Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-14 / 236. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 14. KOMMENTÁR Támogatási számtan PÁKOZDI GERTRÚD Az állami költségvetés jövő évi tervezete szerint Szlováia mezőgazdasága mintegy 7 milliárd koronával kapna több támogatást, mint az idén. Ebből az összegből az ország EU-csatlakozása után az agrártermelőknek járó közvetlen kifizetések 50 százalékig pótolhatók. Nem a Brüsszel által megengedett 55 százalékig, illetve amelyre annak idején maga a miniszterelnök is ígéretet tett. Az MKP követelésének megfogalmazásával ismételten kivívta magának a „zsaroló” jelzőt, miközben nyilvánvaló, hogy nem ez az egyetlen koalíciós párt, amelynek miniszterei tárcájuk számára megpróbálnak többet kifacsarni a költségvetési pénzek fölött látszólag vasszigorral őrködő pénzügyminisztertől. Rokonszenvkeltően is megfogalmazható minden igény, függedenül attól, hogy az oktatásügyért felelős tárcavezető, vagy az egészség- ügyi miniszter, netán az újdonsült gazdasági miniszter teijeszti elő. Úgy tűnik, a pénzügyminiszter fülébe Pavol Rusko duruzsolt a legszebben, hiszen 300 milliót „vett el” az eredetileg a közszférában dolgozók 7 százalékos fizetésemelésére szánt csomagból. Indoklása: tárcájának a külföldi beruházók eredményesebb idecsalogatására kell a pénz. A közszférában alkalmazottak így jövőre csak 5 százalékos fizetésemelésre számíthatnak, amennyiben például a pedagógusszakszervezet nyomására nem módosul a kormány álláspontja. Šok mindenből arra következtethetünk, nem lesz egyszerű ügy a költségvetés parlament általi jóváhagyása. Az sem kizárt, hogy Szlovákia költségvetési provizóriummal kezdi az új évet. De előfordulhat, hogy az eredetileg tervezettnél nagyobb költségvetési hiánnyal. Ez viszont az euró mielőbbi bevezetése szempontjából rontaná Szlovákia helyzetét. Pillanatnyilag minden lehetséges, még az is, hogy a mezőgazdaság az ellenzék támogatásával kapja meg a kért támogatást. Ez sem könnyítené meg a pénzügyminiszter dolgát, hiszen tovább kellene keresnie a pénzátcsoportosítási lehetőségeket. Amelyek bizonyára vannak még a költségvetésben. Elég csak a kormány olyan kiadásaira gondolnunk, amelyek többnyire csak a magas rangú minisztériumi hivatalnokok kényelmét szolgálják (drága luxuskocsik, fölöslegesen felújított miniszteri szobák stb.), és beszélhetnénk a semmitmondó, ugyanakkor sok pénzt felemésztő EU-kampányról is. Az ilyen jellegű kiadások látszólag kis költségvetési tételek a mezőgazdasági termelők pluszköveteléséhez képest. De miközben az előbbiek révén aligha változik a gazdaság hatékonysága, a mezőgazdaság versenyképesebbé tétele révén kedvezően változhat. Mezőgazdaságunk, élelmiszer-feldolgozásunk lerobbant állapotban még köszönőviszonyban sem lesz az unió többi országával, a szlovákiai falu életszínvonaláról már nem is beszélve. A mezőgazdasági támogatások növelésének ellenzői azt sugallják, hogy az agrárium istápolása: magyar ügy. Rendkívül sanda megnyilvánulása ez a nacionalizmusnak. JEGYZET Sírjak vagy nevessek? LECZO ZOLTÁN Ellopták a királyhelmeci köztemető lélekharangját. Sokan a hír hallatán bizonyára felkacagnak. Többen meg elborzadnak. Valóban nem egyszerű minősíteni az esetet. Ha arra gondolok, hogy egy lelkeden gazember tette miatt Királyhelmecen most úgy kísérik az elhunytakat utolsó útjukra, hogy értük nem szól a lélekharang, bizony szomorú leszek. Ha viszont elképzelem, ahogy a tolvaj a fáradságos munkával szerzett zsákmányt beviszi a fémhulladékgyűjtőbe, és ott a sokat látott felvásárlótól megkérdi: mit fizetnek ma a lélekharangom kilójáért?, nevethetnékem támad. Elkeserít azonban az eshetőség, hogy ha tolvajunk tényleg úgy dönt, hogy értékesíti a zsákmányát, valószínűleg talál rá vevőt. Hiszen nem véletlen, hogy eltűnhetnek csatornafedelek, útjelzőtáblák, sőt még a középületek rézcsatomái is. Valaki nyilván felvásárolja azokat! (Pedig az elképzelt lélekharangos sztorinál az sem kevésbbé bizarr helyzet, ha valaki az „otthon“ épp feleslegessé vált Vigyázz, veszélyes kanyar! tábláját akarja átadni újrahasznosításra...) Mulatságos elképzelnem azt is, hogy a tolvaj csak azért lopott, mert okvetlenül szüksége volt egy lélekharangra. És miután hazavitte vágyai tárgyát, most minden este kongat vele egy picit - magának. Felemás érzelmeim vannak, ahogy megállapítom: olyan országban élek, amelyben az állampolgárok egy része már megszokta, hogy némely honfitársa nap mint nap lop időt, krumplit, pénzt, autót, embert, s minden mást, mi ég és föld között található. Ezért valószínűleg már azon sem lepődik meg, hogy a tolvajok lélekharangot lopnak. Talán van magyarázat mindenre. Ha erre is, akkor az baj, nagyon nagy baj. A legnehezebb azt elképzelnem, hogy a lélekharangtolvaj, miközben valamelyik kocsmában issza rossz borát - múlandóságát feledve -, nem is gondol arra, hogy az általa eltulajdonított harang holnap talán éppen érte nem fog majd szólni! Igaz a régi mondás, hogy az élet nem tragikus vagy komikus, hanem sokkal inkább tragikomikus. Ez a bűncselekmény is az, meg a közállapotok is azok. FIGYELŐ Osztrák-magyar kezdeményezés Egyoldalas összeállítást közölt a bécsi Kurier annak kapcsán, hogy Magyarország és Ausztria előterjesztette az EU-ban első közös külpolitikai kezdeményezését, amely Ukrajna és az EÜ együttműködésének a fejlesztését célozza. A Kurier egyebek között megállapította: szeretnék megakadályozni, hogy Kijev ismét Moszkva befolyása alá kerüljön. Idézték Martin Sajdikot, a bécsi külügyminisztérium integrációs osztályának a vezetőjét, aki hangsúlyozta: Bécs és Budapest egyebek között szabadkereskedelmi övezetet szeremé az EU és Ukrajna között a piacgazdaság fejlesztése érdekében, valamint azért, hogy az ukrán ipart az európai mércékhez igazítsa. A kezdeményezők szeretnék, ha Ukrajna is megkapná az EU-tól azt, amivel Oroszország már rendelkezik. A Kurier megszólaltatta Habsburg Ottót, aki lelkesedésének adott hangot a magyar-osztrák kezdeményezés kapcsán. Úgy fogalmazott, hogy Ukrajna nagy szerepet játszott a történelemben, s elég egy pillantást verni a térképre, hogy megállapítható legyen: a közös történelem és a közös érdekek alapján is logikus az együttműködés Ukrajnával. TALLÓZÓ NYEZAVISZIMAJA GEZATA Eduard Sevardnadze grúz elnök szerint ma a világon egy ország sem jelentheti ki, hogy joga van idegen államok területén megelőző csapást végrehajtani - áll az orosz napilapban. Sevardnadze leszögezte: a grúz-orosz viszony javulására addig esély sincsen, amíg Moszkva a megelőző csapás jogáról beszél. Az orosz védelmi miniszter e hónap elején bejelentette: a tárca új katonai doktrínát készített. Ennek alapelemei között említette, hogy Oroszország nem zárja ki a megelőző csapásmérést saját és szövetségesei védelmében. Azt is közölte, hogy Oroszország felülvizsgálja nukleáris stratégiáját, katonai tervezését és haderejének felépítését, ha a NATO katonai szövetség marad, amely megőrzi mai támadó jellegű katonai doktrínáját. A megelőző csapás jogát ingerülten visszautasító grúz elnök a XX. század tanulságaira, a többi között Hitlerre emlékeztetett, aki - mint mondta - soha nem mondta, hogy elfoglalja Európát, viszont arról beszélt, hogy segít Ausztriának, Csehszlovákiának és Lengyelországnak. A hűtlen pénz útjai Egyes, feltehetően inkább közgazdásznők szerint, a tőke férfias magatartásmintákat másol. Alapvetően hűtlen és azt a helyet keresi, ahol szaporodni képes. A pénz ennyire leegyszerűsített viselkedési modelljét tekintetbe véve talán egy kicsit más megvilágítást kapnak a Szlovákiába éppen érkező és a Magyarországról állítólag nagyban távozó külföldi beruházások. LOVÁSZ ATTILA A tőkemozgás legutóbbi húsz évét elemezve kiderül, hogy az ún. közvetlen külföldi beruházások (FDI) folyamatosan csökkennek. Kivételt két régió képez: Kína és Közép-Kelet-Európa. A beruházások nagymértékű növekedése a posztszocialista országokban érthető, ugyanis a tőke kedvező vételárak és sokszor kedvező adószabályok közé érkezik. Akármennyire fájdalmas, de a régió egyik komoly előnye az olcsó, mégis szakképzett vagy könnyen betanítható munkaerő. És amit nem szabad elfelejteni: a hiánygazdálkodás évei után a beérkező termékeket és a tőkét egy telítetlen piac várta. A tőke beáramlása a régió országaiban kifejezetten pozitív értékelést kapott. Amit a gazdasági szerkezetváltásban a döntéshozók nem voltak képesek elérni, azt a magántőke aránylag rövid idő alatt megcselekedte. Egyrészt megváltozott a vállalatok belső szerkezete és a csőd szélén álló óriások egyike-másika komoly nyereséget termelő, sikeres cég lett, másrészt megváltozott a versenyképesség és a kelet-európai vállalatok a külföldi beruházónak köszönhetően új piacokhoz jutottak. A vállalati kultúra terén bekövetkezett változásokat még korai lenne felmérni, de bizonyára nem elhanyagolandó ez a kérdés sem. „Magyarország a gazdaság terén - de facto - jóval korábban lett az EU tagja, mint jogilag a jövő évi belépéssel,” mondta el a Magyar Atlanti Tanács budapesti konferenciáján Vértes András, a GKI Gazdaságkutató RT elnöke. Szerinte a külföldi tőke hatékonyabban készítette fel az országot az EU tagságra, mint a segélyek. Emellett nem elhanyagolható a technológiai transzfer és a piacbővülés, ami együttesen egy tényleges integrációt jelent. Az év elején viszont éppen Magyarország volt az, amely szembesülni kényszerült a tőkeldáramlás- sal. Igaz ugyan, hogy ennek mértéke nem tragikus, olyan vállalatok esetében viszont, mint a székesfehérvári Philips, egy-egy régió számára kedvezőtlen helyzet alakult. A beruházás olyan helyre ment, ahol olcsóbban termelhet nyereséget - tehát éppen úgy viselkedett, mint amikor Németországból Magyarországra került. Szlovákia jelenleg a külföldi tőke nagy várományosa. 1995-höz viszonyítva tavalyra a tőkebeáramA tőke alapvetően hűtlen és azt a helyet keresi, ahol szaporodni képes. lás meghétszereződött, s persze ebben az adatban még nincs benne a Peugeot-Citroen zöldmezős beruházása. Magyarország feltehetően idén szembesül történelme során először azzal, hogy az országba beáramló tőke mértéke (kb. 650 millió dollár) kisebb lesz, mint a kiáramlóé (kb. 1,3 milliárd). Led- nitzky Péter az ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. Vezérigazgatója szerint nem mindegy, milyen tőke hagyja el az országot. Szerencsére nem a Magyarországra bejövő és innét olcsóbb helyekre menekülő tőke kiáramlása a jellemző. Benne van az OTP és a MÓL szlovákiai beruházása is, tehát a Magyarországon megtermelt nyereség külföldi befektetése is - állítja Lednitzky. Ha az irány év végéig nem változik, Magyarország először lesz nettó tőkeexportőr. Egy személyes beszélgetés alkalmával ugyanez a szakember mondta el: nem biztos, hogy a magyar gazdaság elég erős arra, hogy tőkeexportőr legyen. Mindenesetre a szlovák gazdaságnak ma égető szüksége van külföldi tőkére. De legalább ennyire szüksége van arra is, hogy a leendő kiáramlásra felkészüljön. Magyarán, tudomásul kell vennie, amit Magyarország már megtapasztalt: az önellátás felől a kooperáció irányába kell haladnia és az önellátás szimbolikus iparágairól mint szimbólumokról kell lemondania. Ez elsősorban a mezőgazdaság és az energetika struktúraváltását jelenti. Kampány és ellenkampány - az alacsony részvételi arány miatt kudarcba fulladhat a voksolás Szerbia egy hónap múlva elnököt választ VARJÚ MÁRTA Nyüvánvaló volt, hogy amikor Natasa Micsics, a szerbiai parlament elnöke és Szerbia ideiglenesen megbízott köztársasági elnöke eldöntötte, hogy kiírja a köztársasági elnökválasztást november 16-ára, ez nem az ő ötlete, hanem a hatalmon levő SZDE-től kapott erre utasítást. A szándék pedig egyértelműen az volt, hogy az egyre sokasodó botrányokról eltereljék a nyilvánosság figyelmét, ugyanis annyira elszaporodtak a botrányok, korrupciós ügyek, hogy már a szerbiai kormány fennmaradását veszélyeztették. Mind több és több kormánytagról derül ki, hogy nem éppen a legbecsületesebb úton jár, ezért egyre határozottabban kezdték követelni Zoran Zsivkovics kormányfőtől, hogy menessze a gyanús kormánytagokat, s alakítsa át végre kormányát. Nos, az elnökválasztás kiírásának köszönhetően egy pillanatnyi lélegzetvételhez jutott a szerb kormányfő, két hétig nem foglakoznak olyan intenzíven viselt dolgaival. A Szerbiában hatalmon levő SZDE némi töprengés után úgy döntött, Dragoljub Micsunovics lesz a köztársasági elnökjelölije, ő jelenleg Szerbia és Montenegró parlamentjének elnöke. Higgadt, kimért, bölcs politikusról van szó, aki amikor a mostani hatalom ellenzékként szerveződött, alaposan kivette részét ebben a tevékenységben. Miután hatalomra jutottak, s válságok, nézeteltérések merültek fel a különböző politikai nézeteket valló kormánypártok között, mindig azon fáradozott, hogy kibékítse őket, s kitartásával rendszerint sikerült jobb belátásra bírni a torzsalkodó feleket. Más kérdés, hogy milyen eséllyel indulhat Micsunovics az elnökválasztáson. Az első fordulóban mindenképpen azt kellene elérnie, hogy a választópolgároknak több mint a fele az urnákhoz járuljon. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor második forduló nem is lesz. Egy évvel ezelőtt Vojiszlav Kostunica éppen e miatt veszítette el az elnökválasztást. Most szinte biztosak lehetünk benne: az akkori esélyes elnökjelölt ezúttal mindent el fog követni, hogy Micsunovics is ugyanerre a sorsra jusson. Viszont a Kostunica vezette Szerbiai Demokrata Párt célja, hogy a kormány, sőt a parlament is megbukjon. Elnök- választás helyett előrehozott parlamenti választásokat követelnek, s már el is kezdték a támogató aláírások gyűjtését. Azt remélik, hogy Micsunovics kampánya kudarcba fullad, s ezzel a Zsivkovics-féle kormányzat zsákutcába jut, s kénytelen lesz rendkívüli parlamenti választásokat kiírni. Nem csak Kostunicáék bojkottálják a köztársaságielnök-választást, hanem a tavalyi elnökválasztás másik nagy esélyese, a Miroljub Labusz vezette G17 Plusz is. Ez a párt még nem kezdett konkrét akcióba, de biztosan tartogat meglepetéseket a kampány idejére. Jelenleg azzal vannak elfoglalva, hogy a szerbiai a parlamentben lévő SŽDE-s képviselőket megpróbálják átcsábítani a G17 Pluszba. Dragoljub Micsunovics elnökké válásának esélyei tehát nem túl jók, a közvélemény-kutatások rendre azt mutatják, hogy a Kostunica-párt és a Labusz-párt külön-külön is jobban áll, mint a Szerbiai Demokratikus Ellenzék. Állítólag a két bojkottáló pártot a választópolgárok több mint fele támogatja. Jogosan vetődik fel a kérdés ennek tudatában, hogy ilyen körülmények között vajon miként nyerhetné meg Micsunovics és az SZDE az elnökválasztást. Talán akkor volna esélyük, ha az első fordulóban több olyan elnökjelölt akadna, akik együttesen arra késztethetnék a választópolgároknak több mint felét, hogy az urnákhoz járuljanak. Ehhez nemcsak a semlegeseket és a tétovázókat kellene teljes létszámban megnyerniük, hanem azon felül még Kostunica és Labusz híveinek egy részét is rá kellene venniük, hogy pártjuk meghirdetett bojkottját semmibe véve elmenjenek szavazni. Ekkora feladattal megbirkózni nem egyszerű dolog, ezért fontos, hogy kik lesznek Micsunovics ellenjelöltjei. A szerbiai Radikális Párt színeiben az alelnök Tomiszlav Ni- kolics jelölteti magát, akit a Hágában ülő radikális elnök Vojiszlav Se- selj is támogat. Újvidéken máris tartottak egy nagygyűlést, ahol sajnos meglehetősen nagy tömeg előtt ismertették Európa-ellenes politikájukat, s most ezt hirdetik Szerbia-szer- te. Igen sok hívük van, s biztos hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a szavazópolgárok leadják voksukat. A Népi Parasztpártnak is van egy jelöltje, a csacsaki polgármester, Veli- mir Ilics, az Új Szerbia Párt nevében jelöltette magát, és az egykori Szerb Szocialista Pártból kivált Szocialista Néppártnak is van jelöltje. Ez egy meglehetősen gyenge csapat, s ha csak hasonszőrűekkel gyarapodik a lista, akkor nem igazán várható, hogy miattuk a választópolgárok többsége veszi a fáradságot, és november 16-én leadja voksát. Csodát nem várhatunk, de mivel Szerbiában vagyunk, meglepetések mindenképpen érhetnek bennünket.- Rabló úr, jöjjön máskor, mert ma meggyengült a korona, eurónk meg nincs! (Peter Gossányi rajza) Ha az eddigi irány nem változik, Magyarország idén - történelme során először - nettó tőkeexportőr lesz
