Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-14 / 236. szám, kedd

Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2003. OKTÓMER 14. KOMMENTÁR Esernyő alatt ázva T.SZILVÁSSY LÁSZLÓ A jövő évi állami költségvetésben az agrárágazat támogatására for­dítható költségvetési források kormány által javasolt szintje és az aszály okozta károk mérséklésére összekapart pár száz millió koro­na alamuzsnaként való szétosztása méltán váltotta ki az ágazati ter­melők felháborodását, hiszen miközben a szomszédos országokban az adott lehetőségek határain belül minden megtesznek az agrár­ágazataik versenyképességének megőrzéséért, a szlovák kormány­nak mintha nem lenne fontos, hogy az itteni mezőgazdasági terme­lők az unióba való belépésünk után fel tudják venni a versenyt első­sorban a szomszédos országok termelőivel, hogy a piaci megméret­tetésben ne eleve hátrányos helyzetből kelljen indulniuk. Egyelőre úgy tűnik, hogy a kérések, érvelések süket fülekre találnak, hiszen a kormány fináncminisztere rezzenéstelen arccal állja az ebbéli köve­teléseket. A kérdés az, tehet-e mást, ígérhet-e többet, mint amennyit a jelenlegi kormányjavaslat tartalmaz. Úgy tűnik fel, hogy nem te­het mást, ha a költségvetési hiány előirányzott keretszámait be akar­ja tartani, s nem is akar többet tenni, hiszen egyelőre nincs olyan kényszerítő erő, amelynek hatására esetleg mélyebben kellene be­nyúlnia állambácsi zsebébe az agrártámogatásokat illetően. Sőt, vélhetően a nemzetközi pénzvilág illetékesei előtt még jó színben is tűnhet fel ez a következetes elutasító magatártás, amely az agrártá­mogatások terén újabban nálunk is megnyilvánul. A következő napok egyik sarkalatos politikai kérdése lesz, hogy a botrányok között bukdácsoló koalícióban lesz-e, marad-e annyi jó­zan paraszti ész, hogy komolyan elgondolkodjon az agrárágazat jö­vőjéről, költségvetési forrásainak bővítéséről, s annak alapjait meg is teremtse. Ha nem, akkor viszont nyíltan ki kell mondani, hogy bú­zatáblák és kukoricaföldek, vagy az istállók helyett a paraszt inkább járjon moziba, vagy a munkahivatalba, esetleg jódolgában gyorstal­palókon szerzett átképzés után kóstoljon bele a new yorki tőzsdecá­pák rongyrázó világába. Vagy akár esernyőcsinálóként egyen- rangúsítsa magát újdonsült sorstársaival, akiket egyes OECD veze­tők szerint szintén megillethetne az aszálytámogatás, hiszen az eső hiánya őket is éppúgy sújtotta. Újabban eljátszom a gondolattal, mi lenne ha az a mintegy százezer ember, aki ma még Szlovákiában eb­ben az ágazatban keresi a kenyerét, s jövőre, miután az említett ha­tások következményeként tönkremegy és az utcára kerül, jobb esetben az esernyőgyártók céhjének tagjaként, vagy kerti zuhanyró­zsákat előállító ldsiparosként jelenne meg az immár közös nagy eu­rópai összeborulást jelképező piacon. Természetesen ezzel össze­függésben a világ legfejletteb államait tömörítő szervezet gazdasági szakértői elkezdhetnék azt vizsgálni, hogy milyen hatással lenne a közös európai piacra, sőt, a világgazdasági folyamatokra, ha az itte­ni parasztokból hamarjában átképzett esernyőgyártók netán döm­pingáron tömegesen elárasztanák termékeikkel Európát. Amíg ezt vizsgálnák, legalább addig is békén hagynának bennünket, (szí) (Illusztrációs felvétel) Az aszály ellen hazai nemesítéssel Szárazságtűrő fajták ÚJ SZÓ-ISMERTETÖ A szakemberek már évek óta vitáz­nak azon, hogy az elmúlt években tapasztalt aszályos időszakok, ame­lyek jelentős mértékű terméscsökke­nést okoztak főleg a mezőgazdasági termelésben, vajon belefémek-e még a normálisnak tartott mérsékelt égövi időjárásrendbe. A vitában ugyan még végleges megállapdás nem született, ugyanakkor az már bizonyos, hogy ma már egyre több gazdálkodó és termelőüzem érdek­lődik a szárazságtűrő fajták iránt, s ezek kínálatára már a vetőmagnemesítő és forgalmazó cé­gek is egyre nagyobb hangsúlyt he­lyeznek. A globálisnak mondott felmelegedé­sek nyomán ugyanis jelentős mér­tékben megváltozik egy-egy térség­ben a termesztett növények struktú­rája. Az egynyári növények esetében a fajtaszerkezet változtatása gyor­san megvalósíthatónak tűnik, hi­szen elegendő lehet az aszálytűrő fajták elterjesztése. A szelekció azonban nem minden esetben ilyen egyszerű, hiszen a növények szem­pontjából többféle aszály létezik, esetenként más és más tulajdonság­ra van szükség a talaj vízhiánya, a légköri szárazság, vagy mindkettő egyidejű elviselésére. A hazai fajta­nemesítő szakemberek nem véletle­nül hangsúlyozzák és ajánlják a kon­tinentális klímában kinemesített ha­zai fajták szárazságtűrő tulajdonsá­gait, hiszen ezek az adott növényfa­jokban évszázadok során fokozato­san alakultak ki és át, az itteni légkö­ri viszonyokhoz alkalmazkodva. A zöldségfajták nemesítésében a szárazságtűrés növelése általában nem a legfontosabb cél, hiszen ma már egyértelmű, hogy az értékesebb hajtatott vagy szárazföldi zöldség­növényekkel kizárólag öntözéses feltételek között érdemes csak fog­lalkozni. A szőlő és gyümölcster­mesztésben azonban már fontos szempont lehet a szárazságtűrés. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy az intenzív gyümölcstermesz­tés öntözés nélkül gyakorlatilag szintén lehetetlen, mivel a nyár végi, a következő évi termőrügy-kialaku- lás időszakában a gyümölcsök in­tenzív növekedésekor komoly vesz­teséget okozhat a kellő nedvesség hiánya, (ly) Az őszi gabonafélék igényeit figyelembe vevő kiegyensúlyozott és optimális tápanyagellátás is szerepet kap Gyomirtás az ősziekben (Illusztrációs felvétel) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ v ĺ nnak ellenére, hogy az A őszi kalászosok gyo- mosodás elleni védel- / % mére leginkább a vegyszeres gyomirtás a legelterjedtebb módszer, s a nagyüzemi termeszté­si módszereknek ma már nélkü­lözhetetlen eleme, a gabonatáblák védelmére nemcsak vegyszerek, hanem agrotechnikai, mechanikai és biológiai eszközök is alkalmaz­hatók. Az agrotechnikai eljárások közül a legfontosabb a helyes vetésforgó megválasztása. A vetésforgó az egyik legtudatosabb eleme a a gyomszabályozásnak, ilyen szem­pontból az őszi búza legjobb előve- teményének a korán lekerülő növé­nyek (pl. zöldborsó) számítanak. A hosszabb tenyészidejű kapások (pl. a kukorica) már nem megfele­lők ebből a szempontból. Az agro­technikai módszerek közül úgy­szintén fontos szerepe van az opti­mális tápanyagellátásnak. Gyakor­lati szakemberek tapasztalatai és vizsgálati eredmények is igazolják, hogy az optimális tápanyagellátás szintén komoly befolyással bír a gyomszabályozásra. Köztudott ugyanis, hogy a gyomok jóval ag- resszívabban és hatékonyabban hasznosítják a talajban levő táp­anyagokat. Ha egy adott parcellán a gyomosodás túl nagy mértékű, akkor a gyomok a kultúrnövénytől is jóval több tápanyagot vonnak el. A megoldást egyes vélemények szerint a jóval nagyobb műtrágya­adagok jelenthetnék, a kísérleti eredmények viszont azt mutatják, hogy ha túladagolják a tápanyago­kat, még a műtrágyával nem kezelt kontrolinál is alacsonyabb eredmé­nyek születnek. Egyértelműen be­bizonyosodott, hogy a kultúrnö­vény valódi igényeit figyelembe ve­vő kiegyensúlyozott és optimális tápanyagellátás biztosítja az ősziek számára a kezdeti fejlődés legfon­tosabb feltételeit. A gyomosodás elleni harcban fon­tos technológiai elem a talajműve­lés is. Egyrészt javítja a talaj szer­kezetét, másrészt a gyomflóra fris­sen kikelt állományának beforga­tásával nemcsak a gyomok terjedé­sét és növekedését gátoljuk meg, hanem biztosítjuk a csíranövény fejlődési feltételeit. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül a vetőmag tisztasága, a gyommag­vaktól való mentessége sem.. A gabonafélék gyomosodás elleni védelmében a mechanikai védeke­zésnek, főleg a nagyüzemi ter­mesztési módszerek között nincs gyakorlati jelentősége. Elsősorban a nagy értékű vetőmagfajták előál­lításánál, a fajtaidegen tövek és gyomok eltávolításában vagy a biotermesztésben játszhat szere­pet. Eszközei a gyomfésű és a kül- lős kapa, kézi eszközként az acat- vágó is szóba jöhet.. A gyomosodás elleni biológiai vé­dekezés gyakorlati eljárásai nálunk még nem terjedtek el. Némely gyomfajták ellen ugyan már van­nak kórokozók, ezeket azonban ma még egyelőre csak inkább vizs­gálják, s főleg a kapásokban kiegé­szítő eljárásként lehet jelentősé­gük. A szántóföldi növénytermesztés­ben az őszi gabonafélék gyomoso­dás elleni védelme napjainkban szinte kizárólagosan a vegyszeres védekezésen alapul. A készítmények kijuttatására gya­korlatilag három lehetőség van: a vetés előtti, a vetés utáni - kelés előtti (ún.preemergens) és a kelés utáni (posztemergens) mód. A ve­tés előtti permetezéseket nem alkal­mazzák, mivel a más kultúrákban engedélyezett erre a célra használ­ható készítmények többnyire a magról kelő egyszikűeket irtják, s jelen esetben a búza is az. A preemergens kijuttatás szintén nem nagyon terjedt el, hiszen a jól előké­szített talajban nincsenek problé­mák a gyomokkal. Az őszi posztemergens gyomirtás létjogo­sultságát az időjárás, időpontját pe­dig a gyomok fejlettségi szintje ha­tározza meg. Csak ott és akkor cél­szerű az őszi búza állományának permetezése, ahol a kedvező őszi időjárás, az elegendő csapadék ha­tására a gyomok zöme ősszel kicsí­rázott, esetenként a vetőmagterme­lésre beállított parcellákon lehet in­dokolt. A kijuttatás időpontja szem­pontjából a kezelés a gabona bokro- sodásának kezdetétől a végéig ese­dékes, a kétszikű gyomnövényeknél a 2-4 leveles állapotig, az egyszikű- eknél az 1-3 leveles állapotig haté­kony, s a kezeléseket legalább 5 fok feletti hőmérsékleten kell elvégez­ni, mivel a kultúrnövény érzékeny a fitotoxikus hatásra, s ennek kocká­zata a fagypont alatt már igen nagy. mivel a vegyszer lebomlása a nö­vényben ilyenkor már csak lassan, vontatottan megy végbe. A gabona­félék gyomirtásában a legtöb gon­dot a mélyről kelő T3 és T4 gyomfa­jok (keserűfű-félék, parlagfű, liba- top-félék) elleni védekezés okozza. Az őszi kezeléseket a búzában álta­lában a ragadós galaj, az ebszékfű és az egyszikű nagy széltippan ellen kell elvégezni. Az ellenük ható ké­szítményeket az engedélyezett sze­rek jegyzéke tartalmazza, (yo) A termények felületéről elvonja a nedvességet, megakadályozza a fertőzések gócpontjainak kialakulását Hatékony tartósító és deszikkáló szer ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ A betakarított és általában raktárak­ban vagy egyéb alkalmi tárolóhelyeken tartott termények raktározása során az egyik legna­gyobb gond, hogy a felhalmozott ga­bona, zöldség, virág, vagy egyéb ter­mény nedvességtartalmát olyan szintre csökkentsük, hogy az ne ad­jon lehetőséget a különböző gomba- és egyéb fertőzések terjedésének, az azt követő rothadásnak. A nedves­ségtartalom csökkentésére különbö­ző módszerek alkalmasak, a mester­séges szállítástól kezdve a különbö­ző készítményekkel való kezelése­kig, ezek lényege, hogy meggátolják a baktériumok vagy gombák szapo­rodásához szükséges életkömyezet kialakulását. A raktározás során felmerülő prob­lémának a kezelésére a pozsonyi Bio-Eko Kft. olyan a környezetbarát készítményt kínál a hazai piacon, ami úgy tűnik, hogy hatékony meg­oldást kínál a termények nedvesség- tartalmának és az azt követő fertő­zések veszélyének a kizárására. Az Ekokalkon-K nevű konzerváló és deszikkáló (szárító) szer a raktáro­zott termények integrált védelmére szolgál. Megvédi őket a káros gom­ba- illetve baktériumos fertőzések­től, sőt némely rovar ellen is haté­kony védelmet nyújt. A finom porszerű szagtalan anyag gombaölószeres kezelés formájában megvédi a raktározásra szánt gyö­kérzöldséget, a hagymát, a burgo­nyát a különböző fertőzésektől. Sőt, ha már rothdásnak indult részeket kezelünk vele, ezeket mumifikálja, s megakadályozza a további terjedést. Hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a termények felületén alkali- kus környezetet hoz létre, amely gá­tolja a gombák és baktériumok sza­porodását. A szer elvonja a termé­nyek felületéről a nedvességet, s ez­által kedveződen környezetet te­remt a patogén gombák ldalakulásá- hoz. A készítmény a szemes termények raktározása és a vetőmagok kezelé­se során is hatékony. Jelentős ned­vességelvonó képessége nyomán a magok a tárolási időszakban nincsenek kitéve a fertőzéseknek és a rothadásnak, egyúttal jobban megőrzik csírázóképességüket is. A gabonaféléket például közveüenül a betakarítás után 18-20 %-os ned­vességtartalom mellett a szerrel ke­zelve nem szükséges szárítani, sőt a raktározás során rovarölőszeres ke­zelést sem kell alkalmazni. Az Ekokalkon-K ugyanis rovarölő­szeres hatással is rendelkezik. Mi­vel hatékonyan elvonja a magok fe­lületének nedvességtartalmát, a terményeket károsító rovarok szá­mára kedvezőtlen feltételeket ter­emt, ugyanakkor a rendkívül finom por belepi a rovarok emésztőrend­szerét, légzőszerveit is, lehetetlen­né teszi a mozgásukat. A készítmény adagolása egyszerű: a raktározott termény 1 százalékának megfelelő mennyiségű szert a ter­ménnyel összekeverjük. Nagyobb tömeg esetén az anyagmozgatásra használt szálítószalagra szerelt ada­goló berendezés végezheti ezt a munkát. A gabona- és a zölddségfélék téli raktározási feltét­eleinek javítására szolgáló készít­ményt nagyüzemek és kistermelők valamint a háztáji gazdálkodók egy­aránt felhasználhatják, (szó)

Next

/
Thumbnails
Contents