Új Szó, 2003. szeptember (56. évfolyam, 201-224. szám)

2003-09-06 / 205. szám, szombat

Családi kör ÚJ SZÓ 2003. SZEPTEMBER 6. A sérelmek prózája HAJTMAN BÉLA Nem tudom, honnan veszi az energiáját, de tény, hogy a pedagógiai jellegű publi­kálása, tanulmányok írása, közírói és köz­életi tevékenysége mellett újabb kötettel jelentkezett Csicsay Alajos, mégpedig el­beszélésekkel, novellákkal. Nem idegen tőle ez a műfaj, hiszen szépirodalmi kö­tete már jelent meg a Madách Könyvki­adónál X-ék a hetediken címmel. Hajói számolom, abból csupán négy rövid írás került át a Hajnali álom elbeszélései közé. Tematikailag a történelmi kort, a háborús éveket idős emberekkel, nagyapával megidéztető novellák teszik ki a kötet zömét, továbbá a rendszerváltás utáni időszak közéleti, több esetben hivatali, hivatal­noki világát megörökítő elbeszélések. Csicsay gyakran szerepelteti a magas tisztséget betöltő értelmiségieket, legtöbbször igazgatókat, kik­nek egyéni és közösségi vüágát enyhe fuvallatként lengi be a politi­kum, s az erkölcsi megfelelés alapján vizsgálja és láttatja hőseit. Egy­két elbeszélés közveden a rendszerváltás előtti évekre, az elvtársak fénykorára világít rá, hol kritikusan, hol csipkelődő humorral. Csicsay nyelvezetét a kifinomultság, a jól megválasztott szófordula­tok, a pallérozottság jellemzi. Gyakoriak a növény- és állatvilágból át­vett kifejezések elbeszéléseiben, olykor latin megfelelőik is felbukkan­nak. Egyes kifejezéseket a szereplők tudatlansága, tájékozatlansága érzékeltetésére szándékosan ferdít el, így lesz a virágbogárból az egyébként jól hangzó bogárvirág. Ugyancsak növénynév szerepel az általam legjobbnak tartott novellában, Az asszony és a katáng című­ben. Egy fiatal házaspár látszólagos harmóniáját mutatja be a szerző. Látszólagos, mert hamar kiderül, hogy a férjtől a teljes hetekre való el­utazás miatt elidegenedik a feleség. Otthonülőként, a férjet munkából váróként kiszolgáltatottnak és fölöslegesnek tartja magát. Könyvei mellett egyedüli társa marad az őt rendszeresen meglátogató együgyű Janika. Csicsay érzékletesen árnyalja a mezei virág és a feleség sorsát, magáramaradottságát. „Alsó virágai már mind elnyíltak. Az üde kék­ség az ágak hegye felé jár. Ki tudja, hány napja van még, s jövőre újra virít-e?” Csicsay hősei nem buknak el, tetteik nem tragikusak, ők maguk mégis áldozatokká válnak. Koruk, neveltetésük, szemérmességük vagy er­kölcstelenségük áldozataivá. A szereplőket vagy sérelem éri, vagy ők okoznak sérelmet. Mégsem véresen komolyak a Csicsay-történetek, van bennük szelíd humor, csipetnyi irónia, azaz minden, ami a törté­neteket ízesebbé és élvezhetőbbé teheti. Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik nem hátborzongató sztorik, sem kalandos izgalmak, hanem nemes egyszerűséggel szólva hétköznapi történetek, visszaemlékezések és jóízű beszélgetések olvasására vágy­nak. (Csicsay Alajos: Hajnali álom, Lilium Aurum, 2003) Kedves Gyerekek! Sajnálattal tudatom Veletek, hogy ezen a szombaton rajtunk kívül álló okok miatt nem jelenhetik meg a Kópé rovat. Elvitte a színes oldalakat a reklám, s a reklám nagy úr, belőle él a lap, neki köszönhető az is, hogy egyébként lehet hetente egy színes gyermekrovat. így az Ahol élek folytatását, az iskolaköszöntőt, s az augusztusi levelek tartalmát csak a jövő héten olvashatjátok. Az augusztus 23-ai megfejtéseket viszont már most: kerékpár, autóbusz - 3456, 2097 - vakáció, üdülés, napsütés, sátorozás. A Lilium Aurum és a CXj ajándékát nyerte: Kulcsár Krisztina, Zsarnó, Filkó András, Komárom, Szombat Tímea, Bart. Ti addig is írjatok, szavazzatok! A főszerkesztő bácsi nevében is elnézéseteket kéri, s mostantól a fejét azon töri, hogy miként kárpótol majd ezért Benneteket: ÍRÓ OLVASÓK Ágnes néni virágai MÉRI MAGDOLNA tette a szerelem. Férje családja ko­rántsem volt olyan jómódú, mint az ő családjuk, de az ő jó szülei mégsem ellenezték ezt a házassá­got. Az ő elsődleges szempontjuk kizárólag lányuk boldogsága volt. Nem volt rossz ember a férje, sokat dolgozott, hogy nekik, Ágnesnek és egyetlen fiuknak mindenük meglegyen. Az évek csendes bol­dogságban teltek, de aztán..., az­tán történt valami. Mintha csak tegnap lett volna, pedig több mint harminc éve már. Akkor is épp ilyen szép volt az ősz, akárcsak az idén. Akkor is ez volt a kedvenc időszaka, a „vénasszonyok nyara” pedig akkor még korántsem volt idős. A fia akkoriban nősült, a munkahe­lyén, a gyárban is sokat dolgozott, így nem vette észre, hogy férje megváltozott. Mikor pedig észre­vette, akkor is a megszokás, az öre­gedés számlájára írta a hűvös visel­kedést. A szomszédban lakott egy özvegy­asszony, nem is sokkal fiatalabb nála. Semmi különös nem volt raj­ta, talán csak a szép kékesfekete haja. Talán a férjének is ez tetszett meg, már sose derül ki... Az ominózus eset, egy szép délutá­non történt. A gyárban, ahol dol­gozott az egyik gépsor meghibáso­dott, így hamarabb fejezték be a műszakot. Ahogy a házuk elé ért, valami szokatlan rossz érzés kerí­tette hatalmába. Nem is tudja máig sem, miért, egyenesen a hálószo­bába lépett.- A látvány sokkolta. Férje és a szomszédasszony... Egy világ omlott össze benne. A férje utána váltig bizonygatta, hogy na­gyon rövid távú kapcsolat volt ez, pillanatnyi fellángolás... Válni ő sem akart, az évek csend- ben-rendben elmúltak, de már semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Újra rápillantott az órára, csodál­kozva látta, hogy hét felé jár, ideje lesz felkelni. Megmosakodott, fel­öltözött, megitta a teáját, majd ki­lépett a ház előtti kiskertbe. Ez a gyönyörű virágoskert volt mindig is a szíve csücske. Mikor még fiata­labb volt is, sokat dolgozott, bíbelő­dött a virágokkal. Az utcabeli fia­talasszonyok is sokszor megcsodál­ták tüneményes kiskertjét. Itt ta­vasztól őszig nyíltak az illatos virá­gok. Most éppen az őszirózsák idé­nye van. Mindig is ez volt a virágok közül a kedvence. Az őszirózsák színkavalkádja megint visszarepíti a gyermekkorába. Annak idején nagynénje kertjében is sokat gyö­nyörködött az őszirózsákban. Há­rom nagy csokrot készített. Lassan elballagott a temetőbe. Nem volt messze. Az egyik csokrot drága szü­lei síijára helyezte. Utána a félje sírjára tette a másodikat, s a harma­dikat a Jézus-kereszthez szánta. Hirtelen gondolt egyet, elballagott a temető távolabbi sarkába. Megke­reste a sírt. A harmadik csokrot a volt szomszédasszony sírjára tette. Végignézett a temetőn az őszi nap­sütésben, s érezte, hogy mostanra mindkettőjüknek megbocsátott. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Folttisztítás Leggyakrabban előforduló foltok és tisztításuk: Kézimunkák tisztítása. A fehér vászonra, batisztra dolgozott ké­zimunkát egyszerűen kimossuk, de a rendesnél gyengébb lúgban. Mángolni nem szabad, csak jól kihúzogatva, kissé nyirkosán va­salni. Előbb a színén vasaljuk, azután a visszáján, hogy a munka jól kinyomódjék. Az azsúrt pon­tosan, egyenes vonalban vasal­juk, nagyon csúnya, ha elhúzó­dik. A mezőkövesdi hímzést is ki lehet mosni a következő módon (ha nem selyemre van feldolgoz­va!). Meleg vízben feloldunk színszappant, azután a vizet lan­gyosra hűtjük. A kézimunkát be­letesszük, óvatosan, hogy a se­lyemszálak fel ne borzolódjanak, nyomogatjuk s a vizet többször cseréljük. Azután öblítjük, formá­jára húzogatjuk, tiszta ruhába csavarjuk és még nyirkosán, szá­raz ruhán keresztül, visszáján va­saljuk, sohasem a színén! Ha se­lyemre van dolgozva, ugyanígy kezelve, benzinben mossuk ki, de teljesen szárazon, nedves ruhán át vasaljuk. A tüllhímzést, récét, kötött csipkét jól felhígított szap­pan- vagy szappanpehely oldat­ban nyomogatjuk ki, bőségesen öblítjük, de a víz sose legyen na­gyon meleg, azután a vasalólepe­dőn gombostűvel kifeszítjük, tel­jesen eredeti formájára húzogat­va és így szárítjuk. Majd ruhán keresztül vasaljuk. A tüllhímzést és récét előbb színén, aztán visszáján. A divatos kötött, hor­golt díványpárnákat szintén ki­moshatjuk magunk. Természete­sen lehúzzuk a párnáról, egészen hideg vagy langyos szappanol­datban átnyomogatjuk, alaposan öblítjük, az öblítővízbe kevés ece­tet is tehetünk, azután jól kihúzo­gatjuk és szárazon, visszáján gyengén átvasaljuk. Ha hígított szappanpehely-oldatot veszünk, az még jobb. De azt sem melegen használjuk! Ugyanígy kezelhe­tünk más kötött gyapjúholmit is. Ha tarka a párna, a maradék szá­lakon ki kell próbálni, nem hagy­ják-e színüket. Az esetben nem lehet mosni. Ünnep, Budapest, 1936 Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi gyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelöl­ni a helyes válaszokat kví­zünk kérdéseire. A megfej­tést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sa­játját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsé­vel a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: szeptember 10. 1. Ki tartott nyelvészeti előadást a nagycsaládosok találkozó­ján? CSALÁDI KVÍZ a) Csáky Erzsébet b) Sándor Anna c) Andrásfalvy Bertalan 2. Milyen az amerikai is­kola össze­hasonlítva a miénkkel? a) könnyebb b) nehezebb c) hatékonyabb 3. Melyik papucsát vitte az óvodába Virág? a) a kék csillagosat b) a piros süniset c) mindkettőt 4. Hány lakosa van Kínának? a) 99 millió b) 900 millió c) egymilliárd 200 millió 5. Kinek a sírjára tette Ágnes néni a harmadik csokrot? a) a férjéére b) a szüleiére c) a szomszédasszonyáéra Augusztus 30-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2a, 3c, 4b, 5c. A Nap Kiadó ajándékát Lévai Józsefné, izsai kedves olvasónk nyerte. ÚJRA NO A HAJ Az üzenetet Stano küldte általunk Arankának Miavára, Katalinnak Szentmártonba, Péternek Nagy­szombatba, akiket bánt, hogy hull a hajuk. Stano urat mindaddig zavarta, hogy gyorsan fogy a haja, magaso­dik a homloka, amíg nem találko­zott a 690 koronás, speciális SALON TEXTURES készítménnyel, amelyet már két hónapja használ és nem győz eléggé dicsérni. El­küldte a címet is, ahol ez a készít­mény utánvéttel is megrendelhető. Ez a: KVATR0FIN s. r. o., Kúpeľná 24., 932 01 Veľký Meder, Tel.: 031/555 2095 CSALÁDI KÖNYVESPOLC öregasszony hirtelen felri­adt. Hallotta, hogy kint már erősen feltá­madt a szél. A szomszédék kakasa szokás szerint teljes hangerővel kukorékolt. Hir­dette az új hajnal, új nap közeled­tét. Ágnes néni az elektromos órá­ra pillantott, 4 óra múlt öt perccel. Sóhajtva a másik felére fordult, ar­ra gondolt, hogy ma megint nem tud már újra elaludni. Hiába, az öregség már csak ilyen. A 83 év, az testvérek között is 83. Elmélázott, szeretett ezekben a hajnali órákban gondolkodni, el­mélkedni. Az ám, testvér! Milyen jó is volna, ha élne még egyetlen testvére, Eszter, de ő már több mint húsz éve halott. Még hatvan­éves sem volt. Elvitte az a fránya gyógyíthatatlan betegség. Mindig olvassa, televízióban látja, mikre képes manapság az orvostudo­mány, csak ezekre a gyógyíthatat­lan betegségekre nincsen még or­vosság. Milyen jó testvérek is voltak, egy­mást mindig segítették, sosem irigykedtek. Es még ilyen rengeteg hosszú-hosszú év távlatából is mi­lyen jó visszaemlékezni csodálatos gyermekkorukra. A szüleik szere- tetben, egyetértésben gondoskod­tak róluk, lehetőségükhöz képest jó nevelést biztosítottak számukra. Édesanyjuk különösen szép asz- szony volt, de így visszagondolva apja jókedvű, fiatal arcára, ő is na­gyon csinos férfi volt. Hányszor vit­te lányait fürödni a közeli folyó­hoz! Úszni tanította őket. Sokszor voltak a falu végén csordogáló kis patak partján is. Apjuk a kristály- tiszta vízből kézzel fogta a halakat. No ugyan, most hol lehetne ilyet csinálni? Annak idején a folyók, a patakok vizét sem szennyezte ez a sok méreg, mint manapság. De szép is volt a gyerekkor, a fiatalság! Tizennyolc éves korában megérin­UP 1075 CSALÁDI köti HÉTVÉGI MAGAZIN Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents