 kW teljesítmé­nyű traktorokra, talajelőkészítő és talajművelő gépekre, vetőgépekre, ültetőgépekre, takarmánybetakarí- tókra, trágyaszórókra és anyagmoz­gató eszközök előállítására irányul. Az alacsony példányszám miatt a gépek előállításának gazdasági mu­tatói eléggé kedvezőtlenek, a gyár­tók zöme anyagi gondokkal küzd, s fokozatosan további leépítésre, ter­meléscsökkentésre kényszerül. Ezt az utóbbi három év adatai is jól mu­tatják, ez alatt az idő alatt a nálunk gyártott mezőgazdasági gépekre ki­adott tanúsítványok száma csaknem 10 százalékkal, az élelmiszeripari gépekre 2 százalékkal, az erdőgaz­dálkodási és faipari gépekre több mint 20 százalékkal csökkent. Ismeretes, hogy a rendszerváltás után a hazai gépipar válságának ke­zelésére beindított konverziós prog­ram sem hozott számottevő ered­ményeket, a gyártók többsége tőke- ellátottság szempontjából aluldi­menzionált, többnyire a hosszú távú működéshez szükséges forrásokkal nem rendelkezik, a piaci kereslet be­szűkülése nyomán a termékértéke­sítés akadozik, így nagyon sok gyár­tó tönkrement. A rendszerváltás előtti időszakban ismert és neves hazai mezőgépgyártó cégek jelentős mértékben visszafogták vagy telje­sen megszüntették ebbéli tevékeny­ségüket. Jó példa erre a burgonya­betakarító gépek előállítása a komá­romi Agrostavban és utódválla­lataiban, a gyártást itt is megszün­tették. A mezőgazdasági gépek és berende­zések fejlesztése jelenleg Szlovákiá­ban stagnál. A mezőgépgyártókat összefogó Agrion társulás ugyan foglalkozik az ágazat átfogó gyártási politikájának stratégiájával, a köz­ponti ágazati szervek azonban az utóbbi években nem szenteltek kellő figyelmet ennek a kérdésnek, s így történhetett meg, hogy a rovinkai mezőgazdasági gépgyártásra szako­sodott kutatóintézetet is felszámol­ták. Különösen bonyolult a helyzet az állattenyésztési gépek és beren­dezések területén, ezeket a gépeket nálunk egyáltalán nem gyártják, tel­jes mértékben behozatalra szoru­lunk belőlük, sőt az alkatrészellátás is erre kényszerül. Ezen a téren főleg gyártási kooperációk létrehozásával minél hamarabb javítani kellene a helyzetünkön. A hazai mezőgazdasági gépek és be­rendezések kivitele eléggé korláto­zott. Csupán traktorok, vetőgépek és kis kerti géepk, valamint élelmi- szeripari berendezések kerülnek ex­portra. Az egyes térségek mezőgépekkel va­ló ellátottsága országon belül na­gyon különböző. Nyugat-Szlovákiá­ban termelési potenciálja következ­tében a nyitrai régió a legellátottabb térségek közé tartozik, a Komáromi, Érsekújvári, Nyitrai és a Lévai járá­sokban jelentős előrelépés történt a vállalatok gépparkjának felújításá­ban, ma már a cégek 80 százaléká­ban ezen a téren a kedvező az irány. Hasonló irányzat érvényesül a po­zsonyi, somorjai, nagyszombati és bazini térségben gazdálkodó mező­gazdasági és élelmiszeripari vállala­tokban is. Az ország keleti részében Kassa és Tőketerebes, valamint Rozsnyó és környéke azok a térsé­gek, ahol napjainkban már jóval többet áldoznak a gépekkel való el­látottságra. Néhány kivételtől elte­kintve nagyon kedvezőtlen viszont a helyzet Rimaszombat, Nagykürtös és Losonc térségében. A jövőben a gazdálkodók beruházási politikájá­ban erre a területre is nagyobb fi­gyelmet kell fordítani, hogy az egyes térségekben mutatkozó számottevő különbségeket fokozatosan felszá­molják. (yl) (Illusztrációs felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents